Máté Zsolt: Települési értékek – szegedi kapuk, vámok

Gyermekkoromat a Tisza-parton töltöttem. Házunk, a Felsőtiszapart (sic!) 32. az út szintjén állt. A város utolsó háza volt. Tőlünk kifelé csak a dédapám építette Mészégető, a Lippai Fatelep (vagy Gyártelep) és a futballpálya volt. Előttünk futott az országút – ahogy akkor nevezték. Ártéri füzes még nem volt. Ablakunkból a Tiszára, a Bertalan emlékműre, a pontonhídra lehetett látni. A Belvárosi híd nem épült még meg. A ház helyén ma tízemeletes toronyház áll a töltés mögötti mélyedésbe építve.

Testvéreimmel rengeteget csatangoltunk. Ha elmentünk, édesanyám utánunk kiáltott: A vámházon túl në mönjetök! – Ez azt jelentette, hogy Tápé felé a Körtöltésen, a villamos végállomáson túl ne menjünk. De, hogy ott állt-e vámház, arra bizony sehogyan nem tudok visszaemlékezni. – Persze valamikor kellett állnia, de, hogy megvolt-e még akkor, azt nem tudom. Ez jutott eszembe, amikor ötletet kaptam, hogy írjak a város kapuiról, s ennek kapcsán a vámházakról is.

A vámokról a várostörténetből persze tudtam. Igaz, hogy mindig csak felületesen említették. A vámmentességről én is írtam. Legutóbb, a cikkeimet összefoglaló könyvem fülszövegében írtam, hogy a városi telek jogintézmény is volt, amely többek között, a tulajdonosának vámmentességet biztosított.[1] Részletesebb adatokat csak a város török adójegyzékében találtam.[2] 1948. szeptember 1-én a helyi lap (Délmagyarország) hírben közölte, hogy a városi javadalmi hivatal javasolta a városnak, hogy a vámházakhoz szükséges kilenc sorompót hozassa rendbe. Ezévben, november 10-én ugyanez a lap a vámházak helyreállítási igényét említi meg. A nagy összefoglaló munkában, a Szeged története[3] címűben csupán egy érdemi adatra bukkantam: az 5. kötet 667. oldalán Farsang Lászlóné írja: „Szeged város területén a piaci kereskedelemnek nagy hagyománya van. Korábban hét vámház létezett a városban, amelyek a különböző útvonalakon piaci árusításra behozott termékeket vámolták. 1956-ban megszűntették őket.” (A rendeletet nem sikerült föllelni.) – Főleg az 1956-os évszám ragadta meg a figyelmemet. Korábban nem foglalkoztam vele, de tudat alatt az élt bennem, hogy legkésőbb már a Monarchiával eltűntek az ilyen helyi vámok. – Elkezdtem utánanézni.

De miért érdekes ez, ha már úgy sincsenek meg?

Vörös Győző, a Keresztelő Szent János és Salome tragikus történetének helyszínéül szolgált machaerusi Heródes-vár feltárásáról írt könyvében idéz egy érdekes jelenetet. A Holdat elsőként megjárt űrhajós, Neil Armstrong és egy régész a jeruzsálemi Templomhoz vezető lépcsőn beszélgetnek:

Nézze, ezek azok a lépcsőfokok, amelyek annak idején a Templomhoz vezettek, tehát biztos, hogy Jézus sokszor felment rajtuk – mondta a régész, Ben-Dov.

Armstrong megkérdezte, hogy akkor ezek azok az eredeti lépcsőfokok, amire Ben-Dov azt felelte, hogy azok.

– Vagyis Jézus tényleg ezeken lépkedett? – ámult el Armstrong.

− Így van! – válaszolta Ben-Dov.

− Be kell vallanom – ismerte el Armstrong az izraeli régésznek – most, amikor ezekre a kövekre lépek, izgatottabb vagyok, mint amikor a Holdra léptem![4]

Persze, ehhez foghatót Szegeden nem találhatunk. De ez jó példa arra, hogy egy semmitmondó helyhez, akár egy kőhöz mit tehet hozzá, ha tudjuk a történetét, értelmét, kötődését.

Egyik legrégebbi, ide kívánkozó történetünk az ókori Romulusz és Rémusz jólismert esete.

