Hegedűs Réka: Hangszerre föl! Interjú Katona Judittal

Jött az Alföld közepébe mint a klasszikus muzsika pionírja és eltávozott mint annak nesztora. Jött mint kérdőjel, elment mint megoldás. Előtte volt a disszonancia, utána a konszonancia. Jött agitációs hanggal, széles gallérral és kalappal, szelet kavarva és távozott mint bölcs, dolgarendezetten.

(Belle Ferenc: A harmónia nagykövete volt. Király-König Péterről)

Király-König Péter születésének 150. évfordulóját ünneplejük idén, s bár a koronavírus-járvány – ahogyan oly sok mindent az életünkben – úgy az ünnepi tanévet is felülírta a róla elnevezett zeneiskolában, a megemlékezés mégsem maradhat el. Katona Judittal, a Király-König Péter Zeneiskola intézményvezetőjével beszélgettünk zenetanulásról és tanításról, az elmúlt hónapok tapasztalatairól és az előttünk álló időszakról.

– Kezdjük rögtön a statisztikával. Hogyan alakult a 2019/2020-as tanév a Király-König Péter Zeneiskolában, ami a növendékek számát illeti.

– A 2019 októberi statisztika szerint jelenleg 676 növendékünk van. Ez soknak tűnhet, de ha az engedélyezett keretszámból indulunk ki, amely 1100 főig korlátozza a létszámot, valamint a néhány évvel korábbi statisztikákat nézzük – amikor bőven 800 felett volt a beiratkozott diákjaink száma – akkor láthatjuk, hogy ha nem is nagymértékben, de csökkent a létszám.

– Ha belegondolunk, hogy egészen általános iskolától kezdve a gimnáziumig milyen sokféle tanórán kívüli tevékenységet űzhetnek a gyerekek: különórák, sport, tánc, nyelvtanulás, színjátszás, művészet… Ez a csökkenés máris érthetőbbé válik.

– Pontosan. Sokfelé orientálódhatnak a tizenévesek, s milyen jól teszik. Ráadásul annyi minden érdekli őket, a szülő is szeretné különböző területekkel megismertetni a gyermekét. Fontos a sport, a nyelvtanulás, e mellett természetesen a művészet is. Az általános műveltség, a lelki fejlődés elősegítése, ápolása, az esztétikai érzék kialakulása. Mindezekben fontos szerepe van a zenének. Figyelembe kell vennünk, hogy folyamatosan nő a diákok óraszáma az oktatási intézményekben, a szakkörökkel, egyéb elfoglaltságokkal együtt, olykor délután 4-ig, fél 5-ig is benn vannak az iskolában. Hozzánk csak ezek után tudnak érkezni. Este 8-ig vagyunk nyitva, így ezt megtehetik, de a kisebb gyerekeket még a szülőnek kell elkísérnie. Jó látni, hogy sokan vállalják ezt a „terhet”, úgy alakítják a családi életet, hogy beleférjen a zeneiskola is. Léteznek iskolákba kihelyezett tagozataink, így az érdeklődők számára helyben megteremtjük a zenetanulás lehetőséget. A távolság azonban nyilvánvalóan korlátoz minket, már csak a hangszerkiosztásban is, hiszen például egy orgona- vagy egy hárfa órát már nehezen tudunk megoldani külső helyszíneken. De zenei előkészítő csoportokat probléma nélkül tudunk indítani, itt ízelítőt kaphatnak a gyerekek, s ha tetszik nekik, akkor folytathatják a tanulmányaikat a zeneiskola épületében, akár már a következő tanévtől is.

– Ebben a széles tanórán kívüli programkínálatban hogyan tudják felhívni a figyelmet a zeneiskolai élményekre?

