Kiss Ernő: Gyermekjátékok Auschwitzban 1942

Nagy Imre Erik operájáról

1945. január 27-én, 75 éve szabadította fel a szovjet hadsereg az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort, a Holocaust legnagyobb haláltáborát, megmentve ezzel néhány száz csonttá soványodott embert, véget vetve a hároméves iszonyatnak, amely azonban sokkal hosszabb ideig tartott, hiszen a koncentrációs táborokat már Hitler hatalomjutása évében, 1933-ban elkezdték építeni. 1944-ig összesen 50 tábort hozott létre a Harmadik Birodalom Németországban, és a megszállt területeken, melyek közül 10 volt megsemmisítő tábor. Az összes táborban 5,5 millió ember − ebből legalább 1,5 millió gyermek, közülük 100.000 magyar − vesztette életét. A felszabadítás évfordulója inspirálta a szegedi Vántus István Társaság Közhasznú Egyesületet és a Szegedi Közéleti Kávéházat, hogy a Szegedi Zsidó Hitközséggel összefogva, 2020. március 2-án komplex előadást szervezzenek Nagy Imre Erik szegedi zeneszerző Gyermekjátékok Auschwitzban című operája bemutatása érdekében.

Az 1954-es születésű Nagy Imre Erik zeneszerző és karmester több 50 éve van jelen Szeged zenei életében; 1969 karácsonyán a Szegedi Szimfonikus Zenekar házi hangversenyén mutatták be egy oboa-zongora szonátáját. Ekkor maga Vaszy Viktor lapozott neki, akinél másnaptól − 9 éven keresztül − zeneszerzést és karmesteri tanulmányokat folytathatott. Zenetanári oklevelet 1976-ban kapott, Vántus Istvánnál és Szatmári Gézánál is tanult zeneszerzést, majd a Szegedi Nemzeti Színház korrepetítora és karmestere lett, közel kétezer előadást vezényelt; számos operát is dirigált, és rövidesen ő lett a színház musical szakértője. Zeneszerzői tevékenysége a ’70-es évek második felében és a ’80-as évek első felében bontakozott ki: első színpadi bemutatója Simai Mihály József Attila-díjas költő A félszárnyú tündérek titkai című verses meséjéből írt musical volt 1981-ben; egy évvel később Pavlovits Miklós íróval Giling-galang címmel alkottak gyermekmusicalt. A Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiója négy filmjének volt zeneszerzője (Századunk sorozat − Parasztlevelek; Nemes Nagy Ágnes: Pincérfrakk utcai cicák; Örökre elnémul a bánat, Juhász Gyula emlékfilm; Az ördög 9 kérdése zenés mesejáték). Már 1986-tól kezdve foglalkozott zenei számítógépes tervezéssel, ebből szakdolgozatot és szoftvert is készített, ám az általa kidolgozott fejlesztés, melyet többek között Rubik Ernő is támogatott, nem valósulhatott meg, részben a korabeli viszonyok miatt, részben pedig azért, mert a Yamaha − majd később a Roland- − cég gyorsabban dobta piacra saját fejlesztését. E területen több sikeres zenei rekonstrukciót is végrehajtott: a Floridai Grand Opera az ő számítógépes hangszerelési munkája eredményeként mutatta be Donáth Ede Szulamit című operáját 2004-ben, s ő rekonstruálta Bartay Endre A csel című elfeledett vígoperáját. A Rózsavölgyi és Tsa Zeneműkiadó 2005-ben nyomtatta ki Utazás Ragtime-től Furulyáig című zenepedagógiai kötetét. 2012-ben Ave Maria című művével első díjat nyert a www.free-scores.com világversenyén; 2014 novemberében pedig bemutatták Szökevény csillagok című meseoperáját, melyet Csukás István librettójára írt. Ezt az operát 38 alkalommal játszotta a Szegedi Nemzeti Színház; a közelmúltban elhunyt Kossuth-díjas költő kiemelt helyen tartotta nyilván életművében (erről a HVG-ben megjelent Csukás-nekrológban is olvashattunk).

