Hegedűs Szabina: A szegedi Pollák-család a családkutatások tükrében

Tanulmányom megírásakor személyes érdeklődés motivált, ugyanis a Szegedi Zsidó Hitközségben töltött szakmai gyakorlatom során lehetőségem volt olyan felbecsülhetetlen értékű dokumentumokkal foglalkozni, amelyek kultúránk alapvető építőkövei. Ezen dokumentumok nagy része csak a szerencsének köszönhetően maradt fenn, hiszen a történelem vészterhes időszakai nemcsak emberáldozatokat követeltek. A nagy információértékkel bíró iratok, iparművészeti értékű tárgyak jelentős része a zsinagóga pincéjében vészelte át a viharos időket. A tanulmányom megírásához szükséges dokumentumokat a Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma és a dr. Birnfeld Sámuel Könyvtár bocsájtotta rendelkezésemre.

Az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbbé vált a genealógiai kutatás – főként a rendszerváltást követően. Ahogy Kállay István fogalmaz: „Akadtak olyan időszakok, amikor kényszerből kellett kutatnunk családunk eredetét és rettegnünk kellett: mire bukkanunk. Ma már sem előny, sem hátrány nem származik belőle, így megnőtt az objektivitás igénye”.[1] Fontosnak tartom kiemelni, hogy egy család története nem azonos a genealógiával, hanem csak annak része. Genealógiáról akkor beszélhetünk, ha a kutatott családot az adott társadalmi környezetben tanulmányozzuk. [2]

A családkutatás népszerűségének tényét jelzi az interneten található genealógiai adatbázisok, különböző családfakészítő programok egyre magasabb száma. Az internet adta lehetőségeket kihasználva sokan önállóan kezdenek hozzá családfa megrajzolásához, hiszen ez egyszerűbbnek tűnik, mint plébániákon, levéltárakban, hivatalokban megszerezni a felmenőkkel kapcsolatos legfontosabb adatokat. Azonban Berkes József, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa megfogalmazza, hogy a folyamat korántsem ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy családot kutassunk, komoly genealógia leszármazási táblázatot készítsünk, nem kerülhető ki az előbb említett intézményekben való kutatás, szakember segítsége.[3]

A családkutatásról általában

A genealógia szoros kapcsolatban áll a történelem más segédtudományaival, kölcsönösen kiegészítik egymást, így segítségükkel komplex kutatást folytathatunk. Számos segédtudományt lehetne kiemelni, éppen ezért a teljesség igénye nélkül a következőkben a történelemtudomány azon részterületeit mutatom be röviden, amelyek leginkább kapcsolódnak a zsidó családkutatáshoz.

Elsőként a történeti földrajzot emelem ki, amelynél fontos genealógiai forrásnak tekinthetőek az ún. uradalmi térképek, vagyis a család birtoklástörténetének térképen való ábrázolása, amely segítségével a társadalmi mobilitás kimutatható. A társadalmi mobilitás tekintetében fontosnak tartom megjegyezni, hogy a zsidó családkutatás egyik nehezítő tényezője a zsidóság nagyfokú földrajzi mobilitása. Esetükben különféle összeírásokból tájékozódhatunk. Zsidóösszeírásoknál nagyon jól lehet követni a gazdasági viszonyokat ebben az esetben[4] A kronológia a genealógiai események dátumának megállapításában segítheti a kutatót. A legfontosabb kronológiai események a születés, halálozás, keresztelés, stb. Ezeknek az adatoknak a kiderítéséhez elengedhetetlen a felekezeti hovatartozás ismerete. Az anyakönyvek funkciója felekezeti hovatartozástól függetlenül ugyanaz, de bizonyos tekintetben vannak eltérések. Kutatásomhoz kapcsolódóan nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a zsidóságnál a születési anyakönyvek eltérőek a katolikus plébániákban találhatóaknál, hiszen lányok esetében az elnevezés napja kerül be az anyakönyve, fiúk esetében pedig a körülmetélés dátuma. A halálozásnak a zsidó hitéletben nagy vallási jelentősége van, ebben az esetben érdemes az ún. Chevra-könyveket is megvizsgálnunk.

A történeti segédtudományok között a paleográfia az, amely minden segédtudománnyal kapcsolatban áll. A forrásanyagok nyelve 1844-ig a latin, hiszen ez volt a hivatalos ügyintézés nyelve. Találkozhatunk továbbá török, arab írásjelekkel, egyházi szláv, német gót betűs írással, illetve a zsidó intézményi környezetben héber és jiddis dokumentumokkal is. Az anyakönyvek esetében kézírásos anyagról van szó, amely általában nehezen olvasható, így elengedhetetlen a paleográfiai ismeret.[5]

A heraldika szintén fontos forrás, hiszen a címerjog, címerismeret hozzájárul a családi kötődések, rokoni kapcsolatok továbbá a társadalmi helyzet megállapításához is. A heraldika elsősorban a nemességkutatás esetén fontos, ám zsidó származású családok esetén is szükségünk lehet címertani ismeretekre, hiszen zsidó nemes családok is előfordultak a történelem folyamán. Szegedi vonatkozásban Várhelyi Rózsa Izsót emelném ki példaként. [6] Dr. Pollák László szegedi zsinagógáról készült írásában is szerepel a zsidó nemesi címer: „A bejárat fölötti ablakok a történelmi visszaemlékezés ablakai, ahol megtalálhatók Várhelyi Rózsa Izsó, építéskori hitközségi elnök nemesi címere, az építőmérnök körzőiből összeállított Dávid csillag, főpapi homlokdíszek, sófárok /kos szarv kürtök/, a régi és új zsinagógák képe.”[7]

A családkutatás forrásai

A családkutatásnak számtalan forrása lehet, ide soroljuk mindazt, ami a leszármazás bizonyítására alkalmas.[8]

Természetes genealógiai források közé soroljuk a házasságkötéssel kapcsolatos iratokat, mint az eljegyzési és házassági szerződés, a móringlevél, a házassági akadály alól mentesítő egyházi és állami iratok. A ketubba (házassági szerződés) a leggyakoribb forrástípus, amelyeket a házasulandó felek családja kötött egymással. Sok családi adat kideríthető belőle, mivel a megállapodás nemcsak a házasulandót, hanem a család más tagjait is érintette, rendszerint ők is aláírták.[9] A zsidó hagyományban ebbe a forráscsoportba tartozik továbbá a válólevél, vagyis a get.

