Kertész Sándor: Filmregény − rajzregény − képregény a II. világháború árnyékában

Méltató és bíráló megjegyzések egyaránt kísérték a harmincas évek második felében a Magyarországon virágzó képregény-kultúrát. Az amerikai King Features Sindicate – Magyar képviselete a Pantheon Press Service − jóvoltából napi és hetilapok egyaránt közölték az Amerikában nagy népszerűségnek örvendő izgalmas és szórakoztató történeteket.

1935-ben Wade felügyelő kalandjait az Ujság című lap kezdte el napi folytatásokban megjelentetni. Meglehetősen nagy büszkeséggel hirdették, hogy kizárólagos joggal nekik sikerült megszerezniük az Edgar Wallace regényéből készült „filmregényt”, amit most angol és amerikai világlapokkal egyidőben közölnek. A Gumiemberek című résszel indult a sorozat, és mielőtt véget ért volna, már hirdették A fehér álarc, majd azt követően Az ezüst kulcs című történeteket. Úgy tűnik, a lapnak komoly tervei voltak a filmregénnyel, mert pályázat útján 150 pengős állást is ajánlottak annak, aki leírja elképzeléseit azzal kapcsolatban, hogyan lehetne népszerűsíteni ezt az új elbeszélési formát, és milyen témájú történeteket javasol a folytatáshoz.

A pályázónak három kérdésre kellett válaszolnia:

1. Mivel magyarázza azt, hogy egy ilyen filmregény jobban leköti a mai kor emberét, mint akár a film, akár a regény, akár a rajz egymagában?
2. Milyen propagandát talál a legalkalmasabbnak arra, hogy az Amerikában hosszú évek óta páratlan nagy sikerrel megjelenő különböző témájú filmregények iránt a magyar olvasóközönségnél is minél szélesebb körben felkeltse az érdeklődést?
3. Miután az Ujság folytatni akarja a filmregények közlését, milyen témakört tart a legmegfelelőbbnek (detektív, humoros, kalandos, történelmi stb.) folytatásos-képes közlésre? (A szerkesztők hozzátették: Pár sorban indokolandó!)

Az állást Lugos-Lustig László kapta meg, aki a vele készült interjúban a felgyorsult, rohanó világgal, a kevés szabadidővel magyarázta a filmregények népszerűségét, utalva ezzel a képes történetek gyors fogyaszthatóságára. Azt nem tudni, kinek a javaslata volt, de a következő rajzos történetet, a Fehér álarc címűt, már képregénynek nevezték. A korábbi filmregény elnevezés azért lehetett zavaró, mert az egyre inkább népszerűvé váló filmszínházakban a játékfilmekre is ezt a megnevezést használták. Ennek ellenére 1935 végén több napilapban is vagy filmregényként vagy rajz-regényként hirdették, hogy a Rádió Ujság karácsonyi számában amerikai mintára folytatásos sztrip-regény közlését kezdik meg. „Száz amerikai közül kilencven, ha ujságlepedőjét kezébe veszi, fordít egyet rajta, hogy a folytatásos sztrip-regényt a lap utolsó oldalán elolvassa. Mi az a sztrip-regény? Sztrip szalagot jelent. A sztrip-regény 50-200 méteres szalagokból álló, lélegzetelállítóan izgalmas detektívregény, képekben. Filmregény szóval, amelyet hétről-hétre, napról-napra, türelmetlenül vár a közönség. Néhány hét óta, a magyar újságolvasó közönség is ismeri, most pedig megismerkedik vele a Rádió Ujság közönsége is.” A 11-es rádióautó kalandjai (Eredeti címe: Radio Patrol) karácsonykor indult a képes rádió- és technikai hetilapban, képaláírásos formában. Ebben a lapban nem lett folytatása a képregénynek, de 1936 nyarán a miskolci kiadású Magyar Jövő című lapban folytatódott Az alvilág című résszel. A beharangozóban magyarázatot is adtak a képregény eredetére: „A Magyar Jövőnek áldozatok árán sikerült megszereznie egy amerikai képregény közlési jogát és szerdai számunkba már meg is kezdjük a nálunk még egészen újszerű műfaj közlését. A képregényt mint műfajt Amerikában a filmkultúra termelte ki. Nem egyéb ez, mint szövegestől papírra vetett film, amely a regénynek minden kis jelentős mozzanatát szemléltetőleg eleveníti meg.”