Nagy Imre Erik több évtized után jutott el az Auschwitz-témához. Több helyen megírta − többek között az opera partitúrájának előszavában is −, hogy közvetlenül az egyik franciaországi turnéja alkalmával átélt bombariadó, a kilátásba helyezett, de szerencsére meg nem valósult terrorcselekmény irányította figyelmét az emberi gonoszság zenei megjelenítése felé. Emellett látta az auschwitzi gyermekek színjátszó társulatáról készített dokumentumfilmet is: a náci propagandagépezet híradóanyagot készíttetett Hans Krása Brundibar című meseoperája bemutatójáról − a filmesek elvonulása után másnap gázkamrába vitték a gyermekeket…

A zeneszerző 2014-ben vetette papírra az opera első szüzséjét, melynek bemutatóját 2017-re tervezte. Nem véletlenül: ebben az évben volt a hírhedt Wannsee[1]-konferencia[2] 75. évfordulója, melyen − január 20-án − Heydrich[3] A zsidókérdés végleges megoldása címmel tartott félelmetes tartalmú előadást, s ugyanebben az évben, március 1-én pedig „megnyitották” az Auschwitz-Birkeanui Nagytábort.

Az első szinopszisban már benne volt az opera lényege, de a tábor életét eredetileg részletesebben kívánta bemutatni a szerző. A végső változatban a Börtönparancsnok, a két Őr, az Anya és a versenyző Gyermekek váltak főszereplőkké. Nagy Imre Erik korábban többször bizonyította irodalmi képességeit: emlékező novellája jelent meg Vaszy Viktorról, később Réti Csabáról, írt korábban is operalibrettót, sőt − a költővel egyeztetve − néhány helyen kiegészítette a Szökevény csillagok szövegkönyvét is. Ezúttal úgy döntött, hogy maga írja az opera szövegét, megteremtve a teljes összhangot a mű világában. A zenetörténetben jól ismertek hasonló klasszikus műalkotások: Richard Wagner saját maga írta minden operája szövegét, Puccini − bár jónéhány szövegíróval dolgozott − számos esetben maga alakította ki egy-egy operája dramaturgiáját, és jelentős mennyiségű szövegrészek költője is ő volt. Magyar vonatkozásban Durkó Zsolt és Vántus István nevét kell kiemelnünk: Durkó Mózes című operája megírása során csak a Madách-dráma történetét használta, teljesen új szöveget írt, Vántus pedig Móra Aranykoporsó című regényéből választott ki mondatokat, szövegrészeket, és azokból formált a regény értékeit megtartó és továbbfejlesztő operát. Nagy Imre Erik operája első koncepciójától kezdve önállóan dolgozott, nem keresett irodalmi előzményt. Pontos kézzel alakította ki a mű drámai vonalvezetését, fogalmazta meg a mű a zenével teljesen adekvát szövegét: több esetben jól érzékelhető, hogy a szöveg és a zene egyszerre készülhetett. Ha az opera szövegét megvizsgáljuk, jól látható annak száraz célszerűsége, miközben a párbeszédek tökéletesen elénk vetítik az egyes szereplők jellemvilágát. Rideg és könyörtelen a Börtönparancsnok és az Őr 2 szövege, lírai és elmélkedő motívumok jelennek meg az Őr 1 szövegében. Teljesen eltérő az Anya mély érzelmekről tanúskodó világa, egy-egy mondatában még a szakrális zene érzetét is kelti bennünk, s tiszta, üde fényben ragyognak a Gyermekek dalai, melyek egy része a komponista korábban írott karácsonyi énekei. A szöveg különleges sajátossága még a jelenidejűség, amit egyszerű technikai megoldással ér el a szerző: a Börtönparancsnok rádióállomások közt keresgél, s az azon a napon aktuális hírek szólnak a rádióból. A közismert és rettenetes auschwitzi jelenségek közül Mengele doktor, a véreskezű kísérletező neve többször is elhangzik az operában, mégpedig szörnyűséges ikerkísérletei kapcsán[4]. Három német katona képviseli a náci hatalmat. Velük szemben viszont mindenki magyar, az Anya, és az éneklő Gyermekek. Két kislány nevét meg is tudjuk: Magyarossy Zsófi, Rózsavölgyi Panka (zsidó hangzásúból magyar hangzásúra változtatott nevek). Így az opera emléket állít a százezer elpusztított magyar gyermeknek. Azáltal, hogy néhány német szó kivételével végig magyarul énekel mindenki (a nyelvi homogenitás operai műfajspecifikum), a befogadói azonosulás teljessé válhat.