Az örökléssel kapcsolatban két fontos forrástípust különböztetünk meg, a végrendeletet, illetve a hagyatéki jegyzőkönyveket. A végrendelet tartalmazza az örököst, sok esetben a család egyéb tagjainak megnevezését is. A hagyatéki jegyzőkönyv az elhalt vagyonát tartalmazza, szerepel benne a hozzátartozók felsorolása is. A bírósági iratokhoz is csatoltak őstáblázatokat, éppen ezért szintén fontos forrásnak tekinthetőek. Ide tartoznak többek között a birtok-, hagyatéki, gyámsági, bontóperek is.[10]

Az összeírások szintén fontos forráscsoport, abban az esetben keletkeztek ilyen típusú iratok, ha adózási, katonaállítási vagy hasonló célokból szükségessé vált a lakosság regisztrálása. A legkorábbi összeírások a Királyi Helytartótanács által elrendelt zsidóösszeírások,[11] amelyek a Magyar Nemzeti Levéltárban kutathatóak.[12]

A leggyakrabban használt genealógiai források az egyházi anyakönyvek. Ezek általában születési, halálozási, házassági anyakönyvek, vagy ezek összevont változatai. Magyarországon a zsidó felekezeti anyakönyvezés a móhel-könyvekkel, azaz a körülmetélési könyvekkel kezdődött. Ezek a könyvek tartalmazzák az újszülött fiúnak és apjának héber nevét, valamint a gyermek körülmetélésének időpontját. Az utóbbi a zsidó vallási törvények szerint a születést követő nyolcadik nap, így a móhel-könyvekből kiszámolható születési adatok pontosak, szemben a többi egyház születésre vonatkozó adataival, amelyek még a 20. század elején is olykor bemondáson alapultak.[13]

Az 1827: XXIII. tc. rendelte el az egyházi anyakönyvek két példányban történő vezetését. A másodpéldány a törvényhatósági levéltárhoz került. Az állami anyakönyvezést az 1894: XXXIII. tc. vezette be, egészen 1981-ig a megyei levéltárak kapták az állami anyakönyvek másodpéldányait.[14] Az első törvény, amely kifejezetten zsidó anyakönyvezéssel kapcsolatban tartalmaz információkat az az 1840: XXIX. tc. 3. paragrafusa, amely kimondja, hogy a „zsidók köteleztetnek, hogy állandó vezeték- és tulajdonnevekkel éljenek, a születendők pedig vallásuk papjai által vezetendő anyakönyvekbe bejegyezztessenek.”[15]

Ezt követően 1851. július 4-én kelt az a helytartótanácsi körrendelet, amelyeknek célja az izraelita anyakönyvek vezetésének részletes és egységes szabályozása volt. A körrendelet a hitközségekre ruházta az anyakönyvek vezetésének feladatát, és többek között előírta a német nyelven történő anyakönyvezést. Ez a rendelet élt egészen az 1885. évi átfogó törvényi rendezésig, azzal a változtatással, hogy 1863-ban az udvari kancellária rendeletében kimondta, hogy az anyakönyvezés az országban használatos bármely nyelven történhet. Ez azonban a héberre, illetve a jiddisre nem vonatkozott, mivel ezek a nyelvek a hatóságok számára nem voltak kezelhetők.[16]

A háromféle (születési, házassági és halálozási) anyakönyveket 1870/1871-től kezdve kétnyelvű, magyar és német formula szerint vezették. Létezett ezenkívül egy német-héber nyelvű formula is, ezt az 1850-es évek elejétől kezdték el használni, és használták az 1870-es évekig. Ezt követően meglehetősen éles váltás tapasztalható a nyelvhasználatban, a hitközségek körülbelül 40–45 százaléka ekkor áttért a magyar nyelvű anyakönyvezésre, természetesen a már fent említett héber rovatokat sem hagyva el. Vezetésükben azonban még nagyon sok rendszertelenség tapasztalható, sok bennük az elírás, javítás, a kitöltetlenül hagyott vagy csak részben kitöltött rovat. Ez az állapot 1883-ig tartott, ekkor ugyanis Trefort Ágoston az április 18-án kelt 13.429/1883. VKM sz. körrendeletében szabályozta az anyakönyvezetők minősítését. A továbbiakban ezt a funkciót csak olyanok tölthették be, akik legalább polgári iskolát vagy a gimnázium, illetve reáliskola alsó négy osztályát elvégezték, és erről bizonyítvánnyal is rendelkeztek. Továbbá ismerniük kellett a magyar nyelvet legalább annyira, hogy tudjanak ezen a nyelven anyakönyvet vezetni.[17]

Saját kutatási módszertan bemutatása

Miután ismertettem a genealógiai kutatás általános módszertanát, a következőkben az általam egyénileg kidolgozott kutatási módszertant mutatom be, amelyet a Szegedi Zsidó Hitközségben töltött gyakorlatom során fejlesztettem ki, és jelenleg is folytatok 2014. február 1. óta. A gyakorlat során elsődlegesen családkutatással és az ehhez kapcsolódó még feltáratlan dokumentumokkal foglalkozom, mint például a 17-es sorszámú protokollum, amely egy fontos adatokkal bíró hitközségi jegyzőkönyv.

Ahhoz, hogy bemutathassam a zsidó családkutatás módszertanát, egy zsidó származású családot választottam. Választásom a Pollák családra esett – személyes kötődés nem lévén –, egyrészt azért, mert Pollák Michael Chájim volt az első betelepült zsidó Szegeden, másrészt mivel letelepedése óta eltelt több mint 200 év, így arra számítottam, hogy már nem fogok jogi problémákba ütközni. Pollák Mihály leszármazottai a mai napig élnek Szegeden, ezért nem törekedtem teljes leszármazási táblázat készítésére. Úgy gondolom, hogy szemléltetésként elég bemutatnom egy négygenerációs genealógiai táblát egyenes és oldalágai viszonyokkal.

A zsidó származású családok kutatásához szinte elengedhetetlen a zsidó szokások ismerete is, ezért a zsidó vallásba betérők számára Markovics Zsolt főrabbi által ajánlott köteteket tanulmányoztam, amelyek a következők:

  • Rabbi Israel Méir Lau: A zsidó élet törvényei. Bp.: Chabad-Lubavitch Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 2000.
  • Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni. Bp.: Göncöl Kiadó, 1998.
  • Oláh János: Judaisztika. Bp.: Bookmaker, 2005.

A kutatás során számos héber felirattal találkoztam különböző dokumentumokban és funerális emlékeken, így szükségesnek találtam ezek értelmezésében is segítséget kérni.

Az egyéni módszertanom annyiban tér el a szokványos családkutatási gyakorlattól, hogy mivel helyben minden dokumentum a rendelkezésemre állt, így nem szükséges egyéb levéltárakban kutatnom. Emellett az elsődleges és a kiegészítő forrásaim is eltérőek a szokásostól.