Hatalmas csinnadrattával kapcsolódott a képregényt közlő lapok sorába az Esti Kurir. A képregény-történelem egy klasszikusának, az X-9-es titkos ügynöknek a kalandjait közölték napról napra – Alex Rajmond rajzaival –, egy nagyvonalú rejtvénypályázattal kísérve. „Hol a kocka?” − tették fel a kérdést, amire csak akkor tudott az olvasó válaszolni, ha gyűjtötte a képregénycsíkokat. A képregény egy kinagyított képkockáját kellett megkeresni Budapest valamelyik kirakatában. Folyamatosan beszámoltak a pályázat állásáról, bemutatták a nyerteseket, valóságos képregényőrület alakult ki.

1936. március elsején jelent meg az első, három képkockából álló képsor Az alvilág vezére címmel, alatta a felhívással: „Őrizze meg képregényünk napról-napra következő folytatásait, mert csak ezek birtokában tud majd megfelelni nagyösszegű készpénzjutalmakkal és rengeteg díjjal kecsegtető »Hol a kocka?« versenyünk kérdéseire. Figyelje képregényünket napról napra, mikor bukkan fel először a kérdés: »Hol a kocka?«” Az első díj minden héten 100 pengő volt, és ezen kívül számos értékes jutalom várt az olvasókra. A hét minden napján közölt képregénysorozatból két képkockát választott ki a szerkesztőség, amit felnagyított, és átadott valamelyik budapesti nagyáruháznak, hogy helyezzék el a kirakatban, vagy valahol az áruház területén. Aki megtalálta a kockát, annak az újságban közölt képregényből ki kellett vágnia az eredeti képkockát, és be kellett küldenie a szerkesztőségbe. Az újság beszámolói szerint alkalmanként tömegjelenetek alakultak ki az áruházakban kihelyezett képkockák körül. „Az Esti Kurír nagyszabású bűnügyi rejtvényverseny igen nagy érdeklődést eredményezett, és az emberek százait gyűjtötte állandóan a Rákóczi-úti kirakatok köré. Csoportokba verődve, a nagy esemény részleteit tárgyalva hullámzott állandóan a tömeg az Esti Kurír kockáit rejtő kirakatok előtt, a »kockakeresők« száma egyre növekedett, úgyhogy vasárnap nem egyszer a rendőrőrszemeknek kellett biztosítani a Rákóczi-úti forgalom lehetőségét.” A pályázat kiváló hírverésnek bizonyult az amerikai képregény magyarországi népszerűsítésére.

Az X-9-es ügynök – akit az Esti Kurirban Harry Wardnak neveztek, és soha nem használták az X-9 elnevezést – egy másik változatban két héttel az Esti Kurirban való megjelenését követően A Mai Nap című újságban is folytatta kalandjait. Itt is képregénynek hirdették, de ez eltért a hagyományos képregényes formától: „Ez az újszerű képregény igazodik a magyar olvasóközönség ízléséhez. Nem egymást érő filmszerű illusztrációkban adja a rohanó cselekményt, hanem magához a teljes regényhez illeszti az eredeti amerikai képeket. Hisszük, hogy a siker Magyarországon is olyan lesz, amilyen világszerte kísérte ezt a képregényt.” Ez azt jelentette, hogy a képekből eltüntették a szóbuborékokat, és a történetet regényszerűen írták át, a képkockákat csak illusztrációnak használták.

Az Ujságban elkezdett Wade felügyelő kalandjaira épülő képregény 1936 decemberében egyszerre három vidéki lapban – Délmagyarország, Kecskeméti Lapok, Pécsi Napló – is megjelent. A Délmagyarország 84 oldalas karácsonyi számában szenzációs újításnak nevezték a képregényt. Megjelent ebben a számban egy másik cikk is, amelyben egy teljesen új laptípusról írt Dr. Kaposi György. A „képregény – műfaj” című írásában a következőképpen vezette le a képregény kialakulását: „Amerika gazdagságával, építkezésének pazarságával, a lakásberendezés modernségével és általában a technika vívmányainak felhasználásával büszkélkedhetik. Az óvilág, Európa, ezen a téren alig tudja követni az Újvilágot. Viszont Európa továbbra is vezet a művészetek terén.

Csak egy művészet van, amelyben Amerika első helyre küzdötte fel magát és ez a rajzművészet. Amerikában élnek a világ legnagyobb rajzoló és illusztráló művészei. A rajz − Amerika nemzeti művészete.