Emlékezzünk csak – Krisztus előtt 753-ban Romulus egyesítve törzseket a Palatinus, Esquilinus, és Caelius dombokon megalapította Rómát. Ekéjével körbeszántotta az első Róma, a Roma quadrata határait,[5] megjelölte a ki- és bejárásra kizárólagosan szolgáló kapukat. Testvére Remus életével fizetett –, Romulus a városi bíróság elé vitette öccsét, akit végül lefejeztek, – mert nem vette komolyan az egy ekenyomnyi határt és a „kapukat”, és lekicsinylése jeléül átugrotta ezt a kijelölt vonalat, úgymond a „városfalat”. – A körülszántás városalapítási szimbolikája Rómában több mint nyolcszáz éven át fennmaradt. Jeruzsálem újra alapításának (Aelia Capitolina) emlékérmén – Kr. u. 130-132 körül – Hadriánus ökörrel szántja körül a várost.[6]

A római, romulusi városfal a védelmi szerepén túl alapvető topográfiai – és mint láttuk – jogi jelentőséggel is bírt. Ennek a sokrétű taglalásába most nem megyünk bele, de fontos kiemelni például, hogy különleges kivételektől eltekintve, temetkezni csak a falakon kívül lehetett. A falakon belül helyezkedtek el a pogány Róma és általában a birodalom városainak topográfiáját meghatározó alapvető elemek, a cirkusz, fürdő, a politikai élet színterei – a fórum, az oszlopcsarnok, a rostra (a nyilvános szószék), a közkutakban, szökőkutakban végződő aquaeductusok (vízvezetékek), a csatornahálózat, a pogány templomok.[7]

Egy ekenyom… A településtörténeti értékek – például a vámok, városkapuk – sokszor ilyenek. Csak elvi vonalak, talán térképen meghatározható helyek, esetleg csak évszázadokkal korábbi rendelkezések, amelyek a város sorsát megváltoztatták, szerkezetének értelmet adtak, de hatásuk esetleg a városszerkezetben ma is él.

Ha tudjuk a magyarázatot, értelemmel tölti meg az életterünket. Mátyás király kolozsvári szülőháza nagyon szép. De korántsem lenne ilyen, ha Mátyás nem ad neki örökös adómentességet, ha Ferenc József ezt meg nem erősíti, ha Kós Károly kellő tisztelettel a házat nem állítja helyre. És másképp lépünk be a szegedi vár melletti Szent Erzsébet templom romfalai közé is, ha tudjuk, hogy itt járt Hunyadi, Kapisztrán vagy Mátyás király.

Ha Vörös Győző, a szentföldi régész Bibliával és más ókori írásokkal a kezében ássa a Machaerus-i hegyet, mi – mondhatnánk – Reiznerrel[8] a kezünkben járjuk be a Várost vagy nézzük a térképét. Habár éppen Reizner nem sokat mond a Város kapuiról és vámházairól.

A vonatkozó – elérhető – irodalom nagyon szegényes. Sikerült azonban föllelni azt a törvényi előzményt, amely a Szegeden 1956-ig fennállt, és a vámrendszer alapjaként értékelhető. Budapestről írva Fabó Beáta megjelöli ezt a Bach korszakban kiadott császári parancsot: „Az 1850[9] és 1853 között hozott császári pátens és pénzügyminiszteri rendeletek megteremtették a városi vám- és fogyasztási adó részletes szabályozásának alapelveit. Szabályozták a vámköteles és fogyasztásiadó-köteles árukategóriákat táblázatos árszabással, lehatárolták a vám- és fogyasztási adóterületet, és megteremtették a szervezeti működés alapszabályait. Ezt az alapvető sémát használták a továbbiakban – mintegy 100 éven keresztül – egészen a vám- és fogyasztási adórendszer 1950-ben [Budapesten] történt megszüntetéséig.”[10]

A kapuk vonatkozásában ajánlatos a térképekkel kezdenünk. A szakirodalom is hozza a városkapuk nevét, a helyekkel azonban hamar zavar mutatkozik. A Péterváradi kapu vagy a Budai kapu név például a belvárosban és a város szélén is feltűnik. A történelmi térképek kézbevétele azonban hamar eligazít. Többféle kapuról beszélhetünk akár ugyanazzal az elnevezéssel – esetleg ugyanabban az időben is. Ezért szükséges egy kis magyarázat: kapui voltak a Várnak, a Palánknak, az Eugéniusz árka által körülvett Csillagsáncnak (Külpalánknak) és a Városból kivezető utak végén a kapuknak.

