Máté Zsolt: Milyen régiek a szegedi utcák?

Ha a város történetével némileg ismerős valakinek tesszük fel a kérdést, szinte azonnal rávágja, hogy a legrégibb a Szentháromság utca. Valóban ez a legrégibb, ma is azonosan használt utcanevünk. A 16. századból már ismerjük említését[1], és jó okunk van feltételezni, hogy ugyanott futott, ahol ma is. A legkorábbi térképünkön[2] a Balla térképen megtaláljuk. A térkép 1839. évi másolatán, a Buday térképen[3] még a neve is fel van írva. Az alsóvárosi templom felőli vége kiszélesedett, a torkolatában – mint sok más szegedi utcánál is – szárazmalom állott. A kommunista városvezetés az utca nevét ostoba ateizmusból Hunyadi Jánosra változtatta. A köztudatban azonban ez nem tudott gyökeret verni. – Hála Istennek, a rendszerváltás után hamar visszakapta nevét.

A Szentháromság utca városszerkezeti vonala, és ennek állandósága könnyen megmagyarázható. Az Alsóváros a Palánk közigazgatási és egyház-igazgatási része volt. A Fogadalmi templom helyén állott Szent Dömötör templomhoz, illetve plébániájához tartozott. Innen, a történelmi időkben palánkkal és árokkal körülvett Palánk-ból egyenes út vezetett alsóvárosi – Szent Péter templom alapjain épült – ferences Havi Boldogasszony templomhoz. Az út a mai püspoki palota melletti Kolostorkapun[4] – Kloster Türl – át jutott ki a Palánkból, és futott egyenesen a ma is álló templomhoz.

De nem hiszem, hogy ez a legrégebbi utca. Az utcák és utak kialakulási vonalát ősi távolsági célpontok és szükségletek határozták meg, és ősi lehetőségek korlátozták. Valahonnan valahova el kellett jutni, amerre ez lehetséges is volt. A Szentháromság utca a templom után jószerével sehova sem vezet – az Alsóvároson sem, a Belvárosban sem.

A régi Szeged nem olyan város volt, amelynek szerkezetében valami mérnöki szabályosságot fel lehetett volna fedezni. Vannak ilyen városok, amelyeket alapítottak, terveztek. A legismertebb példa erre a római castrum, amely sok későbbi városnak az alapját, szerkezetét fektette le. Például Bécsét, vagy leglátványosabban Gyulafehérvárét. A római castrum állandóra tervezett katonai tábor volt. A birodalomban szabványosítva volt mind a mérete mind az építészeti és funkcionális elrendezése. A telepítéséhez összesen két kiinduló adatot kellett ismerni, egy kijelölt középpontot és az ellenség irányát. A castrum közel négyzetes alaprajzú volt, Két egymásra merőleges főúttal és négy kapuval. A középpont, az utak keresztezése volt, itt állott a fővezér sátra. Kétezer év után is sok város utcarendszerében felismerhető ez a szerkezet. – Szeged nem ilyen volt. Ősi utcáinak kutatásánál másból, például a földrajzi helyzetből kell kiindulnunk. Ebben a távolabbi célpontokon túl különleges szerepet játszhatott a domborzat és vízrajz.

A város legrégebbi utcanevei a Hunyadival Nándorfehérvárnál együtt harcoló Kapisztrán János sírjához zarándokoló szegediek csodás gyógyulásokról szóló beszámolóinak jegyzőkönyvében maradtak fenn.[5] A Szent Erzsébet utca, Szent Péter tér és Szombathely tér nevek ugyan helyrajzi szempontból vizsgálhatók, de közvetlen földrajzi vonatkozásuk nem tűnik szembe. Az 1522-es egyházi tizedjegyzék és az 1546-os török adóösszeírás (defter) már mintegy 30 utcanevet tartalmaz. – Ezeknek az elemzésére itt nem térek ki, mert más írásomban ezeket bőven taglaltam.[6]

