Herczeg Tamás: A nézők már helyet foglalnának − éled a színház a járvány után

Járvány idején a kulturális terület legfontosabb kérdése, hogy a törzs-, illetve potenciális közönség motivációit és magatartását hogyan és milyen mértékben befolyásolja maga a járvány, továbbá annak jelenlegi és későbbi hatásai? Kialakít-e az egészségkárosodástól való félelem valamilyen tartózkodást a színházi előadások látogatásában? Eléggé megnyugtató-e, ha a színházak a járvány utáni újrainduláskor biztonsági intézkedéssekkel csökkentik az egészségügyi kockázatot? A járvány miatt elmaradó előadások már megváltott jegyeinek árával kapcsolatban mi a követendő magatartás? Meg lehet-e tartani az idei szezont, vagy annak legalább a befejező, augusztusi szakaszát?

A kormányok és kulturális szervezetek a járványra adott reakciói nemzetenként és helyszínenként is változatosak. A Salzburg Festspiele megtartásában az intendáns még reménykedik, a végső döntést később hozzák meg. Skóciában már jövőre halasztották az Edinburgh-i fesztivált, ami lényegében 5, a városban egyszerre zajló fesztivál, évi 4 millió látogatóval.  Angliában is elmarad a Glastonbury Festival, amelyen évente 200.000 néző szokott részt venni. Spanyolországban viszont még csak néhány nyári fesztivált mondtak le. A Primavera Sound fesztivált áttették augusztusra, a többiek várják az egészségügyi hatóságok és a kormány döntését arról, hogy mit tegyenek.

Az Egyesült Államokban konkrét véleménykutatást is végeztek a színházi közönség motivációiról. A Shugoll Research nemzetközi marketingkutató cég felmérése szerint, Washingtonban a potenciális nézők közel fele egészségügyi okokból még néhány hónapig várna, mielőtt a nyitás után újra színházba megy és csak 25 százalékuk érzi úgy, hogy a koronavírus lecsengése után egyből beülne egy előadásra. A kutatásban 2.762 ember vett részt, de a végeredmény egész Amerika kulturális életére nézve árulkodó lehet – írta április 15-én az American Theatre. 

A Szegedi Szabadtéri Játékok menedzsmentje az évad megtartásáról felelős döntést kívánt hozni, amihez szükségesnek látta a közönség véleményének megismerését. Mivel a járványhelyzet és a korlátozó intézkedések nem tették lehetővé a személyes lekérdezést, ezért az önkéntes online válaszadás lehetőségét biztosítottuk.

A vizsgálat első szakasza 2020.04.09-től 04.18-ig zajlott a Szabadtéri Játékok hivatalos honlapjára és Facebook oldalára kitett kérdőív önkéntes kitöltésével, illetve a közönségszolgálat telefonos regiszteréből véletlenszerűen sorsolt és felhívott, a kérdőívre választ adó nézők közreműködésével.

2020.04.18-án összesen 3.170 válaszadónk volt, ebből telefonos 118, online 3.052 fő.

Kérdőívünk, ahogy a szezonális közönségvizsgálataink is, természetesen tartalmazott a nézők kulturális fogyasztására, motivációira, anyagi helyzetére vonatkozó kérdéseket is, de ebben az összefoglalóban csak a járvánnyal kapcsolatos attitűdjeiket, továbbá újszegedi játszóhelyünk ismeretére, illetve az ottani műfaji preferenciáikra vonatkozó válaszaikat közöljük. Utóbbit, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért, ötfokozatú skálán (iskolai érdemjegyekkel) adott osztályzataik átlagaival.

A grafikonok önmagukért beszélnek, ezért külön magyarázatot nem fűzünk hozzájuk.

