Máté Zsolt: Szeged „ezeréves” főutcája – az Oskola utca

A szerző az Oskola utca kutatása során jutott a címben szereplő kijelentésre. Mind az Oskola utca főutcaként megjelölése, mind az ezerévnyi múlt fölemlegetése föltűnést kelthet. Hiszen az Oskola utcát ma nem tekintjük főutcának és ilyen hosszú múltat sem tulajdonítanánk neki. A város legrégebbi – korábban ismeretlen – templomának 2014-17 évi felfedezése és a romok szerencsétlen alakulása tolta ki az időhatárt, mivel ez a kicsi templomocska is az Oskola utca vonalára nyílt. Az utca további történeti kutatása, lakóinak, házainak ismertetése évszázadról évszázadra hitelesen igazolta az utca főutca szerepét.

Az amúgy sem túl gazdag szegedi régészet-történet egyik legnagyobb fiaskója alakult ki 2014 júniusa és decembere között. Elbontották Szeged legrégebbi templomának nyomait.

Összefoglaló a feltárás kapcsán megjelent internetes híradásokból és Lajkó Orsolya hivatkozott cikkéből

A Dóm és a Dömötör torony körüli – a templom előlépcső alatti tereinek látogató központ kialakítását szolgáló – építési munkáknál régészeti feltárás és megfigyelés folyt.[1] – A munka nem megelőző feltárás volt, hanem a kivitelezéshez párhuzamosan kapcsolódó megfigyelésre korlátozódott. Novemberben váratlanul egy addig ismeretlen félköríves záródású épületmaradvány került elő. – A szerződések és ostoba hatósági előírások miatt a maradványokat a sürgető szigetelési munkák miatt el kellett bontani. További feltárásra 2017-ben mindössze két napi lehetőség nyílott, és egy 11. századinak is feltételezhető egyhajós kis templom maradványaiként sikerült azonosítani a leleteket. Az így rohammunkában előkerült templom Szeged legrégebbi – akár ezeréves – temploma volt. A kicsiny, mindössze 11×6,5 méter belméretű templom hossztengelye a Szent Demeter templommal közel párhuzamos, keletelt. Nyugati – fel nem tárt – kapuja éppúgy utcára nyílhatott, mint a valószínűleg temetővel is körített Demeter templomé, s ez az utca szintén az Oskola utca lehetett. Ugyanis a Dóm helyén állt egykor az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben elsőnek említett Szent Demeter templom, amelyet 1925-ben – a tornya bontásakor föllelt és 13. századinak becsült Dömötör torony kivételével – lebontottak. Nyilvánvaló, hogy a Szent Dömötör torony eredeti temploma vagy a későbbi, 14-15. századra keltezett Szent Demeter templom is egy bizonyos megszentelt helyre és a hozzávezető főutcára települtek rá.

Az 1522–1546. évi rekonstrukció palánki részlete

Nem hagyhattam ki az ütős címet, bár ezer évre a fentiek alapján csak sok-sok hipotézissel lenne szabad utalni, annak a halvány lehetősége mégis fennáll, hogy az utca eddig ismert, 1522 évi első említéséhez köthető ötszáz évét éppen a kétszeresére bővíthetjük.

Visszatérve a kis templomhoz. Tájolása észak felé kissé eltér a keleti iránytól. Építészek között közismert, hogy a templomok tájolása kötődik a védőszentjük napjának napfelkeltéhez (azimut). Horváth Ferenc régész szíves közlése szerint ez Magyarországon a 11-13. századi időkre jellemző. A későbbiekben, és különösen városi kötöttségekben már nem ragaszkodtak ehhez.

Marsigli: Szeged középkori városképe és (a Vár és a Palánk) helyszínrajza 1686-ban