Az opera dramaturgiája, szövege és zenéje egymással teljesen adekvát, tökéletesen felépített egységet alkotnak. Az opera zenei felépítése logikus, az első pillanattól kezdve rendkívül szuggesztíven vetíti elénk a háború, a deportálás és az erőszakos halál világát. Ennek egyik fő eszköze a rendkívül differenciált hangszerelés: a zeneszerző nagy szimfonikus zenekarra komponált, amelynek hangszereit, hangszercsoportjait kevésbé használt hangszerekkel: harmonikával és szintetizátorral (keyboarddal) is kiegészíti, melyeket egyaránt használ hagyományos elemek felerősítésére és effektusok hangzó megjelenítésére. A harmonika például kiválóan alkalmas a klezmer zene, majd később a Bordal hangulatának erősítésére, de a sziréna hangzásának utánzására is, a keyboard pedig komplex feladatokra, így a Gyermekek karácsonyi énekeit mindig orgonára váltva kíséri. A szerző jelentős mennyiségű ütőhangszert használ: a fojtogató, nyomasztó légkör auditív alapja a tremolós nagydob, a pergődob (ez a géppisztolysorozatok hangja), a timpani, más néven üstdob (mely eleve drámai hatású hangszer, a bombázásokat idézi), és a harang, (mely vészjelző és a halál hangja). Nagyon fontos hangszerelési megoldás a hangszerként kezelt énekhang, mely újra és újra megjelenik az operában; amikor szólóban, a zenekar fölött halljuk, akkor a szétzúzott magyar zsidó közösségek fájdalmát és a könyörgő Anyát jeleníti meg, az opera befejezésében pedig transzcendentális szférába vezet minket a kórus.

Az opera forma- és dallamvilága közvetlenül, érthetően érzékelteti a mű dramaturgiai szintjeit, melyek közül a legpregnánsabbak: a láger és az Őrök disszonáns hangi világa és a Gyermekek és az Anya tiszta éneke.

