Eperjesi-Kovács Lilla: Az alsóváros ferencesek egyházközösségi szervező munkássága a kezdetektől napjainkig
Jelen írásomnak az a legfőbb célja, hogy bemutassam hogyan telepedtek meg és építkeztek Szegeden a ferencesek és a Szeged városának sajátos adottságaiból következő lehetőségeket hogyan használták ki, hogyan fejlődött kolostoruk oktatási központtá. Az alsóvárosi ferenceseknek jelentős szerepe volt a Szeged-környéki tanyavilág szellemi fejlődésében, illetve a hívek lelkének ápolása és a fiatalok patronálása mellett magyarságtudat megőrzésében is. Publikációmban továbbá szeretném bemutatni, hogy milyen virágzó egyházközösségi élet bontakozott ki, köszönhetően az alsóvárosi ferencesek munkásságának. Cikkem egyik fő fókuszpontja az alsóvárosi búcsújárás aktusának bemutatása és elemzése történelmi és társadalmi vonatkozásban, valamint gazdag szimbolikájának felfejtése. A Havi Boldogasszony ünnepének és a vallásos társulatok nevelésbeli szerepének elemzése pedig tovább árnyalja a képet a ferencesek szerepvállalásáról Szeged viszonylatában. Célom az is, hogy ez a kép minél részletgazdagabb és pontosabb legyen – ehhez szeretnék hozzájárulni ezzel az írásommal.
A ferencesek 1224-ben telepedtek le Magyarországon, II. András támogatásával. Első kolostoruk minden bizonnyal Esztergomban létesült. A rend szigorúbb irányzatát képviselő obszerváns ferenceseket a népnyelv cseri barátokként is ismerte.1 Az új rend gyorsan terjedt az országban és elméletileg elképzelhető, hogy már a tatárjárás után jelen voltak a ferencesek Szegeden, de hivatalosan először csak 1316-ban említi meg egy oklevél a rendházukat a Palánkban, illetve, hogy templomukat a Szentháromság tiszteletére építették.2 Ebben a rendházban a ferencrendiek egyik rendtartományához tartozók, a mariánusok székeltek. A másik csoportjuk az obszervánsok később telepedtek le és az alsóvárosi Szent Péter templom mellett kezdtek építkezni.3 A mariánusok pártfogója Károly Róbert felesége, Erzsébet királynő volt, aki gondoskodott a templom felszenteléséről is, ezért a ferencesek védőszentjéről nevezték el templomukat. 4 A mariánusok mindössze 1541-ig voltak Szegeden, templomuk és kolostoruk egyaránt elpusztult.5 Az obszervánsok Hunyadi János kormányzósága alatt telepedtek le Szegeden.6 Itt kis templomot építettek a Havi Boldogasszony tiszteletére, melyet 1480 táján kezdtek bővíteni Mátyás király beleegyezésével.7 A szegediek az alsóvárosi Havi Boldogasszony templomot Mátyás-templomnak nevezték, ugyanis a hagyomány szerint Mátyás király építtette a templomot. Viszont a Mátyás-hagyományt semmiféle okirat nem támasztja alá, inkább megcáfolja.8 A XVI. század közepén a reformáció elterjedésével a templom egy részét a protestánsok vették hatalmuk alá, de a törökök 1545-ben visszaadták a ferenceseknek.9
A Havi Boldogasszony-templom, más néven a Mátyás-templom az Alföld egyik legnagyszerűbb középkori műemléke.10 Reizner János szerint 1301-ben a mostani templom helyén épült egy kisebb elődje, amelynek a helyére a ferencesek a szegedi lakosság támogatásával együtt új templomot építettek. Karácsony János véleménye szerint az obszerváns ferencesek 1480 táján Mátyás király engedélyével kezdték építeni a templomukat a Havi Boldogasszony tiszteletére. Kolostorukat valószínűleg később kezdték építeni: feltehetően 1494-ben. De mivel kevéssé valószínű, hogy előbb a templomot építették meg és csak aztán a kolostort, így Reizner szerint az 1497-es évet kell a templomépítés kezdőévének tekinteni. Okiratok hiányában ezt a kérdést évszámra pontosan nem lehet eldönteni.11 1942-ben Cs. Sebestyén Károly irányításával vezetett kutatások azt bizonyítják, hogy a mai templom egy, esetleg két egymást követő régi templomra épült a XV. század végén. Ezen kívül megállapította még azt is, hogy a régi templom a Mátyás király által kiadott 1458. évi oklevélben szereplő Szent-Péter templom volt. Valószínűleg a templom elég megviselt állapotban lehetett akkor, amikor az obszervánsok birtokába jutott, ezért a templomot lebontották és a köveiből újat építettek. Mikor felépült az új templom, felszentelték és ekkor kapta a Havi Boldogasszony nevet a híres római Santa Maria Maggiore-bazilika mintájára.12