Nos, a napfelkelte – az egyes rajzokon nem pontosan egyező – cca. 19,7 fokos északi eltérése Szegeden április vége felé áll be. Április 24-e ma Szent György napja. Az ó naptár akkor cca. egy hetet késett. De ezer éve, a Gregorián naptár szerinti – akár római egyházi, akár bizánci ünnepek nem föltétlenül egyeztek a maiakkal, és időközben többször is változhattak. Ez további ellenőrzést igényelne. – Kétségtelen, hogy „Szent György tisztelete már Szent István korában jelentkezik a magyarság körében. (…)  Első szent királyunk nagyobb legendája elmondja, hogy a pogány ellenállást (…) Márton püspök és Szent György vértanú zászlaja alatt törte meg. A Szent Korona alsó, bizánci részének összetertozó két zománcképén két keleti katonaszent: György és Dömötör látható.”[2] (Mindkét szent hagyományos szegedi tiszteletét templomok jelzik. – Csak azért említettem meg Szent György napját, mert más is fölvetheti, hogy a feltárt épület akár Szent György templom  vagy kápolna is lehetett. De ezt megalapozni nem tudjuk. – A fölsővárosi Szent György templom ugyan ezt nem zárná ki, mert mindenképpen késöbbi. Lehetne a Györffy által említett Szűz Mária egyháza is, amelyet III. Honorius pápa 1218-ban kelt bullája említ[3], mint III. Béla által a szávaszentdemeteri monostorral elajándékozott, feltehetőleg szegedi templomot. De bármilyen más védőszent is előfordulhatott.

Kissé elkalandoztam, de a Szeged-történet mindig új csodákat kínál. Az előzőeknél konkrétabb Bertrandon de le Brocqiere sokat idézett szegedi utazása. A burgundi diplomata 1433-ban utazott át a városon. „Szeged városának csak egy utcája van, mely – nekem úgy látszott – egy mérföld hosszú lehet.” – írja.[4] Az útját sok történész elemezte. A közmegegyezés az, hogy dél felől a városba érkezve, Alsóvárosról a Szentháromság utca – Oskola u. vonalon, majd – bár a Várat nem említi – minden bizonnyal a Vár alatt, a Vártól nyugatra lévő úton  haladt, és a fölsővárosi, akkori Budai utcán, a mai József Attila sugárúton hagyta el a várost. Ez a mintegy 4 km hosszú vonal körülbelül meg is felel az egy mérföldnek. (lieu – francia mérföld = 4452 méter).

1455 őszén Kapisztrán János feltehetőleg a Vár előtt, az Oskola utca északi végén,[5] Fügedi Benedek házában lakott és annak kapujában tartotta beszédét, amelyet nagy tömeg hallgatott.[6] 1522-ben (lásd később) ezt nevezték Plathea Latrannak (ma Roosevelt tér). 1499-ben II. Ulászló korábbi, csütörtöktől szombatig tartó hetivásárok jogát erősítette meg, és engedélyezte Luca-napi országos vásár tartását itt és a Latran téren (a későbbi Szombathelen, illetve ma ez a Széchenyi tér).[7]

A konkrétabb említésre 1522-ig kell várnunk. Szeged ekkor a Kalocsa-Bácsi érsekség egyházi fenhatósága alá tartozott. Bács Szent László 1990 évi törvénye alapján lett a Szent István által alapított Kalocsai érsekség társszékhelye. Kalocsa az érsekség északi határán feküdt. A jobban megközelíthető Bács ettől kezdve érseki székhellyé vált és fokozatosan átvette Kalocsa szerepét. A török előrenyomulás ezt egy rövid időre megváltoztatta. Azután a hódoltság alatt a főegyházmegye egész területe jórészt elpusztult. A visszafoglalás után három egyházmegye – a Bácsi, a Váci és a Csanádi – küzdött, hogy Szegedet megszerezze. Végül a város pápai döntés értelmében 1775-ben lett a Csanádi egyházmegye része.

1522-ből fennmaradt a bácsi püspökség részére beszedett egyházi tized lajstroma[8] a város utcáinak és lakosainak névjegyzékével. A név- és utcajegyzéket egyeztettem az 1546 évi defterrel (török adójegyzék)[9]. és térképi rekonstrukciót készítettem[10], amelynek eredményeként a Plathea Magnát illetve az ezzel megegyező, a defterben szereplő városnegyednek nevet adó Új utcát az Oskola utcával azonosítottam. – Az Alföldön a „ települések alapformája a piaccal összekapcsolódó egyutcás település volt. […] eme utcákat Nagy utcának nevezték általában.”[11]

Jelen tanulmányban[12] az időben változó elnevezéssel és hosszal szereplő utcát tárgyalom, a mai Aradi vértanúk terétől, az egykori Kolostor kaputól a mai Roosevelt térig (a középkorban Latran utca, később Makai piac, Halpiac, Hal tér).

