Ábrahám Vera – Glässer Norbert: Fényszóró drágakövek

Miként öröksége Szegednek Löw Immánuel tudományos írásai

„Löw Immánuel neve elválaszthatatlan Szegedtől.”[1] – írta 1944-ben Scheiber Sándor a Magyar Izraelita Hitközségi Tisztviselők Lapjában. A polihisztor rabbi emlékének gondozására létrejött Löw Heritage Alapítvány célul tűzte ki (online formában) egy helyütt elérhetővé tenni „Löw Immánuel hatalmas életművét, könyveit, tanulmányait, prédikációit, emlékbeszédeit, nyelvészeti közleményeit, cikkeit, valamint az életéről és munkásságáról szóló fontosabb írásokat és dokumentumokat.”[2] A háromfős kuratórium két tagját, Ungvári Tamást és Péter Lászlót, ez év nyarán szólította magához a Teremtő. Löw Immánuel válogatott műveinek két kötete jelent meg idén a Löw Heritage és a Scolar kiadásában. Az első kötet, a Virág és vallás, Hidvégi Máté Löw Immánuel életrajzát és Löw prédikációinak válogatását, valamint Ágai-szószedetét közli, a második kötet, a Fényszóró drágakövek,[3] első felében Löw ásványtanhoz sorolható tárgytörténeti írásainak magyar közlése, második felében a teljes Löw bibliográfia közreadása. A köteteket lapozgatva joggal merülhet fel a kérdés, miként öröksége Szegednek a zsidó bibliakritika és a 19. század új zsidó tudományossága, ami német nyelven, erős közép-európai kötődéssel a maga korában is egy szűk rabbinikus elit számára íródott, számos orientalisztikai vonatkozást hordozva. A választ az a közeg adhatja meg, amelyben létrejött, azok a keretek, amelyek értelmet adtak a benne megjelenített törekvéseknek, formálódó új világképnek és modern önmeghatározásnak. A kérdés kulcsa az integráció, modernizáció, a tradíció és az új társadalmi és kulturális változások összeegyeztetése egy átalakuló társadalomban, annak tágabb európai és lokális szegedi vonatkozásival.

Több szinten zajló átalakulás lenyomta az, amit Löw(ök) örökségének tekinthetünk. Változott Európa, benne a Monarchia részeként a Magyar Királyság és Szeged városa is. Hatalmi, társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok összessége az a keret, amibe a felvilágosult abszolutizmussal, majd a nemzeti és felekezeti keretek kialakulásával a belső vallásreformon áteső judaizmus beilleszkedhet. Ha Löw(ök) szegedi örökségét szeretnénk megragadni, ez megtehető partikuláris nézőpontokból a mából visszatekintve is, lényegére viszont a történeti folyamatok változó kontextusa, a történeti partikularizmus perspektívája mutathat rá.

A több, mint 100 oldalas életrajz a 16 oldal képmelléklettel, és az új kutatások eredményeivel bővített, 692 tételből álló bibliográfia a két kötetben Löw Immánuel életművét keretezi, a prédikációk és a tárgytörténeti írások pedig az érzékelt változások két területére világítanak rá, más-más szögből. Löw homíliái a helyi hitélet és a szimbolikus politika területéhez tartoznak – közreadott formájukban egy válogatást képezve, ami a teljes korpusznak[4] csupán egyféle[5] (szegedi, magyar, az utókor által fontosnak tartott) olvasata. A zsidó felvilágosodás istentiszteleteket érintő reformtörekvéseiben felértékelődött a zsinagógai beszédek szerepe és megnövekedett azok gyakorisága. Egyfelől olyan kulturális változásokat volt hivatott elősegíteni és kanalizálni, mint az uralkodó elit/nemzet (előbb német/ majd magyar) nyelvéhez való igazodás, az esztétikumról és polgári műveltségről vallott nézetek megnyilvánítása, másfelől eszköze volt a történetiség judaizmuson belüli megtapasztalásának,[6] a jelen és a szentírási múlt összekapcsolásának. Így a recens társadalmi törekvések és a történeti tapasztalat együttes lenyomatát, könyvészeti örökségét képezik. A sorban – a jelenből visszatekintő választásként – Kossuth (1902), Széchenyi István (1923), Deák Ferenc (1903), Arany János (1882) áll,[7] ugyanakkor Löw korszakokon átívelő hosszú életének uralkodóiból, államfőiből, politikusaiból és irodalmi alakjaiból tovább bővíthető. A nemzeti szimbolikus politikai kánon mellett Erzsébet királynéról, Ferenc Józsefről, IV. Károlyról, Apponyi Albertről és másokról szóló homíliái jól tükröznék azokat a társadalmi változásokat és nemzedéki vélekedéseket, amelyek Löw történeti tapasztalatát formálták.[8] David B. Rudermann több európai példán rámutat a vallásos világkép és a tudományos ismeretek viszonyára, ami kezdetben a kora újkori zsidóság esetében egymásmellettiség, később a felvilágosodás racionalizmusának hatására összefonódás vagy történeti szelekció.[9] Ebből a szempontból külön figyelmet érdemel azon prédikációk köre, amelyek emlékbeszédként a modern tudományt ötvözik a judaizmus hagyományával.[10] A második kötetben közölt tárgytörténeti írások ugyanezt a kérdést világítják meg a – töredékes állapotban fennmaradt – zsidók ásványai (Mineralien der Juden) magyar nyelvű közreadásaként.[11] Löw lipcsei ösztönzésre fogott hozzá a héber írásbeliség reáliákra vonatkozó szókincsének tisztázásához. A judaizmus Írott és Szóbeli Tana mellett az Újszövetség és az antikvitás példái jelennek meg egy-egy tárgyszónál, gyakran a kortárs tudósi vélekedésekre és a modern ipari, iparművészeti használatára is utalva. Az antimon, a fényszóró drágakövek, a fürdőszivacs, a gyémánt, a gyöngy, a mágnes, a márvány, az ólom, az ón, a réz, a só, a tükör, a vas és a víz egy-egy témát/ tárgyat követ végig, korszakokat, vallási és kulturális hagyományokat fűz össze, miközben a judaizmus antik és európai gyökereire, kereszténységgel és európai kultúrával összefonó szálaira, muszlim párhuzamaira mutat rá. A Wissenschaft des Judentums – rabbinikus vonalán belül – a történelemben manifesztálódott zsidó tradíció természetét kutatva, az esszenciális judaizmust kereste, miközben tágabb társadalmi és kulturális környezetébe való beágyazottságát fogalmazta meg egy sajtos felekezeti tudományos nyelvezetben. A Wissenschaft des Judentums képviselői, és köztük a Löwök, arra törekedtek, hogy a modern európai önképbe való illeszkedés lehetőségét teremtsék meg a korábban testületi különállásban és vallási kívülállásban létező zsidóság számára. Hagyatékuk ennek a folyamatnak – nemzetközi szinten is számon tartott és értékelt – szegedi lenyomta.

