Kiss Ernő: Perlekedő zsoltár

80 vers a hagyatékból. Antal József posztumusz verseskötetéről

Különös érzés posztumusz műveket hallgatni, olvasni. A zenetörténetben több ilyen alkotásról is van tudomásunk: Mozart sohasem hallhatta Requiemje elaődását, Schubert monumentális VII. C-dúr szimfóniáját, Puccini a Turandotot. Antal József (1940–1997) római katolikus lelkész, a makói Fájdalmas Szűzanya Templom egykori igazgatója talán nyomtatásban sem láthatta verseit, nemhogy kötetben, így mindkét eddigi kötete posztumusz. Első kötetét − Múltam morzsái – verses életem − még ő rakta össze, de csak átadta a kéziratot – amivel halála előtt már nem foglalkozott − Murányi Editnek, aki még 1997-ben kiadta azt a szegedi Bába Kiadó közreműködésével. Bár Antal Józseffel való ismeretségünk–barátságunk éppen ötven évvel ezelőtt kezdődött, s tudtam, mennyire kreatív, verseit csak ebben az évben láttam először; megdöbbentett, mennyire professzionális költő volt.

Eredetileg születése 80. évfordulójának évében jelent volna meg második kötete, ez azonban a pandémia miatt nem teljesülhetett; a nyomdai munkálatok 2021 őszén értek véget, a bemutató november 3-án volt.

A Múltam morzsái – verses életem tartalmát tehát ő válogatta össze olyan verseiből, melyeket mégis a nyilvánosság elé akart tárni egyszer, de szembesülni, vitatkozni nem akart e költeményekről, legbensőbb vallomásairól − volt ilyenben része épp elég alkalommal élete során, miként a Róla írott életrajzi tanulmányban írtam: 1990-ig az Állami Egyházügyi Hivatallal és keményen hierarchikus egyházával állt gyakorta vitában, s bár az egyik 1990-ben eltűnt, a másik mit sem változott: „…a több évtizedes reflexek tovább működtek, sőt kiderült, hogy azok a nehezen magyarázható döntések, melyek korábban az ÁEH-ra lehetett fogni, immanensek, önműködőek voltak, maradtak: az egyház és intézményei 1990 után sem lettek demokratikusabbak.”[1]