A cselekmény 1942 karácsony estéjén játszódik. Az opera 163 ütemes Előjátékában a mű csaknem valamennyi szintje megjelenik. Tremolós nagydobbal, majd fegyverropogással kezdődik, ezután megjelenik az első jellegzetes motívum: egy közismert klezmerdallam − ez a háborúval tragikussá váló zsidó közösségek életét festi elénk; e rész második felében jelenik meg a szöveg nélküli énekhang. Sziréna, fegyverropogás, izgatott háromnyolcados emelkedő motívum jelzi a kilátástalan küzdelmet, majd újabb, egészen játékos zsidó táncdallam bukkan föl, ám ezt is félbeszakítja a fegyverropogás. Az Előjáték a híres hászid[5] dallam, a Szól a kakas már…[6] feldolgozásával zárul, mely eredetileg magyar népdal. E dallam megrendítő hatású: bizonyossá válik, hogy a magyar zsidóság szenvedéseiről szól az opera; tisztán, halkan, szép akkordok kíséretében szólal meg, és fokozatosan erősödik. Az énekhang itt töredékesen, szaggatottan kíséri a zenekart. De e szép dallam is „széttörik” a fegyverropogás által: előbb himnikussá szélesedik, majd egy kromatikus skálával jajdul fel az énekszóló, s ezzel ér véget az Előjáték. A szerző az Előjátékkal együtt öt tételben, ezen belül négy színpadi jelenetben bontotta ki a drámai folyamatot; valamennyi jelenetnek külön címet adott (Őrök és felügyelők; A parancsnok mosolya; Anya és gyermeke; Gyermekhalál). Az Őrök és felügyelők című jelenet 73 ütemes bevezetővel kezdődik, mely a koncentrációs tábor kiszámíthatatlan, rettenetes légkörét festi. Alcíme akár (Mihail Romm híres filmje után) Hétköznapi fasizmus is lehetne, hiszen a jelenetben szereplő két Őr társalgása a rettenetet közömbös hétköznapisággal jeleníti meg. Látható ugyanakkor, hogy míg az Őr 2 már velejéig romlott (cipőjét a foglyok levágott hajával tisztítja), az Őr 1 még őrzi emberségét, s megpróbálja az Őr 2-t ebben megakadályozni (tiltó szövegét zsidó melizmatikus dallammal énekli), majd amikor az Őr 2 mégis folytatja gonosz mondatait, már csak feljajdul. Beszélgetésük az Előjátékból ismert klezmerdallammal zárul. Megszólal a telefon, de egyikük sem meri felvenni, rettegnek a feljebbvalóktól. A jelenet igen fontos része az Őr 1 első ariosoja: „Járkálunk körbe, körbe…. Kitaposott úton, megyünk, megyünk, Körbe, körbe, körbe, körbe. Van egy szűk kis ösvény napjában, százszor, vagy ezerszer megteszünk! Hidegben, hóban, napsütésben… Két oldalt szöges drót, napjában többször is járunk arra. Bizony…… Bizony… Sokszor, sokszor, arra gondolok: ŐK vagy MI? vagyunk a foglyok?? A kerítés két oldalán…”. A mívesen megírt szöveg előbb a lépegetést jelző dallamon szólal meg, majd a Két oldalt szöges drót szövegrésztől áriává szélesedik, melynek tetőpontja Az Ők, vagy mi vagyunk a foglyok szövegnél van. Szolgalelkűen válaszol az Őr 2: A Führer majd megmelegít, a Führer majd megvéd, a Führer majd utat mutat… S izgatottan várják a Börtönparancsnokot, eközben állandóan szól a fegyverropogás. A következő jelenetben belép a Börtönparancsnok, aki igazi náci katona; leckézteti őket, inni kezd, majd mindhárman a karácsonyt emlegetik. E rész zenekari anyaga azonban egyáltalán nem a karácsony szépségeiről, hanem a jelenet abszurditásáról szól. Ugyanilyen abszurd a Bordal-tercett; szövege primitív, dallama darabos: „Kell most a / jó bor, / ó-bor, de jókor! / Minden lé iható… / Ezért lesz pityókos a férfi / Megvigasztaló! / Megváltást hozó! / Férfinak valóban!” A kíséretben kiemelt szerepe van a harmonikának. Ezt a dalt is lövések szakítják félbe, majd megszólal a telefon; később tudjuk meg: az Anya kér bebocsátást. Ezután a rádión kezd keresgélni a Börtönparancsnok (ne feledjük: ekkor már folyik Sztálingrád ostroma), majd, miután az Őr 1 megtalálja a felhívást, bejelenti: a karácsonyra való tekintettel énekversenyt hirdetünk! Az első díj: „az örök szabadság”. Szörnyű epizód következik: az Őr 2 elmeséli, hogy miután a fürdőről valakik letépték az énekverseny hirdetését, mind a tíz vélt tettest kivégezték − a Börtönparancsnok és az Őr 2 sátáni nevetésben törnek ki. Csak az Őr 1 ismétli szomorúan: „Pedig viselték a sárga csillagot.” A IV. tétel − harmadik jelenet − üde színfolttal kezdődik: váratlanul gyermekek szaladnak be, s karácsonyi dalt énekelnek. Ez igazi magyar dal, egészen pontosan egy dudanóta (duda nyolcas), melyet először egy szólamban, majd ún. álkánonban adnak elő; énekük végén Boldog hanukát kívánnak. A Börtönparancsnok azonban durván kidobja őket: „Ma van karácsony! Nem Hanukah!” Az Őr 1 csendesen mondogatja: „Egy darab száraz kenyér a szeretet ünnepén… a munkaidő is rövidebb lett egy órával…” ez a foglyoknak szánt kedvezmény… Szaggatott, disszonáns dallamok után ismerjük meg a Két Ajtó Titkát: egyik az életbe, másik a halálba vezet. S megérkezik az első versenyző: Magyarossy Zsófi. A Börtönparancsnok felszólítására vállalja az éneklést, „ha utána hazamehet”. A Börtönparancsnok gúnyosan megígéri neki, hazug ígéretét rövid kromatikus futam jelzi a vonósokon, fafúvósokon és a keyboardon; „Hát persze…” szövegű kadenciája gonosz kéjjel szólal meg. A kislány elkezdi a dalt, de csak harmadszorra tudja végigénekelni, mert a Börtönparancsnok mindig közbeszól: „Feljebb!” Az