Zeman Ferenc: Küldetésben

Kun Béla és Kádár János propagandistája emlékei útvesztőjében

Tóth Marcell könyvéről

Tóth Marcell fiatal történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának munkatársa Németi Lajos a „vörös Forrest Gump” Képek, kérdések, kiegészítések, kritikák egy kommunista életútjához címmel megjelent biográfiájában új szemléletű megközelítéseket is alkalmazott. Munkájának „főhőse” Németi, eredeti nevén Neszvadba Lajos a 20. század legmozgalmasabb, legtöbb változást hozó évtizedeiben élte éltének aktív éveit. Életpályája korszakokon és rendszereken ívelt át. Az Osztrák–Magyar Monarchiában született, ebben és a Horthy-rendszerben töltötte fiatalkorát, „elismerése” azonban csak a második világháború után, sőt leginkább a Kádár-rendszerben történt meg, a „csúcsra” pedig végül nyugdíjas korában jutott. Ebből is következik, hogy Németi kommunista volt, méghozzá olyan kommunista, aki már a kezdetektől e „világmegváltó” eszme szolgálatába szegődött.

A szerző könyve elején bemutatja Németi családi hátterét, a könyvkötőként dolgozó, iparosember apát, a 11 gyermeket nevelő nagycsaládot, melyben a legkisebb fiú is a tisztes megélhetést biztosító könyvkötőszakmát tanulta ki. Ebből a civil közegből szakította ki az első világháború Németit, aki a keleti fronton több legendás ütközetben is harcolt, majd 1915 tavaszán Przemyśl-nél orosz fogságba esett. A kommunista eszmékkel hadifogolyként került először kapcsolatba. Eleinte a jobb körülmények kecsegtető ígérete sarkallta arra, hogy belépjen egy hadifoglyokból szervezett bolsevik osztagba, majd hamarosan kapcsolatba került a bolsevikok magyar szárnyával. 1918 májusában jelentkezett és felvételt nyert arra az agitátor-tanfolyamra, melyet Kun Béla és közvetlen munkatársai a kommunizmus eszmerendszerének népszerűsítésére szerveztek. Közben Oroszországban polgárháború zajlott, a világpolitikai helyzet kaotikus volt és érezhetően küszöbön állt az első világháború vége.

A központi hatalmak közelgő veresége 1918 második felében már egyre nyilvánvalóbb volt, Németit a tanfolyam sikeres elvégzése után Kun Béláék agitációs propagandamunkával bízták meg, melyet a hazatérő hadifoglyok körében, a vjazmai vasútállomáson kellett végeznie.

1918 októberében a magyarországi helyzet egyre kaotikusabbá vált. Tisza István a Parlamentben kijelentette, hogy a háború elveszett, hamarosan Károlyi Mihály került hatalomra, a nemzetiségek kinyilvánították függetlenségüket, létrejött Csehszlovákia, a jugoszláv állam, majd Gyulafehérvárott a románok kimondták Erdély Romániához csatlakozását. Minderre az Oroszországban tartózkodó magyar bolsevikok villámgyorsan reagáltak, azonnal Magyarországra indultak. Csak néhány százan voltak, de igen jól szervezett csapatot alkottak. A Magyarországra visszatérők között volt Németi is. November végén létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját (KMP). Németi részt vett a párt lapjának, a Vörös Újságnak a megindításában. 1918 decemberében Kun Béla futáraként, Uraszovval, egy magyarországi orosz hadifogollyal együtt Leninhez indult, hogy tájékoztassa a bolsevik vezetőt a magyarországi állapotokról. 1919 januárjában tért vissza Magyarországra, beszámolt útjáról Kun Bélának, aki Egerbe küldte, hogy vegye kézbe az ottani kommunista szervezkedés irányítását. Németi azonban a tanácsköztársaság március hatalomátvételéig sem tudta megalapítani a KMP helyi szervezetét, csak annyit ért el, hogy a városban ő lett az egyetlen ismert kommunista. Kun Béla februári letartóztatása után ismét Leninhez küldte a fővárosba visszatérő Németit, hogy számoljon be a kommunisták aktuális helyzetéről. Ezen útjai váltak később legemlékezetesebb tetteivé, egyben „legendáriuma” alapjaivá.