Számos szempontból igen örvendetes, hogy Dr. Barna Gábor kezdeményezésére, Jámborné Balog Tünde, Szikszai Zsuzsanna és Bene Zoltán szerkesztésében, a Makói Múzeumért és Kultúráért Alapítvány kiadásában megjelenhetett e második verseskötet. Antal József rendkívül értékes munkásságának feltárása során minden eddig lappangó alkotása nyilvánosságra hozatala önmagában is ünnep; a Perlekedő zsoltár verseiben emellett olyan spektrumban látható élete és lelkivilága, amelyet eddig csak kevésbé láthattunk. A 80 versen keresztül végigjárhatjuk a költő − mert Antal József igazi költő volt − útját: hogyan teljesedett ki és erősödött meg benne a papi hivatás, mint életcél, milyennek látta az őt körülvevő világot. Ennek az útnak a végigjárásában a szokásosnál sokkal nagyobb szerepe volt a kötetet összeállító szerkesztőnek, Bene Zoltánnak. A kiváló többkötetes író tökéletes affinitással alakította ki a Perlekedő zsoltár szerkezetét: 7 fejezetbe rendezte a verseket, a fejezetek elé kvázi előszónak az Életrajz című költeményt helyezte, a versek sora pedig az Életgyónás című verssel zárul. Reveláció a 11 tizenéves korban írt vers, mely − igen jó meggondolás alapján − öt fejezetbe szétszórva szerepel a kötetben: jól mutatja, hogy már 17, sőt 14 éves korában jól tudta a versírás tudományát, másrészt ezen életkorában évről évre tudatosabban készült hivatására. Erőteljes, hagyományos formában felépített a zsoltár-ihletésű Hozzád kiáltok, mellyel az Uram, kereslek című első fejezet kezdődik, mely így a kötet egyik legszebb, vívódásokkal teljes imádsága: könyörgés az Úrhoz, Akihez a záró versszakban el is jut. A Pilinszky-versekhez hasonló tömörségű a fejezet három miniatűr gyöngyszeme (Eucharisztia, Advent, Négysoros). A Köznapi ballada 14 verse a költő valóban hétköznapi gondolatait tartalmazza: miként látja a világ, az élet jelenségeit, magányát. E fejezetben csak két költemény kapcsolódik a szerző hitéletéhez: A szamarak dicsősége Jézus jeruzsálemi bevonulásának kommentárja; A leányhoz viszont a katolikus papi hivatás kemény törvényeivel, köztük a cölibátussal való személyes küzdelem – a két leányszemtől Jézus híres szavaihoz jut el: „Ego sum via, veritas et vita!” (Én vagyok az út, az igazság és az élet!). E részben jelenik meg a kötetben először a központosított szabadvers, mely remekül eltalált formája a vers témájának (A mindent értők éneke). A Tu es sacerdos nyitó verse − Pályaválasztás előtt − A leányhoz egyetlen érzelem feldolgozását tartalmazó gondolatkörét túllépve 21 négysoros versszakon keresztül jut el az Úrhoz való teljes odaadásig, melyet a címadó verssel − Te pap vagy (mindörökké) − már érett papként erősít meg. Az ezt követő köszöntő verseknek ugyanez az alapgondolata − a fejezet két liturgikus (temetési) imával és egy rendkívül sűrű és tömör szabadverssel (Látomás egy szent papról) zárul. Külön tanulmány igényelne a Torzó című fejezet, mely Antal József legbensőbb titkait tárja elénk. Titkokkal indul A megtalált ország is; majd a Hit szimbolikus és közvetlen üzeneteivel folytatódik; briliáns a Hegyi beszéd egyik fő részének parafrázisa (A nyolc boldogság). „Utaztató” versekből áll a Kiszálláson; különösen bensőségesek a szigligeti költemények: Antal József számos nyarat töltött itt, anyai nagynénjénél. A Kobzos úton Tinódival zenei és irodalmi reflexiói kiválóak, a 16 éves korában írt Trubadúr-ének szinte zenél (s e versben még eljátszik − de bizonyára csak eljátszik − a testi szerelemmel). A legprofánabb a Civilizáció című fejezet, melyben groteszk és szürrealista képekkel egyaránt találkozhatunk. De ide került a Szent-Györgyi Albert elleni provokációt (1970. március 10.) keményen elítélő műve is. Összegző versek kerültek a Gondolatok a hegyen című fejezetbe, de az igazi összegzés a már említett Életgyónás, melynek őszintesége és túlzott önvádlása megrendítő.

A Perlekedő zsoltár Dr. Barna Gábor remekbe szabott utószavával zárul; érdemes a kötet elolvasását ezzel a tanulmánnyal kezdeni (a jelen sorok írója is így tett), a versek adta élmény ezen az úton még tovább erősödik. Nagyon fontosak és értékesek a könyv illusztrációi, mindenekelőtt Jámborné Balog Tünde különleges környezetben fotózott batikképei, az A. J. emlékére készült, Banyó István által külön megörökített reprodukció, és Antal József a Fájdalmas Szűzanya templom kertjében készült portréja. Igazán szép és sejtelmes a kötet borítója (sajnos, alkotója nem került feltüntetésre). Kiváló munkát végzett a szegedi Innovariant Nyomdaipari Kft. A könyv megjelenését Makó Város Önkormányzata, a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum támogatta; a kiadás támogatást kapott a Széchenyi 2020 − Örökségünk − TOP–7.1.1–H–089–3 projektből.

Antal József: Perlekedő zsoltár. Makó, Makói Múzeumért és Kultúráért Alapítvány, 2020

Megjelent a folyóirat 2022.januári számában

Jegyzet

[1] Kiss Ernő: „Aki itt élt, szenvedett és zenélt… In: Szeged, 2020. május–június. 112. o.