Az első zsidó család Szegeden

Egy 18. századi letelepedési kísérlet és egy kikeresztelkedés után,[18] II. József türelmi rendelete előtt nem sokkal Szegeden tartósan megtelepedett az első zsidó Pollák Mihály (Michael Chajim), aki 1788-ban már házat is vett. 1784-ben ugyanis öt társával együtt lakhatási engedélyért folyamodik, amit meg is kaptak.[19] 1784-ben tehát hatan: Izrael, Jakab, Pollák, Spitzer, Wolf nevű zsidók kaptak letelepedési engedélyt. Egy részük az idetelepedés előtt Új-Szegeden lakott, ez az adat arra enged következtetni, hogy a 18. század utolsó felében Szeged környéki településeken már éltek zsidó családok.[20] 1786-ban már 18 család és két nőtlen zsidó lakott a városban.[21] Ebben az évben ugyanis a Helytartótanács engedélyezte, hogy polgárjog nélkül ugyan, de lakhassanak zsidók a szabad királyi városokban. Ettől kezdve a zsidó családok száma gyors növekedésnek indul Szegeden. 1786–87 telén megismételt népösszeíráskor 25 famíliát és 136 főnyi népességet számlálnak.[22]

A hitközség életéről az első feljegyzés 1788-ból való. Ez a feljegyzés beszámol a bíró, két pénztáros és két templomszolga megválasztásáról. A hitközség első rabbija 1789–1790 között Jechiel, majd Bak Hirsch (1790–1843) és Pilitz Dániel követte1843 és 1847 között. Pilitz Dániel 1847-ben kénytelen volt Szegedről távozni, ahogy Dr. Löwinger Adolf fogalmaz: „(…) alatta felbomlott a közösségben a béke.” Ezt követően választották meg Löw Lipót rabbit.[23]

II. József halálát követően a többi szabad királyi várostól eltérően Szegedről nem utasították ki a zsidókat. Felismerték tevékenységük hasznát a közvetítő kereskedelemben.[24]

1808-ban egy akkori összeírás szerint 60 család 357 fővel jelenti Szeged zsidó lakosságát. 1813-ban a zsidók részére letelepedési helyet, ún. házkört jelöltek ki a Palánk és a Rókus városrész déli területén. Ez nem tekinthető zárt kényszerlakhelynek, nem vették szigorúan a szabályozást, a zsidó lakosság kb. 40 %-a házkörön kívüli területen lakott. A szegedi zsidóság száma gyorsan gyarapodik, 1848-ra már 338 zsidó család élt itt 1683 főnyi népességgel, akik közül 1181-en már szegedi születésűek.[25]

Szegeden a 1830-ban a zsidókat felvették céhekbe. Vannak olyan iparágak, amelyeket túlnyomórészt zsidók képviseltek, ilyen az aranyműves és a kárpitos ipar. A zsidó lakosság részére csak 1839-ben engedélyezték az állandó boltban történő árusítást. Egy év múlva azonban már a gyáralapításra is jogot nyertek. 1841-ben a zsidó fiatalok részére iparos kiképző egyletet alapítottak. Nem sokkal később, 1844-ben felépítették az első államilag elismert iskolát. A nagy migráció idején a Szegedre beköltözött családok 7/8-a magyarországi származású, csak 1/8 része cseh- és morvaországi eredetű.

Pollák Mihály volt tehát az első zsidó, aki Szegeden letelepedett és házat is vett. Megtaláltam Pollák Mihály melyik házat vásárolta meg, azonban, hogy ez pontosan hol helyezkedik el, további kutatást igényel. Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond Szegedi zsidók 1785-től 1885-ig című munkájának függelékében szerepel az alábbi bejegyzés: „Alólírt a Zsidók álapottya megvizsgálására kirendeltetett Ns küldöttség meghagyásából megvizsgálván az Urbariális könyveket és ott találtam, hogy 1-ör Polyák Mihály Zsidó 1788-adik Esztendőben vette meg és íratatott nevére Orkale Istvány háza.„[26]

Annyi ismert még az életéről, hogy 1792-ben, mikor a hitközség elnöke Herczel Jechezkel volt, Pollák Mihályt háromszor egymás után megválasztották a hitközség bírójának. A hitközségnek ekkor még nem volt zsinagógája, így az ő házában tartották az istentiszteleteket.[27] Dr. Löwinger Adolf ennyit jegyez még meg Pollák Mihályról: „utódai most is jelentékeny szerepet visznek a község életében.”[28]

1792-től már szükségesek helytörténeti dokumentumok is a Pollák család feltárásához.

Elsődleges források

Eltérően a családkutatások során bevett gyakorlattól, elsődleges forrásként nem az anyakönyvekre, hanem helytörténeti dokumentumokra támaszkodtam, valamint zsidó származású családokkal kapcsolatos monográfiákra. Az így vázlatosan felépülő családfát a hitközségben megtalálható anyakönyvekből egészítettem ki, illetve a szegedi izraelita temetőben több alkalommal kutatást végeztem keresve olyan funerális emlékeket, amelyek segítségével családi kapcsolatok definiálhatóak.

Helytörténeti dokumentumok közül az alábbi két forrásmunkára támaszkodtam:

1., Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged, Szegedi Zsidó Hitközség, 1885.

2., Löw Immánuel – Klein Salamon: A szegedi Chevra 1787-től 1887-ig. Szeged, A szegedi Chevra Kadisa, 1887.

Emellett Kempelen Béla Magyar zsidó családok című munkáját szintén elsődleges forrásként használtam, a pusztaszeri báró Herczel-család szegedi kötődése ugyanis innen derül ki.

Az első forrásmunkában Pollák Mihályról az alábbi leírás szerepel: „Pollák Michael Chájim (közönségesen csak R. Michael Chajimnak hívták) a hitközség alapítója, ki Kistelekről 1781-ben jött Szegedre s első volt, ki házat szerzett, s nagy vagyonnal bírt. 1793–7-ben esküdt, 1797–8-ban pénztáros, 1798–9-ben esküdt, 1809–10, 1813–4. 1815–6-ban bíró volt és 1817-ben halt meg. Az ő házaiban tartatott 1797-től kezdve egész úgy látszik a zsinagóga felépüléséig az istentisztelet. Fiai nem voltak, de leányainak gyermekei és mostohafia Pollák Domán Simon szerepelnek a hitközség történetében.”[29]

Pollák Mihály születési ideje nem ismert. Kistelek, mint születési hely csak feltételezhető, a forrásmunka ugyanis csak annyit közöl, hogy „Kistelekről jött Szegedre.”A halálozási idő és a hely azonban pontosan ismert: Szeged, 1817. Amint a fenti leírásban szerepel, fia nem született, Pollák D. Simont fogadta örökbe. Pollák Mihályról még annyit tudunk, hogy bár fia nem volt, két lánya született: Pollák Krészl (Kreiszl) és Pollák Séndl (Seindl).[30] Ezt követően Pollák Krészl családi kapcsolatait vizsgáltam tovább. Pollák Séndl családi kapcsolatainak vizsgálatára a későbbiekben kívánok hangsúlyt fektetni.

