Hegedűs Réka: „A kultúra a város és az egyetem közös nyelve”
Beszélgetés Tajti Gabriellával, az SZTE Kulturális Iroda vezetőjével
2020-ban immár 25. éve színesítette volna az Őszi Kulturális Fesztivál Szeged programkínálatát egy igazi, jubileumi programsorozat keretében. A pandémia azonban átformálta a terveket. Tajti Gabriella az SZTE Kulturális Iroda vezetője és kis csapata idén is ugyanott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, gőzerővel dolgoznak azon, hogy ősszel újra a kultúráé lehessen a főszerep a város életében. A Kulturális Iroda munkájáról, múltról és jelenről, fesztiválokról, programtervezésről, együttműködésről beszélgettünk Tajti Gabriellával.
– Milyen célkitűzésekkel indult útjára a Kulturális Iroda a kezdetekkor? Hogyan illeszkedett a város kulturális életébe?
– Amióta létezik Szegeden felsőoktatás, tehát pontosan száz éve, mindig működött egy olyan kultúraszervező szervezeti egység, csoport vagy iroda, amelynek az volt a feladata, hogy az egyetemi hallgatóknak, művészeti csoportoknak szervezett keretek között lehetőséget nyújtson a bemutatkozásra, illetve programokat kínáljon. Irodaként 1997 óta létezünk, akkor még JATE Kulturális Iroda néven, majd az integráció után SZTE Kulturális Irodaként folytattuk a tevékenységünket. Elsődleges feladatunk, hogy az egyetemi hallgatókat, ezt a nagyon színes, nagy létszámú bázist, programokkal lássuk el, tehetséggondozással segítsük művészi kibontakozásukat. A rendezvényeink szinte a kezdetektől fogva nyitottak voltak a város lakói számára is. Célunk is volt, hogy ez a nyitottság egyre szélesebb teret kapjon, különösen a kilencvenes évek elején, jöjjenek bátran a városlakók is a rendezvényeinkre, ismerjék meg programjaink által az egyetem minden területét. Egyértelműen az őszi kulturális fesztivál adott ehhez a nyitáshoz igazán jó keretet, hiszen ilyenkor majd’ minden egyetemi helyszínt használunk. De a város kulturális intézményeire is bázisként tekintünk, évtizedek óta folyamatos az együttműködésünk. Egy nyelvet beszélünk. A kultúra az a nyelv, amely által az egyetem és a város könnyedén és kölcsönösen megérti egymást. Például egy összművészeti fesztivál létrehozásában nem is nagyon tudunk intézményi szinten egymás nélkül működni.
– Hogyan jött az ötlet, hogy egy összművészeti kulturális fesztivál keretében összefogják a város őszi programkínálatát és saját programokkal is színesítsék azt az egyetem falai közül kilépve?
– 1996-ban ünnepeltük a szegedi felsőoktatás 75 éves jubileumát, pontosan 25 évvel ezelőtt. Mészáros Rezső, a JATE akkori rektora kért fel bennünket, hogy az ünnepségsorozattal párhuzamosan szervezzünk kifejezetten a hallgatók számára is programokat, illetve kapcsoljuk be művészeti csoportjainkat is az ünneplésbe. Az első kulturális fesztivál ez a háromnapos rendezvénysorozat volt, de annyi pozitív és lelkes visszajelzést kaptunk, annyira szerette a közönség, hogy úgy gondoltam, ezt az őszi pezsgést minden évben meg kellene ismételnünk. Az őszi időszak azért is volt jó választás, mert akkoriban októberben nem voltak sem egyetemi, sem városi nagyobb rendezvények, volt egy hiány a város éves programszerkezetében. A következő évben sok vendéget és előadót hívtunk határon túlról, ebben az évben a fesztivál a Kárpátok – a Mi Medencénk alcímet kapta. Az időtartam ezután évről évre bővült, ahogyan a helyszínek, a programkínálat, a közreműködők száma is. Az elmúlt években már egy másfél hónapig tartó, több száz programot kínáló összművészeti kavalkáddá nőtte ki magát az Őszi Kulturális Fesztivál. Tavaly sajnos a pandémia miatt elmaradt a rendezvény, ami azért is szomorú, mert az lett volna a 25. fesztivál. Sok ötletünk volt a jubileumi évfordulóhoz kapcsolódva, csak remélhetjük, hogy ezeket valamikor meg tudjuk valósítani.
– Az Őszi Kulturális Fesztivál egyik központi helyszíne a Millenniumi Kávéház. Honnan jött az együttműködés?