Az utca nevei: 1522-ben Plathea Magna, 1456-ban Nagy ucca, 1767-ben Palanka Gasse, 1839-ben Iskola utza, 1868-ban és 1880-ban Iskola utca, 1928-ban Gr. Apponyi Albert utca, 1960-tól Oskola utca (bővebben: Péter László: Szeged utcanevei. Szeged, 1974)

Az utca különböző időkben felvett térképeinek azonos méretarányra nagyított telekrajzai

Milyen volt Szeged főutcája majdnem pontosan ötszáz évvel ezelőtt?

A két írott adatbázis, a dézsmajegyzék és a defter nagyon alapos összeállítás, és rengeteg adatot tartalmaz.  Neveket, népességi, vagyoni, foglalkozási adatokat. Következtethetünk belőlük az utcák hosszára, elhelyezkedésére, telekszámra stb. Dézsmajegyzék ebből az időből kevés maradt fenn. Defter annál több, de persze fontos, hogy a fordítások rendelkezésre álljanak. A defterek adatainak értelmezésében – jórészt éppen az időben változó gyakorlat miatt – többfajta megítélés van forgalomban.[13] Megbízhatónak az 1546 körüli – Halil defterdár bég irányítása alatt készülteket tekinthetjük. A későbbiek már nem teljes összeírások, csak adóügyben egyszerűsített felvételek. ­–  A szegediben bízhatunk. Feldolgozásaim gazdag ismeretekkel szolgálnak.[14]

A rekonstrukció utal arra, hogy két keresztutca volt, de az Oroszlán utca és Kereszt utca nevek nem szerepelnek. A számítások szerint a Nagy/Új utca kb. 450 méter hosszú volt. Ez a telekszámból és átlagos polgári telek méretéből számított adat a mai hossznak majdnem pontosan megfelelő. 1522-ben 44 telket tartalmazott és 1546-ban 52-őt. – Ez utóbbi ugyan több, de ebből jónéhány telek a defternek a tizedjegyzék utcás szemléletétől eltérő, utcatömbönkénti előírási rendjéből következően a tömb másik, nyugat felé eső utcai részébe esett, míg az utca keleti, palánk felé eső felében lévők kimaradtak. – Az utcát telkenként egy családfő lakta. Kifejezetten a gazdagok utcája volt. 16 tulajdonosnak voltak szőlőbirtokai, ami természetesen a vagyonos családok kiváltsága volt. Nagygazdák, akik nagyobb földjeik révén a kültelki gazdálkodáshoz, terményraktározáshoz kötődtek, itt nem laktak. A többszáz juhot tartalmazó nyájak tulajdonosai sem itt, hanem a szomszédos utcákban éltek. Az intelligenciát jelentők közül 10 pap, két tanító és a bíró volt az utca lakója.

Kifejezetten gazdagságra utaló foglalkozásokat űzőket – például 3 ötvöst is találunk itt. Az utca jeles személyeknek is otthont adott. Ilyen volt Zákány István, a török által később kivégzett főbíró és az őt követő Tamás bíró – körülbelül a mai 3. számú ház helyén. Majd később a város 1542-43. fordulóján történt török foglalás után Szokollu Musztafa szandzsákbég, aki az Égő Arany telkén székelt. – A törökök egyébként a Palánkból a magyar lakosságot 1554 és 1560 között kiköltöztették. – Valószínűleg korábban a Nagy utcában volt Szilágyi István egyik kőháza. Reizner is megjegyzi, hogy a Szilágyi palotából lőtték le 1527-ben az átellenben lévő a Zákány házat feszegető Cserni Jovánt.[15] Az egyik Szilágyi palota később Sárszegi Istvánnak[16] a szeged sókamara ispánjának tulajdona volt. Szomszédait is ismerjük:[17] mellette áll Iacobus Alch, Gregorius Fygedy, Michael Zewch, Thomas Thury háza, Szeged város árka (fossatum), aztán Ilona asszony (Elena, Iohannes Chanady özvegye), Michael Buday és Georgius litteratus háza. – Tehát ezt az utcát méltán tekintjük a város főutcájának.

