Bene Zoltán: Folyóirat, járvány idején – és utána

Március közepe óta szokatlan körülmények között élünk, s úgy tűnik, egy időre még nyugodtan elfelejthetjük azt, amit sokáig „rendes körülmények” alatt értettünk. És bár ez a mostani járvány távolról sem a fekete halál, az életünket azért ez is fölfordította alaposan. Jelen tudásunk szerint a Covid-19 bizonyosan nem öli majd meg a kontinens lakosságának 15-40%-át, ahogyan a nagy pestisjárvány tette a XIV. század derekán. Sokan azonban azt jósolják, hogy a következményei hasonlóak lehetnek. Vannak elméletek, amelyek szerint a nagy pestisjárvány lezárta a középkort, miáltal lehetőséget teremtett arra, hogy kibontakozhasson a reneszánsz és az újkor… De mit zár le a Covid-19? Lezár egyáltalán bármit is?

„Az, ami legjobb, nem betegséggel kezdődik-e mindenütt?” – veti föl Novalis. „Mindenütt, ahol valami új keletkezik, gyöngeség, betegség, »dekadencia« van jelen − írja Egon Friedell. − Minden, ami új csírákat termel, a csökkentett élet látszólagos állapotában leledzik: a terhes asszony, a fogzó gyerek, a vedlő kanárimadár.” Friedell szerint „az újkor emberének fogantatási éve: 1348, a »nagy pestis« éve.” − Vajon 2020-ban is fogan egy új embertípus? Felelősebb, kevésbé szűk látókörű, empatikusabb, nemesebb? Szükség, ez aligha lehet kétséges, lenne rá.

Mi, a Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat szerkesztőségében abban is bízunk, hogy a folyóiratra is szükség van. Éppen ezért semmiképpen nem szeretnénk föladni a veszélyhelyzet idején. Ugyanakkor a hagyományos módszereket fölül kellett vizsgálnunk, mert bár a nyomdákat nem zárták be, így akár tehetnénk úgy is, mintha mi sem történt volna, terjeszteni azonban jelen helyzetben nem tudnánk a nyomtatott lapszámokat. A tavalyi év végén a Lapker átszervezte a struktúráját, amely átszervezésnek a szegedi raktár is áldozatul esett. Ennek következtében azóta Kecskemétre kellene szállítanunk a folyóiratot, hogy aztán a Lapker munkatársai visszahozzák azt Szegedre, az újságárusító üzleteikbe. A Kecskemétre szállítást ráadásul éjszaka kellene tennünk, lévén az ottani, az egész Dél-Alföldet kiszolgáló raktár estétől reggelig tart nyitva. Ezt nem tudtuk vállalni, ezért a tavalyi év végétől alternatív terjesztői hálózatot alakítottunk ki szegedi intézmények és kereskedők segítségével – igen ám, de azon helyek, ahol a Szegedet meg lehet vásárolni, a veszélyhelyzet miatt ideiglenesen bezártak.

Ezért úgy döntöttünk, hogy amíg a különleges helyzet tart, a lapszámokat nem nyomtatjuk ki, hanem pdf-formában tesszük elérhetővé kiadónk, a Somogyi-könyvtár elektronikus bibliotékájában. Ezek a lapszámok ideiglenes lapszámok lesznek, amikor ugyanis az élet visszatér a rendes kerékvágásba, egy nagy, összevont számot jelentetünk majd meg nyomtatásban, így minden olyan tartalom, amely az ideiglenes pdf-ekben látott napvilágot, nyomtatásban is meg fog jelenni.

Meglehet, ez a járvány átalakítja majd a világot, megváltoztatja az életünket, és reméljük, hogy ezt nem rossz irányba teszi (az azért könnyen belátható, hogy akadnak olyan változás-forgatókönyvek, amelyek sem a világnak, sem az életünknek nem ártanának). Ugyanakkor mi, a Szeged szerkesztői azért dolgozunk, hogy a járvány ideje alatti és a járvány utáni világnak egyaránt része legyen a folyóirat.