Bogoly József Ágoston: A népéletet és a tájat megjelenítő Bánszki Tamás – az alkotásokat kísérő befogadói élmény

Élményközpontú interpretáció a csodaszarvast, a népéletet-tájat megjelenítő alkotásokról

Mit üzen a kép? című könyvében Diana Newall írja a festészet szerepéről: „Formái és művészeti értékei hozzájárultak vizuális keretrendszerünk − vagyis az identitásunkról, helyünkről és kulturális értékeinkről alkotott elképzeléseink − kialakulásához.” Bánszki Tamás (1892-1971) életművét a Szegedhez kötődő festőművészek között tartjuk számon, akinek művészi világa a szegedi festészetkedvelő és tájtörténeti érdeklődésű közönség részére lehet elsősorban érdekes. Bánszki Tamás művészete a szegedi kötődésű festőket vizsgáló, értelmező és bemutató művészettörténeti értelmezői közösség számára fontos. Az alábbiakban a Szeged és térsége iránti kötődésben is megnyilvánuló képzőművészeti és tájtörténeti élményközösség kohéziójának tudatosítása szempontjából foglalkozunk Bánszki Tamás festőművész értékes munkásságával. A szegedi tájhoz kötődő Tisza-parti életérzést megjelenítő Tiszai kikötő című Bánszki-akvarell, látványbefogadói ízelítőként, már első látásra is rokonszenvessé teszi a festőművész képi világát.   

Bánszki Tamás világát a képélményt felidéző és az élményközpontú befogadást felelevenítő módon mutatjuk be. A befogadói élményt a konvencionális zsánerfestészet átlagos teljesítményeit meghaladó, a népéletet-tájat megjelenítő képek teszik emlékezetessé. Irodalmi párhuzam-példával élve mondhatjuk, hogy Bánszki Tamás művészetében a rurális világ szemléletét hordozó képi megjelenítések szinte az Arany János költészetéből ismert életképi, élethangulati művészi szintet közelítik meg. Bánszki Tamásnak a magyar eredetmítoszt allegorikusan képviselő táblaképei adnak bizonyságot arról, hogy a képi kódok nyomán, a festői látványképző emlékezet históriát és mítoszt láttató képzetvilága, időben visszamenőleg, még a csodaszarvas-eredetmondánk mitikus forrásvidékét is képes képben felidézni. Amikor megtekintjük Bánszki Tamás csodaszarvas-eredetmondát feldolgozó akvarell-táblaképeit, akkor ezzel a befogadói élménnyel találkozunk. Az első akvarell táblaképen ez a felirat olvasható: „Festettem Debrecenben az Úr 1928. évének november, december és 1929. évének január hónapjában.” A jelenetet alul Arany János szavai szegélyezik: „Vadat űzni feljövének / Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s Magyar, két dalia, / Két egy testvér: Ménrót fia. (…) Hunor ága hún fajt nemzett, / Magyaré a magyar nemzet; / (…) Híretek száll szájrul szájra.” A Bánszki-képek hatása át tudja lépni az időhatárokat. A művészi képzelet által az eredetmonda képi síkon mutatkozik meg.  

A népélet és a táj világát a tanya, a földművelés, a lovas szekér életképi megjelenítése idézi fel. Az aratás-cséplés témájú akvarellképek emlékezetes befogadói élményt nyújtanak.

A falut és a tanyavilág épületeit megörökítő festmények, a vásár és piac régi látványával együtt, mára már kordokumentumok is. Bánszki Tamás a lovaival szántó földművest híven örökítette meg, a festményein feltáruló képi világban a bensőséges alföldi táj ugyanakkor nem egyoldalúan elevenedik meg. A tájat és a benne élő ember világát láthatjuk akkor is, amikor a tanya körül ádáz vihar dúl − A vihar című rézmetszetvázlata például drámai erővel érzékelteti ezt. 

Művészi ecsetvonásai és metszetei a tájat és a népéletet örömökben gazdagon, de a hétköznapi nehézségekben bővelkedő megélhetési küzdelmet sem feledve mutatják be. A rurális életvilágban, a föld, a gabona, a búza jelenti az életet. A munka, a földművelés, az aratás fáradságos mivoltában mutatkozik meg ezeken a képeken.