A legelső – 1138-ban lejegyzett – Szegedhez köthető név Cegedi személynév. Ezután 1183-ban Cigeddin, 1193 Scequed, 1225-ben Scyget alakok fordulnak elő. Általában a város nevében a sziget szót sejtik, de előfordul a szeg (szeglet) feltételezés is. Én ez utóbbi felé hajlanék. A szeg szó a „d” helynévképzővel mindkét magyarországi Szeged – Szeged és Sajószöged/Sajó-Szeged – nevében jelölheti azt a sajátos, mindkettőre jellemző földrajzi helyzetet hogy egy folyó szög-szerű kanyarulatában fekszik. De lehet sziget is, mert a várost olyan vízrendszer veszi körül, ami ezt az értelmezést is megalapozhatja. Szeged neve mindenképpen vízrajzi meghatározottságú. Akármelyik etimológiai véleményt fogadjuk el, mindkettő a város vízhez kötött helyzetére utal.

Az a földterület, amelyen ma a város fekszik, a legrégibb kortól fogva mindig lakott volt. Ez azonban csak a város környékére igaz, a város mai belterületére nem érvényes. A középkorig legföljebb az átkelőhely, mint hídfőállás környékén állhatott néhány épület. Az első leletek az újkőkorszak emberének szerszámai, de előkerültek a rézkor, bronzkor emlékei is, majd a népvándorlás kincsleletei, temetői és a római kultúra kőemlékei. Annak is megvan az ésszerű magyarázata, hogy az ember miért választotta ezt a területet lakhelyül. A Tisza-Duna közének vízjárta területéből kiemelkedő hátság egyik nyúlványa éppen ezen a ponton érte el a Tiszát, s így a környező mocsaras területből kiemelkedő állandó szárazulaton telephely, alkalmas átkelőhely, hídfőállás alakulhatott ki. A rómaiak idején a Lugió (Dunaszekcső) felől vezető út itt kelt át a Tiszán. A hídfő nevét Parthiscum névvel azonosították, de nem volt a római birodalom része. Az átkelőhelynél találkoztak össze az Erdélyből és Máramarosból érkező kereskedelmi utak – elsősorban a sókereskedelem útjai. Szeged őse az a római Parthiscum, amely mint kereskedelmi állomás működött Dacia és Pannonia között. Szórványos maradványai a vár bontása során kerültek elő a Vár u. Tisza felőli végénél. A magyarok első megtelepedésének helye is itt, közvetlenül a Tisza partja mellett lehetett – ott ahol a későbbi királyi vár épült.[7]

A szegedi táj azonban csak a honfoglalás utáni klímaváltozással[8]– szárazabbá válva – lett településre alkalmassá. Korábban a nedvesebb korszakban, így a rómaiak idejében is legföljebb egy-egy vízhez vezető út lehetett időszakosan járható. A Tisza közelében nem volt olyan jelentősebb terület, ahol tartós megtelepedésre lehetőség volt. A 11. században azonban a Kárpát-medence éghajlata jelentősen megváltozott. Az időjárás szárazabbá vált, a folyók vízhozama és a vízzel évenként többször elöntött területek nagysága jelentősen csökkent.[9] Az átkelőhely közelében egyre nagyobb szárazulat alakult ki. Így az erősen frekventált átkelőhelynél a néhány védő épület után a Tisza mellett mintegy 500-1000m szélességben állandó település alakulhatott ki. Kb. a Tisza semleges pontja feletti + 6,00 m szintvonal (79,70 m Bf /Balti tenger szintje felett/) határolja körül azt a területet, amely állandóan lakható volt. [10] A város legmagasabban fekvő része a Tisza mellett húzódó hátság volt.