Válaszadóink 79%-a nő, 21%-a férfi. Csaknem kétharmaduk (64,6%) diplomás, átlagos életkoruk 48,7 év. Lakóhely-, nem-, iskolai végzettség-, és életkor szerinti összetételük lényegében megegyezik a szezonális nézőkutatásainkon kapott eredményekkel: a vendégek többen vannak a szegedieknél, a nők jóval nagyobb arányban vannak jelen a férfiaknál, a közönség csaknem kétharmada diplomás, és a középkorúak alkotják a legnagyobb nézői csoportot.

Kellemes meglepetés, hogy nézőink lényegesen optimistábbak az amerikai nézőknél. Az amerikai válaszadók fele nem menne színházba közvetlenül a járványt követően, ezzel szemben a mi nézőink 77%-a eljönne.

Nézőink túlnyomó többsége optimista, 93,9%-a bízik abban, hogy a kulturális élet a járvány után – kisebb részük szerint hosszabb, nagyobb részük szerint rövidebb idő alatt – talpra áll.

Több mint felük (56,3%) a járvány után mind a szabadtéri, mind a kőszínházi előadásokat biztonságosnak tekinti, de további szűk harmaduk (29,2%) inkább csak a szabadtéri előadásokat. Ez azt jelenti, hogy közönségünk több, mint négyötöde (85,5%-a) nyugodtan eljönne a Szabadtéri Játékok előadásaira.

Fogalmazhatjuk úgy is, hogy az áprilisban mért nézői attitűdök mintegy megelőlegezték a korlátozások május végi európai és hazai enyhítését. Salzburgan mégiscsak lesz fesztivál, bár rövidebb, és a nézőtéreken legfeljebb 1000 nézővel. A párizsi városháza 15 millió eurós támogatási tervet fogadott el a járvány által sújtott művészek számára, ennek keretében rendezik meg az „Augusztus, a kultúra hónapja” projektet, jelentette be május 20-án Christophe Girard, a főpolgármester kulturális helyettese. Spanyolországban 780 millió euró (kb. 277 milliárd Ft) garantált hitelt kap a kulturális szektor, rendkívüli segélyként pedig a színházak 38,3 millió eurót. Londonban az English National Opera bejelentette, hogy hamarosan megnyitja az első drive-in operát. A közönség az Alexandra Palace területén autóból vagy bicikliről nézheti a szabadtéri előadást. Berlinben a Charité klinika szakemberei állásfoglalást tettek közzé – Monika Grütters, szövetségi kulturális miniszter röviddel annak megjelenése után már modellként hivatkozott az állásfoglalásra –, miszerint a művészetnek és a kultúrának felmérhetetlen jelentősége van, mert az egyén szintjén segít megőrizni az egészséget és segíti a személyiségfejlődést. A zenének gyógyító hatása van. Populációs szinten a művészet és a kultúra identitásképző, a műveltséget és a jólétet szolgáló hatással bír, tehát a járvány idején sürgősen újra kell kezdeni a művészeti intézmények és a zenekarok munkáját.

Mindez határozottan felidézi Sir Winston Churchill világhíres bon mot-ját, amikor Anglia bombázásának idején a kormányülésen az egyik miniszter javasolta, hogy nullázzák le a kulturális költségvetést, és az arra szánt összeget is fordítsák fegyverekre. – Jó, jó – válaszolta Churchill –, de akkor miért is harcolunk? 

Nem vitás, a művészet jelentősége vészhelyzetben megnő. Most a korlátozó intézkedések oldása, a kulturális élet újra indulása egybevág a közönség igényével. Bár a távolságtartásra vonatkozó szabályok fennállnak, így nem lehetnek teltházas előadásaink, ám ilyen időszakban szűklátókörűség lenne csupán fiskális szempontok szerint dönteni. Sőt, talán épp itt a pillanat amikor a globalizáció mindent, így a művészeteket is elanyagiasító őrületének megálljt kell parancsolni. Churchill gondolata nyomán, miért éljük túl a világjárványt, ha lemondunk a kultúráról? Nálunk, Szegeden, ha a Dóm téri nyári színház megrendezése már nem is lehetséges, de az Újszegedi Szabadtéri Színpadra tervezett előadások még megtarthatók.