Pollák Krészl feleségül ment Herzl Volf Ezékielhez.[31] Hat gyermekük született: Breindl, Mózes, Gáspár, Fánni, Izsák és Mirjam.[32] Herzl Mózes (1789–1861) felesége Grünwald Perl (1793–1849) volt, akitől gyermekei:

  1. Mária, férje Weil Áron (1804–1871)
  2. Teréz, férje Todesco Lipót (1795–1870)
  3. Babetta, férje Hollander József (ismeretlen)
  4. Fülöp (Jechezkel), dr. (1824–?), felesége Pollák Nanette, akitől fia született: Grünwald Manó (1861–1918).[33] Grünwald Manó a Szent István Kórház főorvosa volt, egyetemi magántanár. Pusztaszeri előnévvel 1901-ben magyar nemességet, 1912-ben pedig magyar bárói rangot kapott.

Grünwald Fülöp (Jechezkel) Szeged város főorvosa volt. Itt megszakad a Szegedi kötődés, ezért nem vizsgáltam tovább a családot 2014-ben.[34]

2017-ben, Bányai Viktóriának, az MTA TK KI főmunkatársának köszönhetően fény derült két olyan szegedi tárgyra, amelyek a Pollák-családhoz köthetőek. Az egyik feliratos tárgy egy zsinagógai kézmosó, amely 1843-ból származik. (lsd. függelék) A másik feliratos tárgy egy tórafüggöny 1853-ból. (lsd. függelék) A tórafüggönyön héber felirat található, amelynek fordítása:

A Tóra koronája

A kis időszámítás szerinti 613. évben
a szerény megbecsült Simson, a tisztelt
Ziml Pollák fia, emléke legyen áldott,
és házastársa Seindl asszony, a szerény megbecsült Simeon
Pollák lánya, őrizze és áldja meg a Könyörületes tulajdona.
„Emlékük nem szűnik meg az utódok között.”

A két tárgy további vizsgálata a következő időszakban szintén célkitűzésként szerepel.

A Szegedi Chevra Könyvéből további információkat tudunk meg a Pollák családról. Pollák Michael Chajim 1809-ben a chevra gondnoka (gabbaj) volt.[35] Pollák Mihály első lányának, Krészlnek a második férje, Cajus Mendl[36] is több ízben volt a chevra gondnoka.[37]

A szegedi chevra 1787-ben alakult, majd ahogy a Chevra Aranykönyv 17. oldalán olvashatjuk: „(…)az első négy év alatt azonban a kezdet nehézségeivel küzdött miután a gyakorlat és a hagyomány hijaval lévén, a chevra tagjai kötelességeiket, amelyek akkor nagyobbára személyes szolgálattételből, minő a halottak őrzése, mosása és öltöztetése, koporsó-deszka-készítés, sírásás és a halottnak kivitele a temetőbe tartoztak, nem teljesítették kellően, és a gabbaj rendelkezéseinek magukat nem vetették alá. Ennek következtében a község 11 előkelőbb tagja 1791-ben (Ádár hó 6-án) március 30-án a chevrát ujjászervezte.”[38] A megújítás leírását követően szerepelnek a tagok is, negyedikként Pollák Michael Chajim. Szó esik még a felvételi díjról,[39] ami arra enged következtetni, hogy a Pollák család vagyonos volt.[40]

Pollák Mihály nyughelyét is kideríthetjük a Szegedi Chevrából. Az első temető 1794–1831-ig volt használatban. Ekkor „a cholerajárvány következtében a, belvárosi temetők a várostól távolabb helyeztettek el. A régi temető, ép ugy, mint a régi katholikus és a görög n.-egyesült érintetlen maradt, noha a város terjedése következtében már körötte utcák keletkeztek. A szomszéd nagy kerti teleknek birtokosa azonban kieszközölte, hogy a tanács elrendelte az odatemetettek síremlékeinek eltávolítását (…), melyet 1837 május végéig a hitközség köteles végrehajtani.”[41] Ezt követően a leírásban az szerepel, hogy 1868-ban – mivel a tanács csak a síremlékek eltávolításáról rendelkezett, az exhumálásról nem – a régi temetőben nyugvókat exhumálták. „(…) s amennyiben az uj temetőben külön családi helyeik nem voltak, e temető egy külön elkerített helyén megfelelő szertartás s Löw Lipót által a helyszínen tartott beszéddel örök nyugalomra helyeztettek, a chevra pedig határozattal kötelezte magát, hogy e külön hely kerítését mindig jókarban tartja.„[42] Majd felsorolásra kerül az exhumáltak névsora, halálozási dátuma. Köztük szerepel Pollák Michael Chájim is. Ezt követően szerepel egy leírás, hogy hogyan oszlik fel a temető, és mely családok rendelkeznek családi sírbolttal. Pollák Mihály örökbefogadott fiának családi sírboltja pontosan lokalizálható, de azt sajnos nem tudni, hogy Pollák Mihály pontosan hová lett eltemetve.

Fontosnak tartottam megvizsgálni Újvári Péter Magyar Zsidó Lexikon című munkáját is.[43]. A Pollák-családról nagyon kevés adatot tartalmaz, szegedi vonatkozásban csak Pollák Johannát említi, aki a szegedi izraelita Nőegylet megalapítója volt.[44] Pollák Johanna neve esetünkben azért fontos, mert Pollák D. Simon, Pollák Mihály örökbefogadott fiának első lánya volt. [45]

Szegedi anyakönyvek

Mivel Pollák Mihály 1817-ben meghalt és ebből az időszakból nem maradtak fenn anyakönyvek, így csak az utódairól találhatunk adatokat a hitközségben megtalálható dokumentumok közül. A Függelékben[46] megtalálható anyakönyveket és a feltárt családfát összevetve az alábbi anyakönyvek bírnak információértékkel:

  • Házassági és halotti anyakönyv 1852–1885. 1 sorszám
  • Születési anyakönyv 1852–1885. 1/a sorszám
  • Születési anyakönyv 1886–1904. sorszám
  • Születési, házassági és halotti anyakönyv 1844–1851. (sérült) sorszám
  • Protokollum 1868–1870. sorszám (feltáratlan)
  • sorszámú dossziéból:
    • Iskolai összeírás 1858
    • Népfölkelők listája 1861, 1891.
    • Szegeden született fiúgyermekek névsora 1852–60, 1868. 1871–81, 1883–1884, 1885, 1888, 1891.
  • sorszámú dosszié. Tartalma: Születési anyakönyv 1850-től. korábbi adat is szerepel benne, de nem időrendben.

Megvizsgálva az anyakönyveket Pollák Mihály egyenes ági leszármazottairól nem találtam adatokat, örökbe fogadott fiáról Pollák D. Simonról már annál több feljegyzés szerepel. Az említett anyakönyvekben történő kutatást megnehezíti, hogy kézzel írottak, így nehezen olvasható, gyakran a mutatók hiánya is nagyban nehezíti a munkát. Annak ellenére, hogy már egy csaknem feltárt családfáról van szó, a származékos adatok kiderítése éveket vehet igénybe, mint például Pollák Mihály születési idejének datálása. Ha nem veszett volna el az ezt tartalmazó anyakönyv, megtalálhatnánk a felmenőik nevét, valamint az eskető nevét. Tudnánk továbbá a héber nevüket és a lakhelyüket is. Az utóbbiak kideríthetőek lennének lányaik Krészl és Séndl születési anyakönyvi kivonatából is, azonban sajnos ezeket sem sikerült megtalálnom. Mivel Pollák Mihálynak nem született fia, így móhel-könyvben sem érdemes tovább kutatnunk.

