Hegedűs Réka: Amire Zsigmond Vilmos is büszke lenne

Beszélgetés Szabó Éva Andreával, a Belvárosi Mozi vezetőjével

A fennállásának 102. évébe lépő Belvárosi Mozi munkatársainak és vendégeinek az elmúlt években felváltva kellett megélniük örömöket és bánatokat. A felújítás miatti, majd a járványhelyzet okozta lezárások után egy megújult, de a tradíciókat megőrző intézmény nyitotta meg újra kapuit a város szívében. Idén is megrendezték a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált, amelynek hangulata az évek során beépült Szeged életébe – a nyüzsgő filmesek, a színes programok, a filmek, amelyeket talán csak itt, talán csak ezen az eseményen láthatunk – mind-mind hozzátesznek ahhoz, hogy arra a pár napra úgy érezzük, a filmeké a főszerep. A Belvárosi Moziról – éppen az első hullám előtt – a Szeged folyóirat 2020. februári lapszámában olvashattak egy riportot, amelyben 100 év történetének esszenciáját, a múlt fényében a jelent és a jövőt igyekeztünk bemutatni. Azóta sok minden történt. Ezekről a történésekről kérdeztem Szabó Éva Andreát, a Belvárosi Mozi vezetőjét.

 – Mesélne kicsit arról milyen motivációkkal indult útjára a kezdetekkor a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál, amelyet az Oscar-díjas névadója előtt tisztelegve a „Fókuszban az operatőr” szlogennel is illetnek?

– Zsigmond Vilmossal volt szerencsém több alkalommal személyesen találkozni. Mindannyiszor elbűvölt az a kedves közvetlenség, amivel az emberekhez fordult, pedig ő a legmagasabbra jutott a szakmájában: Oscar-díjat kapott, az Operatőrök Nemzetközi Céhe beválasztotta a világ tíz legnagyobb hatású operatőre közé, több kitüntetés érte szülőhazájában, és 2004-ben Szeged díszpolgára lett. Ha egy városnak Zsigmond Vilmos a szülötte, ezzel az örökséggel kezdenie kell valamit – így éreztem. A halála évében, 2017 nyarán emléktáblát avattunk a Dobó utcai szülőházán – ezen a napon, egy halászcsárda asztalánál ülve eldőlt, hogy megvalósulhat a dédelgetett álom, és 2017-ben megrendeztük az első filmfesztivált.

 – A pandémia sem tudott gátat szabni a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál megrendezésének az elmúlt két évben, a tavaszi időpont viszont őszre tolódott. 2022-ben végre visszatérhettek az eredetileg megálmodott, májusi időpontra. Szervezés tekintetében milyen újdonságokkal készültek most, hogy végre visszazökkenhetett a fesztivál a régi kerékvágásba?

– Minden évben próbálunk előrukkolni valamivel, ami újdonság. Ez évben – az alkotók kifejezett kérésre – visszahoztuk a dokumentumfilmes szekciót, szabadtéri vetítéseket szerveztünk, visszatérhetett a kicsiknek szánt Aprófeszt. A szakmai programok mellett az elmúlt 1-2 év legjelentősebb magyar filmjeivel, és Oscar-díjas operatőrök alkotásaival vártuk a nagyérdeműt.

 –  A versenyprogram mellett milyen programokkal/filmekkel készültek még a közönségnek?

– A fentieken kívül foglalkoztunk a bűnfilmek képi sajátosságaival, körüljártuk a virtuális valóság és a kiterjesztett valóság szerepét a mozgóképek világában, volt némafilm-vetítés és könyvbemutató, valamint életmű beszélgetés Grunwalsky Ferenccel.

 – 2021 szeptemberében indult útjára egy együttműködési program keretében megvalósuló pályázat, a Filmművészet összeköti a határon túli régiókat címmel. Mesélne erről a kezdeményezésről, és hogy 2022-ben hogyan valósul meg ez az országhatárokon átívelő, több nemzet összefogásában létrejövő műhelymunka?

– A szabadkai Open University a szakmai partnerünk, akikkel másodszor dolgozunk együtt. Az idei, egy éven át tartó program keretében a két ország filmfesztiváljainak szervezői találkoztak és mutatták be rendezvényüket. Szerb és magyar diákok dolgoztak együtt a fesztivál alatt: interjúvoltak, forgattak, vágtak. Több településen vetítünk szerb filmeket és látjuk vendégül alkotóikat. Születik egy „videobook” is, ami a két ország filmes életének közös pontjait, színhelyeit járja körbe.

 – Hogyan értékeli a 6. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált a rekordszámú nevező – 400 film, ebből 8 játékfilm – és a díjazottak fényében?