– A Katolikus Ifjúsági Alapítvány hozta létre a kávéházat, az első programszervezői Tóth Krisztina, majd Szécsi Imre voltak, velük indítottuk el a közös munkát a kezdet kezdetén. Amikor először jártam ott, még nem is kávéházként működött, de abban a pincehelyiségben már akkor is láttuk a lehetőséget és fantáziát, hogy milyen programoknak adhatna otthont, milyen másutt nem tapasztalható atmoszférát teremtene a különböző eseményekhez. Nekünk akkoriban már kiválóan működtek a fesztiváljaink, így a segítségünket kérték az induláshoz, illetve kapcsolódtak a programjainkhoz ötletekkel is. Évtizedek óta az egyik legfontosabb helyszínünknek számít, a népzenei-, világzenei koncertjeinket általában oda szervezzük. Időközben Varga Kornél művészeti vezetésével létrejött a Fonó Klub Szeged is, azóta még színesebb a koncert- és táncházkínálat. De nemcsak zenei rendezvényeket, hanem könyv-, filmbemutatókat is tartottunk már ott, még kamaraszínházi produkciókat is láthatott a közönség a kávéház színpadán. A Millenniumi Kávéház központi elhelyezkedése miatt is jelentős programhelyszín, nyáron magának a Dugonics térnek az adottságait is remekül ki tudja használni, télen pedig igazi, máshol alig fellelhető, békebeli kávéházi hangulatot teremt.
– Hogyan tudnak a különböző városi intézmények bekapcsolódni a Kulturális Iroda munkájába, akár az Őszi Kulturális Fesztivál időszakát, akár az év többi részét tekintve?
– Ahogyan már említettem, a kezdetektől szoros együttműködésben létezünk Szeged kulturális, közművelődési és civil szervezeteivel. A Szegedi Nemzeti Színház, a város legnagyobb kulturális intézménye, az egyik legfontosabb partnerünk, számtalan közös ötletünk, programunk volt az elmúlt harminc évben. Többek között évente megszervezzük az egyetemi nyílt napot, ahol a hallgatók igazi színházi kulisszatitkokba nyerhetnek betekintést, különleges, számukra „titkos” helyszíneket járhatnak be az épületen belül. Erre a napra a színház munkatársaival tánc-, ének-, beszédtechnika órákat hirdetünk, jelmezpróbákat szervezünk, már csak ezek miatt a kivételes lehetőségek miatt is igen közkedvelt ez a program. Évente átadjuk a hallgatók szavazatai alapján az adott évadban arra érdemesnek tartott művészeknek az egyetemi közönségdíjakat, egyetemi színházbérletet árusítunk, a színház művészei részt vesznek a művészeti versenyeink zsűrizésében. Ez tehát egy igazán gyümölcsöző együttműködés. De hasonlókat tudnék elmondani a REÖK-ről, a Belvárosi Moziról, az IH Rendezvényközpontról, a MASZK Egyesületről, a Pinceszínházról, több civil szervezetről, vagy éppen a Móra Ferenc Múzeumról, ahol például Varsányi Annának, a szegedi színház dramaturgjának alkotásaiból nyílt kiállítás, vagy a „Hűségparipák” című kiállítást is említhetném, amikor hintalovak „költöztek” a múzeumba, vagy Az írók fürdőruhában fotókiállítást. Gyakorlatilag felsorolhatnám az összes kulturális színteret, ami a városban működik. Minden intézmény fontosnak tartja, hogy valamilyen módon képviseltesse magát ebben a programsorozatban, mert amikor elkezdődik az őszi egyetemi szemeszter, és több ezer elsőéves hallgatóval gazdagodik a város, akik az ország minden pontjáról és határon túlról is érkeznek, nagyon szerencsés helyzet, hogy a kezükbe tudunk adni egy olyan programfüzetet, amit ha végiglapoznak, ha bejárják a felsorolt helyszíneket, akkor – az egyetemi színterek mellett – magának a városnak a kulturális szerkezetét is megismerik. A füzet így egyben szimbóluma, esszenciája is annak, hogy milyen sokszínű tud lenni az Egyetem és Szeged programkínálata.
– Teljesen egyetértek. Minden évben várom, hogy megjelenjen a fesztivál programfüzete. Jó egyben látni azt a sok programot, amiből válogathatunk az elkövetkező hónapokban…
– Ezt öröm hallani. Az őszi fesztiválon úgy 250-300 különböző programot kínálunk. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem mindet szervezzük önállóan, vannak közös eseményeink a különböző egyetemi egységekkel, városi intézményekkel, illetve be is fogadunk rendezvényeket. Az egyetemi karok gyakran a fesztivál idejére ütemezik a konferenciáikat, ismeretterjesztő előadásaikat, amelyeket integrálunk a fesztivál programkínálatába. Többek között ebben is látom az olyan nagyobb közösség, mint az egyetem és a város kultúraszervező erejét, hogy tudunk egymásról, figyelünk, hatunk egymásra. Ennek az eredménye egy sokszínű fesztivál és sok közös élmény, amelyen a közönséggel együtt osztozunk.