Ezt a részt is átlagosan évenként kétszer látogatta kisebb és gyorsan levonuló elöntés. A víz járása jelentősen formázta a térfelszínt, és olyan mikrodomborzatot alakított ki, amely például a Fölsővároson időszakosan vízjárta utcákkal és tartósabban száraz építési területekkel évszázadokra meghatározta a településszerkezetet.[11] Az állandó településtől nyugat felé elterülő széles, mélyebb területet persze gyakran látogatta a víz. A Tisza a terepadottságok folytán azonban nem közvetlenül a part felől öntötte el a térséget, hanem északról, és csak magasabb vízállásnál nyomult be a város mélyebben fekvő területeire. Így északról – illetve délre vonulva nyugat felől okozhatott a város területén is árvizet. (A Nagyárvízkor is ez volt a víz iránya.)  A kellemetlen és gyakori vízbetörések ellen a város töltések építésével próbált védekezni. Ezek közül az egyik legjelentősebb éppen északról próbálta megvédeni a Fölsővárost. A mintegy hat kilométernyi Szillér-Baktói töltés a Fehértó és Baktó vizét választotta el, majd délnyugati irányt véve fordult a város felé.[12] Ezzel elválasztotta a tiszai árteret a magasabban fekvő homokhátság árvízveszélyt nem okozó, Tiszától független vizeitől (Fehértó, Szikesek és Maty-ér). A Tisza északi árteréről és a felduzzadt Baktó felől özönlő vizet fogta föl. „A hatalmas védvonalat az 1765. évi árvíz után Dugonics András tanácsnok építtette, illetőleg emeltette magasabbra és erősíttette, hogy ne kellessék jövőre harangkongatással a vész idején a népet munkára serkenteni.”[13] Később a Szillér-Baktói töltés által fölfogott vizeknek a további, dél felé áramlását egy hatalmas ívű, rá merőleges – nagyjából nyugatról ívesen délkelet irányba forduló – töltés, a Kereszttöltés fogta fel (Körtöltés/Eperjesi sor), illetve terelte a várostól el nyugat felé.[14]

De milyen különleges földrajzi tényezők okozták a folyóparti településnél ezt az abszurdnak tűnő helyzetet, hogy a városnak nem a keleti szélét határoló vízpartról, hanem éppen a szárazföld felől az északról és nyugatról, érkező vízbetörések ellen kellett védekeznie? – A válasz nem könnyű, mert a folyószabályozás és a feltöltések ma már nem könnyen teszik felismerhetővé ezt a helyzetet.

A Szegedi Táj újraértelmezését Szalontai Csaba készítette el.[15] Doktori értekezése amellett, hogy valódi újraértékelés, óriási újdonsága, hogy több mint egy évezredes időbeli és a városnál jóval nagyobb táji kiterjedésben vizsgálja a város helyét és vízrendszerét. Klímatörténeti alapokon meghatározza azt a korszakot, amely már lehetővé tette, hogy itt város alakuljon ki, és a város mintegy 10 kilométeres körzetében vizsgálja a folyószabályozás, vízrendezés előtti domborzatot és vízrendszert. A munka vízrajzi, árvédelmi, települési térség-alkalmassági szempontból valóban újraértelmezi Szeged kialakulását, ugyanakkor a városszerkezet és utcarendszer történetének újragondolására is támpontokat ad.

Szalontai Csaba régész. Szeged-környék régészeti topográfiáját vizsgálva megállapította, hogy a honfoglalás előtti korok leletei a város kerületén kívül csak közvetlenül a 18. századi város peremén, illetve ettől mintegy 8-10 kilométerre egy körív mentén fekszenek.[16] Ennek magyarázata, hogy a vízrendezés előtt a várost ebben a vonalban összefüggő felszíni vízrendszer vette körül, és a honfoglalás utáni klímaváltozás előtt, ez az egész terület jelentős árvízi kockázat alatt állt. A későbbi Vár környéke azonban már jóval előbb is fontos átkelőhely volt, amelyhez nagyobb távolságból – körbefutó vízrendszer szűkületi pontjain át, legalább időszakosan járható – regionális utak vezettek. Az avar korban megjelenő leletek arra utalnak, hogy az avarok ezeket az utakat ellenőrizték.[17]