A hatalmas amerikai filmipar csakhamar szolgálatába állította e kiváló rajzolókat. Így keletkezett a trükk-film. Walt Disney Miki egere megtalálta az utat az egész világ szívéhez. Röviddel rá egy amerikai lapszerkesztőnek az az eszméje támadt, hogy a trükk-filmet átviszi a moziból az újság hasábjaira. Eszméje példátlan sikert aratott. Így keletkezett a képregény.

Ma már nincs olyan amerikai újság, mely ne közölne képregényeket. Nem is egyet, hanem négyet-ötöt egyszerre, folytatásokban. Ez ma elmaradhatatlan része az amerikai újságnak. El sem képzelhető, mi lenne, ha egy amerikai újságból csak egy napra is kimaradna a képregény folytatása. A szerkesztőt egyszerűen meglincselnék a csalódott előfizetők.

Mi a képregény népszerűségének a titka? Miben rejlik az új műfaj varázsa?

A képregény sűrített művészet. Cselekményben, izgalmas fordulatokban gazdag történet, melyet nem kell olvasni, csak nézni. A történet az olvasó szeme előtt megelevenedve pereg le. A szöveget rajzolt képek helyettesítik. Egy-két magyarázó szó van a képekhez, akár a filmen. A képregény a mozit mindenkinek a lakásába hozza. Lehetőségei korlátlanok és humor a képregény pillérjei.

A képregény csakhamar átterjedt Amerikából az európai országokba is. Nálunk egy új hetilap, a Hári János szerezte meg a leghíresebb amerikai regények közlési jogát. A Hári János egészen eredeti újság. Valóban újság, mert új és újszerű minden, amit hoz. Friss, kalandos szellem hatja át. A modernség, a technika vívmányainak a szeretete.

A Hári János minden száma több képregényt közöl párhuzamosan. Az egyik képregény a legendás hírű kanadai lovascsendőrök világába vezeti az olvasót. Zane Grey írta a szövegét. Igazi írói fantáziával mutatja be a kanadai telepesek kalandos életét és küzdelmeit.

A Hári János másik képregénye magyar tárgyú. Puskás Pista Abessziniába került és bátorságával kivívta magának a gyarmati hadsereg tisztjeinek barátságát. Ezen a kettőn kívül még további két rajzregényt közöl a pompás friss hetilap. Nem kevésbé friss és újszerű a Hári János szövegrésze. Csak példaképpen említjük, hogy minden számban a népszerű Pluhár István konferálja olvasóinak a főbb sporteseményeket. De a testi sport mellett a szellemi sport is helyet kap a Hári János hasábjain. Rejtvény olimpiásza résztvevőit számos díj és jutalom várja.

A Hári János a magyar ifjúság helyes irányú fejlődésének értékes tényezője lesz.” (Délmagyarország. 1936. december 25. 72. o.)

Az első magyar képregényújságban megjelentették az Amerikában és számos európai országban népszerű Harold Knerr által rajzolt Katzenjammer Kids című történetet Cini, Dini és a többiek címmel, valamint és Dinglehoofer und His Dog Adolph sorozatot, amit Korongi úr és kutyája, Ágoston címre kereszteltek. A Hári János négy oldalas változatát vasárnapi mellékletként is közölték A Család Képes Vasárnapja címmel.

Több újság is hírül adta 1935 márciusának végén, hogy a Színházi élet című lap hetente fogja közölni Amerika nagy kedvencének, Betty Boopnak a képtörténeteit. Többen kiemelték, hogy az aranyos trükkfilm-figura alkotója, Max Fleischer az újságban közölt hat kis rajzáért 3000 dollárt kap a King Features sajtó ügynökségtől. A kor szexszimbólumának számító karakter néhányszor valóban megjelent képaláírásos formában, de egy idő után már egyre ritkábban.

Évekkel korábban, már 1930-tól rendszeresen közölt képtörténeteket a Színházi Élet gyermekeknek szóló melléklete, a Boldog Ifjúság, amely 1935-től Kis Színházi Élet címmel jelent meg. Ebben a lapban kezdetektől Patt Sullivan rajfilmhősének, Felix macskának a történetei jelentek meg Sicc úrfi néven. Valóságos sztárt csináltak az Európa- és Amerika-szerte népszerű karakterből. Budapesten, az Angolparkban hetente két alkalommal színházi előadáson szórakoztatta az oda látogatókat. De alkalmanként megjelent Laura, a papagáj is, aki a Hári János című képregénylapban is szerepelt. Többször magyar rajzolók is készítettek kezdetleges képtörténeteket és reklámoknál, újságcikkeknél − ahol Sicc úrfi szóba került − elég ügyetlenül rajzolták át a népszerű figurát.