Kiegészítő források

A következőkben olyan irat-archívumokat és forrásokat mutatok be, amelyek egy családkutatás során fontos forrásként szolgálhatnak. Nem törekszem az adatbázisok teljes körű bemutatására, mivel kutatásom során ezekben nem találtam sok releváns adatot, ám a kutatás megtervezésekor számításba vettem ezeket is, mint források, ezért fontosnak tartom ismertetni használatukat. A Magyar Nemzeti Levéltár esetén a zsidóösszeírások szolgálhatnak fontos forrásként. Ismertetem továbbá az e-levéltár projektet, amely hozzájárult a levéltári keresőrendszerek fejlődéséhez. Végül bemutatom a Magyar Zsidó Levéltár adatbázisát, amely az Europeana Judaica projekt keretében jött létre, majd röviden kitérek a kizárólag magyarországi zsidó családfakutatásra specializálódott Hungarian Jewish Roots-ra.

E-levéltár projekt

Az információ kommunikációs technológiák rohamos fejlődésének köszönhetően megváltozott a levéltárak szerepköre is. Ahogy Dr. Milkó Zsuzsanna fogalmaz: „A levéltárak hagyományos szerepükben biztosították a több száz éves iratok hiteles fennmaradását és a hozzájuk kapcsolódó elévülhetetlen jogokat. A XXI. században már garantálják a kormányzat döntéseinek átláthatóságát is, így a levéltárak a demokrácia fontos intézményeivé váltak.”[47]

Célja az elektronikus iratok hosszú távú megőrzésének biztosítása, az elektronikus irattári szolgáltatás kiépítése és a közigazgatási szervek (törvényhozás, államigazgatás, igazságszolgáltatás és önkormányzati szervek) elektronikus iratvagyonának biztonságos tárolásának, visszakereshetővé tételének megvalósítása, valamint a levéltári szolgáltatások széles körben való elérhetővé tétele. Jogszabályi keretekhez alkalmazkodva magánszemélyek számára is elérhetővé, kereshetővé váltak a levéltárak anyagai, hozzájárulva ezzel a tudásalapú társadalom kiépítéséhez. Az elsődleges funkció tehát alkalmazkodva az információs társadalom kihívásaihoz a levéltárakban fellelhető iratanyag pontos, naprakész nyilvántartása, feldolgozása, közzététele valamint hosszú távú megőrzése.

Az együttműködés további nagy előnye, hogy a T-Systems által kidolgozott hardver a legnagyobb biztonságúnak tartott katasztrófatűrő rendszer. A pályázat keretében sor került hardverpark kialakítására is a Magyar Országos Levéltárban, korszerű hardver és szoftver feltételekkel. Beszerzésre kerültek mikrofilm-és könyvszkennerek is, amelyek segítségével levéltéri szakembereknek lehetősége nyílt az anyagok feldolgozására.

A projekt eredményeként az Elektronikus Levéltári Portál a Magyar Nemzeti Levéltár illetve Budapest Főváros Levéltárának elektronikus és digitalizált anyagát tartalmazza, a papír alapú kutatásokhoz pedig elektronikus levéltári segédletek és nyilvántartások nyújtanak segítséget. A portál tartalmaz egy közös keresőt, amely lefedi a Magyar Nemzeti Levéltár és a Budapest Főváros Levéltára nyilvántartásaiban, segédleteiben való tájékozódást, valamint az iratszintű leírások és az azokhoz esetenként kapcsolódó digitalizált iratok direkt módon való kutatását. A közös kereső az alábbi adatbázisokban keres:

  • Elektronikus iratok keresője
  • MNL Levéltári Nyilvántartó Rendszer
  • BFL Levéltári Rendszer
  • MNL Adatbázisok Online
  • MNL Iratok Online (Béta Verzió)

Regisztráció nélkül kereshetünk az e-levéltári adatbázisok közös keresőjében, a digitalizált és elektronikus iratok keresőjében, a MNL és a BFL Levéltári Nyilvántartó Rendszereiben, illetve további levéltári adatbázisokban, mint az „Adatbázisok online” és a „Magyar Levéltári Portál”. Nagy előny, hogy ingyenesen lehetőségünk van kérdéseket feltenni az oldalon található e-mail címek valamelyikén. A Levéltári Nyilvántartó Rendszerben akkor szükséges személyesen regisztrálnunk, ha nem publikált digitális iratról kívánunk másolatot kérni, illetve védett személyes adatokat tartalmazó, nem publikus iratok távoli elérésére van szükségünk.

A közös keresőt használva teljes szövegben kerestem az alábbi kereső kifejezéssel: pollák szeged. A találati halmaz 40eredményt tartalmaz, a következő megoszlásban:

  • Elektronikus iratok keresője: 27 találat
  • MNL Levéltári Nyilvántartó Rendszer: 3 találat
  • BFL Levéltári Nyilvántartó Rendszer: 9 találat
  • MNL Adatbázisok Online: 1 találat.

Az adatbázis használatát nehezíti, hogy gyakorlatilag egyesével meg kellett vizsgálnom a találatokat, a földrajzi helyet ugyanis csak néhány esetben tünteti fel a rendszer. Szegedi vonatkozásban Pollák Simon, Pollák Mór személyrekordot tartalmazza a BFL nyilvántartó rendszere, családtörténeti kutatás szempontjából azonban nem sok releváns adatot kapunk. Az adott találat részletes megjelenítésekor már feltüntetik a születési helyet és a vallásit is, így Pollák Simonról kiderül, hogy Szegeden születet és izraelita vallású. Pollák Simon esetében három találatot eredményez a rendszer, a levéltári struktúrát tekintve mindegyik büntetőperes iratok közé esik. Nem tüntetik fel a rekordoknál minden esetben a születési időt, a foglalkozásból (nyomdaigazgató) azonban megállapíthatjuk, hogy ugyanarról a személyről van szó. Pollák Mórról nem derül ki, hogy esetemben releváns adat-e, ugyanis nincs feltüntetve a vallása. Pollák Simont megkerestem Újvári Péter Magyar Zsidó Lexikon című forrásmunkájában, itt további adatokat találhatunk a személyével kapcsolatban. Kiderül, hogy a 20. század elején szocialista pártmozgalom tagja volt, ezért szerepelhet a levéltári környezeten belül több büntető jogi iratban, olyan címeken, mint például sajtó útján elkövetett rágalmazás. Bár Pollák Simon nem kapcsolódik a kutatásomhoz, ezzel a példával azt szerettem volna bemutatni, hogy direkt levéltári kutatás nélkül egy online keresőfelület és a megfelelő nyomtatott forrás hogyan egészíti ki egymást.