Mit mutatnak a történeti térképek? (A teljesség igénye nélkül.)

Íme:

1695-98 – Fürstenhoff: 4 várkapu (a tiszai bizonytalan), 4 palánki kapu (Vár felé, a Tisza felé, a Belváros felé, Alsóváros felé)

Azért fontos a Fürstehoff térkép, mert ezen világossá válik az útrendszer: hogy a Palánk és a Fölsőváros között nem a Váron keresztül volt kapcsolat, hanem a Palánk nyugati, Őrmester kapuján át lehetett elérni a vár és a Palánk alatt futó észak-déli utat, amelynek fölsővárosi elágazása vezetett a Szer-Sáregyház-Félegyház úton át a régi Pesti úthoz, és az Őrmester kaputól nyugat felé pedig az újabb budai út nyílt.

1751 – Durchlasser: A Palánk két kapuját ábrázolja és a Csillagsánc 3 kapuját. Felirat egy van: a Palánk déli kapuja Chloster Thürl (Kolostor kiskapu). A Thürl a Thür/Tür (ajtó, kapu) szónak német (osztrák!) kicsinyítőképzős formája, és helyesen fordítják kiskapunak. Ennek a kapunak a neve így is terjedt el. Ez azonban csak valami korábbi elnevezés ismételgetése lehet[11], mert ez a térkép is, és mindegyik másik, utat átengedő, rendes szekérkaput mutat. Ne tekintsük kiskapunak: De la Croix Paitis 1713. évi, mindkét térképén innen visz ki a Palánkból délre az út. 1747- ben Kaltschmidt térképén is széles ez a kapu. A középkor óta itt vezetett ki dél felé a Suburbiumból, a későbbi Palánkból az egyik legfontosabb nemzetközi kapcsolatot biztosító út, a Péterváradi út.

1763 – Durchlasser: felírások nélkül 4 várkapu, 2 palánki ( a Vár felé nincsen), 3 Csillagsánc kapu:

1763 Plan der Alten und Neuen Vöstung Segedin – 3 várkapu, 3 palánki kapu ( 2 őrházzal) 3 Csillagsánc kapu: Nach Arad, nach Ofen, nach Peterwardein

1776 – Balla Antal térképe: Név szerint is feltűnteti a Porta Budensis-t és a Porta Petervaradiensis-t. Mindkettő a Csillagsánc kapuja az előbbi a nyugati, az utóbbi a déli.

1839 – Buday térkép: a Balla térképpel azonos kapu felírások.

1841-44 – Giba térkép: Alsó kapu (a Vadkerti tér helyén), Péterváradi kapu (a Petőfi S. sugárút vonalában,vámház rajza).

1850 – Bainville térkép: Budai kapu (vámház rajz?), Péterváradi kapu (vámház rajz) Közép kapu (az alsóvárosi temetőhöz – csak ezen a térképen szerepel), Tompai kapu (vámház rajz).

1853 – térkép: Csongrádi kapu, Pétervári kapu, Budai országút, Pesti út – mind a négy városszéli kapu vámháznak tűnő épület rajzával.

1861 – II. katonai fölmérés: Budai kapu, Péterváradi kapu. Mindkettő a városszéli kapu.

1879 – átnézeti térkép: Tápai kapu, Gyevi kapu, Csongrádi kapu, Budai kapu, Pétervári kapu, Tompai kapu (mindegyik vámház rajzzal).

1883 – Engel térkép: (tápéi) vámház felírat, a vásárhelyi, budai vámház rajza (felírat nélkül).

1922 – Jakabffy térkép: 9 vámházat ír fel, de elnevezés nélkül, a Körtöltés, illetve a vasúti töltés vonalán (a korábbi kapu elnevezésekkel azonosítjuk): Tápai-, Gyevi-, Csongrádi-, Rókusi-, Budai-, Kálvária- (az elnevezés egyik térképen sem szerepel), Pétervári-, Tompai kapu és egy név nélküli kapu az alsóvárosi Máglya sor (akkor Halom átjáró) tiszai végén.