első „versenydal” körülbelül az opera pozitív aranymetszésénél kezdődik: „Zöld fenyőfán táncol sok kis fény; de mikor minden gyertya ég, Kívánj minden szépet és jót, így angyalok szárnyán repül minden szó.” Ez igazi karácsonyi gyermekdal, tiszta C-dúrban, egyszerű, kedves dallamokkal. A Börtönparancsnok megdicséri. A kislány engedélyt kér, hogy a második versszakot a testvérével együtt énekelhesse el. Ekkor tudjuk meg „bűnüket”: este 8 után az utcán voltak… A Börtönparancsnok meglátja, hogy ikrek, Mengeléhez küldi őket… Ekkor belökik az ajtón az Anyát. Megmotozzák, majd néhány kérdés után úgy könyörög a Börtönparancsnokhoz, mintha Isten lenne: „Uram! Kegyelmezz! Uram! Kegyelmezz!” Ez a fohász azonban valóban a Mindenhatóhoz száll, hiszen az Anya − áriájában − háromszor ismétli: „Oh, fájdalom atyja, itt ne hagyj!” E liturgikus hatású felkiáltás az áriát megelőző recitatívoban és magában az áriában hangzik el. Az 5/4-es metrumú ária hasonlatos a barokk oratóriumok áriáihoz. Mélyről indul, ahonnan alig mozdul ki, alázattal könyörög gyermeke életéért, szinte csak az utolsó szavak kerülnek magasabbra: „Hisz oly fiatal még…” A Börtönparancsnok türelmetlenül hallgatja, s időnként közbevág: „Egy percet kapsz! Hisz karácsonyeste van!” „A törvény, az törvény.” Lefelé hajló vonósdallamokkal, a hárfa és a cseleszta szintén lefelé hajló arpeggioival és tompa nagydobütésekkel ér véget a negyedik rész. Az ötödik és egyben leghosszabb rész, a Gyermekhalál, az Anya táncával kezdődik, melynek dallama azonos az Előjáték nyitó klezmer dallamával, fölötte az Anya szöveg nélküli énekével; mind a hangszeres anyag, mind az ének a korábbiak továbbfejlesztése. A 61 ütemes, egyre extatikusabb tánc a telefon csörgésével ér véget: a Börtönparancsnoknak szökési kísérletről adnak jelentést. Miközben az Anya újra kezdené a könyörgést, a Börtönparancsnok válaszaiból megtudjuk: a szökevényeket elfogták és felakasztották. Ezután az Őr 2 táncra kéri az Anyát, a keringő dallama a Szól a kakas már variációja. A Börtönparancsnok hirtelen félbeszakítja: „Inkább daloljon most! Valami szépet!” Az Anya félreérti és vetkőzni kezd (a gyermekéért odaadná magát). A Börtönparancsnok azonban nem őt kívánta meg, karácsonyi dalt vár. Közben bejönnek a Gyermekek, köztük az Anya gyermeke is, s egymásra találnak; az Anya újabb, ezúttal rövid ariosoban könyörög gyermekéért: „Mikor kicsinyke volt…/  Egy altatót daloltam neki…/ Oly édesen aludt…szuszogott. / Mint egy földre szállt angyal…/Arca fénylett a jóságtól.” De ismét félbeszakítja a Börtönparancsnok: „Akkor itt az ideje egy szép karácsonyi éneknek!” Az opera befejező része a mű szubsztanciája, kiváló dramaturgiai megoldással. Először az Anya és a Gyermekek nagyon szép himnikus kétszólamú éneke (Szólj, égi csengő) szólal meg orgonakísérettel, melyhez csak néhány hanggal társul a zenekar egy-egy hangszere; maga a Tisztaság jelenik meg a borzalmak, bűnök birodalmában a mű eszmei csúcspontjaként. Ez végre elnyeri a már erősen részeg Börtönparancsnok tetszését, „jutalmul” személyesen vezeti őket a halálajtó felé… Távozásuk után, mintegy kihasználva a Börtönparancsnok távollétét, az Őr 1 nagyon szép, az Anya első áriájához hasonlóan barokkos áriája következik: „Sok csillag ragyog az égen /De egy elhalványul /A szeretet csillaga nem süt oly fényesen / (…) De felsejlik benne minden (…) / és egyszer célba ér a fény!”. Ez az ária nemcsak az Őr 1 valódi lelkületét mutatja meg, hanem az egész opera fő mondanivalóját is. Az Őr 1 itt válik Jobb Latorrá, akit Jézus nagypénteken magával vitt a Paradicsomba. A Börtönparancsnok visszatér; már olyan részeg, hogy ő jelent az Őr 2-nek. S hozzák az újabb kislányt, Rózsahegyi Pankát. Ő Mikulás-dalt énekel: „Kedves Mikulás, látogass meg minket…”, mely talán még tisztább, mint az előző dalok; az első dalhoz („Zöld fenyőfán táncol sok kis fény”) hasonlóan C-dúrban van, de az első dallal szemben emelkedő hanglejtésű. Panka végigénekli az első versszakot, majd imádkozni kezd: „Istenkém, most Mikulás-ruhában… Vezess ki minket ebből a rosszból… Mert már nem bírjuk sokáig…”; a Börtönparancsnok ráförmed; kéri a második versszakot is, a kislány el is kezdi, ekkor azonban csoda történik: egy második szólam is hallatszik a kislány éneke mellett. A Börtönparancsnok félbeszakítja; de az ének folytatódik, továbbra is két szólamban; ekkor már az Anya és a Gyermekek hangját is halljuk. Ezt azonban csak a Börtönparancsnok hallja, a két Őr nem. A Börtönparancsnok pisztolyával hadonászva keresi a hangok forrását, melyek újra és újra megszólalnak; kinéz az udvarra: áldozatai csendben lógnak az akasztófákon… De az énekhangok ekkor már folyamatosan, s immár szöveg nélkül zengenek, s hiába keresi a Börtönparancsnok, nem találja őket – hiszen csak az ő képzeletében szólnak: hallucinál, ez a büntetése… Részeg botorkálása közben megbotlik, s a kezében lévő revolverrel saját magát lövi főbe. Az Őr 2 cinikus mondata fölött: „Jön az új főnök… ki kell majd szolgálni” az utolsó dal tiszta kvintje szól, majd ezzel a tiszta kvinttel zárul az opera. A gonoszság fölött végül győzött a Zene, a legtisztább hangközzel, a kvinttel.