– Mindenekelőtt azt kellett eldöntenünk, hogy hogyan hívjuk fel magunkra a figyelmet. A szülőt vagy a gyereket célozzuk meg? Az a tapasztalat, hogy jobb, ha a gyerek meséli el az élményeit a szüleinek. Ezért tartjuk fontosnak, egészen április végéig minden hónapban, már nagycsoportos óvodások számára is készüljünk hangszerbemutatókkal, kisebb koncertekkel, amelyekre azokat a növendékeinket hívjuk meg bemutatózni, akik korosztályban is közel állnak a csoportokhoz, akik részt vesznek ezeken a bemutatkozási lehetőségeken. Még az is lehet, hogy ismerik egymást, még az óvodából. Itt találkozhatnak a gyerekek a hangszerekkel, saját fülükkel hallhatják, megérinthetik, kérdezhetnek róluk, tehát teljesen interaktív, bevonjuk a gyerekeket. Ez egy olyan programlehetőség, amelyet szeretni szoktak, hiszen a csoportok kimozdulhatnak az óvoda falai közül. Jó élményekkel térhetnek haza a kicsik, s az otthoni élménybeszámoló után a szülő is jobban ránk tud fókuszálni. Utánunk tud nézni a honlapon, a közösségi oldalunkon. Később eljöhetnek egy nyílt napra, s ha közösen úgy döntenek, akár részt vehetnek a felvételi eljárásban is.

– Hogyan segítik a hangszerválasztást? Az a jellemzőbb, hogy konkrét céllal érkeznek a gyerekek, pontosan tudják, hogy milyen hangszeren szeretnének játszani, vagy azért egyengetni kell az útjukat?

–  Mindkét eset előfordul. Egy 6-7 éves gyerek esetében még egyáltalán nem probléma, ha nem tudja azonnal eldönteni, hogy milyen hangszer érdekelné. S egyébként is, sok új arcot kell megszoknia, alkalmazkodni tanárhoz, diáktársakhoz egyaránt. Ilyenkor szoktuk javasolni, hogy zenei előkészítő csoportba jelentkezzen. Itt, akárcsak egy normál iskola első osztályában, írni-olvasni tanulunk. Elsajátítják a zenei írást és olvasást, fejlődik a ritmus-, és halláskészség. Heti kétszer 45 perces, csoportos óráról van szó, ahol kollégáim előkészítik a gyerekeket a hangszeres tanulmányokra. Azokkal is elbeszélgetünk, akik határozott elképzeléssel érkeznek hozzánk, tudják, hogy milyen hangszert szeretnének választani. Alkalmassági felmérés is történik, ahol kiderül, hogy a tanulónak megfelelő-e a kiválasztott hangszer, testileg és lelkileg hozzá való-e. Volt olyan kisfiú, aki tubázni szeretett volna. Javasoltuk neki, hogy először furulyázni tanuljon meg, sajátítsa el a légzéstechnikát, legyenek sikerélményei, 1-2 év múlva pedig áttérhet a tubára.

Apró mozzanatok Király-König Péter életrajzából:

• Ikertestvérével, Anton Königgel együtt 1870. május 29-én, a stájerországi Rosseggben látták meg a napvilágot.
• Mindössze fél éves volt, amikor Rudolf Höge angeri főtanító és felesége, Rozina magukhoz vették.
• 1887-ben komponálta meg első zeneművét, a Leo kantatat, XIII. Leó pápa papi tevékenységének 50. évfordulója alkalmából. 1889-ben diáktársai a gimnázium háziszínpadán adták elő első operáját, a Der Flötenspieler von praeneste-t.
• 1893-ban, miután letette teológiai záróvizsgáját, megismerkedett Emil Sauer zongoraművésszel, aki segítette abban, hogy a budapesti Zeneakadémiára kerüljön, ahol Koessler János tanítványaként kezdte meg tanulmányait.
• Akadémiai évei alatt jó barátságot ápolt Dohnányi Ernővel, akivel több művön dolgoztak együtt, a legismertebb az Ízek és énekek című könyv zenei anyaga.
• Pesten, Győrben, Aradon, valamint Kassán egyaránt tevékenykedett karmesterként, zenetanárként.
• 1909 júniusában jegyezte el Juhász Gyula testvérét, Juhász Margitot, akivel 1910. július 2-án keltek egybe.
• Sógorával, Juhász Gyulával együtt több ízben dolgoztak együtt. (1928-ban például a Lant és kard című vers szövegére született meg férfikarra írt szerzeménye)
• 1932 augusztus 19-én megkapta a Signum laudis kitüntetést.
• 1933-ban magyarosította a nevét belügyminiszteri engedéllyel.
• május 14-én hunyt el agyvérzés következtében.

(Lengyel András összeállítása nyomán. Forrás: Hatvanéves a szegedi Király-König Péter Zeneiskola, Szeged, 2012.)