A Piaristák Iskolája 1849 előtt – Illyés Ágoston rajza

Ennyi adatot a későbbi időkből is csak 1697-ből tudunk összeszedni.[18] De előbb a város a töröktől Savoyai előre nyomuló hadseregének nyomására 1586-ban harc nélkül fölszabadult. Mint minden katonai akcióról, erről is maradtak fenn térképek, ezek a katonai felvételek azonban csak a stratégiai elemeket részletezték. A város tömbjei a térképészeknek csak sémák voltak. A lényeg az volt, hogy hol lehet közöttük szekérrel, katonákkal átvonulni. A sok egymásról egy évtizeden át másolt térkép közül a legrészletezőbbet, F. A. Marsigli 1686-ra datált térképét választottam ki.[19] A Vár és a Palánkot körítő árok, a töltés és a cölöpfal rajza pontos és részletező. A minket érdeklő főutca és környéke viszont vázlatos. A Palánk belsejében a katonai célokat csak az szolgálta, hogy a főutcát és a két keresztutcát (a Későbbi Oroszlán- és Kereszt utcát) felrajzolják. De ezeknél, illetőleg helyüknél arányosságra törekvésnek nyoma sincs.

Az utca, különböző korszakokból föllelhető térképeit, a telekszerkezet összehasonlíthatósága céljából azonos méretarányra nagyítottam, és egymás fölé rajzoltam (4. ábra).

Egy évtizeddel a visszafoglalás után, 1697-ben a Palánk leégett. – 1697. május 7-én kevéssel délelőtt 11 óra előtt a paliszádok közvetlen közelében hirtelen tűz ütött ki. […] – hallatlan erejű szélvihar támadt, mely által az egész és teljes Palánk – két kunyhó kivételével – porig égett.[20] A tűzvész után készült új telekkönyv telekrajzának térképi illesztését 2014-ben írott cikkemben megkíséreltem.[21] A sok azonosított adat tovább gazdagította a főutca történetét. Az utcának a neve nem volt feltűntetve. Térképi alapnak a rekonstrukcióhoz az 1751-es keltű Durchlasser-féle térképet használtam (lásd később). A telekkönyv az Oskola utcának megfelelő utca keleti – Tisza felé eső oldalán – 38 telket tartalmaz. Ezen kívül két keresztutcának megfelelő saroktelket sorol föl. A telekszámok térképi megfeleltetése alapján a saroktelkek az Oroszlán utcát és a Kereszt utcát jelölik ki. A nyugati oldalon 31 házhely számolható össze. A nyugati oldal telkei is kiadják a keresztutcák helyét. Az összesen 69 telek, kicsit soknak tűnik a későbbi térképeken leolvasható telekszámokhoz képest. Ez azonban ne zavarjon meg minket, mert az 1697. évi telekrajznak feltűnő sajátossága, hogy még a török időből itt maradt kis boltoknak is adott – olykor csak 1-1,5 öl szélességű – telket. Ami az utcahosszon számolható telkek számát megnövelte. Megközelítően a mai 13-as szám alatt lakott Szegedi István a város jegyzője ­– 1522-ben Zákány István főbíró is majdnem pontosan itt lakott. A mai 20-as számú teleknek a saroktól észak felé eső kisebbik felén állott a Semsey csapszék. – Az 1751-ben kelt térképen még látszik, hogy a ma széles 20-as számú telek egykor két darabból állt. Az Oroszlán utca keleti felében, közel a főutcához három aranyműves lakott. Érdekes, hogy pont e környéken, az 1522-1546-os összeírásban is találunk 3 ötvöst. Sok a délszlávos nevű katona. Különleges magyar neveket nem találunk, de figyelemre méltó, hogy van egy Tömösváry (így ipszilonnal írva). Szegeden később is jelen volt egy nemesi származású Temesváry család.

