Máté Zsolt: A Csillagsánc – Szeged elfelejtett erődje
Kedvelt folyóiratom, a Szeged különleges összeállítással lepett meg. Egész 2021. novemberi számát a város urbanisztikai számának szentelte abból az alkalomból, hogy a Csongrád Megyei Urbanisztikai egyesület 30 éves múltra tekinthet vissza. Bár a közelmúlt nem kutatási területem, érdeklődéssel olvastam az átélt idő hivatott szakmai tolmácsolóinak írásait. Pap Ádám cikkében, a Szeged Településképi Arculati Kézikönyve, a TAK[1] címűben pedig olyan dologra bukkantam, ami különösen megfogta az érdeklődésemet, s úgy gondoltam, a felvetett gondolatot érdemes egy kicsit körüljárni, az esetleges kapcsolatnak is utána nézni. Papp Ádám az egyik közölt rajz képaláírásában fölveti: A Csillagsánc a Várral. A Lechneri szerkezet előzménye?[2] Szól a sugaras-gyűrűs településszerkezeti motívumról is, és a képre visszautalva megjegyzi: „Bár [a sugaras gyűrűs rendszer] jól illeszkedik a XIX. századi városépítészet hasonló megoldásainak sorába (Bécs, Pest stb.), Szegeden már ezt megelőzően is jelen volt egy sok vonásában hasonló településszerkezeti motívum, a Csillagsánc, amely akár a Lechneri struktúra előzménye is lehet.”[3]
Azt hiszem, a Csillagsánc nagyon kevéssé él a szegedi köztudatban, ezért megérdemli, hogy történetét és jelentőségét – kissé a történeti folyamatban is elhelyezve – fölelevenítsük.
A város urbanisztikai alakulásának története nagyon izgalmas. A területi alakulásának ma megismerhető 6-800 éves történetében – az ország sorsának fordulataihoz is kapcsolódó – számtalan pozitív és negatív területi változást követhetünk nyomon.
A Tiszával folyton harcban lévő város sokat köszönhetett a folyónak. Kereskedelmi elosztó központként és ugyan a vízállástól függően, de fontos átkelőhelyként már az Árpádok alatt jelentőségre tett szert. Az Aranybulla 1222-ben országos sólerakó helyként jelölte meg. IV. Bélától és III. Endrétől Buda és Fehérvár kiváltságait kapta. Királyi szabad város lett. Ennek ugyan törvényi igazolása a hódoltság után a várostól némi fondorlatot is igényelt, azonban 1719-ben végül sikerrel járt.
Fontos utak futottak itt össze, a középkorban a város királyokat látott vendégül. Megfordult itt 1239-ben IV. Béla, majd Kun László, Ottó, Zsigmond, Ulászló és Hunyadi János, Mátyás király és Szapolyai.
Szeged a török idők bekövetkeztére – ha a budai agglomerációtól eltekintünk – az ország legnagyobb városa lett. Királyi vára a délre vezető hadiútba eső, jelentős táborozási központ volt. A város rengeteg szatócsnak, kalmárnak és más mesterségnek, foglalkozásnak adott otthont. Külön érdemes megemlíteni a hajózást, halhasítást, juhtenyésztést és a borokat. Szőlők ugyan nem voltak a város határában, de a gazdag polgárok jelentős szőlőbirtokokkal rendelkeztek Péterváradon. A tokaji bor csak azután lett naggyá, hogy a török ezeket a birtokokat elfoglalta. Emellett Szeged a reneszánsz műveltségnek is jeles helye volt.
A török kor a város sorvadásával járt. Egy egész városrész, a vártól nyugatra eső Középváros 520 házhelye, a középkori városnak mintegy egyharmada eltűnt.
Az 1686. évi felszabadulással Szeged határváros lett. Egyelőre még nem beszélhetünk konszolidált polgári berendezkedésről. A pozsareváci béke (1718) előtt Szeged még katonai központ, frontváros, katonai gyülekezőhely volt, az 1687-ben felállított tiszai rác határőrségnek Arad mellett a másik központja.[4] Bár az ide települt rác határőrséget csak 1743-51- ben oszlatták fel, a pozsareváci béke után a város igazi katonai jelentősége, és ezzel a Csillagsáncé is valójában megszűnt. – De erről majd később.