– Az én általános iskolai, de még inkább gimnazista éveimben mindenki gitározni szeretett volna. Jelenleg is léteznek slágerhangszerek? A kevésbé népszerű hangszereket hogyan próbálják a fókuszba állítani?

– Amikor épp szezonja van a komolyzenei tehetségkutató versenynek, a Virtuózoknak, akkor gyakran előtérbe kerülnek azok a hangszerek, amelyekkel ott sikereket értek el. Így például pár éve sokan szerettek volna elkezdeni hárfázni vagy éppen zongorázni tanulni. Majd megnőtt az érdeklődés a hegedű iránt, ami pedig nem könnyű hangszer. Nagyon jó hallás kell hozzá és sok kitartás. Persze ez minden tanulási folyamat esetében elmondható. Vannak persze állandó slágerhangszerek, mint például a gitár vagy az ütőhangszerek, és ritmushangszerek, a zongora, egy örök klasszikus, a maga eleganciájával vagy éppen a fuvola. Minden évben akad egy-egy olyan kolléga, akinek segíteni kell egy kicsit jobban ráirányítani a figyelmet az általa tanított hangszerre. Egészen egyszerűen azért, mert a hangszerük kevésbé ismert, nincsen annyira a köztudatban. Az óraszámok alakulása miatt fontos, hogy mindenre figyelmet fordítsunk. 1 gyerek ugyanis 1 tanítási órát jelent. Egyéni oktatásról van szó, s ez egyfelől jó, hiszen 100 százalékosan egymásra tud koncentrálni tanár és diák, sokkal jobban tudják motiválni egymást. Másfelől, elég egy költözés, s máris probléma lehet az előírt óraszámokkal.

– A zeneiskolákat is érinti az a tanárhiány, amely elmondható a hagyományos oktatási intézmények esetében?

– Szerencsések vagyunk, mert kevésbé érezzük a hatását. Hat tanszakunk van: az akkordikus (hárfa, ütős hangszerek, gitár), a vonós (hegedű, cselló és nagybőgő), a fúvós (fa-, és rézfúvósok), a billentyűs (zongora), a vokális (magánének, kórus), valamint a zeneismeret tanszak. A tanári állományunk jelenleg 60 és 70 fő közé tehető, ebből 58-an főállásban dolgoznak nálunk, a többi tanárunk pedig máshol is tevékenykedik, így például a Szegedi Szimfonikus Zenekarban hangszeres művészként. Nyilván mi is érezzük a tanárhiányt, hiszen egyes tanszakokon egyre kevesebb hallgató diplomázik és közülük sem mindenki tanárként képzelni el magát, választhat előadóművészi pályát is. A visszajelzésekből azonban kiderül, hogy a Király-König Péter Zeneiskola múltja és az a színvonal, amit igyekszünk évtizedek óta fenntartani presztízst jelent a pályakezdő és a nagy tapasztalattal rendelkező pedagógusok számára egyaránt, s úgy érzem a kollégáimat is büszkeséggel tölti el, hogy itt taníthatnak.

– Nem kis feladat, hiszen egyaránt szót kell érteni egy pici gyerekkel és egy felnőtt huszonévessel…

– Valóban. Nálunk egyaránt megfordul a 6 és a 22 éves korosztály is. Ez különleges pedagógiai érzéket követel, hiszen máshogy kell fordulni egy első osztályoshoz, megint máshogy egy fiatal kamaszhoz, aki már sejti merre szeretne orientálódni, akárcsak egy felnőtt egyetemistához, aki azért jön hozzánk, hogy zenével töltődjön fel egy-egy egyetemi tanóra után.