A 18. század közepére tehetjük azt az időt, amikor már megbízhatóbb, háromszögeléssel mért telek- és épületfelméréseket is tartalmazó városi térképre számíthatunk. Szegeden ilyen az 1751-ben készült a Durchlasser térkép.[22]

Ha képzeletben – vagy akár számítógépen – egymásra helyezzük az azonos méretre nagyított Durchlassert és a huszadik század közepi, átépítés előtti telekrajzot, kisebb eltérések vannak, de inkább meglepő a feltűnő egyezés. A ma 200 éves, a maga korában viszont alig 50 éves telekrajz nem egy ősi állapot. Az előzőekben láttuk, hogy az 1697-es tűzvész után rajzolták. Valamit megőrizhetett a régiből, de ez nem igazolható. A tömbök rajzolata viszont biztosan régebbi. Akármilyen újraosztás készült, az utak telekké osztása nem volt gyakorlat. Amúgy sem alkalmas az agyonjárt szekérút teleknek. Az ilyen változtatás sok helyen egyébként városi szabályzat tilalma alá is esett. A tömbök vázlatosan már az 1686. évi hadi térképen is hasonlatosak. Valószínű, hogy rajzolatukban megőrződött a középkori Szeged. A dézsmajegyzék és defter elemzése is erre vall. A telkek aránylag szűkek, 7 öl körüli szélességűek (13-14m), viszont mélyek. Ez arra utal, hogy a hely nagy presztízs értékű. Az építési igény vagyonos építtetőket sejtet, de a telekszélesség növelésére nincs mód. A hosszú telkeknek a területe 50-60 vagy még nagyobb százalékban beépített. Egy két, feltűnően nagyobb telek is van. Ezek később sem osztódnak. A telekszám a keleti oldalon 16-18, a nyugati oldalon cca. 46. Ez több, mint az 1522-ben megszámolható, de körülbelül megegyezik az 1697 évi telekszámmal, bár az eloszlása nem azonos. Mindenesetre 1697 óta – például a rác határőrség megszűntetésekor – átosztás történt, mert a nagyon apró telkek eltűntek. Az utca neve „So genante Pallanka Gasse” formában volt beírva.

Légifotó a Dóm tér nyugati házsoráról 1920 körül

Balla Antal, a magyarországi kataszteri térképezés meghonosítója 1776-ban készítette a város kézírásos térképei közül a máig legpontosabb, és a legtöbb adatot tartalmazó térképet.[23] Térképének Buday Mihály által rajzolt másolata[24], amelyet a Buday a telektulajdonosok nevével is ellátott,[25] a Balla térképpel együtt a leggazdagabb, és mindig tovább kutatható helyrajzi forrásunk. – Mivel telekrajz vonatkozásában nincs közöttük szembetűnő különbség, alább a kettőt együtt kezeljük. – Maga az a tény, hogy egy térképnek a közel negyven évvel későbbi másolata a nyilvántartás alapjául szolgálhatott, igazolja azt, hogy a telek általában egy település legállandóbb eleme.

A Balla-Buday térképet összevetve az 1751. évi térképpel feltűnő, hogy jelentős felmérésbeli eltérések vannak az utcahossz mentén. Ugyanakkor a mai térképpel való egyezésük jobb. A telekrendszerben változás nem szembetűnő. Telekösszevonások nem jellemzők. A későbbiekben is feltűnő nagyobb telkek már 1751 óta megfigyelhetők: a 8.  az Arany Oroszlán, a 14. a Korda-ház, a 18. a Korda-Dáni ház. A 20. a Régi Hungária szálló telke még a szomszédos, keskenyebb telekkel csak később kerül összevonásra. A nyugati oldal nagyobb telkei közül a 23. Pfann-Brauswetter már megvan. A nagyobb telkek jórészt 1751 óta alakultak ki. – A főutca vonzását mutatja, hogy például az itt is megtelepedett Korda és Dáni családok Szeged legjelentősebb családjai. Természetesen a további, telkenkénti, házankénti kutatások még sok érdekes megfigyelést eredményezhetnek, de jelen keretekben erre nem térhetek ki.

A következő térkép, amit a vizsgálat szempontjából mértékadónak tekinthetünk, az 1841-44-es években készült Giba térkép.[26] Ez a kellően pontos és részletezett térkép volt alkalmas arra, hogy a 2014-ban készített Szeged Atlasz[27] referencia-térképének válasszuk. Ennek georeferált változatát az Atlasz tartalmazza. Lényeges változás a legutóbbihoz (Balla-Buday) képest nincsen.