– A 2020-as évben Őszi Kulturális Fesztivál nélkül maradt a közönség a pandémia miatt. Ebben a kényszerhelyzetben fel tudták azért valamelyest használni azokat a lehetőségeket, amelyeket az online tér kínált?
– A fesztivál hangulatát sajnos nem tudtuk volna az online térben úgy visszaadni, hogy azzal elégedettek is legyünk, így ezt a megoldást fájó szívvel elengedtük. Inkább egy másik oldalról próbáltuk megragadni az online tér adta lehetőségeket Az irodának a programszervezés mellett ugyanis van egy nem kevésbé fontos missziós feladata, az, hogy az egyetemi hallgatók számára szemeszterenként minél gyakrabban kínáljunk művészeti tehetséggondozó lehetőségeket, alkotói pályázatokat, előadói versenyeket. Vannak hagyományos pályázataink, például a vers- és prózamondó verseny, a több mint húsz éves múltra visszatekintő Egyetemi Zenei Versenyek szinte minden zenei műfajban. Rendkívül népszerű a tavaszi Egyetemi Fotópályázatunk, volt olyan év, hogy közel ötszáz fotót küldtek be a hallgatók. Valamint különböző alkotói pályázatokat hirdetünk vers-, próza- vagy drámaírás területén. Utóbbit a Szegedi Nemzeti Színházzal közösen szervezzük, nem egyszer előfordult, hogy a beérkezett pályaművek egyikét a színház vezetősége érdemesnek tartotta arra, hogy felolvasószínházi keretek között színpadra állítsa. Legutóbb Kormányos Ákos Raktárépület című darabját egy egész évadra műsorára tűzte a színház. A pandémia idején az eredményhirdetések, kiállításmegnyitók egy részét át tudtuk az online térbe helyezni. Sajnos idén tavasszal sem tudtuk megtartani a személyes jelenlétet igénylő előadói versenyeket, de próbáltunk élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek adottak voltak, hogy azért amennyire csak tudunk, a hallgatók közelében maradjunk, még ha ilyen nehezített pályán is. Vers és blogpályázatot hirdettünk, és ezek a pályázatok soha nem látott érdeklődéssel futottak. A Tiszta szívvel címmel verspályázatunkra például közel 150 pályázat érkezett – átlagosan 40-50 pályamű közül szoktunk válogatni –, így ez meglepően magas szám.
– Ebből is az látszik, hogy mennyire ambivalens ez a helyzet, amelyet a pandémia teremtett. Mert – sok egyéb más mellett – le kellett mondanunk a kulturális programokról, ugyanakkor – vagy éppen pont emiatt – az emberekben újszerű és motiváló kreatív energiákat szabadított fel ez az időszak. Talán azért is, mert volt alkalom egy kicsit lelassítani, befelé fordulni, önmagunkra figyelni…
– Abszolút így van. Az említett verspályázaton keresztül láttuk, milyen csodálatos, ahogy másfél száz hallgató egy-egy versen keresztül össze tudta kapcsolni ezt a kifordított élethelyzetet József Attila versének mondanivalójával. Azt kértük a kiírásban, hogy az 1925-ben Szegeden publikált József Attila-verssel azonos címmel írják meg a saját Tiszta szívvel versüket, ami lehetett a pályázó által a mű személyes újraértelmezése, illetve az eredeti szöveg gondolatvilágától teljesen független alkotás is. Majdnem minden pályázó a saját, akkori jelenének elkeserítő elszigeteltségéről írt, félelmekről és bizonytalanságról. Ezzel a pályázattal talán sikerült valamit oldanunk abból a szorongó élethelyzetből. Mert ha kimondjuk, ha leírjuk a rosszat, már nem is olyan borzalmas.
– Az Egyetemi Tavaszt lehet az Őszi Kulturális Fesztivál kistestvéreként emlegetni, bár már ez is egy igen kiforrott rendezvénysorozatnak számít, hiszen 2004 óta beépült nemcsak az egyetem, hanem a város programszerkezetébe is. Miben tér el szervezés tekintetében a két fesztivál?
– Az egyre népszerűbb őszi fesztiválok után volt bennünk is, meg a közönségben is egy hiányérzet, hogy ugyan ne kelljen már egy évet várni az újabb „fesztiválhangulatra”. Így jött az ötlet, hogy tavasszal is szervezzünk valami hasonlót. Az Egyetemi Tavasz nem művészeti fesztivál, ugyan a kulturális programok dominálnak, de minden belefér, ami az egyetemen történik: kari napok, sportesemények, konferenciák, hallgatói rendezvények… A Kulturális Iroda itt inkább koordináló, szintetizáló szereppel van jelen, mi gyűjtjük össze a programokat, segítünk az egyes egységeknek a szervezésben, de saját eseményekkel is készülünk. Hagyományosan április 11-én, a Költészet napján indul ez a fesztivál és a szemeszter végéig tart. A tavaszi időszak már több szabadtéri rendezvényt is megenged, így e szerint gondolkodunk.