A gyalogjáró, a hazajáró lélek gondjait finoman rejti a táj szépsége, a falu dolgos népélete. A Bánszki-festmények és grafikák tematikája elénk tárja a régi időt és teret. Látható és megelevenednek a hétköznapi élet mára már letűnt jelenetsorai. A vásártéri hangulatos dinnyepiacon az árnyékot adó fa alatt élénkül az élet, beszélgetés hangját szórja szét a szél. A fazekasok is kirakják áruikat. Újhold idején a bokrok és faágak között megcsillan a fény, ezt mutatja az egyik Bánszki-festmény. A szegedi nagytájon ismert népi ráolvasó így szól: „Újhold: új király! / Adjál neköm jó heteket, / Jó hetekben jó napokat, / Jó napokban jó órákat, / Jó órákban jó szöröncsét. / Aztán mög jó egészség!”

A földműves munkavégzés pillanatai, az emberek testén az izmok feszülése, a táj fényei, a nyári forróságban az aratás életteli színei rejtett energiákat ragyogtatnak fel Bánszki Tamás akvarell képein.

A népéletet és tájat megörökítő Bánszki Tamás festői világában a földművesmunka művészi szintű megjelenítésével találkozunk. Népélet-tematikájú festményein láthatjuk, ahogy férfiak aratnak kaszával, kimérten, finoman bánnak a szerszámmal. Mögöttük marokszedő lányok, asszonyok dolgoznak szaporán. Aratás idején, a cséplőgép fémteste az egyik látvány és ehhez járul még az, hogy a gőzgép kéményéből a kiáramló forró koromfüst ferde csóvát rajzol az égre.  Lovas szekérről rakják a kazlat. Később a szérűn sorjáznak már a magas kazalkúpok. Fuvarosok várják a munkalehetőséget. Bánszki Tamás a festői életképi látványképzést sorozatban hozta létre.

Miközben Bánszki festményeit nézegetjük, mit érzékelünk? Ránk bámul a múlt. Mintha filmet néznénk az elmúlt időből. A sorjázó képek szinte egybefonódnak, képszalagot alkotnak. Mit látunk a képeken? Egy régi tavaszból tűnik elő az egyik képen, pihenő lovak az eketaliga előtt. A másik képen fehér vászongatyában, vászoningben, két ökörrel szántő földműves embert látunk. Bánszki-kép örökíti meg: őszi szántáskor varjak lepik a feketén fénylő barázdát, négy lóval győzködik a gazda és szánt, a nekilendült lovak sörénye hullámzik és az erőkifejtéstől, a nehéz munka fájdalmától az egyik ló pofája ráng. A képek nézése nemcsak beavat e látott világba, hanem a mai embert még finoman áthangolja arra is, hogy érdeklődéssel forduljon a premodern világ művészeti értékei felé.  

A táj költői kontextusából Juhász Gyula Őszi altató című versének második versszakát idézhetjük: „Ó bánatos és barna asztagok, / Hol van a nyár, a tűznyilas, a táncos? / Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt, / S az őszi könny szivárog.” Van horizont összeolvadás. Bánszki Tamás képein a premodern világ üzen nekünk. A mai befogadó számára ez az üzenet már szembesítés értékű. Szembesülünk a premodern életvilágok megváltozásának és átalakulásának folyamatával. Kérdezhetjük, mi az új a régiben? Szemlélődésünk közben, Bánszki Tamás alkotásai tágra nyitnak egy ablakot. Melyen át, amikor nézzük a képeket, akkor a képek is „néznek” bennünket?  

A népélet és a táj tele van emberi érzelemmel, apró esendő mozzanattal, múló idővel és a tárt égből hozzánk finom fénypászmákban leszűrődő, életet biztosító fénnyel − a művészi töltésű Bánszki-képek a föld és ég találkozási pontján, az ember mikroreális befogadói szintjén képesek mindezt megjeleníteni.  

Megjelent a folyóirat 2022. februári számában