A napilapok mellékletei is szívesen közöltek képregényeket ezekben az években. A legelterjedtebb hétvégi melléklete a Pesti Hírlapnak volt, a P.  H. Vasárnapja. Ebben a harmincas évek elejétől kezdve jelen volt Adamson, a négy képből álló pantomim sztrip. Oscar Jacobson svéd alkotó karaktere rendkívül népszerű volt Magyarországon, több lap és magazin is különböző rendszerességgel közölte a történeteit.

A Kis Újság szombati melléklete alkalmanként Ficzek úrnak nevezte a figurát, és a címlapján közölte a négy képkockás történeteit. Valóságos sztárrá vált az angol Studdy nevű rajzoló Bonzó kutyája is. A leginkább a felnőtteknek szóló szóbuborékos, legtöbbször egész oldalas képregény főszereplőjével sok publicista példálózott írásaiban. Ebben a hétvégi mellékletben többször szerepelt Miki egér is, aki az igazi népszerűségét a mozikban akkoriban játszott filmjeinek köszönhette. Metalálható volt ebben a lapban Cirmos hercegnő is, aki később a Hári Jánosban is feltűnt, de ott az olvasói levelek alapján nem ért el nagy népszerűséget.

Az amerikai képregényeken kívül sokszor jelent meg magyar rajzolóktól is képtörténet. A Friss Újság Vasárnapjának állandó rajzolója volt Jeney Jenő, aki rendszeresen egészoldalas színes képregényekkel szórakoztatta az olvasókat, de a napilap számára a címlapra is készített az aktualitásokról elbeszélő jellegű rajzokat. A gyermek- és ifjúsági lapoknak is szerves része volt a képregény, ráadásul a sikeres karakterek történeteiből önálló kötetek is megjelentek. A Tündérvásár és Az Én Újságom sztárjai a Benedek Katalin által rajzolt Ibrik ikrek és Lekvár Peti kalandjai voltak. Éveken át sikeresen szórakoztatták a gyerekeket, és önálló könyvekben is kiadták őket. De megjelent önálló kötetben Sicc úrfi kalandjai is és a King Features jóvoltából önálló zsebkönyv-formátumot kapott az Amerikában népszerű képregényhősök képeskönyv változatai is, képregény alcímmel. Ebben a kis formátumú sorozatban hat kötet jelent meg. Egyik oldalon a regény szövegét, a vele szemközti oldalon pedig egy hozzá kapcsolódó rajzot közölte a kiadó, az eredeti képregényből kiollózva.

Miközben a magyar olvasók jól szórakoztak az újságok képregényein, Európában egyre feszültebbé vált a politikai helyzet. Az újságok és kiadóvállalatok tulajdonosai és szerkesztői egyre nagyobb aggodalommal figyelték a papírgyárakról érkező híreket. „A papírgyárak áruvisszatartással papírhiányt idéznek elő” – írta a Pesti Kurir 1937. április 9-én. „A papír nagy drágulását a cellulóze áremelkedése idézte elő. A cellulóze a papír alapanyaga s miután ezt a hadiipar veszi most nagy mennyiségben igénybe, a celluloze gyárak százszázalékos foglalkoztatottság mellett sem tudják teljesen kielégíteni a fokozódó szükségletet.” Ez volt a magyarázat arra, hogy már egy héttel korábban rendeletben korlátozták a napilapok terjedelmét. „A kormány ismeretes rendelete alapján a napilapok már alaposan megfogyasztva jelentek meg ezen a héten. Az ország papírellátása nehézségek előtt állt — ez volt az indokolás — és a legegyszerűbb megoldásnak a napilapok terjedelmének korlátozása látszott. Az intézkedés a sajtópolitika egyik fejezete és elmondottuk már, hogy ez a sajtópolitikai elhatározás mennyire veszélyezteti a sajtószabadságot és milyen pusztítást vihet véghez nyomdászok, grafikusok, újságírók, írók kenyerében.” − írta a 8 Órai Újság 1937. április 4-én. A korlátozott terjedelem egyre inkább arra késztette a szerkesztőket, hogy csökkentsék azoknak a sajtóanyagoknak a mennyiségét, amelyek „csak” az olvasók szórakoztatását szolgálták. Ennek lehetett áldozata a képregény is. 1939-ben tovább romlott a hazai sajtó helyzet. „A kormány bejelentette, hogy életbe lépteti a kivételes hatalmat. Ennek alapján különböző rendeleteket adott ki, köztük két rendeletet, amelyek egyikével bevezette a sajtó ellenőrzését, másszóval az előzetes cenzúrát, a másikával pedig korlátozta a lapok oldalszámának terjedelmét.” − számol be a Friss Újság 1939. szeptember 3-ai számában. „A rendelet megtiltja a lapok előállítására a színes festék használatát, vagyis lapunkat kizárólag fekete nyomdafestékkel nyomhatjuk az eddigi színes helyett. Továbbra is igyekszünk olvasóinknak − a megszűkített keretek között is − mindazt nyújtani, amit lapunkban megszerettek. Ezentúl sem maradnak el fontos rovataink, megmarad a Kisemberek Házatája, a Boldog Otthon, a Gyermekújság, az oldalas tréfás rajz fekete nyomásban, valamint a lap többi rovata.” – folytatták a beszámolót, de ezen a hétvégén a Friss Újság Vasárnapja még az eredeti formában jelent meg, benne Jeney Jenő színes, Lepkevadászat című egész oldalas képregényével.

