Apró Ferenc: A Cserzy család dedikációiból

Az alábbiakban a Cserzy família könyvtárában fönnmaradt, vagy mások könyvtárába Cserzy Mihály révén került kötetek néhány dedikációját szemezgetem.

Nem kevesen vagyunk, akik Cserzy Mihály (1865–1925) Az öreg Szeged című megszerezhetetlen könyvecskéjét (1922) tartjuk az író legjobb munkájának. Városunk Víz utáni (és előtti) vendéglátásából szemezget, munkáját a fölcsillantott képek teszik szinte letehetetlenné. Nekem is kedves olvasmányom, de annyira, hogy név- és tárgymutatót készítettem hozzá. A Somogyi-könyvtár őrizte példányban van az aláírás nélküli ajánlás:

Móra Ferinek –

A kiváló íróművésznek

mély szeretettel és ragasz-

kodással

1922 XI/7

 Móra lírai szavakkal ismertette a pompás kötetet a Szeged 1922. november 18-i számában: Cserzynek jól esett fehéredő fejét a mai össze-vissza életből a kedves, napsugaras régi világ felé fordítani, amelynek emlékké halkult muzsikája kedves kísértetül jár haza az olyan álmodozó költő-lélekhez, mint az övé.

*

Cserzy Mihálynak a Vasárnap délután című novelláskötetében (1912) olvasom:

A fényes lelkű Mesternek: dr. Balassa

Armin írónak, a Dugonics Társaság oszt.

Elnökének, hűséges barátságom és mély

szeretetem jeléül.

Szeged, 1912. okt. 9.

Cserzy Mihály

 A meglepőn sokoldalú Balassa Armin (1861–1924) országosan ismert védőügyvéd volt, tulajdonosa és főszerkesztője a Szeged és Vidéke c. napilapnak, jártas a népies műzenében, Pósa-verseket zenésített meg, írt népszínműveket. A kötet két utolsó tulajdonosa Gaál Géza (1911–1981) főiskolai docens, főigazgató-helyettes és Nóvé Andrásné Venczel Zuzsa. (A jelentős Gaál-könyvtárt nem sikerült egyben tartani.)

*

Cserzy Béla (1905–1975) költőnek indult, Cserzy Mihály novellista hat gyermeke (Rozália, Mihály, István, Anna Etelka, Béla, Erzsébet) közül ő volt az ötödik. Első verseskötetéből (Késő aratásom. Szeged, 1928) három dedikált példányt ismerünk. Pályáját az Írók, költők a régi Szegeden c. könyvemben (2021) mutattam be.

A Juhász Gyulának ajánlott könyvecske a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményét gazdagítja. (Az adatot Lengyel András irodalom-történésznek köszönöm.) Íme, a hosszú dedikáció:

Bátortalanul, félszegen nyujtom át

ezt a könyvet Juhász Gyulának, Magyar-

ország legnagyobb élő költőjének. Az utnak

induló gyávasága és félelme ez; és mégis

valami biztató biztosság rögtön utána felbá-

torít: a legnagyobb élő költő, a legmélyeb-

ben érző ember is! S a legnagyobb élő köl-

tő is neki indult egyszer az utnak, talán

éppen ilyen bátortalanul és félszegen…

Juhász Gyulának a legmélysége-

sebb magyar dalok költőjének, igaz

tisztelettel.

Szeged, 1928 II. 5.

Cserzy Béla.

A kötetet a költő a Délmagyarország 1928. február 12-i számában ismertette: Egy tiszta, nyílt, bátor és igaz fiatal lélek álmodik ezekben a versekben a boldog emberségről, jobb és szebb világról, és panaszkodik a mai élet nyomora és durvasága miatt[…] Cserzy Béla szavára figyelni érdemes, a jelek szerint egy poéta indult el, akinek mondanivalója van a jövendő számára.

A Nóvé Andrásné őrizte példányban e sorok vannak: Drága Rózsimnak és Gyulám- / nak, soha nem szűnő igaz test- / véri szeretettel Béla / Szeged, 1928. II. 2. A címzett a pályakezdő költő nénje, és annak második férje. Cserzy Rozália (1896–1982) fiatalon, 1916-ban kötött házasságot Delfel Géza (1893–1917) zászlóssal, tanárjelölttel. A férj a hősiességéért megkapta a magyar vitézségi érmet és a német vaskeresztet. Házassága tizedik hónapjában hunyt el a harctéren szerzett betegségében. Rózsikát öt évi özvegység után 1922. október 12-én vette nőül Andrásovits Gyula (1882–1964), a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. főtisztviselője. A cég a földművelésügyi minisztériumhoz tartozott, így az újdonsült férj kérésére nejét a szegedi vegyvizsgáló állomástól áthelyezték Pestre az Országos Kémiai Intézetbe.