A középkori eredetű, a város növekedésének, forgalmának csak kevéssé megfelelő városszerkezet az Árvízig fennmaradt. Rögzítette ezt az évszázadok során kialakult mikrodomborzat. A gyakori kisebb elöntések vizei a városban nem sok pusztítást végeztek. A vizek által kivájt, a telkeknél mélyebben futó utcákon gyorsan lefolyt a víz. Az utcákon ilyenkor ugyan csak pallón lehetett átkelni. de a természet adta rendszer végül is praktikus volt. Gyönyörűen látszik ez Lechner Lajos Víz utáni domborzati felmérésén: bár az utcák rajzolata is rajta van, szinte ezek nélkül is sikeresen felrajzolhatnánk a mélyebb fekvésű utcavonalakat.
Lechner, főleg a víz elleni feltöltésre koncentrálva, modernizálta a forgalmi szerkezetet. A modern technikával, és infrastruturával újjáépült város regionális szerepkörét Trianon radikálisan átértékelte. Szeged határvárossá vált. Az ország peremére került civis- ill. parasztvárosnak a sérült városhálózatban új szerep jutott. Elsőként át kellett vennie az elcsatolt Kolozsvár egyetemi városi szerepkörét. – Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter kezdeményezésére 1921-ben ide települt át a Kolozsvári Tudományegyetem. Majd ennek következménye lett, hogy 1928-ban Pestről ide települhetett a Tanárképző Főiskola, 1930-ban pedig a jezsuiták kassai főiskolája, amely itt hittudományi főiskolaként működött tovább. A város így országosan fontos értelmiségi szerepkört kapott. A másik lényeges változást az egyházi közigazgatás kényszerű módosulása okozta. A Csanádi-egyházmegye székhelye Trianon előtt Temesvár volt. Trianon után az itt maradt rész püspöki székhelye lett Szeged. 1923-ban Glattfelder Gyula püspök ide tette át az egyházmegye székhelyét. Bár az új funkciók részben az Árvíz által meghagyott házak bontásával jártak, a város – a kényszerű újjáépítésnek köszönhetően – felkészülten fogadta a változást. – Hamarosan Nobel díjas tudásközponttá vált.
Az 1945 után kissé háttérbe szoruló Szeged 1962-ben megyeszékhely lett. Majd az évtized végén az algyői olaj feltárásával újabb lendületet kapott. Lakossága másfélszeresére ugrott. Elsőnek a Fölsőváros lakótelepes átépítése következett be, majd Újszeged is rohamosan fejlődött.
Mára Szeged új tudásközpont, világszínvonalú matematikai, mikrobiológiai és lézertechnikai kutatóhely.
Új generációk nőnek föl, akiknek ez a hol fejlődő, hol visszafejlődő történet talán nem egyszerűen áttekinthető. A Csillagsáncról, gondolom keveset hallanak. Valószínűleg szívesebben olvassák a tech-médiát, mint az egyébként is nehezen beszerezhető Reiznert.[5] Pedig Csillagsáncról, másnéven Csillagerődről vagy Eugéniusz árkáról – közvetlenül vagy közvetve – szinte minden ismeret Reiznertől, a Múzeum egykori igazgatójától maradt fenn.[6] Ezekhez némi adatot még Vedres Istvántól nyerünk, kisebb kiegészítéseket pedig Blazovich László tett hozzá.[7] Ma már, amikor a Fölsővárosi lakótelep pár évtizedes múltja is történelemnek számit, nemigen lehet remélni, hogy valaki külön figyelemfölkeltés nélkül is érdeklődjék a Csillagsánc iránt. Pedig kétszáz évvel ezelőtti eltűnése ellenére máig ható jelentősége is kimutatható.