Az e-levéltár keresőfelülete az alábbi ábrán látható:

Az e-levéltár keresőfelülete

Magyar Nemzeti Levéltár

Mivel az e-levéltár projekt keretében már említettem a Magyar Nemzeti Levéltárat, ezért csak a levéltárban megtalálható zsidóösszeírásokra térek ki, valamint azokra az anyakönyvekre, amelyek megtalálhatóak mikrofilm formájában a levéltár állományában, az 1960-as években lezajlott ún. mormon-digitalizálási projektnek köszönhetően.

A Mormon Egyház Genealógia Társasága önköltségen az állami anyakönyvezés bevezetését megelőzően, azaz 1895-ig a teljes magyar egyházi anyakönyvi állományt lefényképezte két példányban. Az anyagok elérhetőek egyrészt Salt Lake Cityben létesített adattárukban, másrészt a MNL Bécsi úti részlegében. A mormon egyházhoz kapcsolódik a Family Search nevű családkutató oldal is. Használata regisztrációhoz kötött, de a leírások szerint nagy népszerűségnek örvend.[48]

A mormonok digitalizálási programja a mai napig vitás kérdések hordozója, elsősorban jogi szabályosság tekintetében. Az 1895 előtti anyakönyvek köziratnak minősülnek, ennek értelmében másolat csak az eredeti példányokról készíthető. A másodpéldányról csak eseti jelleggel készíthető másolat, az anyakönyveket birtokló egyházakkal történő megállapodás keretében. Ilyen megállapodásról azonban nem tudni, csak a program technikai lebonyolításáról, árajánlatokról vannak iratok.

Mindenesetre sokáig (bizonyos esetekben a mai napig) ezek a mikrofilmek jelentik egy-egy kutatás egyetlen vagy elsődleges forrását. Hiszen a mormon-program keretében elkészült 3238 egyházi anyakönyvi hely anyakönyveinek másolata, a felvételek száma közel négymillió. Bár előfordulnak bizonyos hiányosságok, például kimaradt egyházközségek, vagy rossz minőségű másolatok, illetve nem digitalizálták a bérmálási-konfirmációs anyakönyveket és az indexeket sem. Ennek ellenére pozitívum, hogy az 1895 előtti egyházi anyakönyvek egy helyen kutathatóak. A mikrofilmezett anyagok felekezet szerinti bontásban az alábbi URL-címen megtekinthetőek: http://www.natarch.hu/fondx/aker.html[49]

Itt megkerestem a Szegedi vonatkozású anyakönyveket, amelyek az alábbi ábrán láthatóak:

Szegedi anyakönyvek a MNL-ban

 

MILEV

A következőkben olyan adatbázisokat mutatok be, amelyek kifejezetten zsidó családkutatással kapcsolatosak. A Magyar Zsidó Levéltár (MILEV) a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) magánlevéltára. A MILEV a Judaica Europeana konzorcium tagja, jelentős európai kulturális intézmények mellett, többek között a British Library, a frankfurti Goethe Egyetemi Könyvtár, a londoni és az athéni zsidó múzeum. A Judaica Europeana az Európai Bizottság eContentplus kiemelt programja, amelynek keretén belül a zsidó kulturális intézmények által őrzött digitális tartalmak elérhetővé tétele a cél. Az europeana.eu portál a résztvevő intézmények anyagában közös keresést biztosít. A projekt keretében 3, 7 millió anyagot digitalizáltak, ebből könyvek mellett újságokat, aprónyomtatványokat, múzeumi objektumokat is.[50]

A MILEV küldetésnyilatkozata szerint: „Gyűjti, tudományos értelemben feldolgozza, kutathatóvá teszi, gondosan őrzi és ápolja, valamint – az egyéni és közösségi művelődés érdekében – a lehető legszélesebb közönség számára megismerhetővé teszi a hazai zsidó kulturális értékeket, megteremti a hagyományőrzés és a kulturális örökségvédelem közötti egyensúlyt. Dinamikusan fejlődő, ismert magyarországi zsidó kulturális intézményként, nyitott, látogatóbarát szolgáltató- és találkozóhellyé formálódva elősegíti a zsidó közösség és a nem zsidó népesség közötti párbeszédet.”[51]

A MILEV anyaga elsősorban a felekezeti igazgatással kapcsolatos iratokat tartalmazza. Megtekinthető az anyakönyvek listája is: szegedi vonatkozást nem találtam. A régi 400 anyakönyvi kerületből 70 esetében maradtak fenn anyakönyvek, ezek mikrofilmezett változatai elérhetőek a levéltárban. (1895 előtti felekezeti anyakönyvekről van szó). A fondjegyzék a Nemzetközi Levéltári Tanács aToM (Acces to Memory) rendszerével készült, amely egy nemzetközi levéltári leírási szabványokon alapuló szabadon letölthető levéltári szoftver. Magyarországi implementációja elsőként a Magyar Zsidó Levéltárban jelent meg. A szolgáltatás ingyenes viszont az oldalon hasznos tanácsokat találunk, illetve segédleteket találunk családkutatáshoz. Elérhető a fondjegyzék is, amelyből a XIX. fondszámú „Személyes hagyatékok” és a X. fondszámú „Hitközségek iratai” található szegedi vonatkozás. Kutatásom során ezeket nem használtam, hiszen a számomra releváns iratok megtalálhatóak Szegeden.

Hungarian Jewish Roots

A Hungarian Jewish Roots nevű szolgáltatás kizárólag zsidó származású családok kutatásával foglalkozik.[52] A „Bemutatkozás” rovatban szerepel, hogy a „Nevek” adatbázisban 1854-1944 közötti időszakra vonatkozóan gyűjtenek információkat magyarországi zsidókról. Jelenleg több mint 10 000 személy adatai közt kereshetünk. A keresőrendszer használatáról részletes tájékoztatást olvashatunk. Lehetőségünk van vezetéknévre, utónévre vagy településre keresni. Az esetleges keresés során előforduló redundanciákra felhívják a figyelmet a részletesen kidolgozott súgóban. Ezt az e-levéltár esetében hiányoltam. Vezetéknévre való keresés esetén az adatbázis tartalmazza a leánykori nevet, az asszonynevet, és ami zsidó családkutatás szempontjából kiemelendő: tartalmazza a magyarosított és az eredeti vezetéknevet is. Így ha rákeresünk például a II. József névrendeletét követően népszerűvé vált Rosenberg vezetéknévre, akkor a Rózsahegyi is szerepelni fog a találatok között, mint magyarosított névformula, vagy a Rosenberger is, hiszen a rendszerben a keresés típusa alapértelmezetten a „tartalmazza”, tehát a szemantikailag is értelmezi a keresőkifejezést a rendszer. Településnév esetén a születési, halálozási és lakóhely adatokban alapértelmezetten egyszerre keres.