Egy héttel később a képregény, már fél oldal terjedelemben és fekete fehérben került nyomtatásra, alatta következő ígérettel. „A papírkorlátozási rendelet folytán a Friss Gyermekújság is összezsugorodott. Igyekezni fogunk azonban e kis helyen is ép oly szórakoztató, hasznos olvasnivalót adni, mint eddig.” Valóban igyekeztek szórakoztató mellékletet is készíteni és az 1940-es pünkösdi mellékletben újra színes képregény jelent meg, miközben a hírek az egyre terjedő háborúról szóltak.

1942-ben még jobban lekicsinyítették a vasárnapi képregény méretét, de a háború alatt vasárnaponként még megjelentek a 6-8 képkockás szóbuborékos történetek. A Pesti Hírlap Vasárnapjának a címe 1937 áprilisában Képes Vasárnapra változott, a terjedelme lassan lecsökkent, majd később a színes címlap is fekete-fehérre redukálódott. Adamson úr kalandjai, ha rendszertelenül is, de megjelentek vasárnaponként és néha még új karakterek is feltűntek. A terjedelme 1940-től a korábbi 64 oldalról 16 oldalra zsugorodott, és a rajzos témák a külföldi lapokból összeollózott karikatúrákra és viccekre korlátozódtak.

1944 decemberében már csak nyolc oldalon jelent meg és a képregény kikopott a lapból, mire elkezdődött Budapest ostroma. „Az időszaki lapok és hirlaptudósító újságok lapengedélyének revíziója során a miniszterelnök 458 időszaki lap és hirlaptudósító újság további megjelenését engedélyezte, míg a múltban betiltott 45 időszaki lapon kívül újabb 45 sajtótermék engedélyét nem hosszabbította meg. Az így megszűnő lapok között szerepel a Színházi Élet, az Új Magazin, a Dunántúli Tőzsde, a Szigetvári Délvidék, a Moziújság, a Színházi Futár, Az Alkotmány, a Szinház-Társaság Utazás, a Magyar Futár stb.” − írta a Dunántúl című lap 1938. november 19-i számában.

A minisztertanács 1938. december 23-án elfogadta a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló javaslat végleges szövegét. Ebben rögzítették, ki számít zsidónak, és hogy zsidó vállalatnak kell tekinteni azokat a vállalatokat, amelyeknek tulajdonosa vagy vezetője, vagy helyettes vezetője, elnöke, alelnöke, ügyvezető igazgatója, vagy ezek helyettesei többsége zsidó, vagy pedig az értelmiségi-munkakörben e vállalatoknál alkalmazott zsidó alkalmazottak száma nagyobb, mint amennyit a törvény alkalmazni megenged. A sajtó esetében „Az időszaki és nem időszaki lapok szerkesztőinél az első és legfőbb rendelkezés az, hogy zsidó egyáltalán nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, vagy bármilyen néven megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja, vagy pedig a lap szerkesztésére irányító befolyást gyakorol.” – írja a Budapesti Hírlap 1938. december 23-ai számában.

Ezt követően újabb lapok szűntek meg, annak ellenére, hogy többen zsidó származásuk miatt álnéven publikáltak, vagy átadták másnak a névleges szerkesztést, de ez csak ideig-óráig jelentett megoldást. A képregény klasszikus, szórakoztató formája jelentős részben eltűnt a sajtó oldalairól, és a karikatúra, a képregényszerű elbeszélési forma az ideológia és a politikai propaganda szolgálatába állt.

Megjelent a folyóirat 2021. áprilisi számában