A törököt kiűző Ferenc császár soknyelvű birodalmában a hadsereg is többnyelvű volt. Hadmérnökként szolgála L. F. Marsigli az olasz gróf és a francia nyelvű nemes, de la Croix Paitis mérnök alezredes. Ez utóbbitól származik Szeged visszafoglalás utáni első teljes térképe 1713-ból. Szintén ő készített – még ugyanebben az évben – a vártól nyugatra eső, a várat is magába foglaló erődítményre is tervet, amelyet formája alapján a Csillagsánc elődjének is vélhetünk. Hasonló rajzolatú, de a területe és a bástyák száma nem egyezik a megvalósulttal. Egy 1724. májusában készült felmérés aláírása pedig le van tépve, de a francia nyelvű szöveg kézírása ugyancsak de la Croix Paitis kezére utal. Ez a térkép viszont már egyezik a későbbi felmérésekkel, és láthatóan a megvalósult állapotot mutatja.[8]
„A szatmári békekötés után […] Savoyai Jenő herceg, mint a bécsi haditanács elnöke rendelte el a vár és város erődrendszerének megépítését. A nagyszabású tervet de la Croix Paitis mérnök alezredes készítette el, amely magában foglalta a Vauban és Speckle Daniel által kidolgozott erődítési elveket. Az erődítmény a régi várra, a Palánkra, Felsőváros kisebb részére valamint a vártól nyugatra elterülő nagy lakatlan térségre terjedt ki a középkori vár és Palánk területének négyszeresére. […] Az új erődítmény földsáncát és azt körülölelő 19 méter széles és igen mély árkot Savoyaira emlékezve tiszteletből hosszú időn át »Eugenius-ároknak« hívták.”[9] „… a Tiszából nyerte ugyan táplálékát, de attól mégis el volt zárva. Az árkon belül hat méter korona szélességű magas földbástya s ezen ismét erős cölöpkerítés – palánk – emelkedett.”[10]
De la Croix Paitis [!?] felmérése a Csillagsáncról 1724-ben5
A sánc 1714-16 körül épülhetett. Három kapuja volt. A térképi felírások szerint északra nyílt az Aradi kapu a Juhász Gyula utca felé, a nyugati, a Budai kapu a Kossuth Lajos sugárút felé, illetve a déli, a Péterváradi kapu a Kárász utca felé. A sánc délen a Palánk cölöpfalához csatlakozva létrehozta a később Külpalánknak nevezett belvárosi területet, amely a Palánkkal egy belsőséget képezve, ahhoz hasonlóan szintén a víztől és az ellenségtől jól védett, beépíthető területet jelentett. A töltést és az árkot a védelmi szabályzatnak megfelelően beépítési tilalom alatt álló glácisz (védelmi vársík) vette körül. Ez azonban csak 1795-ig állt fenn, ekkor a Csillagsánc hadi jellege hivatalosan megszűnt. Mindenesetre a sáncon belül a telkek jelentősen felértékelődtek, s nem egy jól megépített palota emelkedett, amelyek azután az Árvizet is sikeresen túlélték. Például a Zsótér palota, a Kiss Dávid palota, a Klauzál téri házak és több, a Széchenyi tér közelében álló épület. Így a sánc a mai napig fennálló városképre is pozitív kihatással volt.
A fejlődés azonban nem volt korlátlan, mert a királyi vár körül még mindig tilalom volt érvényben. A mintegy 600 ölnyi területen, amelynek egy része egyébként már beépített is volt, ezt már nem vették túl komolyan: de a tulajdonosnak reverzálist kellett adnia, hogy az építményt azonnal lebontja, ha a hadihelyzet úgy kívánja.[11] Széchenyi, amikor 1833-ban Szegeden járt, és a vár tövében meglátta ezt a hatalmas rendezetlen piacteret, azt mondta, legalább vessék be krumplival.