Király-König Péter szegedi éveinek fontos eseményei:

• 1904 januárjában kérték fel, hogy pályázza meg a szegedi Városi zeneiskola igazgatói posztját, amelyet sikerrel el is nyert. 1904. február 16-ától, jóvoltából új fejezet kezdődött a város zenetörténetében.
• 1904 őszétől a szegedi zsinagóga orgonistája volt, megszervezte a Szegedi Zenekedvelők Egyesületét.
• 1906-ban a zsidó férfikar, az Aszaf bemutatkozó hangversenyén vezényelt.
• 1909-ben Szegeden is bemutatták a Faluni bányász című operáját.
• 1909 őszén vette át a Szegedi Dalárda irányítását.
• 1911 májusában Szegeden vendégeskedik Bartók Béla zeneszerző, aki jó kapcsolatot ápolt Königgel. A Szegedi Dalárda Király-König vezényletével Bartók-műveket adott elő hangversenyén.
• 1916 szeptemberében a zeneiskola a Tisza Lajos körútra költözött.
• 1930 áprilisában avatták föl a zeneiskola 102 férőhelyes koncerttermét.
• 1934 augusztusában betegségére hivatkozva lemondott igazgatói állásáról, végül 1935 márciusában hangversennyel búcsúztatták el tanítványai.

(Lengyel András összeállítása nyomán. Forrás: Hatvanéves a szegedi Király-König Péter Zeneiskola. Szeged, 2012.)

– Számos zenekar született az iskola falain belül. Egyesek már szinte önálló életet élnek és bejárják a városi rendezvényeket, hangversenyeket. A Tamburo ütőegyüttes nevével például már több alkalommal találkoztam a szegedi programkínálatban – hogy csak egyet emeljek ki. Hogyan jönnek létre ezek az együttesek?

– A zeneiskolai képzés is tantervhez kötött, akárcsak egyéb oktatási intézmények. Jogszabály határozza meg mely tantárgyakat milyen óraszámban kell tanulnia a gyerekeknek: vannak kötelező, kötelezően választható és választható tárgyak. Szolfézsból a 4. évfolyamban előrehozott alapvizsgát tehetnek a növendékek, s ha ez sikeres, akkor lehetőségük nyílik mást választani helyette. Ekkor kerülnek előtérbe a zenekarok. A hangszeres tanulás ugyanis magányos folyamat, de az együtt muzsikálás örömét is meg kell tapasztalni, hiszen az igazi élményt jelent. Jelenleg hét zenekar tevékenykedik az iskola falain belül, s persze azon kívül is, hiszen – ahogy mondja – gyakran vesznek részt városi rendezvényeken, hangversenyeken is, így több platformon is meg tudják mutatni magukat. Ráadásul így lehetőség adódik, hogy akár különböző hangszeren játszó testvérek együtt állhassanak színpadra, ami a családok számára igazi élményt jelent. Tanárokat és diákokat egyaránt ösztönzi ez a közös munka, ami kicsit eltér a megszokott tanórai ritmustól.

– Ha már szóba került a szolfézs. Megállja még a helyét a sztereotípia, hogy a szolfézs a zenetanulás mumusa? Holott az az alapja mindennek…

– Csak bízni tudok abban, hogy nem így érzik a diákok. Arra persze nekünk is rá kellett jönnünk, hogy a frontális oktatás már nem működik. Ha az általános iskolában hosszú órákon keresztül fegyelmezetten kell ülnie és figyelnie egy gyereknek, nem várhatjuk el tőle ugyanezt délután is. 2-3 percenként új impulzusokra van szükség, mindig meg kell újulni. Új módszereket kellett kitalálnunk, csoport-, és projektmunkákban gondolkodunk és a digitális tananyagunkat is fejlesztettük, még jóval a vírushelyzet előtt. Szerencsére kollégáim részéről már korábban is volt egy efféle érdeklődés és igény, amely különösen hasznos volt számunkra az elmúlt időszakban. Ráadásul a tankönyvek is egyre jobban illeszkednek a mai gyerekek igényeihez, olyan feladatokkal dolgoznak, amelyek képesek színesebbé tenni számukra a szárazabbnak tűnő tananyagot is. Idilli lenne azt gondolni, hogy mindenki a szolfézs miatt jár legszívesebben zeneiskolába. De azért jók a visszajelzések, s bízom benne, hogy diákjaink többsége szereti ezt a tantárgyat, vagy legalábbis elfogadja, hogy ez szükséges része a zenei fejlődésének.

– Megfér a klasszikusok mellett a könnyűzene is az iskola életében?

– Hivatalosan a feladatunk klasszikus zene oktatása. De nem zárkózunk el az igényes könnyűzenétől sem. Ha a diák hajlandó a kötelezőeken túl még többet gyakorolni, hogy egy szívének kedves darab is bekerüljön a repertoárba, akkor természetesen segítjük ebben és megmutathatja hangversenyeken, koncerteken, nyílt napokon. A klasszikus zenei alapok elsajátítása semmiképp nem jelent akadályt – sőt, még előnyös is – ha később valaki más műfajban szeretné kipróbálni magát.