Ezek az utak csak a nagy vízfelületek, a Tiszai ártér – Baktó – Fertő-lápos – Fehértó Balaton[18] – Szikesek – Maty-ér, – Ballagitó közötti szűkületi pontokon juthattak a város körüli medencén át a Tiszához. Sugár irányban érték el a Tisza-parti átkelő hátságot, és a kialakuló városszerkezet kiinduló adottságait jelentették.[19]

Ha ezeknek, a legrégebbi regionális kapcsolatokat célzó utaknak a városszerkezetben maradt is nyomuk, az sok-száz éven át változatlanul nem maradhatott. Először alaposan megváltoztatta az, hogy körítő falakkal, bástyákkal övezett vár épült az átkelőhelyhez. Hogy mikor? – az egy idő óta vitatott. Már régen feltűnt, hogy az 1433-ben itt járt burgundi-francia lovag – Bertrandon de la Brocquiere – aki leírásában a város sok részletéről megemlékezett,[20] a várat egyáltalán nem említi, pedig, ha már állt, szembetűnőnek kellett lennie, és a lovagnak útjába is esett. Valószínű, hogy bástyás, védőfalas formájában még nem létezett. Persze valamiféle udvarháznak, castrumnak[21] léteznie kellett – erre utaló feljegyzések vannak. Talán csak a Palánki kapunál  lévő – római eredetű – Palota állott. 1543-ból, a török foglalás idejéből falról nincs adatunk. Elég vitatható, és eltűnt kő feliratra hivatkozva írják,[22] hogy éppen előtte, 1524-ben Zákány István főbíró kezdte építeni. De azt is vélelmezik, hogy a Vár a híres török építész Szinán pasa műve. Mindenesetre 1546-ban a defterben említik a szegedi Vár lakóit. Hogy ők éppen nem a Várban, hanem a Palánkban laktak, azt kandidátusi értekezésemben igazoltam.[23] Tehát a Vár nevet akkor a Palánkra értelmezték. A visszafoglalástól, 1686-tól a Vár alaprajza a Nagyárvízig több térképből ismert, például Marsigli felvételéből.[24] Kiterjedése elég jelentős volt, és az átkelőhelyhez vezető, északról és nyugatról érkező, sugár irányú utak feltételezhető vonalát megzavarta. Ami megmaradt, azt Lechner sem hagyta 1879-ben érintetlenül. Például az Árvíz előtt a Csongrádi út belső szakasza még nem a mai vonalán, hanem a Szent László utca mentén haladt.

Összesen négy főútvonal nyomát kereshetjük a város testében:

Az első, legrégebbi Budai út a Gyevi út, az Algyő felé menő út volt. Emlékét – Plathea Bwday formában – megőrizte az 1522 évi dézsmajegyzék.[25] Máig megmaradt eredeti nyomvonala József Attila sugárút.

A második Budai út Csongrád felé indult. Ahogy már említettük, Lechner az út belső szakaszát – a mai Szent László utcát – új, a továbbvezetéssel egy egyesbe eső szakasszal váltotta ki. A Nagykörút és a Kecskeméti utca közötti Szent László utca maradt meg az eredetiből. 1522-ben ez a feltehetően Felszeged közelében fekvő Bánfalvára[26] vezető Plathea Banfalwa volt.

A harmadik Budai út Félegyháza felé vezetett. Ennek nyomát 1522-ben még nem tudjuk azonosítani. Bizonyára később alakult ki.

Ki a városból – Délnyugat felé – az 1522-ben Zegedienzis néven szereplő hosszú utca, a város fontos szőlőbirtokaihoz vivő Péterváradi út vezetett. Ennek belvárosi szakasza nem maradt fenn. A Petőfi Sándor sugárútnak a Vitéz utcai kereszteződéstől kifelé eső szakasza – legalább egyik részében – erre visszavezethető, középkori eredetű.