Löw Immánuel hagyatékának, kéziratainak, könyvtárának méltatlan helyzet jutott, jelentős hányada megsemmisült, elkallódott. A kötetek – még fel nem tárt mennyiségben – az Izraeli Nemzeti Könyvtárban vannak. Ugyanott található a kéziratos hagyaték bizonyos hányada. Nagy kötelezettség volna egykori könyvtárának egybegyűjtése, de mivel ez számbelileg összességében már nem lehetséges, legalább egykori bibliotékájának jegyzékét kellene megszerezni.

Ábrahám Vera a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumának gondozója és Glässer Norbert az SZTE „Identitás és Kultúra” Kutatócsoport tagja, amelynek kutatásait az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019. 
Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Fényszóró drágakövek. Ford. Kövér András. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019.

Megjelent a folyóirat 2019. szeptemberi számában

Jegyzetek

[1] Magyar Izraelita Hitközségi Tisztviselők Lapja, 1944. március

[2] Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019. p. 7. o.

[3] Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Fényszóró drágakövek. Ford. Kövér András. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019.

[4] „Löw önálló kötetekbe foglalt prédikációi 2140 lapot tesznek ki.” Lásd Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019. p. 23. o.

[5] Vö. Voigt Vilmos: „Kései virág és örökkévaló vallás. Löw Immánuel válogatott művei. In: Múlt és Jövő 2019/2. pp. 61-64.

[6] Ezt a nézetet vallják többen Salo Wittmayer Baron nyomán: Bonfil, Robert: Jewish Attitudes Toward History and Historical Writing in Pre-Modern Times. In: Jewish History, vol. 11, No. 1 (Spring 1997). pp. 7–40. o.; Dubin, Lois C. Yosef Hayim Yerushalmi, the Royal Alliance, and Jewish Political Theory. Jewish History, vol. 28. No. 1, (2014). pp. 51–81. o.

[7] Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019. pp. 168-193. o.

[8] Apja, Löw Lipót esetében ezek szintén jól nyomon követhetők. Jó példa erre a szabadságharc rabbijaként köztudatba ivódott Löw Lipót beszéde Ferenc József mielőbbi felgyógyulásáért a Libényi-merényletet követően. Lásd: Bányai Viktória: „The Emperor’s Deliverance”: János Libényi’s Assassination Attempt on Franz Joseph’s Life Commemorated in Contemporary Hebrew Poems In: Barna, Gábor; Gyöngyössy, Orsolya (ed.): Religion, Culture, Society 4 : Yearbook of the MTA-SZTE Research Group for the Study of Religious Culture, MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2017. pp. 30-43. o.

[9] Rudermann, David B.: Jewish Thought and Scientific Discovery in Early Modern Europe. First published 1995. Wayne State University Press, Detroit, 2001.; Rudermann, David B.: „Looking Backward and Forward: Rethinking Modernity in the Light of Early Modernity”. In: Jonathan Karp and Adam Sutcliffe (eds): The Cambridge History of Judaism vol. 7: The Early Modern World, 1500–1815. Cambridge University Press, Cambridge, 2018. pp. 1089–1109. o.

[10] Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019. pp. 168-193. pp. 153-166.

[11] Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Fényszóró drágakövek. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019. Itt említendő meg, hogy a modern zsidó tudományosság nyelve – a magyarosodási törekvések mellett is – főként a német maradt. Kövér András fordítása, Hidvégi Máté, Oláh János és Papp Gábor jegyzetei ezt teszik magyar nyelven is elérhetővé, az egyetemi folklóroktatás és az érdeklődő olvasó számára hasznosíthatóvá.