A sánc az állandó karbantartás mellett is egyre romlott. Mivel a bástyák védelmi szerepe 1795-ben megszűnt, a földet inkább a mélyebb területek feltöltésére és árvízi védekezésre hordták el. Jórészben az 1816. évi nagy árvíz idején, majd a maradékot 1839-ben elegyengették.[12]
Meg tudjuk-e mondani, pontosan hol is állottak a Csillagerőd bástyái? Szerencsére igen. A Városatlasz[13] támogatásával elkészülhetett a város első, megbízható geodéziával felvett térképének a Giba térképnek a digitalizása,[14] és georeferálása[15] ami végre feloldotta azt a nehézséget, amely mindig fennállt, ha egy Árvíz előtti térképi hely mai megfelelőjét kerestük.
A korábbi időből származó legmegbízhatóbb térképet, a Balla térképet[16] Balla Antal, a kataszteri térképezés magyarországi bevezetője készítette, és pontosan ábrázolta a Csillagerődöt.
Ez a Móra Ferenc Múzeum birtokában lévő, rendkívül értékes térkép több mint kétezer telek- és háztulajdonos nevét is tartalmazza. A Giba térképtől eltérően, sajnos nincs még georeferálva, de az erőd viszonylag kis területén nincs olyan jelentős eltérés, ami az erőd rajzolatának a Giba térképre illesztésénél nagyobb nehézségbe ütközne. Az illesztést az is segíti, hogy a Giba térképen a sánc mind a hat bástyájának helyén tócsák, még, mint vizesedést okozó gödrök fel vannak tűntetve. Ezután már digitális úton az erőd rajza a 2010-ben készült modern térképre vetíthető.
A Csillagsánc Balla Antal 1766-ban készített várostérképén13
Ezeket a lépéseket elvégeztem, és a csatolt ábrákon be is mutatom. Így az erőd helye a mai térképen világosan olvasható.
A bástyák csúcsa északról a Tisza mellől folyamatosan haladva: 1/ Tisza Lajos körút – Dugonics u. sarok. 2/ Sóhordó u. – Osztrovszky u. sarok. 3/ Vadász u. – Madách u. sarok. 4/ Mérey u. – a Párizsi körúthoz közel. 5/ Gutenberg u. – Jósika u. sarok. 6/ Dugonics tér – Tisza Lajos körút sarok.
Csak az 1-es és 6-os pont esik a Tisza Lajos körútra, a 2-5 pontokat összekötő ív a két körút között húzódik, de vonala nem párhuzamos azokkal, sokkal jobban görbül.
A Csillagerőd, ha nem is formai, szerkezeti vonatkozásával, olyan értelemben mégis inspirálhatta Lechnert, hogy föl kellett ismernie a Külpalánk városfejlesztési jelentőségét. A víztől sokáig védett területen olyan jó anyagú, értékes beépítés tudott kialakulni, amit a Nagyárvíz sem tudott elsodorni. A városközponthoz kapcsolódó, a város gazdasági életét működtető tehetős polgárság kezében lévő igényes építkezések a palotás belváros kezdeteit jelentették. Ennek a területnek az öröklött szerkezete viszont korábbi viszonyokat tükrözött. A Külpalánkot a sánc, mint szigetet fogta körül, a város forgalmába kapcsolódása egyáltalán nem volt megoldottnak tekinthető, hiszen kezdetben, az utcaszerkezet kialakulásakor, összesen az említett három kapun zajolhatott a forgalom.
Ha megnézzük Lechner tervét, és olyan szempontból elemezzük, hogy az új sugaras-gyűrűs rendszernek milyen előzményi voltak, meg kell állapítanunk, hogy a sugarak – bár szabályozottságuk nem volt kifogástan – mind megvoltak. Jórészt a város regionális – közeli és távolabbi – külkapcsolatait szolgálta a Szentháromság út, a Péterváradra vezető Petőfi Sándor sugárút, a Kálvária sugárút, a Budára vezető Kossuth Lajos sugárút, a József Attila sugárút, a Szilléri sugárút.[17] Ezek a régi időkben kialakult tengelyek centrifugális és centripetális szerepűek voltak, komoly keresztirányú összeköttetéssel nem bírtak.