Végül térjünk vissza a cikk elején említett Szentháromság utcára. Valóban nem vezet sehova? Úgy tűnik. Az alsóvárosi templom elzárta a folytatást. Az út éppen az egykori temetőhöz vezetett. Azonban a templomot balról megkerülő szakasz után olyan útra jutunk, amelynek a középkorban különös jelentősége volt: a Kisfaludy utca és folytatása a Tompa Mihály utca a Vadkerti térnél (Tompai kapu) kontinentális jelentőségű országútra nyílt.[27]  Ráadásul a Szentháromság utcát, és ezt a folytatását Lechner is csak minimális mértékben igazította. – A Kisfaludy utca Nyíl utca és Közép Kapu utca közötti szakasza változott, – jobbra kitérve, finom kanyarral torkollott a Tompai utcába. Tehát a Szentháromság utca és jelzett folytatása szintén a legrégibb utcák közé tartozik.

Ezek lennének tehát a város legrégebbi, egy-egy szakaszon ma is azonos nyomvonalon vezető utcái. A várost övező vízrendszeren való átjutásukat Szalontai Csaba rekonstruált vízrajzi térképe segítségével[28] a műhold térképen meg tudjuk jelölni Algyő és Sándorfalva közelében, illetve a Maty-ér déli végénél.

Szeged regionális útjainak átvezetése a várost vízrendezés előtt körülvevő felszíni vízrendszeren. Balról Szalontai Csaba rekonstrukciós térképe (SZALONTAI 2017. 3. ábra, p. 557. feliratokkal kiegészítve), jobbról a Google műhold térkép (2020.03.27. 16:00) az átkelő pontok piros körrel jelölve (M.Zs.)

Megjelent a folyóirat 2020. május-júniusi számában

Jegyzetek

[1] Szeged 1522 – 1522. júl. A bácsi püspökség részére beszedett egyházi tited lajstroma. Szeged OL. DL. 37004 = Reizner János: Szeged története. 1900. IV. 97-128. o., 1522 – Plathea. S Trinitatis (in Reizner János: Szeged története. 1900. IV. 105. o. Plathea Sancte Trinitatis)

[2] Balla-térkép – Balla Antal 1776. = Mappa ichonographica liberae regiaecque civitatis Szegediensis Fundos intravillanos, hortos, pomaria vineas, cauleta, ac fagopireta in circuitu civitatis situata in genuina figura una cum possessoribus exhibens. De annis 1776–1777. Anton Balla E. C. R. H. A. H. et I. C. P. P. E. S. O. geometra. (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) – digitális másolat

[3] Buday térkép – Balla Antal 1776/2. = Mappa originalis individualis dimensionis libera et regiacque civitatis Szegediensis fundos intravillanos, hortos, pomoria, vineas, cauleta, ac, fagopireta, in circuitu civitatis situata in genuina figura possessorumque insertione repraesentas de anno 1776–1777.(Buday Mihaly altal Balla Antal 1776–1777-ben készült térképéről 1814-ben készített másolat.) (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

[4] Máté Zsolt: A szegedi Palánk városrész 1697 évi telekkönyvének térképi megfejtése (A feltört dió) In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Új folyam 1. szám, Szeged, 2014. 279-298. o., 283. o.

[5] Hegedűs Antal: Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. Budapest, Fórum könyvkiadó1983. 18-19. o., 48-49. o.

[6] Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989. 5-75. o.

[7] Történelmi települési értékvédelem (BME műemlékvédelmi szakmérnöki posztgraduális tanfolyam jegyzete) elektronikusan terjesztve, kézirat gyanánt, Budapest, 2002-2008-2020. 15. o.

[8] Kiss Andrea: Időjárási adatok a XI–XII. századi Magyarországról. In: Pitti Ferenc (szerk.): „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szeged, 2000. 249–263. o.; idézi Szalontai Csaba: Az újraértelmezett Szegedi táj. A tájhasználat változásai a középkorig. In: VII. Magyar Tájökológiai Konferencia, Szeged 2017.05.25-27., 562. o.