Azért volt fontos a térképek átnézése, mert az irodalomban csak elvétve fordul elő egy-egy kapu megnevezése. Most így nevük és helyük szerint el tudjuk helyezni az egykor volt kapukat – a fizikailag is kiépített, illetve csak a kivezető utak által meghatározott kapukat.

A Vár kapui – A törökök alatt 1692-ben vízbe omlott tiszai fal kapuját is figyelembe véve a négy kapu égtáj szerint: keleti vagy vízi kapu, északi kaputorony vagy Szolnoki kapu, nyugati kaputorony (a Budai kapu elnevezés az erőd nyugati bejáratát jelölte, a kapu be volt falazva), és volt a Palánk felé nyíló déli kaputorony.[12]

A Palánk kapui – A Palánknak három kifelé vezető kapuja volt. A mai belvárosi híd közelében volt a hajóhídra vezető Tiszai kapu. Közvetlenül mellette volt a Harmincad Hivatal, délebbre a Roosevelt téren a Hajózási Hivatal. A Victor Hugo utca Kelemen utcai torkolatánál nyílt a Nyugati-, az Őrmester kapu, délen, az Aradi vértanuk terének körülbelül a közepén pedig az Alsóváros felé, a Kolostor kiskapu. Természetesen a negyedik kapu a palánkon belül a Vár déli kapuja felé nyílott.[13]

A Csillagsánc (Külpalánk) kapui – A térképi felírások szerint északra nyílt az Aradi kapu a Juhász Gyula utca felé, a nyugati, a Budai kapu a Kossuth Lajos sugárút felé, illetve a déli, a Péterváradi (Szabadkai) kapu a Kárász utca felé.[14]

A város külső kapui – Ahogy fentebb írtuk: a Tápai-, Gyevi-, Csongrádi-, Rókusi-, Budai-, Pétervári- (Péterváradi), Tompai (Alsó) kapu és egy meg nem nevezett vízi kapu az alsóvárosi Máglya sor (akkor Halom átjáró) tiszai végén. ­– Egyedül az 1850. évi Bainville térképen szerepel még az alsóvárosi temetőhöz vezető Közép kapu. Még egy leírás említi a Kálvária kaput, de ez ábrázolva sehol nincs. Nyilván a Kálvária sugárút végét emlegették ilyen néven.

A Szeged Atlasz a 86. oldalon írja, hogy a kapuk nevét, sőt újabb kapuk nevét is a Kapuházak nevei a 19. század folyamán megőrizték: Petervári kapuház, Szabadkai kapuház, Budai kapuház, Rókusi kapuház stb. (Csongrád Megyei Levéltár – Tervtár 9136/1873)

Mit tudunk a kapuk fizikai megjelenéséről és használatáról? Reiznerhez kell fordulnunk:[15]

1552-ben, a szegedi veszedelem idején: „a palánk kapujainál csak egyes török őrszemek voltak elhelyezve. (…) [A magyarok] a sánczokat, melyeknek árkaiban a sekélyebb állóvíz be volt fagyva, minden nehézség nélkül megmászták. A palánkon, vagyis a kerítésen is könnyűszerrel átjutottak s a kapuknál levő csekélyebb számú őrséget megtámadták, levágták s az így felszabadult kapukon a hajdúk tömegesen tódultak a palánkba. (…) a betóduló hajdúk a várkapuhoz értek, az árkon levő hidat már felvonva találták s a várnak meglepőleg tervezett elfoglalása így lehetetlen volt.”[16]

Az 1686. évi visszafoglaláskor a vár északi és nyugati kapui be voltak falazva. „A várnak a déli kapun át volt az egyetlen, még pedig felvonó híddal ellátott bejárója. [A várat] mély vízzel telt árok vette körül. Ezen árkon a déli kapu előtt híd vezetett keresztül. A palánkba két bejárón − kapun − lehetett bejutni. Az egyik a vár délnyugoti köröndjének közelében volt. Ez a vár és a palánk városrész közt létezett hosszas, keskeny térre vezetett. A másik kapu a mai Gizella-téri kis kápolna környékén volt.”[17]