Tóth Marcell Németi későbbi elbeszélései, interjúi alapján rekonstruálni próbálta a két futárküldetés történéseit. Kutatásai közben kételyek fogalmazódtak meg benne az utak számát illetően. Végül arra a következtetésre jutott, hogy csak az első küldetés volt bizonyítottan, dokumentumokkal is alátámasztható módon valós, a másodikat pedig Németi ötven év távlatából, talán „hozzákölthette” ehhez. Feltételezését alátámasztja, hogy második útjára elviekben februárban került sor, amikor a térségben már elkezdődött a lengyel-bolsevik háború. Emellett, hogyan utazhatott egyedül, ha nem tudott jól oroszul? Ugyanilyen ellentmondásosak a később szintén általa elmondott bécsi futárküldetésének körülményei is.

Németi a kommunisták március 21-i hatalomátvétele után Egerben rendőrkapitányként, majd a tanácsválasztások után a városi tanács alelnökeként, illetve a vármegyei tanács alelnökeként végzett nem túl eredményes tevékenységet. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, a berendezkedő Horthy-rendszerben tíz évig Beregszászi Sándor álnéven élt, végül amnesztiát kapott. A két világháború közötti tetteiről kevesebbet tudunk, könyvkötőként dolgozott. 1945-ben a rendszerváltást hozó szovjet bevonulás után a politikai rendőrség májusban elfogta, jobboldalisággal vádolták, pedig már március óta az MKP tagja volt, hamarosan azonban kiengedték.

A szerző számára megnehezítette Németi életútjának pontos feldolgozását, hogy hőse 1955-től kezdve, nyugdíja felemelésének érdekében több kísérletet tett 1919-es kommunista múltja igazolására. Lehetséges, hogy saját jelentőségének felnagyítása érdekében, nyugdíjigénye alátámasztására növelte meg futárküldetései számát. Illetve ekkor már beszámolt a két világháború közötti illegális kommunista tevékenységéről is.

Az életút bemutatója találóan mutat rá arra, hogy Németi Lajost igazán a Kádár-rendszer „fedezte fel”. A hatalom 1956 után önigazolásra használta Németit és az egykori, Magyarországon élő 1919-es kommunista veteránokat. Kádárék az ötvenes évek első felét és Sztálint „feledve” visszanyúltak a kezdetekhez, a tanácsköztársaság idejére. Kiemelték Lenint és magyarországi harcostársait, akiket a tanácsköztársaság kikiáltásának kerek évfordulóin (1959, 1969) több jelentős médiafelületen is megszólaltattak. Ezek egyike volt Németi Lajos is, aki az időszakos nyugdíjemelésekért, kiegészítésekért cserébe az egyik legaktívabb emlékezőnek bizonyult. 1959-től az ifjúság szocialista nevelésébe is bekapcsolódott. Ezekben az években már a neki adományozott kitüntetések is egymást érték. A hatvanas években kétszer – 1964-ben és 1965-ben – eljutott Moszkvába is, ahol megkapta a Vörös Csillag Érdemérmet, 1978-ban pedig a Szocialista Magyarországért Érdemérmet vehette át Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács elnökétől.1982-ben 95 éves korában halt meg.

Tóth Marcell könyve Németi Lajos tanácsköztársaságért tett szolgálatai bemutatása mellett feltárja, hogy milyen lehetőségei voltak egy kommunista veteránnak Kádár János Magyar Népköztársaságában, a rendszer hogyan honorálta korábbi tevékenységét, miközben az általa „cserébe” előadott történet, főként a „mesélő” és a neki teret adó médiák jóvoltából egyre színesedett, bővült, sőt esetenként változott is. A könyv bátran ajánlható mindazoknak, akik a történelemtudomány „száraz” tényei, közismert történései és személyiségei ismerete mellett fogékonyak a történelmi érdekességekre, a másod-, harmadvonalbeli szereplők gyakran nem kevésbé kalandos és érdekes sorsának megismerésére.

A tudományos igénnyel megírt kötetet széles körű bibliográfia, valamint Németi Lajos hagyatékából származó értékes kép- és dokumentumanyag teszi teljessé.

Tóth Marcell: Németi Lajos a „vörös Forrest Gump” – Képek, kérdések, kiegészítések, kritikák egy kommunista életútjához. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ – Emlékpont, 2019.

Megjelent a folyóirat 2019. júniusi számában