A harmadik – fönnmaradt – dedikált példányban ez az ajánlás: A kedves Pfitzner-családnak / végtelen tisztelete és szeretete je- / léül küldi: / Szeged, 1928. II. 7.én / Cserzy Béla. A család szó özvegy Pfitzner Jánosné Katzovszky Annát, és öt fiát jelentette: ifj. Pfitzner Jánost (1888–1938), a Szegedi Napló belmunkatársát, majd a makói Csanád Vezér Gimnázium magyar–német szakos tanárát, magyarosított nevű öccsét, Pártos Gusztávot (1895–1951), a kedvelt pesti színművészt. és a három további testvért, Albertet, Sándort és Rudolfot.

*

Cserzy Béla összegyűjtötte Mikszáth szegedi éveinek (1878–1880) a föllelhető emlékeit. Könyvének (1939) címe: A nagy palóc elindult… (Mikszáth Kálmán szegedi évei). A kötet a ritkábbnál is ritkább, jómagam csak egyetlen megszerezhető példánnyal találkoztam. Két dedikációról tudok, íme az egyik: Berey Gézának meleg baráti / szeretettel / 1940. I. 5. / Cserzy Béla. A papírral leragasztott ajánlást Pál László múzeumi főrestaurátor szabadította ki, és tette gondos munkával olvashatóvá. (A januári nap számát jómagam 5-ösnek olvasom.) Berey Géza (1908–1982) újságíró Szatmárnémetiben született, 1938-ban jött át Magyarországra, nyomban a Délmagyarország munkatársa lett. Két év múlva (1940) már a kiadásért felelős főszerkesztő, a kiadó- és nyomdavállalat ügyvezető igazgatója. A német megszállás után Dachauba hurcolták, Hitler Allee c. visszatekintő könyve (1979) a kor hű lenyomata. Berey pályájáról Panek Sándor írásában (Délm. 2021. máj. 22.) és a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első kötetében (1981) olvashatunk. (A dedikált könyv Nóvé Andrásné tulajdonában van.)

Egy másik példány a szegedi Kárász utcai antikváriumban bukkant föl 1992 januárjában rövid dedikációval: Testvérei szeretettel / Bélától /1939. XII. 10. Az ajánlás föltehetőleg valamelyik fiútestvérnek szólt, alighanem Mihálynak.

*

Cserzy Béla karcsú könyve, a Tegnap történt… városunkban jelent meg 1936-ban. Zárójelbe tett alcíme is van: Feljegyzések a régi Szeged életéből. Témáiból: Az első népkonyhák, Az első szegedi  ipari vásár,  A pereskedő Dugonics, Az első szegedi kávéház stb. stb.

Két dedikált példányról tudok. Az egyikben ez olvasható: Pistának, Ancikának forró testvéri / szeretettel Bélától / Szeged, 1936. karácsony. Pista a jogot végzett Cserzy István (1901–1964), a belügyminisztérium „városi osztályának” osztálytanácsosa, akit 1945 őszén miniszteri tanácsossá léptettek elő. (Szegedi Népszava, 1945. nov. 18.) A fiatalon elhunyt Ancika, azaz Miklós Anna (1901–1941) a felesége volt.

A másik ajánlás: Kedves Guszti barátomnak, / meleg szeretettel / 1937. X. 16. / Cserzy Béla. A dedikáció a már írt Pártos Gusztáv színművésznek szól.

*

Nóvé Andrásné könyvtárának egyik dísze Tömörkény Vízenjárók és kétkézi munkások című. 1902-es kötete, melyet a szerző Cserzy Mihálynak dedikált:

Kedves Miska. Ezt a részben vizes, részben

homokos könyvet Homoknak baráti

szeretettel ajánlom.

Szeged, 1902.

Tömörkény István

Cserzy a nyolcosztályos szegedi piarista főgimnáziumban rövid ideig osztálytársa volt a Makóról visszatért Tömörkénynek, aki akkor még a Steingassner nevet viselte. Az 1880/81-i tanévben ötödikesek voltak, valószínűleg ekkor ismerkedtek meg. Nem sokáig jártak az ódon, Iskola utcai gimnáziumi épületbe, mindketten kimaradtak… Az író Cserzy Mihály a mesterének tekintette Tömörkényt, Kint a pusztán című kötetébe (1899) tőle kérte az elöljáró sorokat.

Megjelent a folyóirat 2022. szeptemberi számában