A visszafoglaláskor „a feltételek elfogadása után október 22-én mindkét fél egymásnak kezeseket adott, s még aznap este a császári hadsereg a vár egyik hídját és kapuját birtokba vette, oda őrséget is helyezvén. A következő napon – október 23-án – a teljes átadás is megtörtént”[18]

1706-ban a kurucok támadásakor a várbeliek „[a] kapuk felvonó hídjait még elég gyorsan leeresztették s így a tornyokat elfoglalni s a várba behatolni [a kurucoknak] nem sikerült.”[19]

1708-ból arra van adat, hogy pestisjárvány miatt: „a vár és a palánk kapuit elzárták. A kereskedők és utasok ha vészmentes helyről jöttek, a Tiszán hajókon átszállíttattak. A városból azonban senki sem távozhatott s a közlekedés fennakadt.”[20]  

1739-ben ugyancsak járvány miatt kordonnal vették körül a várost, „s a városba csak két kapun lehetett bejutni, hol az őrök minden érkezőt megvizsgáltak s a lazaretumba küldtek.”[21] 

1716 – a Csillagsánc megépülte után – a városból „az új palánkba három nagy kapun lehetett bejutni. Az egyik (szabadkai kapu) a mai Kárász- és Kölcsei-utczák sarkán, a másik (budai kapu) a Kossuth Lajos-sugárút és Vadász-utcza, a harmadik pedig (csongrádi kapu) a Fodor- és Mihály-utczák keresztezésénél volt. Mindhárom helyen felvonó hídak voltak. A gyalogközlekedésre három “kis kapu” szolgált. Egyik a Tiszaparton a sörház mellett, mely a katonai kórházzal való érintkezésre szolgált, a második a Gizella-téren, a harmadik pedig a felsővárosi közlekedésre, a sóházak mellett volt. Ez utóbbi helyen a híd mellett Szent János szobra állt, mely a legutóbbi időkig fennmaradt. Minden kapunak őrsége volt. Éjjel a kapukat elzárták s a felvonó hidakat felhúzták. De la Croix Paitis nagyszabású terveiből a déli és nyugoti várkapu elé még egy-egy ravelin épült ki…”[22] Tehát voltak „kis kapuk”, gyalogkapuk is!

A vár erődítéseül 1714-16. években, félkör alakban épített csillagos földsánczon kívül, nyugat felé a “budai kapu” környékén tartotta a katonaság gyakorlatait,[ ] este a palánk kapuit elzárták.[23] [ ] A rendőrség keretébe tartoztak a [ ] kapusok.[24]

1827-ben a kapuktól a piacig és a hídig vezető utakat kikövezték, lámpásokat helyeztek el.[25]

1849 júliusában a várparancsnok a polgári hatóság azon kívánatának teljesítését, hogy a várkapu fekete-sárga színeit nemzeti színűre befestesse, a kétfejű sast eltávolíttassa – megtagadta.  [ ] Az augusztus 1-én tartott közgyűlés azonban a főkapitányt útasította, hogy a vár kapujait nemzeti színűre festesse be és a kétfejű sasokat távolíttassa el, ami nyolczadnapra meg is történt.[26]

A Nagyárvízkor, 1879. március 14-én „az »Arad« gőzhajó elsodorta a hajóhíd egyik kapuját s ennek következtében az Új-Szeged felé való közlekedés szakadt meg egy időre.”[27]

Ezzel a kapuk (Reizner által ismertetett) szerepét befejeztük. A Vár és a palánkok kapuihoz felvonóhíd csatlakozott. A kapukat este és például járványveszély esetén zárták. A külső kapuk műszaki létesítményéről – ha egyáltalán volt ilyen – a várostörténetben nem esik szó. – Utóbb valamikor, nem tudjuk mikor, mégis sorompókat állítottak, hiszen 1948-ban ezeknek a javítási igényéről van híradás.  – Külső védekezésre csak járvány esetén került sor. Ekkor a várost kordonnal lezárták és csak kivételes, ellenőrzött helyeken lehetett bejutni. Voltak őrzött gyalogkapuk is. Megjegyezzük még, hogy a mészárosok csak a palánk kapun kívül dolgozhattak.