Az elmúlt évszázadokban kiemelkedő jelentőségű társadalmi feladatot láttak el az alsóvárosi ferencesek. Ezek közül kiemelnék néhányat. A török hódoltság ideje alatt egyedül ők vették szárnyuk alá a katolikus hívek lelki gondozását és magyarságuk megőrzésének feladatát. Többen közülük életüket is áldozták a hazájukért, közösségükért. Az alsóvárosi kolostornak is fontos szerepe volt: az oktatás és a műveltség központja lett, kertjében pedig gyógynövények pompáztak. A fiatalokat úgy nevelték, hogy büszkék legyenek a magyarságukra és mindent tegyenek meg a hazájukért. Később a ferencesek nem csak a lélek, hanem a test orvosai is lettek. 13 A ferencesek szegedi könyvtára bizonyára egy időben keletkezhetett a kolostorral, így 1444-1950 között működhetett. A könyvek között akadnak kéziratos orvosi jellegű bejegyzések, feltehetően a rendház belső használatára keletkeztek. 14 Többek között a ferencesek Alsóvároson vallásos társulatokat is létrehoztak.
A vallásos társulatok fontos szerepet töltöttek be a nevelés terén: saját maguk és az őket körülvevő környezetük vallásos lelkületét ápolták és a közösségi összetartást szorgalmazták, ezáltal egy életen keresztül meghatározták a tagok valláshoz való viszonyát. Ezen kívül az egyesületekben lehetőség adódott a szabadidő eltöltésére és a szórakozásra is.15
A XIII-XIX. század folyamán a Szeged-környéki tanyavilág benépesítésében is fontos lelki és szellemi befolyást gyakoroltak. Az alsóvárosi templom és rendház a ferencesek irányítása alatt mintegy 23-25 ezer hívő közvetlen lelki gondozását végezte. A kolostorban az évente rendezett Havi Boldogasszony búcsú alkalmával tízezrek gyűltek össze. A ferences szerzetesek irányításával jelentős szervező tevékenység alakult ki, aminek eredményeképpen már az 1920-as években igen nagyszámú hitbuzgalmi-, társadalmi-, sport- és hazafias egyesület működött.16 A két világháború közötti időszakban a ferencesek és a hozzájuk kapcsolódó intézmények jelentős hatással voltak az alsóvárosiak életére, és minden korosztályt eredményesen meg tudtak szólaltatni. 17
A Havas Boldogasszonyra emlékeznek minden év augusztus 5-én az alsóvárosiak. Szeged egyik legrégibb városrészében a mai napig ez a legfontosabb ünnep, melyet a több, mint ötszáz éves templomban és az előtte lévő téren rendeznek. Az esemény azt szimbolizálja, hogy az itt élőket a közös múlt mellett a búcsújáró kultusz fűzi organikus egésszé.18 Az alsóvárosi ferencesekhez és a Havas Boldogasszony-templomhoz kötődő augusztusi búcsújárás az egyetlen szegedi vallási ünnep.19Az ótörök eredetű „búcsú” szó többféle jelentést foglal magában, leginkább bűnbocsánatot vagy zarándoklatot értünk alatta. A templomok védőszentjeinek ismétlődő ünnepeit is így nevezik. Szegeden évszázadok óta nagy népszerűségnek örvend az úgynevezett havibúcsú. E napon a ferencesek alsóvárosi templomában több ezer hívő térdepelt a csodatévő Szűz Mária képe előtt.20 A búcsújárás többrétegű szimbólum: a mély bűnbánatnak, vezeklésnek, elégtételnek, feloldozásnak és az emberi megnyugvás keresésének archaikus megnyilatkozása. Legtöbbször közösségi tevékenység, mely nem csak a kereszténységben, hanem minden nagy vallási rendszerben megtalálható. Egy falunak vagy városnak a lakosai régi fogadalom, esetleg régi hagyományok nyomán évről – évre elzarándokolnak egy vagy több kegyhelyre, ahol saját maguk és családjuk számára is égi segítségért és kegyelemért, emberi boldogulásért könyörögnek.21