– Továbbra is megnehezíti a programszervezők munkáját az a bizonytalanság, hogy nem láthatjuk előre, mit hoznak a következő hónapok, vagy akár hetek. El lehet árulni mégis valamit arról, hogy milyen programokkal és hogyan készülnek 2021-ben az Őszi Kulturális Fesztiválra?
– Sok tervünk van, amelyekről még mindig nem merek konkrétumokat elárulni, mert továbbra sem tudjuk, hogy mit hoz számunkra az ősz, hogyan alakulnak a járványügyi mutatók, milyen korlátozásokra számíthatunk. Annyit elárulhatok, hogy gőzerővel szervezzük az Őszi Kulturális Fesztivált, amely 26. életévébe lépett. A tavalyi, kimaradt rendezvény miatt ez az idei lesz a 25. jubileumi évünk. Ez a huszonöt év egy nagyon hosszú és tartalmas időszak volt, így szerettünk volna olyan programokat válogatni az elmúlt évekből, amelyek még ma is működőképesek, megidézve a korábbi évek hangulatát. Az elmúlt években több olyan programötletünk is volt, amelyet csak egy-egy alkalomra szántunk, majd olyan sikeresek lettek, hogy állandó helyet kaptak a fesztiválokban. Négy évvel ezelőtt például az jutott eszembe, hogy fényfestéssel díszítsük a Rektori Épület homlokzatát, azóta minden évben több ezren csodálják ezt a színpompát. Ha lesz fesztivál, akkor fényfestés is lesz, már a részleteket egyeztetjük. De hasonló a Vers délben elnevezésű programunk is, ami egy teljesen egyszerű ötletből valósult meg, nem kerül sem pénzbe, sem sok energiába, mégis nagyon megszerette a közönség. Szerkezetét tekintve ugyanolyan lesz az idei fesztivál is, mint ahogyan azt már megszokhatta a közönség, talán kicsit kevesebb programmal, de ugyanolyan műfaji sokszínűség jellemzi: lesznek koncertek, kiállítások, könyv- és filmbemutatók, pódiumelőadások. A szokásos őszi programkavalkádra lehet számítani. Reméljük, hogy minden körülmény adott lesz ahhoz, hogy megvalósuljon.
– Irodavezetőként, több évtizedes szervezői tapasztalattal a háta mögött, hogyan tekint most a munkájára?
– Szinte napra pontosan 30 éve vagyok a szegedi egyetem polgára, az universitas szellem a lételememmé vált. Az intézményi rendszer többször átalakult körülöttem, a Kulturális Iroda is hol ide, hol oda tartozott, most jó helyen van, az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság része. Sokszor kérdezték tőlem, sosem éreztem úgy, hogy váltanom kellene? Ilyen hosszú idő alatt voltak hullámvölgyek is és kiugrási lehetőségek is, de mindig mire elbizonytalanodtam volna, akkor jött egy sziporkázó, megvalósítandó ötlet vagy program, vagy egy személy, aki/ami új energiákat mozgósított. Ilyen volt például az István, a király, az Utazás és a Tizenkét dühös ember előadásunk, a Radnóti Emlékév, vagy éppen a József Attila egytől egyig rendezvényünk, amikor is a költő születésének 111. évfordulóján délután egytől hajnali egyig felolvastuk József Attila összes versét a Rektori Épület előtt, sok-sok egyetemi hallgató és oktató, valamint városi kulturális intézményekben dolgozó kollégák közreműködésével – különleges, felemelő élmény volt. Sok tehetség az általunk szervezett művészeti versenyeken, pályázatokon mutatkozott be először a nagyközönségnek, ma meg már van, aki az Operaház magánénekese, van, aki már harmadik önálló albumát jelenteti meg, vagy éppen népszerű író, költő. Rájuk gondolni olyan jóleső büszkeség! Harminc év és sok ezer program van már mögöttem, s tényleg elmondhatom, hogy ez egy igazi szerelemmunka számomra, több mint hivatás, több mint feladat, inkább életforma. Mert ha otthon zenét hallgatok, vagy egy kortárs szerző könyvét olvasom, vagy ha nézek egy színházi előadást, már azon gondolkodom, hogyan lehetne ezt megmutatni a mi egyetemistáinknak, hogyan tudnám ezt az élményt egy rendezvény formájában minél több emberhez eljuttatni. Nem is lehet ehhez máshogy hozzáállni, számomra legalábbis mindig ez volt a természetes. Szeretni kell, bármit is csinálsz, és akkor minden rendben van.
Megjelent a folyóirat 2021. szeptemberi számában