A kapuk legfontosabb, évszázadokon át jelentős szerepe, a vámolás volt. A várostörténeti irodalom leginkább a vámmentességi rendelkezéseket hozza. Ennek se szeri se száma. A Szeged Atlasz a 65. oldalán sorolja föl a legfontosabbakat az 1389, 1415, 1422, 1430, 1438, 1450, 1471, 1516. évekből.

A város vámjogáról viszont kevés szó esik: 1731-ben a szegediek a Maty-hídon is vámot szedtek. [28] Erre 1742-ben királyi kiváltságot kaptak.[29]

A város 1872. évi szept. 1-től fogva életbe léptette az általános hídvám-fizetési kötelezettséget, behozta a piaczi helypénzszedést s a vasúton és hajókon érkező szállítmányok után kövezetvám mázsa-krajczárok szedését rendelte el.[30]

Kapuknak jószerivel csak ott van értelme, ahol falak is vannak. Szegednek hagyományos értelemben vett városfala, mint például Pestnek, Sopronnak, Kőszegnek, nem volt. – Bár az eredeti oklevél elveszett, 1247-körül elég adat van ahhoz, hogy biztosan tudjuk, hogy a város IV. Bélától Buda és Fehérvár kiváltságait kapta, tehát királyi szabad város volt. Ezt II. Ulászló 1498-ban, majd II. Lajos is1523-ban megerősítette.[31] Tehát Zsigmond 1405. évi decretum minus-a értelmében fallal kellett volna körülvennie magát.[32] A királyi várnak voltak falai, de ezek nem minősültek városfalnak. Hogy vajon a Palánkot övező árok, töltés és cölöpsor létesítését tekintették-e a rendelet végrehajtásának, vagy ahogyan Szalontai Csaba utalt rá, a keskeny folyóparti hátságot körülvevő mélyebb, 8-10 km átmérőjű félköríves Szegedi-medence, amelyet szinte összefüggő vízterület vett körül, természetes védelemmel vette körül a várost.[33] Talán ezért nem alakultak ki városfalak.[34] Ezt a gondolatot megerősítené a föntebb említett Maty-hídi vámszedési jog. Hiszen a Maty-híd éppen ennek a medencének a déli határa. – Megemlíthető még, hogy a városi híd esetében a hídvám fizetésére a feljáróknál kis vámépítmények szolgáltak.

A város határában lévő vámházak melletti kapuk csak szimbolikus kapuk voltak mindenféle kapuszerkezet nélkül. Az áthaladást a vámőrség kontrollálta. Tömörkény az 1896-ban írt A csempész című rövid kis írásában a tanyai ember vámőrséget kijátszó furfangját írja le – Jegenye János a vámos bosszúságára addig cserélgeti zsákjában a kutyáját és a bárányt, míg végül sikeresen megússza a vámot.[35] Ha ember- és tárgyközelben akarunk tájékozódni és nem a történelemkönyvek általánosságában, olykor jó Tömörkényhez fordulnunk. Ebből a novellából is három dolgot tudhatunk meg: A vámvonalon kívül töltés volt. A vámőr kardot viselt – no, ez nem valami hadakozásra való felkészültség nála, hanem egyszerűen az akkori hivatalosság jele. A ház pedig „kalickás ház” volt. Ez a vámházhoz toldott, talán félig nyitott, alacsony kerítésfalú, de kapuval záródó – ügyfélfogadó – faépítmény lehetett.

A vámházak már nem állnak. – Kivétel egy van, Újszegeden a Szőregi útnál. Ott még átalakítva megvan. De Újszeged nem volt a cikk témája (Újszeged Szegeddel 1880-ban egyesült.). A szegedi vámházakat 1956-ban apróhirdetések helyi hivatkozásaiban – hogy t. i. a vámháznál – a Délmagyarban még májusig megtaláljuk. Azután októberben csak két méltatlankodó írás van arról, hogy miért is kellett őket eladni? Ezt követően már a Délmagyar sem említi a vámházakat.

A kapuk és vámok történelmi feltárása nem öncélú tudományos kíváncsiság. Ismeretük további kutatások és ismeretek forrása lehet. Az írásokban és térképeken megőrzött helyek Szeged múltjának – és nemcsak településrendszerének – hanem közlekedésének, működésének, árufeltöltésének és áruellátásának, az árumozgatásnak, a város mindennapi ellátásának rendszerét őrzik. Kapcsolódnak az alközpontok kialakulásához, a piacok ellátó rendszeréhez, végső soron a városi szociáltopográfia kialakulásához, humánökológiai múltjához, mindennapjaihoz.