A búcsújáró kultusz már a XVII. században virágzott. A havibúcsú nem csak búcsújárás, azaz a vezeklés és elégtétel alkalma, hanem hazatérés is egyben. Legalább egy napra megtérnek a résztvevők a közös múltba, a szegedi sors ősi egységébe. A kultusznak döntő része van abban, hogy a Délvidék magyarsága megmaradt magyarnak és katolikusnak. A havibúcsú a tanyavilágnak is jelentős ünnepe, hazajönnek ők is a búcsúra, meglátogatják a városban maradt hozzátartozóikat és halottjaikat. Ez a csodálatos ősi kultusz sajnos hanyatlóban van. A kegyhely valamikor az egész szegedi társadalmat igézete alatt tartotta. Manapság már megcsappant a Boldogasszony előtt hódolók száma, mely a világon mindenütt tetten érhető szekuralizáció jelenségével is összefügg.22 A havibúcsú hetében messzi – messzi vidékekről egyházi zászlókkal indultak Alsóvárosra. A szegedi havibúcsú nem csak a körtöltésen belül újjáépült városnak volt a fogadalmi ünnepe, hanem az alföldi tanyákon élő vallásos embereknek is hitbéli gazdagodást jelentő szent napja lett. A „havibúcsú” elnevezés a Boldogasszony kultuszból eredeztethető. A „Boldogasszony” valójában a „Boldogságos Szűz” népies elnevezése. Sokféle jelzővel ellátott Boldogasszonyról tudunk (pl. gyümölcsoltó, gyertyaszentelő, sarlós stb.). Az alsóvárosiak Havi Boldogasszony ünnepe a Szent Liberius pápa alatt Rómában történt csoda emlékét őrzi.23
A XX. században terjedt el a hívők között, hogy hálából a kegytemplomok falára márványtáblákat helyeztek el. Az alsóvárosi templomban sok ilyen emlékkel találkozhatunk. Ezek a márványok a Fekete Mária csodatévő erejéről és jóságos szívéről tanúskodnak, ugyanis erre utalnak a következő feliratok: „Visszaadtad a gyermekemet”, „Legyőzted a halált”, „Mindenem a tiéd”, „Örökké áldalak”, „Köszönöm járok”, „Csak őt add vissza, soha többé nem bántom meg”. Jellemző volt még a búcsús hívők között az a szokás is, hogy fohászkodás közben hozzáérintették az ujjukat a Mária kép üveglapjához, majd kifelé menet a templom falára írták a nevüket.24 Ezen kívül szentképeket is osztogattak a búcsún. A második világháború előtt a búcsúra érkezők gyalog jöttek, sátoros kocsi kísérte őket. A plébánián már a búcsút megelőző hetekben hirdették, hogy akinél van elég hely, fogadja be a búcsúsokat, akik általában az udvarban telepedtek le. Az alsóvárosi gazdák a búcsúsokkal együtt mentek énekelve a templomba. A búcsú lehetőséget adott a rokoni kapcsolatok ápolására, de a távolabbról érkező emberekkel is megismerkedhettek. Az ünnep vallásos tartalmán túl alkalmat nyújtott a szórakozásra is. A Szentháromság utcában hosszú sátorsorok húzódtak és borkimérésre is lehetőség volt.25 A szegediek számára kiemelkedő ünnep volt alsóváros augusztus 5-i búcsúja mellett Kisboldogasszony napja, a máriaradnai kegyhegy szeptember 8-i ünnepe. Az első világháborúig a legfontosabb búcsújáróhely az Aradtól harminc km-re fekvő Mária-Radna volt, melyet Erdélyhez csatoltak. Az országhatárok meghúzása után a zarándoklat lehetetlenné vált, s helyette 1924-től az alsóvárosi templomban tartották meg a radnai búcsút.26 Erről az alsóvárosi Szegedi Havi Boldogasszony újság a következőket írta: „Emlékezzünk csak egy éve mit is fogadtunk?! P. Kaizer Nándor plébános urunk kezdeményezésére közösen elhatároztuk, hogy mindaddig, míg Mária-Radnára, Szűz Mária örökségére, mint magyar területre szabad lábbal nem léphetünk, a kisasszonyi radnai búcsút a magyar Alföld büszkeségében, a szeged-alsóvárosi Szűz Mária kegytemplomban fogjuk megünnepelni.”27 Az első világháború után a Mátraverebély-Szentkút, Máriagyűd és Vodica ferences kegyhelyek szerepe nőtt meg. 28
