Fluck Dénes: Dugonics András „nagybátyám”

Dugonics András fivérének kilencedik generációs leszármazottjai őríznek még nem publikált dokumentumokat a Dugonics családról. Birtokukban van a Királyi Oktatóról készült védett pasztell is, amit az elmúlt századok során sikeresen és gondosan megőriztek. A festmény Bánhidyné Dugonics Terézia lánya révén került a Fluck család birtokába.

Öröm-Jegyzés, azaz esküvői meghívó

Az időnek feneketlen kútja van, a jelent folyamatosan falja és meríti el a kút alsóbb múlt rétegeiben. Ez egyben a feledést is nagyban elősegíti, mert az emberi élet nagy változásai óhatatlanul magukkal viszik a múlt emlékeit. Az emberek emlékezetéből a költözések, a háborúk, a gazdasági nehézségek, a halálozások mind a múlt emlékeinek letöredezéseit okozzák. A modern világ a Föld Nap körüli keringéséhez (évek) rendeli az emberi élet időszakait, ezzel jellemzik az emberi lét múlását. Nagy időintervallumokra az év viszont nem a legalkalmasabb, valójában túl rövid. Ezekre az élőlényeknél a természetes időegység az egy generáció (embernél 30-50 év). Az időszámításunk kezdetétől kétezer egyszáz év telt el, ami durván 50-70 generációnak felel meg. Az idősebb Dugonics András óta a család leszármazási felsorolásában 8 – 9 generációt számolhatunk meg. Magam a 9. generációhoz tartozom és csoda, hogy a százhúsznál több XVIII. században élt egyenesági őseim közül róla több emlékem van, mint kortársairól. Ha viszont az elmúlt három évszázadban élt őseim összlétszámát veszem, még kétszázötvenhat apa, nagyapa, dédapa és anya stb. közül bizony nem tudnám mindnek a nevét, életét felidézni, pedig egytől egyig mind – majd négyszázan – keményen dolgoztak értem és a többi közeli rokonomért! Ez minden családban így volt/van. Csak ritkán, esetleg mindenszentek idején gondolunk rájuk! Emléküket sajnos elnyelte a múlt feneketlen kútja, a történelem vihara. A Dugonicsok apám felmenői között találhatók. Pontosabban az egyik – apai – ükanyám, született Dugonics Terézia és felmenői, szülei és nagyszülei viselték ezt a nevet. Apám őt emlegetve sokszor megemlítette az utolsó szegedi boszorkányégetést, hogy még ilyen is volt a családunkban! Dugonics Terézia volt apám dédanyja és Raggambi Fluck Ferenc  − 1848-as hős, hadirokkant, Perczel Mór segédtisztje, majd a Szegedi Csongrádi Takarékpénztár[1] elnöke − anyósa. Leszármazottjai dokumentumokat őriztek meg az életéből. Talán ezért is volt, hogy a család Dugonics Terézia emlékét gondosan ápolta, és levelei, kézimunkája rám maradtak. Terézia mama édesapja az a Dugonics Antal, aki összezördült vagy örökösödési perre ment Dugonics András Királyi Oktatóval (1), a nyugalmazott pap professzorral a magyar matematikai nyelv nagy megalkotójával, az Etelka regény szerzőjével. A regény születéséről is van családi emlék. A Dugonics és Fluck felmenőink általában latinul, magyarul, németül, franciául írtak, olvastak és beszéltek. Dugonics András atya egyszer kifogásolta, miért olvas francia regényt Terézia unokahúga, amire jött a gyors válasz, „mert nincs magyar regény”. Így azután írt egyet neki, az Etelkát. Mint iskolás nem tudtam ezt, de a matematikát és fizikát igen szerettem én is. Végül nyugdíjazásomig mint gépészmérnök kerestem kenyeremet. A régi családokban gyakori szokás volt, hogy az egyik elhunyt felmenő után kapta az újszülött a keresztnevét. Bánhidyné Dugonics Terézia nagynénjéről, Antal testvéréről (Beniczki Miklósnéról) kapta keresztnevét, akit Dugonics András, a tudós férfiú, igen kedvelt, és halálakor a hagyatékot őreá bízta (1). Dugonics Antal leánya, Dugonics Terézia és Bánhidy József 1826. november 28-án kötött házasságot, mint azt az itt közölt Öröm-Jegyzés, azaz a vőfély által írt meghívó bizonyítja. Bánhidy Józseftől Dugonics Teréziának négy gyermeke született, egy fiatalon elhunyt fiú és három leány. Ezek közül Bánhidy Mária lett Raggambi Fluck Ferenc[2] második felesége. Ebből a házasságból is több gyermek született. A legkisebb volt nagyapám, ifj. Fluck Ferenc. A Dugonics család hagyatéka Bánhidy Mária révén került a Fluck családhoz, és ők őrizték meg. A dokumentumokon kívül a paptanárról Georg Wagner osztrák művész által rongy-papírra készült, nagyméretű (49 cm x 65 cm) munkáját, az 1796-ban készített pasztell képét is ők őrizték meg. Erről a pasztellről készült reprodukciók találhatók meg a különböző publikációkban (1). A kép négyszögletes, ovális alakú sötét kerettel. A képet egy díszes keretben, üveg alatt lehet látni. A festményt a XX. században a Magyar Műtárgyfelügyeleti Hatóság védetté nyilvánította. A hagyatékban lévő iratok között érdekességeket is találunk. Dugonics Ádám, Szeged városának consulja, hitellevelét latinul (Obligatio) és az aláírását. A Dugonics család különböző tagjai nevüket nem írták egyformán. Volt, aki cs-vel és volt, aki ts-el írta a végét. Erre példa egy kis magyar fogalmazvány, amiben a sorok kezdő és utolsó betűi kiadják a család nevét. A fogalmazványban a Dugonics-család fiú ágának kihalását siratja a szerző, Szilber Anna, Dugonits Antal özvegye (Bánhidy Mária nagyanyja).