A Szegedi Zsidó Hitközség dísztermében megtartott ismertető keretében hangversenyszerűen elhangzott a mű záróképének ősbemutatója. A részlet főszereplői szegedi énekművészek voltak. Különösen kiváló volt Altorjay Tamás (Börtönparancsnok), a Szegedi Nemzeti Színház basszistája alakítása, ő és a két Őr kapták a mű legnehezebb, atonális zenei anyagát, Piskolti László (Őr 1) tökéletesen hozta a még jólelkű katona figuráját, és pontos, muzikális volt Sallay Gergely (Őr 2) is. Kohlmann Márta szépen énekelte a Kislány dalocskáját, s nagyon jó volt a Lassus Énekegyüttes karácsonyi, majd „égi” éneke Varjasi Gyula karnagy, tanszékvezető főiskolai docens vezetésével. Az elhangzott részlet meghatározóan fontos szereplője volt Klebniczki György zongoraművész, aki messze többet nyújtott, mint billentyűs kíséretet: lényegében ő vezette a produkciót hangszere mellől. A rendezvény csaknem telt házat vonzott; a közönség hosszan tartó, ütemes tapssal ismerte el a művészek teljesítményét. Az operát a jelen sorok írója ismertette.

Nagy Imre Erik remekművében kiválóan integrálódnak a különféle, sokszor többjelentésű zenei elemek, a drámai folyamatot izgalmasan, dinamikusan építette föl. S ami a legfontosabb: kőkemény vádiratot írt az egykori és a mindenkori, minden emberiből kivetkőzött bűnösök ellen, legyőzte őket a Zene erejével, s megdicsőítette a tiszta lelkűeket; emlékművet emelt az ártatlanul kivégzett gyermekeknek.