Összességében megállapíthatjuk, hogy Szegeden a Havi Boldogasszony napja nem csak az egyházi ünnepet foglalja magába, hanem társadalmi és városi ünnepet is jelent, ugyanis ez a nap Szeged város újjáépítésének emlékünnepe. 1884. június 25-én a törvényhatóság bizottságának ülése a Havi Boldogasszony napját a város fogadalmi ünnepévé emelte, mely idővel búcsújáró napja lett az egész Délvidéknek és a Duna-Tisza közének. Minden évben, mikor elérkezik az emlékünnep napja, az emberek kicsit elmélkednek és magukba szállnak. Ez a fogadalmi ünnep emlékeztetni akarja a népét arra, hogy a Tisza hullámai által tönkretett várost kitartó szorgalommal és becsületességgel képesek lesznek újra felépíteni és otthonukat újra megteremteni.29 A szegedi nép lelkesedett a szépért, nemesért, becsülte és tisztelte egymást és felebarátját, és megkönyörült a szegényeken és a nyomorban élőkön. Igazán irigylésre méltó volt, hogy a szegediek mennyire kitartóan szorgalmasak voltak és mennyire szerették hazájukat. Ennek az ősi városnak és népének innen származott a legendás híre és ősereje. Míg a politikai fórumokon és a vidék számos helyén a magyar egymást pusztítja, ezzel ellentétben Szeged népe a bölcs aranyúton járt. Igazi példaképként szolgálhatna a nyugodt, higgadt viselkedésével, polgárainak kitartóan szorgalmas munkájával, a szélsőségek elkerülésével és minden fajtájának megvetésével. A szegediek nagy érdeme, hogy példaként mutatják az egész nemzetnek az igaz és helyes utakat. Mindezt csak úgy tudja megvalósítani a többi magyar, ha annyira kitartó, mint a szegediek, akik tettel, szorgalommal, munkával, testvéri összefogással emelték Szegedet szebbé, nagyobbá. Nem egymás gyalázásával és pusztításával, hanem becsületes munkával érték el céljukat.30
A boldog békeidőket zivataros évek követték az első világháború idején. Ez az időszak rengeteg szegedi áldozatot követelt. Az itthoni nyomorúság és békevágy 1918-ban már sztrájkok formájában bontakozott ki. Ezrek tiltakoztak a vérontás és a háborún élősködők ellen. Amikor összeomlottak a frontok, a szegediek is lelkesen üdvözölték az őszirózsás forradalmat. Szegeden 1918. október 22-én alakult meg a Szegedi Nemzeti Tanács a Fekete Házban. Október 30-án már őszirózsával díszített sapkás katonák és lelkes tömeg éltette a forradalmat. November 19-én a szerb csapatok megszállták Szőreget, 24-én pedig Újszegedet. December 30-án pedig a franciák Szegedet.31 AZ MSZDP szegedi szervezete is aktivizálódott a forradalmi napokban. 1919 januárjában megalakultak a kommunista párt szervezetei és folytatódott a balratolódás. A pesti proletárforradalom híre a vidék városai közül először Szegeden terjedt el. Március 22-én a két munkáspárt egyesült. Működése nem sokáig tartott a városban, mert a francia csapatok azonnal felléptek ellenük. A franciák 1920 márciusában vonultak ki Szeged városából, a tiszántúli területeket ugyancsak 1920 folyamán hagyták el a román megszállók. Városunk a trianoni békekötés után, éppen úgy, mint a törökkor kezdetén és végén határváros lett, mely máig tartó hátrányos következményekkel járt. A lakosságot, de leginkább az értelmiségieket Trianon hatásaként nagy szellemi megrázkódtatás érte, ami hosszú távon súlyosabban hatott, mint az anyagi veszteség. Közvetlen szomszédságában pedig egy belső problémákkal küzdő balkáni állam rendezkedett be, amelynek jelenlétét nemcsak a területekkel hozzá csatolt, és így az ott élő, kisebbséggé lett magyar százezreknek, hanem maguknak Szeged lakosainak is meg kellett szokniuk, és el kellett viselniük. Szeged sajátos történelmi helyzetéből következően az ellenforradalmi erők központja lett, innen indult Horthy Miklós vezetésével útjára a nemzeti hadsereg. A várost pedig új egyetemével, püspökségével a konzervatív szemléletű modernizáció egyik országos központjává szervezték. Egyfajta szellemi reneszánsz indult a megroppant gazdaságot is segítve, amelynek a második világháború vetett véget. Szegedet 1944. október 11-én foglalták el a szovjet csapatok elűzve a korábbi német megszállókat, amelynek következtében és a világpolitika átalakulása, valamint a hatalmi változások nyomán egy addig soha nem látott új világ köszöntött az ország és benne Szeged lakosságára.32