– A Király-König Péter Zeneiskola növendékei már szinte állandó vendégei a városi rendezvényeknek. Milyen eseményekhez csatlakoznak? Milyen kapcsolatot ápolnak a szegedi intézményekkel?

– Minden évben csatlakozunk a különböző zenei ünnepek köré szervezett eseményekhez, így A Magyar Dal Napjához, vagy A Zene Világnapjához október elsején, az Egyházzenei hónaphoz, a kórusok találkozójához (Kórusok Szabadon, KóSza), a Vántus István Kortárszenei Napokhoz, egyéb összművészeti rendezvényekhez. Helyet biztosítunk külső programok számára is, például egykori növendékeink koncertjeihez. Egykor önkormányzati fenntartású intézményként működtünk, s továbbra is jó kapcsolatot ápolunk a városi intézményekkel. A kooperáció kölcsönösen segít felhívni egymásra a figyelmet. A tanár-növendék hangversenyeken túl, a Szegedi Szimfonikus Zenekar például minden évben lehetőséget biztosít tehetséges növendékeink számára, hogy a Nagyszínházban szólistaként lépjenek fel a koncertjeiken. Ez óriási motiváció számukra. Hiába van éves munkatervünk, a leadás utáni hetekben felülírják a felkérések, s ez így van rendjén.

Érdekességek a szegedi zeneoktatás történetéből:

• Az első szegedi „zenede” 1724-ben épült. Miután Nádasdy László gróf csanádegyházmegyei püspök rávette a várost zenekar szervezésére, hogy a török háborúk alatt eldurvult vallástalan népet a templomokba csábítsa kvartélyház épült, hogy a zenészeket a városban tartsák. Itt nemcsak szállást kaptak, de taníthattak is.
• Az 1830-as években Türnauer György megszervezte a Hangászati Pártoló Egyesületet, valamint a Hangászati Iskolát, amely a szabadságharc végéig működött, majd egybeolvadt a Jámbori Frimmel Jakab, illetve a Szegedi Dal és Zeneegylet által, 1864-ben alapított, szegénysorsú gyermekeknek létrehozott zeneiskolával.
• A szegedi zeneiskola első fizetett tanára Szögedi Ede lett 1874 decemberétől. Szögedi az árvíz után Lenger Viktortól vette át az intézmény vezetését és egészen haláláig, 1903-ig állt az élén.
• januárjában König Péter pályázat útján lett a szegedi zeneiskola igazgatója, s egészen 1934-es nyugdíjba vonulásáig irányította az intézetet. Ez idő alatt a város zenei oktatása fejlődött, a tananyag a Zeneművészeti Főiskoláéhoz volt hasonló. A növendéklétszám elérte a 300-at.
• 1947-ben a Városi zeneiskolát az Állami Zenekonzervatórium váltotta fel, melynek igazgatója dr. Baranyi János lett. Az intézmény legfőbb célkitűzései: az általános zenei műveltség terjesztése a lehető legszélesebb körben, a hangszeres zenét tanulni vágyók felkarolása, valamint a zenei tehetségek felkutatása. (Ekkor még egy intézményben tanultak az amatőrök és a profik is)
• 1952-ben a Népművelési Minisztérium megreformálta a zeneoktatás rendszerét, szétválasztották az alap-, közép-, és felsőfokú oktatást. így Budapesten és 5 vidéki nagyvárosban – így Szegeden is – létrejöttek a zeneiskolák, kifejezetten alapfokú zenei oktatás céljára. A Szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola Zucker Hilda igazgatásával nyitotta meg kapuit 1952 őszén a Tábor utcában, valamint négy általános iskolában, 449 növendékkel, 5 kinevezett és nyolc óradíjas pedagógussal.
• 1966-ban Stanics Béla vette át az igazgatói posztot, ő már az 1965-ben megjelent első zeneiskolai tantervnek megfelelően irányította az intézményt.
• A zeneiskola 1992-ben vette föl Király-König Péter nevét.