Pozitívumként emelném ki az ún. Soundex-szolgáltatást, vagyis lehetőségünk van a vezetéknévre és az utónévre hangzás alapján keresni. Ezt azért tartom rendkívül hasznos szolgáltatásnak, mert – ahogy a funkció leírásában is szerepel – az évtizedek során egy-egy vezetéknév írásmódja változhatott, még egy családon belül is előfordulhatott eltérő írásmód. Erre a legjobb példa a Schwartz vezetéknév, amely előfordulhat az alábbi formákban: Schwartz, Shwartz, Svarc, Svarz, stb. Úgy gondolom, hogy a Soundex keresés a csonkolást és a maszkolást jól helyettesíti, ezáltal a felhasználók számára megkönnyíti az adatbázis használatát.

Családkutatás szempontjából fontos kiemelni, hogy az adatbázis az ismert családi kapcsolatokat, rokoni kötelékeket is kezeli, ezt a találati listában egy fa szimbólummal jelzik.

Kutatásomhoz kapcsolódóan az e-levéltár esetén is alkalmazott keresőkérdést használtam: pollák szeged. A találati lista ingyenesen megtekinthető, amit hiányolok, hogy nem tünteti fel a rendszer a találati halmazban szereplő tételek számát. A találatok részletes megjelenítése már regisztrációhoz kötött, így név és a település alapján csak következtetni tudok arra, hogy releváns-e számomra az adott találat. Összevetve az általam kiindulópontként használt Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig című elsődleges forrásdokumentumként használt munkában található Pollák családfával egyenes ági egyezést találtam zsidó utónév alapján. Pollák Zélig (polgári neve Pollák Salamon) és unokája Pollák Júda (polgári neve Pollák József) ugyanis szerepel a találati listán.

oroklet.hu

Az oroklet.hu a magyarországi izraelita temetők sírhelyregisztereinek digitális adatbázisa.[53] Kb. 5600 adatot tartalmaz, ennek mindegyike az izraelita temetőből származik a hitközség egy korábbi temetői nyilvántartása alapján. A szegedi izraelita temető adatai regisztrációt követően hozzáférhetőek, de maga az adatbázis használata nehéz. Rengeteg a hiányos adat, elsősorban a halálozási évek viszonylatában. A keresés nehéz,ha Szegedre szűkítünk, nem jelzi a temető pontos nevét vagy elhelyezkedését. Így nem derül ki sehonnan, hogy izraelita temetői nyilvántartásokban keresünk.

A gyakorlatom során Excelbe rögzítettem a halálozási anyakönyveket, illetve egy cédulakatalógusokból álló halálozási anyakönyv sorozatot, amely Ábrahám Vera, a hitközség könyvtárosának magángyűjtéséből származik.

Pollák Mihály örökbe fogadott fiának Pollák D. Simonnak és feleségének megtaláltam az izraelita temetőben található sírhelyét.[54] Ezenkívül releváns adatot nem találtam a keresés során.

Összegzés

Tanulmányomban a Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma és a dr. Birnfeld Sámuel Könyvtár által rendelkezésemre bocsájtott dokumentumok felhasználásával, az első betelepült zsidó családot vizsgáltam saját kutatási módszertant alkalmazva. A kutatás 2014-ben kezdődött és jelenleg is tart.

Összefoglalóan elmondhatom, hogy egy részleges családfa felvázolása megtörtént, amelyet a következőkben – új kutatási irányvonalakat is kijelölve – folytatni kívánok. Elsődlegesen Pollák Mihály örökbe fogadott fiának – Pollák D. Simonnak a családi kapcsolatait vizsgálva.

Elsődleges források

1) Szegedi anyakönyvek

  • Protokoll 1868–1870: Vegyes bejegyzéseket tartalmaz. Halotti, házassági, iskolai eredmények, tanodai bizonyítványok, kihirdetések, családi értesítések. A bejegyzéseket számozták. Az első Lapon Löw Lipót családi vonatkozású írása olvasható. sorszám
  • Fiúk születési, körülmetélési anyakönyve: 1824. 1927. 1928. 1930. 1931. 1933. 1934. 1935. 1937. 1938. 1939. 1940. 1941. 1942. 1943. 1948. 1949. 1950. Itt található továbbá: Esketési bejegyzések (két dupla lap 1879. évi keltezéssel) A könyv hátsó borítójába gépelt iratokat ragasztottak, ezen az 1849. évi családnevek összeírása olvasható. (Az okmány sérült, a fűzött lapok nincsenek rögzítve.) sorszám
  • Születési anyakönyv 1852–1885. 1/a sorszám
  • Halotti anyakönyv 1874–1885-ig. Szeged ortodox közösség. sorszám
  • Halotti anyakönyv 1910–1942. (80. oldalig, utána hiányos) sorszám
  • Házassági anyakönyv 1945–1957. sorszám
  • Házassági anyakönyv III. 1886–1923. (A végére beragasztva 1871–1883 év) sorszám
  • Házassági és halotti anyakönyv 1852–1885. sorszám
  • Születési anyakönyv 1850-től. Korábbi adat is szerepel benne, de nem időrendben. sorszám
  • Születési anyakönyv 1871–1885. Szegedi Ortodox Közösség (1–8. lapig van vezetve) sorszám
  • Születési anyakönyv 1886–1904. sorszám
  • évi születések dossziéban. sorszám nélkül
  • Születési anyakönyv 1894–1952. (A 30. oldalon kezdődik. Sérült. A 112. oldalon Weisz Károly hitközségi jegyző 1940-es évekből származó bejegyzése a zsidóség pusztulásáról) sorszám
  • Születési anyakönyv V. 1905–1942/43. sorszám
  • Születési, házassági és halotti anyakönyv 1844–1851 (Sérült) sorszám
  • A sorszámú dosszié tartalma:
    • 1 lap (461. sz.) valamelyik anyakönyvből vagy nyilvántartásból?
    • Löw Immánuel 1878-ből keltezett levele (sérült)
    • A főrabbisághoz tartozó községek felsorolása 1878.
    • Iskolai összeírás 1858.
    • Népfölkelők listája 1861. 1891.
    • Katonakötelezettek névsora (év jelölés nélkül)
    • Vidéken született fiúgyermekek névsora (év jelölés nélkül)
    • Szegeden született fiúgyermekek névsora 1852–60. 1868. 1871–81. 1883–84. 1855. 1888. 1892.
    • Kistelken született fiúgyermekek névsora 1864. 1865. 1866. 1870. 180? valamint egy 1879. évre terezett kísérőlevél.
    • Anyakönyv vezetéséről szóló ügyirat, 1879.
  • Deszk születési anyakönyv 1851. 1874. 1876. 1877. 1878.
  • Gyála születési anyakönyv 1869–1877.
  • Gyála, Hódmezővásárhely, Zenta, Szerbkeresztúr, Makó esketési anyakönyvek 1849. 1868. 1872. 1874. 1876. 1879.
  • Kistelek halotti anyakönyv 1880.
  • Kübekháza halotti anyakönyv 1864. 1866. 1864. 1868.
  • Óbéba eskettek anyakönyve 1837–1873.
  • Óbéba halotti anyakönyv 1848. 1853. 1858. 1876. 1877. 1879.
  • Óbéba születési anyakönyv 1817–1878.