Lechner a térképekből ismerhette a Csillagerődöt, vagy megvalósult formáját az Eugenius árkát. Ha inspirálta is, a sugaras gyűrűs rendszer alkalmazásához nem kellett a Csillagerődhöz fordulnia. Igaz, hogy nem jutott még el a Sugárút (Andrássy út) zseniális kompozíciójáig, de ismert volt előtte a két budapesti körútból és a városkapukhoz vezető regionális utakból álló rendszer: a Váci kapuhoz vezető Váci út, az Astoriához futó Hatvani út, a későbbi Rákóczi út, a Kálvin téri Kecskeméti kapuhoz vezető Jászberényi út és az Új kaput (Fővám tér) kiszolgáló Közraktár utca. A párizsi Haussmann tervről is biztosan tudott.
1879-ben az Eugenius árok már nyomokban is alig volt meg, bár a helye a Lecner féle „rétegfelmérésekből” (domborzat) még kinyomozható, és Lechner előtt is bizonyára ismert volt. Hogy nem ehhez igazította az új útrendszert, azt a térképi rekonstrukció mutatja. – Meg kellett oldania a sugárutak összeköttetését. Részéről logikus lépés volt, hogy két új körút létrehozásával, és a meglévő sugárutak szabályozásával működőképes városszerkezetet hozhat létre. Ezek azonban a sánc ívétől eltérő, új vonalon futnak.
Megjelent a folyóirat 2022. februári számában
Jegyzetek
[1] Pap Ádám: Szeged Településképi Arculati Kézikönyve, a TAK. In: Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat 2021. november, 22-29. o.
[2] Pap Ádám i. m. 22. o.
[3] Pap Ádám i. m. 25. o.
[4] Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1899. (http://www.bibl.uszeged.hu/reizner/index2.html) I. kötet 186. oldaltól. A rác határőrséget csak 1743-51 között oszlatták fel, ekkor a rácok jórésze származási helyére költözött vissza.
[5] Reizner János: Szeged története I-IV. (http://www.bibl.uszeged.hu/reizner/index2.html)
[6] Reizner i. m. I. kötet 237. o.; 238 o.; 330. o.; II. kötet 24. o.; 25; III. kötet 129. o.
[7] Vedres István: A túl a tiszai nagyobb árvizek eltérítése. Pest, 1830. Idézi Reizner János i. m. II. kötet 25. o.; Blazovich László: Szeged rövid története; 2. jav., bőv. kiad.; Szeged,cMNL Csongrád Megyei Levéltára, 2007 (Dél-alföldi évszázadok, 21.)
[8] Hadtörténeti Intézet és Múzeum • G I h vár alaprajzok 1. Plan Chatteau A dela Ville de Segedin du 10 May 1724. [G I h 3364] – Szegedi vár és város 1724 május.
[9] Blazovich i. m. 80. o.
[10] Reizner i. m. I. kötet 237. o.
[11] Kováts István: Egy szegény pórfiú önéletrajza. Budapest 1981. 363. o.
[12] Vedres i. m. 16-19 o.
[13] Blazovich László (szerk.): Szeged atlasz 2014 – Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged. Szeged 2014.
[14] GIBA térkép – 1841–44-es Giba Antal-féle kataszteri térkép 1: 2500 (MNL CsML) digitális másolata
[15] georeferálás: a korábbi térképek GPS-es megfeleltetése
[16] BALLA térkép – Balla Antal 1776. = Mappa ichnographica liberae regiaecque civitatis Szegediensis Fundos intravillanos, hortos, pomaria vineas, cauleta, ac fagopireta in circuitu civitatis situata in genuina figura una cum possessoribus exhibens. De annis 1776–1777. Anton Balla E. C. R. H. A. H. et I. C. P. P. E. S. O. geometra. (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) – digitális másolat
[17] Máté Zsolt: Milyen régiek a szegedi utcák? In: Szeged folyóirat 2020. május-június 50-55. o.