Pusztai Virág: A kávéházi vetítésektől a virtuális valóságig
A szegedi mozizás története egy képes kiadvány lapjain
Városunk kultúrtörténetének szerves részét képezi a mozgóképszínházak históriája. Az, hogy mikor, kik és milyen létszámban, vagy épp milyen áron látogathatták a szegedi vetítőtermeket, hogy mi szerepelt a műsoron, vagy milyen nevet viseltek éppen a mozik, abból kiolvasható a város történetének egy része, de lehet következtetni az ország és a nagyvilág eseményeire is.
A Belvárosi Mozi 100 című kötetet elolvasva odaképzelhetjük magunkat a New York kávéház polgári miliőjébe, ahol már 1907-ben vetítettek filmeket, vagy az akkor Magyarország legszebb filmszínházának tartott Belvárosi Mozi 1920-ban megtartott ünnepélyes megnyitójára zsúfoltságig megtelt díszterem forgatagába, netán 1930-ba, az első hangosfilm-vetítésre, amikor az épületből kiszoruló közönség az utcán ámuldozott a kiszűrődő hangokon. Átélhetjük az ’50-es éveket, amikor a pártvezetés olcsó jegyárakkal ösztönözte a moziba járást, és azt az időszakot, amikor a Széchenyi Mozit Fáklya, a Korzót Vörös Csillag, a Belvárosit pedig Szabadság névre keresztelték át. A könyv végigvezet bennünket az olyan hullámvölgyeken, mint amit a televíziókészülékek elterjedése, a rendszerváltás utáni gazdasági változások, vagy épp a plázamozi-hullám okozott a szegedi kőfilmszínházaknak.
Mint a cím is mutatja, a kötet főszereplője a történelem viharait máig túlélő Szegedi Belvárosi Mozi, de kitekintést ad a teljes szegedi mozitörténetre. Az Ibos Éva által szerkesztett könyv ilyen minőségében hiánypótló alkotás, hiszen erről a témáról eddig inkább csak tanulmánykötetek, folyóiratok hasábjain olvashattunk. Most azonban – Magyar Milán tervezőmunkájának köszönhetően – egy fotókkal és kordokumentumokkal gazdagon illusztrált, szép kivitelű kiadványban összegződik a szegedi filmszínháztörténet, melynek szerzője Fári Irén és Ibos Éva. A megjelenés apropóját az adta, hogy a Belvárosi Mozi 2020-ban (az akkor tomboló Covid-19 járvány egy lazítási periódusát kihasználva) ünnepelhette fennállásának 100. évfordulóját. A kötet az ezt követő évben, 2021-ben jelent meg a Szegedi Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. kiadásában.
A rövid blokkokba tagolt helytörténeti munka a szellős tördelésnek és a sok illusztrációnak köszönhetően könnyen befogadható olvasmány. Megismerhetjük belőle a Belvárosi Mozi megépülésének történetét, képet kaphatunk arról, hogy mikor milyen filmeket vetített, és azokra hogyan csábította be a közönséget. Olyan érdekességek is kiderülnek, hogy a bevétel után mennyi vigalmi, forgalmi, cenzúrabizottsági és kultuszadót, hadirokkant-járadékot kellett fizetni az üzemeltetőnek, hogy milyen logisztika kellett az országban vándorló kópiák megszerzéséhez, mikor mennyibe került egy-egy mozijegy, milyen ütemekben kerülhetett sor a gépészet korszerűsítésére vagy a széksorok felújítására az idők során. Figyelmet szentel az ezredforduló utáni életnek is, felidézve néhány filmpremiert vagy egy-egy neves filmes szakember szegedi látogatását. Képet kaphatunk arról, hogyan sikerült a Belvárosi Mozinak túlélnie a viszontagságokat, hogyan találta meg helyét és szerepét a változó világban, milyen technikai újításokat tudott bevezetni, miközben korábbi vetélytársai kénytelenek voltak örökre bezárni a kapukat. A kötet végén pedig olvasható egy-egy ismertető a vetítőtermek névadóiról, Balázs Béláról, Csőke Józsefről és Zsigmond Vilmosról.
A könyvet tehát haszonnal forgathatják mind a mozirajongók, mind pedig a helytörténeti érdekességek kedvelői. Egy tartalomjegyzék ugyan megkönnyítené a kötetben való tájékozódást, egy irodalomjegyzék pedig hasznos lehetne azok számára, akiket bővebben érdekel a téma. Ám ezek hiánya nem von le a szép kivitelű és színvonalas kötet értékéből.
Fári Irén – Ibos Éva: Belvárosi Mozi 100. Szeged, Szegedi Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft., 2021.
Megjelent a folyóirat 2022. szeptemberi számában