[9] Szalontai Csaba: Az újraértelmezett Szegedi táj. A tájhasználat változásai a középkorig. In: VII. Magyar Tájökológiai Konferencia, Szeged 2017.05.25-27., 562. o.

[10] Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989. 52. o.

[11] Máté Zsolt uo.

[12] Balla-térkép – a térképen „Pons ad Szillér” felirat jelzi a Szillér-rel való keresztezését.

[13] Reizner János: Szeged története. 1900. I. 366. o., a dőlt betűs részben Reizner Dugonics Ulisses-előszavából idéz.

[14] Balla-térkép

[15] Szalontai Csaba: A Maty-ér és a kapcsolódó vízrendszer szerepe és jelentősége Szeged településtörténetében– Doktori értekezés tézisei, Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged 2014.

[16] Szalontai Csaba: Az újraértelmezett Szegedi táj. A tájhasználat változásai a középkorig. In: VII. Magyar Tájökológiai Konferencia, Szeged 2017.05.25-27., 557o., 561.o., 7-8. ábra

[17] Szalontai Csaba: Az újraértelmezett Szegedi táj. A tájhasználat változásai a középkorig. In: VII. Magyar Tájökológiai Konferencia, Szeged 2017.05.25-27., 560. o.

[18] Balaton – A Fehértó és a Maty-ér vízrendszerének egykor vizes, mocsaras összeköttetése a Dorozsmától északra fekvő Kettőshalom és a Fehértó délnyugati csücske között.

[19] Szalontai Csaba: Az újraértelmezett Szegedi táj. A tájhasználat változásai a középkorig. In: VII. Magyar Tájökológiai Konferencia, Szeged 2017.05.25-27., 562. o-

[20] Blazovich László (szerk.): Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv I., Szeged 1985. 72. o. (magyarul) = Memoires de l’Institut National; Sciences moralis et politiques Paris, an XII.T.V. 122. o. (eredeti francia szöveg)

[21] A castrum a középkori magyar latinban szilárd anyagból épített kővárat, nem a római tábort jelentette.

[22] Horváth Ferenc: A Szegedi Vár. In: Blazovich László (szerk.): Szeged atlasz 2014 – Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Szeged 2014. 54-60. o., 60. o., 63. sz. jegyzet

[23] Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989., passim

[24] Marsigli: Szeged középkori városképe, és (a Vár és a Palánk) helyszínrajza. 1686. Bologna Bibliotheca Universitaria, Fondo Marsigli, vol. 21. C. 40. [(Nagy Zoltán anyagából, In: Kristó Gyula és mások (szerk.): Szeged története I-V. Szeged, 1983-2010. + Kristó Gyula (szerk): Kronológia. Szeged 1988-92. – I. 33. fénykép = Kisari Balla György: Marsigli tábornok térképei, Budapest 2005. 298. o. leírás 184. o.: 31. Szeged, jelzet: BUB Ms. 21/29 (40)]

[25] Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989. térkép a 13.o. után

[26] Szeged története I. 379. o.: „…az egyik elképzelés szerint Szeged és Dorozsma között kell keresni, a másik szerint Felszeged peremén terülhetett el.”

[27] Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989. térkép 56. oldal után

[28] SZA Szalontai Csaba: Az újraértelmezett Szegedi táj. A tájhasználat változásai a középkorig. In: VII. Magyar Tájökológiai Konferencia, Szeged 2017.05.25-27., 3. ábra

 

 

A szerző 2019. decemberi lapszámunkban megjelent A szegedi árvíz utáni feltöltésről című cikkének adatai tévesek: a feltöltés vastagsága, minden ponton, a kinyomtatottnál 67 cm-rel vékonyabb. A hibáért a szerző elnézést kér. A folyóirat online felületén a javított cikk olvasható (http://szegedfolyoirat.sk-szeged.hu/2020/04/09/mate-zsolt-a-szegedi-arviz-utani-feltoltesrol/)