1920-ban Szeged szabad királyi városában 119 109 lakosról tudunk, akik közül 103 522 hívő volt római katolikus. 1930-ban Szegeden már 135 071-re nőtt a lakosok száma, közülük pedig 119 002 mondhatta magát római katolikusnak. 1941-ben pedig a város lakossága összesen 136 752 főből állt, melyből 120 395 római katolikus volt. Százalékban kimutatva 1920-ban a lakosok 86, 9 %-a, 1930-ban 88, 1 %-a, 1941-ben 88, 0 %-a volt római katolikus.33 Ezek az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy Szeged lakosainak abszolút többsége a római katolikus egyházhoz tartozott. Ebből következett, hogy a városban a katolikus egyház rendelkezett a legnagyobb befolyással. Ráadásul Szeged 1931-ben püspöki székhely lett. Ennek előzményeként meg kell említeni, hogy a trianoni békeszerződés a csanádi egyházmegyét háromfelé osztotta, így a legnagyobb része Temesvárral, az addigi püspöki székhellyel Romániához került. Az egyházmegye jelentős területe a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott, míg Magyarország területén csak egy kis rész maradt meg. 1923 elejéig a megyéspüspök, Glattfelder Gyula a felosztott egyházmegye vezetését Temesvárról végezte, de később a román hatóságok a katolikus egyház jogai és a magyar kisebbség következetes védelme miatt kitiltották az országból. Ezek után Glattfelder püspök új székhelye Szeged lett. Később 1931-ben Szegedet egyházi szempontból hivatalosan is püspöki székhelynek nyilvánította a Szentszék. Glattfelder hatalmas energiát fektetett bele, hogy a megcsonkított egyházmegye életét újjászervezze és továbbfejlessze. Új plébániákat hozott létre. Szegeden 1922-ben a következő plébániák működtek: Belváros, Alsóváros, Felsőváros, Rókus, Szeged-Alsóközpont, Szeged-Felsőközpont és Kistelek. 1930-as évek második felében már tizennégy plébánia volt Szegeden. A Szeged-központi Esperesi Kerülethez tartozott a Somogyi-telep (ma Petőfi-telep), Alsóváros, a Belváros, Felsőváros, Móraváros, Rókus és Újszeged, a Külsőszegedi Esperesi Kerülethez pedig Szatymaz, Szeged-Alsóközpont (ma Mórahalom), Szeged-Csengele (ma Csengele), Szeged-Felsőközpont (ma Balástya), Szeged-Királyhalom (ma Ásotthalom), Szeged-Röszke (ma Röszke) és Szeged-Zákány (ma Zákányszék).34 1921. szeptember 18-án alakult meg a szeged-alsóvárosi plébánián az egyházközségi testület. Kb. 800 alsóvárosi férfi és nő vett részt az ülésen. Péri Bonaventúra, az alsóvárosi ferences rendház gvárdiánja, ismertette a gyűlés céljait: az önkormányzati okiratok ismertetése, az alapszabály elfogadása és a képviselőtestület megválasztása. A szeged – alsóvárosi római katolikus hitközség alapszabályzata három részből áll. Az első rész meghatározza az egyházközségi szervezeteket (választók, tanács, képviselőtestület), a második a hatásköreiket ismerteti, a harmadik rész pedig általános záró rendelkezéseket tartalmaz. A testület neve: Szeged-alsóvárosi Katolikus Hitközség. Tagja: a plébánia területén hat hét óta lakó, vagy ott ingatlannal bíró római katolikus vallású egyén.35
1915-ben Szegeden Zadravecz István újjászervezte Szent Ferenc III. rendjét, melynek 1925-ben 185 helybeli és 580 vidéki tagja volt. A rend célja úgy élni a földön, ahogy azt Krisztus tanította. Ennek értelmében szeretni kell a föld minden teremtményét és minden porszemét. Az emberi élet célja, hogy az ő szeretetét fogadjuk magunkba, hogy azt mások felé tudjuk sugároztatni.