– Izgultunk kicsit a szervező társaimmal, hiszen a két legutóbbi fesztivál között csak nyolc hónap telt el. Összejön-e vajon annyi nevezés, mint eddig? Végül, ha nem is rekord, de rekord közeli versenymű érkezett be. Örültünk ennek, de annak még inkább, hogy szeretnek visszajárni az alkotók, a vendégek, az újságírók. Számon tartják a szegedi fesztivált, ami ugyan nem fényűző, inkább visszafogott, de barátságos, megtartó – épp olyan, amely Zsigmond Vilmos szellemiségéhez illik.

Szabó Luca fotói

 – 2021 nyarán az Art-Mozi Egyesület elnökévé választotta. Mióta tagja a szegedi Belvárosi Mozi az Egyesületnek? A megtisztelő cím, amelyet most magáénak tudhat, hozhat újdonságokat a mozi életébe is?

– Az egyesület 1991-ben alakult, alapvetően az art mozik és forgalmazók szakmai érdekképviselete a célja. Nagyon jó társaság, évente többször találkozunk – most éppen Szlovákiába készülünk, hogy felvegyük a kapcsolatot az ottani művészmozisokkal. A Belvárosi Mozi szinte a kezdetektől tagja az egyesületnek, jómagam majd húsz éve képviselem Szeged moziját, több turnuson keresztül alelnökként, majd egy éve a tagság kérésére elvállaltam az elnöki megbízást. Ez társadalmi munka, ami a mozink számára nem jár több előnnyel, mint a többiek számára: ugyanúgy bekapcsolódunk az ország filmes-kulturális közéletébe, mint eddig – egy vagyunk az egyenlők közül.

 – Fári Irén és Ibos Éva tollából megjelent a Belvárosi Mozi 100 című impozáns kiadvány, amelyet a 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából mutatnak be a közönségnek. Mesélne a kiadványról? Hogyan tudták a szerzők összefoglalni a mozi egy évszázados történetét?

– Ezt talán a szerzőktől kellene megkérdezni, de ahogy én tudom: Fári Irénkéé volt az adatgyűjtés aprólékos, nagy figyelmet igénylő munkája, Ibos Éva pedig igyekezett könnyen és jól olvasható formába hozni a száz éves történetet. Természetesen a mozi munkatársai is gyűjtötték az információkat, kutattunk régi brigádnaplókban, vendégkönyvekben. A gyönyörű grafikai tervezés pedig Magyar Milánt dicséri.

 – 2020-ban ünnepelték a Belvárosi Mozi fennállásának 100. évfordulóját. Arra az időszakra esett ez az örömteli esemény, amikor a világban éppen a koronavírus-járvány tombolni kezdett. Mi éppen a márciusi lezárások előtt, 2020 januárjának legvégén beszélgettünk az ünnepi tervekről. Akkor már az épület felújításának a végén jártak, de még nagyban zajlottak az élménytár berendezésének munkálatai. Még nem is sejtették milyen nehéz időszak következik a mozi életében. Voltak tervek, amelyek nem tudtak megvalósulni a pandémia miatt? Hogyan értékelik – minden bizonnyal a járványügyi helyzeten túljutva – ezt a nem éppen könnyű időszakot?

– Nagy trauma volt számunkra a leállás: minden tervünk egy csapásra kútba esett. Egyik pillanatról a másikra itt találtuk magunkat a csodálatosan felújított, üresen kongó épületben. Az eszmélés után igyekeztünk hasznosan tölteni az időnket: fejlesztettük a kiállítási anyagainkat, a munkatársaim berendeztek egy hetvenes évekbeli gépházat a kiállítótérben, és létrehoztuk a tizenkét személyes, bérelhető Minimozit, amit azóta is több funkcióra használunk.

 – A Belvárosi Mozi megalakulásának 100. évfordulóját ünnepelve több szempontból is megújult az épület. A vetítések mellett 2020 júliusától igazi filmes VR élménytárral, kiállításokkal gazdagodott az itt eltölthető idő. Lassan két év távlatából, mit tapasztalnak, hogyan épül bele ez a program a Szegedre érkező turisták vagy akár a helyiek szabadidős programjába?

– A turista forgalom megnövekedése jól nyomon követhető nálunk is: a nyár közeledtével megnő mind a Filmes Kiállítás és Élménytár, mind a VR Room látogatottsága. Sok kiránduló diák csoportot fogadunk, de családokat, táborozókat is. A szegediek körében talán nem eléggé ismert még az új részlegünk és szolgáltatásaink, de folyamatosan dolgozunk rajta, hogy az ő figyelmüket se kerüljük el.

– Így legyen. Köszönöm a beszélgetést!

Megjelent a folyóirat 2022. július-augusztusi számában