Kiss Lajos: Egyesületi könyvkiadás − Passzió és/vagy misszió?

A Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesület idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A visszaemlékezések részeként számba vettük a nyomtatásban megjelent szellemi produkcióinkat is. Izgalmas kérdés, hogy a mindinkább „digitalizálódó” világunkban milyen szerepe lehet még a hagyományos könyvkiadásnak. És egyáltalán van-e, lesz-e még létjogosultsága a XXI. században? Ki tudja! Az azonban biztos, hogy az általunk kiadott három könyv nem az üzleti siker reményében készült!

A könyvkiadás komoly szakma, hozzáértést, elszántságot és biztonságos pénzügyi alapokat igényel. Mint ilyen, nem tipikusan civil szervezetek terepe. Megalakulásunkkor – 1991-ben – és az első években mi sem gondoltuk ezt másként. Egyesületi „munkánk” tartalmát alapvetően az eredeti célok közelítése és a szakmai aktualitások alakították. Ezek fontos része volt a kiemelkedő urbanisztikai alkotások és alkotóik „megidézése”, szellemi és tárgyi örökségük bemutatása, értékelése. Egy-egy nagyobb rendezvényre készülvén szembesültünk azzal, hogy mennyire hiányosak a hiteles korabeli dokumentumok. És azzal is, hogy pl. Szeged korszakos jelentőségű városépítészeti metamorfózisait megörökítő egykori könyvek szinte eltűntek. (Ilyennek tekinthető a Nagyárvíz utáni újjáépítés és az egykori Templom tér Dóm térré alakulása). Ami pedig legalább annyira fájdalmas: feledésbe is merültek mind a művek, mind az általuk közvetített üzenetek! Bátortalan, lassan formálódó „könyvkiadási projektünket” jótékonyan befolyásolta Dr. Péter László professzor kitartó bíztatása, majd gyakorlati közreműködése.

Elsőként a Lechner és Szeged, In memoriam Lechner Lajos (1883-1897 című konferenciakötet jelent meg a Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesület kiadásában. Tartalmát a szegedi Nagyárvíz utáni újjáépítés tervezőjének és műszaki irányítójának tiszteletére 1997. november 21-22-én rendezett emlékülésen elhangzott előadások és az írásban benyújtott tanulmányok szerkesztett változatai képezik. A tisztelgés deklarált céljának megfelelően az összeállítás felöleli a téma – vagyis a vízügyi katasztrófa és az azt követő, szinte példa nélküli összefogás és újjáépítés – valamennyi lényeges elemét és összefüggését. Tudatos rendezői-szerkesztői szándékainknak megfelelően a korszak, az események, a közreműködők és a tanulságok bemutatása/taglalása – az urbanisztika lényegből fakadóan – átfogóan, szinte teljeskörűen, ugyanakkor az izgalmas részletek feltárásával történt. A város- és politikatörténet, a vízügyi okok és következmények, az újjáépítési terv mérnöki és építészeti részletei éppúgy helyet kaptak a kötetben, mint a hosszútávú, máig ható tanulságok.

Összesen 22 jeles szerző/előadó működött közre. Nem lenne méltányos szűkített listát közölnünk, mégis – a már nem élők közül – emlékezzünk meg néhányukról: Borvendég Béla építész, Dr. Kovács Gábor vízügyi mérnök, Dr. Péter László történész és Takács János építész. A 110 oldalas könyvet mintegy húsz fotó és négy ábra gazdagítja, segítve a mű értelmezhetőségét.

Ritkán fordul elő, hogy műszaki alkotó elkészült, sikeresnek minősített művéről utólag maga készít szakirodalmi dokumentumot. Lechner Lajos négy aktív szegedi év után tért vissza a fővárosba, majd nyolc évvel később, 1891-ben adta ki a város-megújulás hiteles krónikáját, Szeged újjá építése címmel. Ebben összefoglalta mind a tervezés, mind a megvalósítás összes lényeges fázisát, és számos érdekfeszítő részletét. Mindent dokumentumokkal támasztott alá, visszaemlékezése szerint „emlékezetből alig-alig dolgozott”. Bár kötetét puritán írói módszer és nyelvezet jellemzi, lírai részletek is gazdagítják. Élete „fő-művét” és személyes érdemeit szerénységgel, kellő távolságtartással kezeli. Könyvében úgy fogalmaz, hogy „A nemzet maga akarta naggyá tenni a várost, az Alföld fővárosát, s nagy áldozatra is kész volt.”