Az egyesület tagjainak a feladata elsősorban az árvák és beteg szegények gyámolítása, illetve a templom díszítése volt. Minden héten élelmiszert osztottak szét a rászorulóknak. Ők kezelték az Alsóvárosi Plébánia Szt. Antal kenyerét is. Ez azt jelentette, hogy a hívők Szent Antal segítségét kérték és cserébe megfogadták, hogy ha Szent Antal teljesítette kérésüket, akkor kenyeret, vagy kenyérre való pénzt osztottak szét a szegényeknek.
Az említett és elemzett vallásos társulatok létrehozásán kívül rendszeres segélyakciókat is szerveztek a szegények anyagi és lelki gondozására.36
1925-ben például Szent Antal napján 216 kg kenyérrel és 26,5 kg liszttel ajándékozták meg a szegényeket, emellett húst, tarhonyát, szalonnát és krumplit is kaptak.37 Az alsóvárosi szabadságtéri zárdaóvodában 1934. augusztus 5-én alakult meg az Eucharisztikus Leányszövetség, melynek akkor 30 tagja volt. 12-15 éves lányokat vettek fel a társulatba, akik példás életükkel és lelkük tisztaságával készek voltak Jézus szeretetére és imádására. Havonta 2-szer részt kell venniük az első vasárnapi közös szentségimáson.38 A két világháború között nagyon népszerű volt a Rózsafüzér Társulat, ez abból is jól látszik, hogy 1933-ban 1128 taggal rendelkezett. Az egyesület a havi gyűlését minden hónap második vasárnapján tartotta, ekkor szentmisén is részt vettek. A Rózsafüzér Társulathoz tartozott a Fehérleányok társulata, melynek 1932-ben 82-en voltak a tagjai. Az elnevezésük a tisztaságra utal, és a fehér ruhára, melyet az ünnepeken viseltek. 1932-ben alakult meg a Kis Szent Teréz Leánykör, melynek jelszava a következő volt: „Mentsük meg az ifjúságot, példa, buzgó ima, odaadó munkásság és szerető rábeszélés által.”39
Az 1906-ban megalakult Mária-kongregáció középpontjában a vallásos nevelés és a Mária-tisztelet állt. Ide csak a módosabb családok kislányai járhattak. A Szívgárda egyesületben a fiúk és a lányok is egyaránt tagok lehettek. A társulat célja az volt, hogy a gyerekek minél jobban szeressék Istent, hazájukat, szüleiket, embertársaikat. 1933-ban 400 gárdista tartozott az egyesülethez. A gyermekeknek minden héten teljesíteniük kellett egy feladatot, például segítsenek a gyöngébb osztálytársaiknak, vagy legyenek a szülőkkel szemben szófogadóak. A gyerekek nemzeti szalagos kis érmét hordtak és a fiúknak tollas sapkájuk volt. A következőképpen köszöntek: „Jézus Szentséges Szíve!”. 1919-ben alakult a Szegedi Katolikus Legényegylet Zadravecz István szervezésével. Védőszentjük a kor legnépszerűbb szentje volt, Páduai Szent Antal.40
Összegzés
Jelen dolgozat célja az alsóváros ferencesek egyházközösségi szervező tevékenységének alapos bemutatása volt, illetve ezen munkásság néhány elemének alapos elemzése volt társadalmi és történelmi kontextusban. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy sokrétű és soha el nem évülő eredményekkel szolgált az alsóvárosi ferences testvérek áldozatos munkája különösen az oktatás, nevelés, magyarságtudat megőrzése terén. Az alsóvárosi ferencesek búcsúszervező tevékenysége messze túlmutatott a kiengesztelés és kiengesztelődés keresésén: összekovácsolta Szeged népét. Glattfelder Gyula áldozatos munkája tette többek között azzá a püspöki székhellyé Szegedet, amit a mai formájában is ismerünk, melynek szerves része volt az új plébániák alapítása is.