2) Születési anyakönyv V., 1905-1942/43. 10. sorszám

3.) A szegedi izraelita temetőben talált releváns adatok

Megjelent a folyóirat 2020. szeptemberi számában

Jegyzetek

[1] Kállay István: Genealógia. In: Kállay István (szerk.): A történelem segédtudományai. Budapest, 1986. 110. o.

[2] Uo.

[3] Berkes József: Tájékoztató családtörténeti kutatásokhoz. In: Magyar Országos Levéltár honlapja: <http://www2.mol.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/oktatas/mindenkinek/csaladfakutatas/csaladtorteneti_kutatasok.html>

[4] Magyar Zsidó Oklevéltár, VII. kötet. Budapest, 1963. 5–48. o.

[5] Berkes József: Tájékoztató családtörténeti kutatásokhoz. In: Magyar Országos Levéltár honlapja: <http://www2.mol.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/oktatas/mindenkinek/csaladfakutatas/csaladtorteneti_kutatasok.html>

[6] Ujvári Péter: Magyar Zsidó lexikon I-II. Budapest, 1929. 642. o.

[7] Pollák László: A szegedi zsinagóga. Innen: <http://www.tiszanet.hu/egyszazalek/zs_leiras.htm >

[8] Pandula Attila: A genealógia ma: a genealógia magyarországi múltjából. In: Családtörténeti Tanulmányok. 2006., 17. sz. 209. o.

[9] Berkes József: Tájékoztató családtörténeti kutatásokhoz. In: Magyar Országos Levéltár honlapja: <http://www2.mol.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/oktatas/mindenkinek/csaladfakutatas/csaladtorteneti_kutatasok.html>

[10] Uo.

[11] A Magyar Nemzeti Levéltárban mikrofilm formájában kutatható zsidóösszeírások a következőek:

  1. Zsidóösszeírások 1725–1728–1755. évek (Magyar Kir. Helytartótanács Acta Judaeorum, törzsszáma: C 29) (Filmtári helye: 26557., 40789-40795. dobozok)
  2. Erdélyi zsidóösszeírás 1813–1845. évek (törzsszáma F 46) (filmtári helye: 1605. doboz)
  3. 1848. évi országos zsidóösszeírások (Csak 23 megyére és 15 városra maradtak fenn. A városok és megyék betűrendjében vannak rendszerezve) (Az 1848–1849-i Minisztérium Rendőri Osztály iratanyaga, törzsszáma: H 15) (filmtári helye: az összeírások a B 1721 – B 1725., a jelentések: a 3890., a lajstrom és mutató: a 31143-31144. dobozokban van)
  4. Zsidóösszeírások 1848. Pozsony vármegyére. (filmtári helye: 43504. doboz)
  5. Zsidóösszeírások 1827–1853. Eredeti őrzőhelye: Magyar Zsidó Levéltár, Budapest. (filmtári helye: 45851. doboz). Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár

[12] Tamasi Mihály: A régi Szeged, gazdasági elit. (1870–1944). Szeged, Bába és Társai, 2001.

[13] Frojimovics Kinga: Magyarországi zsidó anyakönyvek. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2007. 16-17. o.

[14] Kállay István i. m.

[15] XXIX. tc., „A zsidókról” Innen: http://www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_097.pdf.

[16] Frojimovics Kinga: Magyarországi zsidó anyakönyvek. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2007. 17. o.

[17] Uo. 21–24.  o.

[18] Torkos Róbert – Oláh Tamás: A szegedi zsinagógák és a város zsidósága. Szeged: 1997. 5.  o.

[19] Löwinger Adolf: A Szegedi Zsidó Hitközség története. In: Múlt és Jövő (Szegedi szám). 1914. 01.01 32–38. o.

[20] Kristó Gyula (szerk): Szeged története 2. kötet. Szeged, Somogyi-könyvtár. 141–142. o.

[21] Löwinger Adolf: A Szegedi Zsidó Hitközség története. In: Múlt és Jövő (Szegedi szám). 1914. 01.01. 32. o.

[22] Szeged története 2. 141–142. o.

[23] Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond: A Szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged, Szegedi Zsidó Hitközség, 1885. 47. o. és Löwinger Adolf i. m. 34. o.

[24] Szeged története 2. 497. o.

[25] U. o.

[26] Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged, Szegedi Zsidó Hitközség, 1885. 351. o.

[27] Löwinger Adolf i. m. 33. o.

[28] Uo.

[29] Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond i. m. 99. o.

[30] Uo. 107. o.

[31] Kempelen Béla: Magyar zsidó családok. 2. kötet. Budapest, Makkabi, 1999. 137. o.

[32] Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond i. m. 99 .o.

[33] Uo.

[34] Kempelen Béla i. m. 137. o.

[35] Löw Immánuel – Klein Salamon: A szegedi Chevra 1787-től 1887-ig. Szeged, A szegedi Chevra Kadisa, 1887. 107. o.

[36] Löw Immánuel – Klein Salamon i. m. 9. o.

[37]Löw Immánuel – Klein Salamon i. m. 8. o.

[38] Löw Immánuel – Klein Salamon i. m. 19. o.

[39] 18 garas.

[40] Ezt támasztja alá a fenti idézet is: „a község 11 előkelőbb tagja”.

[41] Löw Immánuel – Klein Salamon i. m. 50.

[42] Uo.

[43] Ujvári Péter: Magyar Zsidó lexikon I-II. Bp., 1929

[44] Ujvári Péter i. m. 493. o.

[45] Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond i. m. 111. o.

[46] Lásd függelék.

[47] Az elektronikus levéltár megvalósítása Magyarországon. Innen: http://mnl.gov.hu/elektronikus_leveltar/az_elektronikus_leveltar_megvalositasa_magyarorszagon.html

[48] Family Search: https://familysearch.org/

[49] Biszak Sándor – Lakatos Andor – Vajk Ádám: Az egyházi anyakönyvek digitalizálásának lehetőségei: módszertani tanulmány. 2008. Innen: http://archivum.asztrik.hu/sites/default/files/letoltesek/akvi_tanulmany.pdf

[50] http://www.judaica-europeana.eu/

[51] MILEV: Küldetésnyilatkozat: http://www.milev.hu/alapelvek—basic-principles.html

[52] Hungarian Jewish Roots http://www.jewishroots.hu/hu_csaladfakutatas_1.html

[53] www.oroklet.hu

[54] Lásd Függelék.

[55] A feliratot fordította: Bányai Viktória.