A kereskedelemi és ellátó szerep hajtotta a város fejlődését. Különleges fekvése, a Tisza és a Szegedi-medencében találkozó országos és nemzetközi útvonalak kapcsolódása adta azt a védő, elosztó szerepet, amely a várost – bár a Római birodalomhoz sem tartozott – az ókortól kezdve a környezetéből kiemelte és a középkoron át az ország egyik legjobban fejlődő városává tette.

Budapesten az 1960-as évektől jeles épületeken, vagy például a városkapuk helyén a burkolatban 1-2 mondatnyi helytörténeti vonatkozást is márványba vésettek vagy bronzba öntöttek. Az ilyen ismertetők fontos figyelemkeltők. Szegeden – bár a városnak nagyon gazdag helytörténeti irodalma, ezen belül topográfiai irodalma van – ilyen kezdeményezésnek csak egy nyomát találni: a Kárász utca és Kölcsey utca találkozásánál meg van jelölve a Péterváradi kapu (a 2. ábrán a 10-es kapu).

A felhasznált térképek jegyzéke

• 1695-98 Fürstenhoff – FÜRSTENHOF térkép: – Plan von Szegedin (1698); Fürstenhof gyűjtemény, közli Kratochwill Mátyás: A szegedi vár és környéke a 18. századi erődítések és újjáépítések után, 1775 körül. MFMÉ SH 13 (2010) 45–58. o. – digitális másolat
• De la Croix Paitis 1713 – várostérképe 1713 (Situation de Segedin et se environs. M.n. Vienna (GIH 619/2. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) – digitális másolat
• 1747 – Kaltschmidt térkép – Katschmidt Ábrahám: Szeged belterületének helyzetrajza 1747-ben. In: Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1899-1900. I. kötet, 336-337 o.
• 1751 – Durchlasser – Hauptplan von der Alt und Neuen Vestung Segedin; Bécs: GIh 659/9 inland c5 szeged 08 2439. Durchlasser 2^ten Mayo 1751. – digitális másolat
• 1763 – Durchlasser – Plan der Festung Szegedin; Bécs: GIH 3215k7k szeged 1646. Durchlasser – digitális másolat
• 1763 Plan der Alten und Neuen Vöstung Segedin – GIH 0634-szeged Szeged 1763
• 1776 – Balla Antal térképe – Balla Antal 1776. = Mappa ichnographica liberae regiaecque civitatis Szegediensis Fundos intravillanos, hortos, pomaria vineas, cauleta, ac fagopireta in circuitu civitatis situata in genuina figura una cum possessoribus exhibens. De annis 1776–1777. Anton Balla E. C. R. H. A. H. et I. C. P. P. E. S. O. geometra. (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) – digitális másolat
• 1839 – Buday térkép – Balla Antal 1776/2. = Mappa originalis individualis dimensionis libera et regiacque civitatis Szegediensis fundos intravillanos, hortos, pomoria, vineas, cauleta, ac, fagopireta, in circuitu civitatis situata in genuina  figura possessorumque insertione repraesentas de anno 1776–1777. (Buday Mihaly altal Balla Antal 1776–1777-ben készült térképéről 1814-ben készített másolat.) (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)
• 1841-44 – Giba térkép – 1841–44-es Giba Antal-féle kataszteri térkép 1: 2500 (MNL CsML) digitális másolat
• 1850 – Bainville térkép – Sz. kir. Szeged városának helyzetterve 1850. Josef Bainville térképe. (MNL CSML) – digitális másolat
• 1853 – térkép – Szeged szabad királyi város térképe, szerkesztették és rajzolták Palugyay Ignácz és Lukács Ignácz 1853 – digitális másolat
• 1861 – II. katonai fölmérés
• 1879 – átnézeti térkép – Szab. királyi Szeged város belterülete-utcahálózatának Átnézeti Térképe 1879 – digitális másolat
• 1883 – Engel térkép – Szeged szab. királyi város hiteles térképe 1883 Engel – digitális másolat
• 1922 Jakabffy térkép – Szeged sz. kir. város belsőségének térképe – készítette: Jakabffy Lajos vár. mérnök
• Topográfiai térkép 2010 – Szeged topográfiai térképe 2010. In: Blazovich László (szerk.): Szeged atlasz 2014 – Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, 2014. – 03 tábla, Szeged 2014.