A rendezvény szervezői − miközben köszönetet mondanak valamennyi szereplőnek és a Szegedi Zsidó Hitközségnek− kifejezik abbéli reményüket, hogy a három éve készen álló opera[7] bemutatására rövidesen sor kerülhet.

Megjelent a folyóirat 2020. május-júniusi számában

Jegyzetek

[1] Tóparti üdülőhely Berlin délnyugati részén.

[2] Az 1942. január 20-án a Wannseeben (Berlin egyik délnyugati városrészében) tartott találkozón Reinhard Heydrich SS-Obergruppenführer a német állami szervek megjelent képviselőivel elfogadtatta, hogy a „zsidókérdés végső megoldására” (Endlösung der Judenfrage) egész Európában a Birodalmi Biztonsági Főhivatal irányelveit figyelembe véve kerüljön sor. A Hermann Göring által megbízott Heydrich felkérésére a konferencián az érintett állami és katonai szervek képviseletében 14 fő jelent meg. A tanácskozásról, amely több mint 11 millió zsidó származású európai polgár (beleértve a semleges államok és az Egyesült Királyság zsidó közösségeit is) fizikai megsemmisítését helyezte kilátásba Adolf Eichmann (1906–1962) jegyzőkönyvet készített.

[3] Reinhard Heydrich (teljes nevén: Reinhard Tristan Eugen Heydrich) (Halle, 1904. március 7. – Prága, 1942. június 4.) német nemzetiszocialista politikus, SS katona és a holokauszt kitervelője. Legmagasabb rendfokozata SS-Obergruppenführer volt, 1939-től az RSHA (beleértve a Gestapo, Kripo és az SD) vezetője, 1940-től az Interpol elnöke, 1941-től a Cseh–Morva Protektorátus protektorhelyettese és ügyvezető protektora volt haláláig. 1942. június 4–én az ellene megszervezett merénylet következtében, vérmérgezésben halt meg, halálát bosszulta meg Hitler Lidice cseh falu lerombolásával, lakói nagy részének megöletésével. Szegeden teret neveztek el az elpusztított faluról, melynek emlékoszlopa a szegedi Stefánia északi részén áll. In.: Google

[4] Joseph Mengele (1911–1979) az auschwitz–birkenaui tábor hírhedt vezető orvosa. Mintegy 400.000 embert gázosítottak el parancsa alapján. Kísérletei az ikrekre és a valamilyen rendellenességet hordozó emberekre vonatkoztak. Részben méréseket végzett rajtuk, és lefényképezte őket, részben pedig fájdalmas kísérleteket hajtott végre rajtuk, amelyek gyakran halállal végződtek. Mengele például tífuszbaktériummal fertőzte meg az ikreket, majd a betegség különböző stádiumaiban vért vett tőlük, amelyet elemzésre Berlinbe küldött. Ha egy ikerpár egyik tagja meghalt, Mengele megölette a másikat, hogy a boncolásnál összehasonlíthassa a szerveiket. Úgy becsülik, hogy a Mengele által végzett gyilkos kísérletek következtében kb. 1500 ikerpárból mindössze 200 élte túl e kegyetlen tetteket. In.: Google

[5] haszidizmus: a 18. század közepén indult zsidó mozgalom, Magyarországon is létrejött, jelenleg is létezik. Maga a haszid elnevezés a heszed (jámborság, kegyelem, hű szeretet) héber rokon szavából származik. Nem teljesen megfelelő ” jámbor”-nak fordítani a szót, mert i. e. 167-ben a makkabeus szabadságharc harcosai is haszidoknak nevezték magukat. Elfogadhatóbb fordítás a „hű” szó.

[6] Az első jelentős magyar hászid rabbi, Taub Izsák (Eizik) (1751–1821), a „kállói szent (der hájliger Kálever) terjesztette el a „Szól a kakas már” magyar népdalt, amely, héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve mindmáig világszerte slágernak számít haszid zsidó körökben. Dallama sokáig az Amerika hangja rádióadó szünetjele volt, nyilvánvaló célzattal…

[7] Nagy Imre Erik számítógéppel elkészítette az opera teljes partitúráját és egy-, ill. két hangszerre készült változatban zongorakivonatát, így bármikor kinyomtatható a zenekari szólamanyag is.