(Szélpál Szilveszter: A múltból a jelenbe 1. A szegedi zeneoktatás múltja. Forrás: Hatvanéves a szegedi Király-König Péter Zeneiskola. Szeged, 2012.)

– Az idei év azonban hozott nehézségeket bőven. Hogyan oldódott meg a zeneiskolában a digitális oktatás a koronavírus-járvány miatti vészhelyzet időszakában?

– Gyorsan kellett átállni nekünk is, akárcsak más oktatási intézményeknek. A tantestület életkora is széles spektrumon mozog, a megfelelő technikai feltételeket igyekeztünk biztosítani az online oktatáshoz. Kaptunk ugyan iránymutatásokat, de mégis magunknak kellett kialakítani az elmúlt hónapok stratégiáját. Úgy véltük, nem szűnhet meg a teljes kontakt diákok és pedagógusok között, még ha személyes találkozókra nem is volt lehetőségünk. Online felületeken a hét első óráján a tanár leadta az új anyagot, a második órán pedig megnézték meddig jutott a növendék a gyakorlásban, közben szolfézs feladatokat kaptak. Egyes hangszereknél problémát jelentett az otthoni gyakorlás, nem tudtunk ugyanis elegendő zongorát, hárfát, ütőhangszereket biztosítani és kiadni. Azt gondolom, a tananyag átadását sikeresen megoldottuk, a finomításra, a cizellálásra nem volt lehetőségünk, ami legalább annyira fontos lenne. Így a következő tanévben – talán már személyesen – ezeket a finomhangolásokat kell elvégezni, átismételni az eddig tanultakat.

– Ennek fényében mit várnak a következő tanévtől?

– Minden olyan programunk elmaradt idén, ami népszerűsíthette volna a zenetanulást, s az új jelentkezők számára fölhívta volna a figyelmet az iskolára. Lehetőségeinkhez mérten mindent megtettünk, online jelentkezést biztosítunk, ami továbbra is elérhető honlapunkon, a www.kkpzi.hu oldalon. Előzetes statisztikák szerint közelít a jövő évi létszámunk az ideihez. Augusztus végén online értesítjük ki a jelentkezőket és reméljük, hogy szeptember első heteiben személyesen tudjuk majd megtartani az alkalmassági felméréseket. Kérdés, hogy a mögöttünk álló időszak – a digitális oktatás – mennyire vette igénybe a családok türelmét, s mire számíthatunk még a közeljövőben. Hiszen egy merőben új helyzet elé állította a családokat ez az állapot. Elveszett az a biztonságérzet, amelyet az a rendszeresség rejtett magában, ahogyan normál esetben az életünket éljük. S bizony sokszor volt, hogy a zeneórák első felében ezek az érzések is szóba jöttek: hogy hiányoznak a barátok, a személyes találkozás. Nem léphetünk tovább, ha erről nem beszélünk. Mindenki vizsgázott – diák, tanár, szülő egyaránt – és úgy érzem, hogy szép osztályzatok születtek.

– Iskolájuk névadója, Király-König Péter születésének 150. évfordulót ünneplejük idén. Hogyan készültek volna erre az eseményre és mi valósulhat még meg belőle a vészhelyzet elmúltával?

– Minden évben megemlékezünk névadónkról május 29-én, születése napján. Az 5 évvel ezelőtti kerek évfordulón pedig egy egész rendezvénysorozatot építettünk Király-König Péter születésnapja köré. Volt kiállítás, családi zenélés, koszorúzás, ünnepi hangverseny. Természetesen idén is voltak terveink, egykori növendékeinket hívtunk volna meg, akik vagy a komolyzene, vagy az igényes könnyűzene területén ismertek már, így szépen találkozott volna a klasszikus és a könnyűzene is. Sajnos ezek a tervek tavasszal meghiúsultak, egy montázst azért összeállítottunk a tiszteletére, amelyet a közösségi oldalunkon osztottunk meg. Az októberi Zenei világnapon viszont igyekszünk bepótolni ezt az elmaradásunkat valamilyen formában. Reméljük a járványügyi helyzet lehetővé teszi majd számunkra, hogy már az online felületeken kívül is tudjunk ünnepelni és emlékezni, évet kezdeni és új lendülettel folytatni a munkát.

Megjelent a folyóirat 2020. július-augusztusi számában