Megjelent a folyóirat 2020. május-júniusi számában
Jegyzetek
1 Lugosi Döme: A Szeged-alsóvárosi templom és kolostor kincsei. Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Rt., Szeged, 1932, 4. o.
2 Pál József: Ferences harmadik rend Szegeden (1919-1944). Keresztény Értelmiségek Szövetsége és Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1996, 7. o.
3 Lugosi Döme: i.m. 4. o.
4 Levárdy Ferenc: Szeged alsóvárosi templom. TKM Egyesület, Budapest, 1980, 6. o.
5 Lugosi Döme: i.m. 5. o.
6 Levárdy Ferenc: i.m. 5. o.
7 Lugosi Döme: i.m. 4. o.
8 Cs. Sebestyén Károly: Mikor épült a ferencrendiek Szeged- alsóvárosi temploma? = Városkultúra, 1938, 5-6. szám.
9 Péter László: Szeged. Panoráma, 1981, 143. o.
10 Bálint Sándor: A Szeged-alsóvárosi templom. Pannonia, Budapest, 1996, 5. o.
11 Cs. Sebestyén Károly: i.m.
12 Bálint Sándor: i.m. 9-10. o.
13 Vass Erika: A ferencesek közösségformáló szerepe Alsóvároson a két világháború között. In: Szemelvények a szeged-alsóvárosi ferencesek ötszáz éves történetéből, Ferences Rendház, Szeged, 2007, 109, 119. o.
14 Bálint Sándor: A szeged-alsóvárosi ferencrendi kolostor hajdani gyógyító tevékenysége és orvosi szakkönyvei. = Orvostörténeti Közlemények, Medicina Kiadó, Budapest, 1976, 173. o.
15 Vass Erika: i.m. 132-133. o.
16 Zombori István: Egy „igazi” szegedi ember. Száz éve született P. Schneider Vencel. = Szeged, Szerk: Tandi Lajos, 1996. febr., 23. o.
17 Vass Erika: i.m. 124. o.
18 Alszeged öröksége. Dokumentumfilm. Rendezte: Szincsok György. szakértő: Horváth Ferenc. 2008. nov. 21, MTV 1
19 http://szegedma.hu/hir/2008/08/a-megmaradasunk-unnepe-a-matyas-teren/. A megmaradásunk ünnepe a Mátyás téren.
20 Takács Ferenc: A csodatévő Fekete Mária.= Szeged, 2006. július-augusztus, 18. évf., 7-8. szám, 56. o.
21 Bálint Sándor: A Szögedi Nemzet III. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79., Szegedi Nyomda, Szeged, 1980, 370.o.
22 Jaksa Helga: Az alsóvárosi társadalom és a Havibúcsú. In: Pusztai Bertalan: Szent és profán között, Szeged, 1999, 20-21. o.
23 Takács Ferenc: i.m. 56. o.
24 Takács Ferenc: i.m. 58. o.
25 Jaksa Helga: i.m. 20-21. o.
26 Vass Erika: i.m. 122. o.
27 Szegedi Havi Boldogasszony (továbbiakban SzHB). Szeged-alsóvárosi Ferencrendi Plébánia hivatalos lapja. Főszerkesztő: P. Kaizer Nándor. 1925. szeptember, 2. o.
28 Vass Erika: i.m. 124. o.
29 Szegedi Friss Újság. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Wenner Sándor. 1923. augusztus. 5.
30 Szegedi Friss Újság. 1923. augusztus 5.
31 Tóth Ferenc: Csongrád megye építészeti emlékei. Csongrád Megyei Önkormányzat, Szeged, 2000, 343-344. o.
32 Blazovich László: Szeged rövid története. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 2005, 124-126. o.
33 Serfőző Lajos: Szeged története IV. 1919-1944, Szeged, 1994, 597. o.
34 Serfőző Lajos: i.m. 597-599. o.
35 Miklós Péter: A Szeged – alsóvárosi katolikus egyházközség létrejötte, In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve.Történeti tanulmányok, Studia Historica 8., Szeged, 2005, 291,294.o.
36 SzHB. 1925. július, 7. o.
37 Vass Erika: i.m. 121. o.
38 SzHB. 1934. szeptember 1., 11. o.
39 Vass Erika: i.m. 114-115. o.
40 Vass Erika: i.m. 117-118. o.