Darabsír oszlopunk, mely ál Te elötteD
Úgy-e gyásszal tellyes és elég szomorÚ
Gyermekem és Fiam és az utolsó áG
Oráját el ért, lásd bár Te halandÓ
Nézd e sírban vagynak rejtve mind ketteN
Itt fekszik az Ádám ’s Antalnak FiaI
Te nékünk szivedbül óhajts nyugodalmaT
Szerelmes Jézusunk hogy légy irgalmaS

Készítette Sz Anna (Szilbert Anna)

Érdekesség még a Szilber család nemesi kiváltságlevelének másolata, ahol a címert jól mutatja a mellékelt színes kép. A történelem kerekét vissza nem forgathatjuk, de alkalmanként meg-megállva emlékezhetünk az előttünk élt dolgos generációkra. Hozzájuk hasonlóan kötelességünk a történelem viharában megőrzött génjeinket gyermekeinknek tovább adni. Megtanítani őket a családi hagyomány és az ősök tiszteletére. A Dugonics család női ági leszármazottjai Európa több országában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában szép számban élnek.[3]

Bánhidy Ferenc nemesi levele
Obligatio Dugonits Ádám

A fenti cikk megírására szegedi rokonaim, Ancsin Gabriella és Szónoky Miklós, a Dugonics Társaság vezetőségi tagjai inspiráltak, kértek fel és mindenben támogattak, ezúton is köszönöm nekik!

Megjelent a folyóirat 2023. márciusi számában

Jegyzetek

[1] Vass Károly: Szeged-Csongrádi takarékpénztár alapításának és ötvenéves fennállásának története. Szeged, 1895

[2] Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez (1829-1929). Szeged, Csongrád Megyei Levéltár − Móra Ferenc Múzeum, 1992. Dugonics család: 62-63 oldal. Fluck család: 6. címszó a 81-83 oldalon.

[3] Prónai Antal: Dugonics András életrajza. Szeged, 1903. Kiadta a Dugonics Társaság, nyomtatott Engel Lajos könyvnyomdájában.