Egyesületünk e hiányt pótló mű hasonmás kiadásáról 2000-ben döntött. A végleges változat a klasszikus „faximile” megoldásnak kissé emelt szintű „mutánsa” lett. A 100%-os tartalmi és formai egyezés mellett kiegészült a könyv értékes, a megértést segítő tanulmányokkal. A kötet elején Dr. Meggyesi Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem urbanisztika professzora általános szakmai szempontból, végén pedig Dr. Péter László professzor helytörténeti nézőpontból elemzi az eseményeket és a korszakot. Gazdagítva, értelmezve és aktualizálva Lechner művét és munkásságát. Pálfy Katalin szerkesztői jegyzete beavatja az olvasót e különleges könyv készítésének háttér-titkaiba és gyakorlati tanácsokkal látja el az érdeklődőket. Egyebek mellett az anyagi forrás hiányában ki nem adott II. kötet 38 eredeti tervlap tartalmáról. (Ezek közül hat építészeti és mérnöki rajz fotó-reprodukciója jelent meg könyvünk mellékleteként.) A megértést segíti továbbá 20 szövegközi ábra és 15 korabeli fénykép az új középületekről.

Harmadik kiadott könyvünk – Rerrich Béla: A szegedi temlomtér – szintén a „hétköznapi” egyesületi munkánk (passziónk, „örömzenélésünk” stb.) „melléktermékeként” jött létre 2002-ben. Ez esetben a Dóm tér – korábbi nevén Templom tér – és az azt övező épületegyüttes 70 évvel korábbi elkészültéről, valamint a műépítész tervezőjéről, Rerrich Béláról emlékeztünk tudományos üléssel.  Természetes módon kapcsolódott a programhoz az 1932-ben kiadott – ugyancsak hiánycikknek számító – „képeskönyv” hasonmás kiadása.

Itt is az alkotó volt a szerző, aki azonban tragikusan korai halála miatt nem érhette meg a rendkívül elegáns és attraktív könyv megjelenését. (Véleményem szerint könyvművészeti kuriózum!) Végül közvetlen munkatársa, Kertész K. Róbert építész fejezte be a kötetet, amelynek szellemi-gerincét Móra Ferenc és Ybl Ervin egy-egy írása jelentette. Méltóképpen előkészítve a mintegy hetvenoldalnyi kép-és ábraanyagot. Azokat a korabeli dokumentumokat, amelyek térben és időben végigvezetik az olvasót a kezdetektől – a tervpályázattól és a tervezéstől – a kivitelezésen át a hivatalos átadási ceremóniáig.

Mint Lechner könyvénél, itt is „meghaladtuk” a faximile-normákat. A teljes hűséget nem veszélyeztetve, ez esetben is többet és aktuálisat (is) szerettünk volna nyújtani. Ebben kitűnő partnerünk volt Dr. Vámossy Ferenc, szegedi születésű építészettörténész professzor (1930-2020), akinek kiemelkedő színvonalú tanulmányát csatoltuk a kötethez. Személyes hangvételű, ugyanakkor tudományosan megalapozott, mértékadó, és méltó értékelést kapott városunk ikonikussá vált városépítészeti együttese! Megtisztítva a korábbi tabuktól és a rövid életű szakmai/politikai sztereotípiáktól.

A kötetet Rerrich Béláról és munkásságáról készített bibliográfia zárja.

A könyvek megjelentetését Szeged Város Önkormányzatának, több szakmai szervezetnek és gazdasági társaságnak anyagi támogatása tette lehetővé.

A köteteket tervezte és szerkesztette Pálfy Katalin (PressKontakt), felelős kiadó Szemerey Márta egyesületi elnök. Nyomda: Norma Nyomdász Kft. A könyvek kölcsönözhetők a Somogyi-könyvtárból és elérhetőek az Urbanisztikai Egyesületnél, az Építész, valamint a Mérnöki Kamaráknál.

Balló Zoltán – Bodor Dezső – Csizmadia Gábor – Molnár Attila: In Memoriam Lechner Lajos (1833–1987). Emlékülés Szeged Nagyárvíz utáni újjáépítője tiszteletére 1997. november 21–22. Szeged, Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesület, 1997.
Lechner Lajos: Szeged újjá építése. Szeged, Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesület, 2000.
Rerrich Béla: A szegedi templomtér 1932–2002. Szeged, Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesület, 2002.

Megjelent a folyóirat 2021. novemberi számában