Megjelent a folyóirat 2022. áprilisi számában

Jegyzetek

[1]  Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss. Tanulmányok Szeged múltjából. Szeged, Areión könyvek, 2020.

[2]  Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi törökadóösszeírása. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged, 1979.34-36. o. ­– Reizner János: Szeged története I-IV.  Szeged, 1899- 1900. I/1. kötet ,13. o.

[3]  Reizner János: Szeged története I-IV.  Szeged, 1899-1900. IV. kötet, 667. o.

[4] Vörös Győző: Machaerus. Szentföldi magyar ásatások 2009-2021 2021. Budapest, MMA Kiadó, 2021, 291. o.

[6] Tarjányi Béla: Keresztény emlékek az első három századból. Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2019. 2019. 26. o.

[7] Robert A. Markus: Az ókori kereszténység vége. Budapest, Kairosz Kiadó, 2010. 210.o.; Aquincumban például 2 amfiteátrum, törvényhozási épület, aquaeductus közkúttal, közfürdő, peristyliumos üzletsor, macellum, négy szentély és helytartói palota volt.

[8] Reizner i. m. (http://www.bibl.uszeged.hu/reizner/index2.html)  

[9] 1850. szeptember, 357. sz. császári pátens és ennek végrehajtásáról 1850. november 19. 398 sz. rendelet és 1850. november 23. PM-rendelet. (A 2. sz jegyzet a következő kötetben: Fabó Beáta: A budapesti vámvonalrendszer változása a XIX-XX. században. In: Szvoboda Dománszky Gabriella (szerk.): Tanulmányok Budapest múltjából. 25. kötet. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum – Budapest Főváros Levéltára, 1996. 61–84.  o. (p.https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_BPTM_TBM_25/?pg=64&layout=s    letöltés: 2022.02.08.)

[10]  Uo. 61-63. o. és 12 900/1948/279/korm. sz. rendelet a szfőv adószedésének a megszüntetéséről. 274 100/1949/XII. 30/11 b PM sz. rendelet a Budapest főváros vámvonalán szedett városi vám megszüntetéséről.

[11] Az 1697 évi telekkönyv leírása hol kapunak, hol kiskapunak írja (Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből VIII. Szeged, 1984. p. 29–159. o.)

[12] Horváth Ferenc: A Szegedi Vár története. In: Castrum Bene hírlevél 2006/2 8. o.

[13] Blazovich László (szerk.): Szeged atlasz 2014 – Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Szeged 2014. 15. o.

[14] MÁTÉ Zsolt: A Csillagsánc – Szeged elfelejtett erődje. In: Szeged folyóirat 2022. február, 3−9. o.

[15] Reizner i. m.

[16] Uo. I/124. o.

[17] Uo. I/228. o.

[18] Uo. I/174. o.

[19] Uo. I/220. o.

[20] Uo. IV/170. o.

[21] Uo. IV/175. o.

[22] Uo. I/237. o.

[23] Uo. III/24. o.

[24] Uo. IV/82.o.

[25] Uo. IV/218. o.

[26] Uo. II/98. o.

[27] Uo. II/351. o.

[28] Uo. I/113. o.

[29] Uo. I/ 380. o.

[30] Uo. II/271. o.

[31] V. ö.  Reizner i. m. I/41−88 o. és IV/127−128. o.

[32] Reizner i. m. IV. kötet 5. o. utolsó és 6. o. első sora latinul: némely városokat védfalakkal kell körülvenni (az oklevél 1464. évi átirata éppen Szegeden maradt meg)

[33] Szalontai Csaba: Szeged születése. Budapest, Martin Opitz Kiadó, 2019. 105. o.

[34] Petrovics István: A városterület topográfiája. In: –    Kristó Gyula és mások (szerk.): Szeged története I-V. Szeged, 1983-2010. I. kötet, 356. o.

[35]Tömörkény István: A tengeri város. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1956. 342−346. o.