Döbör András: Könyv a szentesi sajtó kezdeteiről
Pető Bálint, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar oktatója az elmúlt években rendszeresen publikálta kutatásait Szentes dualizmus kori sajtótörténetével kapcsolatban, amelyek végül a szerző 2018-ban megvédett doktori disszertációjában összegződtek. Kutatási témájának megválasztásában pedig nagy szerepet játszott a városhoz való szoros érzelmi kötődése, hiszen gyermekéveit Szentesen töltötte.
A hiánypótló sajtótörténeti kötet a szentesi sajtó történetének kezdeteire fókuszál, részletesen ismerteti az 1871-től 1883-ig megjelent lapokat, az egyes újságoknál dolgozó újságírókat és szerkesztőket, valamint az új, társadalomtörténeti irányzatú sajtótörténeti metodikának megfelelően a tulajdonosi-vállalkozói háttér és motivációk bemutatása mellett a sajtó tükrén keresztül bepillantást enged egy dualizmuskori városi társadalom működésének mindennapjaiba, mindezt számos statisztikával, ábrával, idézettel illusztrálva.
A szerző a kiegyezés megkötése utáni magyar, illetve dél-alföldi sajtóviszonyok szakirodalmi elemzésére, és az 1867 utáni másfél évtized helyi társadalmi, kulturális és gazdasági jellegzetességeinek bemutatására (a politikai élet, a megyeszékhelyi státusz elnyerése, a helyi társadalmi és gazdasági élet, az oktatás, a közlekedés és a kultúra) egy-egy egész fejezetet szentelt. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezt a téma társadalomtörténeti kontextusba emelése követelte meg, műve tehát alapvetően nem társadalom- vagy gazdaságtörténeti monográfia, hanem sajtótörténeti munka.
A kötet korszakolása korántsem önkényes, tudományosan alaposan megindokolja a szerző. A város első helyben nyomtatott sajtóterméke 1871-ben látott napvilágot, 1883-ban pedig elköltözött a városból a szentesi hírlapkiadás megteremtője, Cherrier János nyomdász és könyvkereskedő, a helyi véleményformálás vezető orgánuma, a Szentesi Lap pedig új tulajdonos kezébe került, véglegesen lezárva az újság útkereső, kísérletező korszakát. 1883-ban lett Szentes Csongrád vármegye székhelye, mindezzel új időszak kezdődött a helység politikai, gazdasági és társadalomtörténetében, ráadásul sajátos dimenziókkal, amely a többségében függetlenségi érzelmű helyi lakosság, valamint a kormánypárti megyei vezetés éles szembenállásából következett.
A kötet harmadik nagy egységében a szerző a szentesi sajtó első orgánumaira, kilenc helyi lapra fókuszál: a Szentesi Füzetek című szakfolyóiratra, a Szentesi Lapokra, az Alföldi Figyelőre, a Szentesi Lapra, a Szentes és Vidékére, a Csongrádmegyei Közlönyre, mint klasszikus hírlapokra, valamint az Alföldi Nővilág című divatlapra, illetve két élclapra, az Északi Fényre és a Darázsra. Pető Bálint e fejezetben bemutatja az első helyi lapok megszületésének, illetve megszűnésének körülményeit, a kiadók, a szerkesztők személyét, az egyes újságok formai és tartalmi jellegzetességeit, elemezve a korszak sajtójára jellemző olyan társadalmi funkciók betöltésére tett kísérleteket, mint az urbanizáció, és a polgári fejlődés támogatása és erősítése a helyi társadalmi és politikai szereplők, valamint a lakosság körében. A kötet e fejezetének elsődleges primer forrásait a korabeli szentesi lapok jelentik, amelyek fennmaradt példányainak összegyűjtése is komoly kutatómunkát igényelt, és fontos kultúrtörténeti missziót jelent. A lapok példányait az elsődleges fontosságú Szentesi Lap teljes digitalizált, interneten elérhetővé tett állománya mellett részben az Országos Széchényi Könyvtárban (Északi Fény, Csongrádmegyei Közlöny, Szentes és Vidéke) találta meg a szerző, részben a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár szentesi fióklevéltárában (Szentesi Lapok, Alföldi Figyelő, Darázs).
És természetesen egy korszerű sajtótörténeti elemzés a hagyományos tartalmi-elemző feldolgozás mellett a kapitalista ipari-gazdasági fejlődés jellemzőinek szemszögéből is kell, hogy tekintsen a sajtótermékre. Ennek megfelelően Pető Bálint alapos vizsgálat tárgyává tette azt, hogy hogyan hatott egymásra a termék és a fogyasztó, vagyis a lap és az olvasó: milyen kölcsönhatások alakították akár az egyiket, akár a másikat, valamint megvizsgálta a helyi sajtót, mint tőkés vállalkozást.
A kötet negyedik nagy egységét Cherrier János lapkiadó, nyomdász és könyvkereskedő, a modern értelemben vett szentesi sajtó megteremtője karriertörténete bemutatásának szentelte a szerző. Primer, magyar és határon túli levéltárak forrásainak felkutatásával, és a korabeli dokumentumok segítségével rajzolta meg egy a hagyományos, nem piaci alapú sajtótörténeti korszak, és a század vége felé szárba szökő klasszikus kapitalista korszak közötti átmeneti korszakban működő, korai tőkés sajtóvállalkozó nehézségekkel tarkított életútját egy a korszakban kevésbé tipikusnak mondható, több szempontból sajátos és érdekes fordulatokkal tarkított karriertörténetét.
Cherrier karrierjének részletes elemzése jól példázza a magyar sajtó fejlődésében a XIX. század folyamán végbemenő professzionalizálódási folyamat újabb szintjét a felvilágosodás-, illetve reformkori sajtóhoz képest: a nyomdász által kiadott újságokat már nem főúri mecénások támogatták, hanem vállalkozásának saját tőkéjéből, illetve hirdetésekből finanszírozta azokat, profitorientált üzleti vállalkozásként működtetve azokat. Ezentúl Pető Bálint jó érzékkel teszi művében tanulmányozhatóvá a szentesi lapok működtetésének példáján keresztül a nyomdai, kiadói és újságírói/szerkesztői szakmásodást elősegítő munkamegosztást, amely korábban nem volt jellemző, a század végére viszont általánossá vált a magyarországi sajtóorgánumok esetében is, követve az amerikai és nyugat-európai tömegsajtó mintáit.
Pető Bálint: A szentesi sajtó kezdetei (1871–1883). Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 2019.
Megjelent a folyóirat 2020. márciusi számában