1886-ra Tömörkény nagyszüleinek kávéháza, az Arany Oroszlán teljes telke (Oskola u. 8.) kialakul. A saroktelek összevonódik az észak felé eső kisebb telekkel. ugyanez történik a 20. számú vagy a szemben lévő 27. saroktelekkel és szomszédjával. Ezzel lényegében beáll a 20. század közepéig fennmaradó telekállapot.

Végeredményben az mondhatjuk, hogy az Oskola utca északi – Somogyi utcáig tartó – felében a nyomon követhető időszak alatt drasztikus változás nem történt. A változás organikus volt. – A déli szakaszra ez nem mondható el.

1719-ben a város tanácsa alapítványt tett a piarista rend számára. 1751–re megújult a Szent Demeter templom, amelyről korábban azt hitték, hogy a török időben átépült mecsetnek. A Szeged Atlasz igazolta, hogy ez a téves hiedelem egy félreértelmezett falfirka, illetve bekarcolás felületes szemléletén alapult.

1810 és 1820 között a keleti oldalon, az egész templomtelek mentén kiépült a piaristák iskolája és a plébánia. Egy egyemeletes, egységes homlokzatú, kétszintes, két timpanonos klasszicista épület, a mely az 1879. évi árvízig jól működött. A Víz ugyan nem öntötte el, de a magas vízállás miatt állaga erősen leromlott. 1883-ban döntöttek a lebontásáról. A helye ezután már nem épült be.

Nyugati oldal – ma mondhatnánk Dóm téri – szakaszát 1928-tól a Rerrich Béla tervezte árkádos, Dóm téri püspöki és egyetemi épület söpörte el. Az átépítés története jól ismert, az eltűnt házak annál kevésbé. Simoncsics Jánostól kaptam egy 1920 körüli, ismeretlen eredetű légifotót, amelyről kisebb számítógépes javítással elképzelést nyerhetünk erről a házsorról.

Földszintes eredetű, de több telken egy- akár kétemeletes házzal megbontott sziluettű házsor volt, amely összevisszasága révén éppen megérett egy radikális átépítésre. A Dóm tér átépítésére nem kívánok kitérni. Egyértelműen elfogadott, hogy ez az átalakítás a város szerepét átformáló trianoni helyzet építészetileg és a városfejlesztés vonatkozásában is maradandó, pozitív döntés volt a Fogadalmi templom befejezése, a kolozsvári egyetemnek helyet adó egyetemi, klinikai építkezése, és a Temesvárról kényszerből távozó csanádi püspök részére a Püspöki palota megépítése. Az építkezés 1932-re fejeződött be. – 1984-re az utca nyugati oldalán, az akkori Dóm tér 1, 2, 3, 4 számú telek helyén Pomsár János és Péterrfia Borbála terve szerint felépült a Somogyi Könyvtár és levéltár épülete. Az épület jól illeszkedik Rerrich kompozíciójához, és a Plathea Magna 20. századi, nem mindig sikeres átépítése után, jó befejezésnek értékelhető.

A Kecske trafik, a volt Aranyoroszlán (Oskola u. 8. – Tömörkény u. sarok a ma is látható kő hajóorral)

Oskola utcai elbontott és meglévő jeles házak felsorolása Firbás Zoltán rajza és Tésikné Knótik Márta kutatásai alapján.[28]

 

ház-szám

a ház neve építési idő meglévő elbontott megj., helyi vagy műemléki véd.
  Shäffer-ház (Roosev. tér 9.) 1809   X utcarendezés
 2 ismeretlen ism.   X utcarendezés
 3 Szávits-ház 1838   X  
 4       X utcarendezés
 5 Mozgay-ház 1860 X   M.
 6 Török- Demján-ház 17. sz.   X utcarendezés
 7 Bozsdics-ház 1861 X   M.
 8 Arany Oroszlán kávéház     X utcarendezés
 9 Társasház 1990 k.      
10 Fischer-ház 1847   X utcarendezés
11 szecessziós 1910 k. X   Hv.
12 ismeretlen ism.   X utcarendezés
13 Béró-ház 1810 X   M.
14 Korda-ház 1838   X utcarendezés
15 Damianovich-ház 1835 X   M.
16 Auer-ház 1883 X   átépített                 Hv.
17 Bugarszky-ház 1845 X

 

M.
18 Korda-Dáni-ház 1832   X utcarendezés
19 Bába-ház 1859 X   M.
20 Régi Hungária szálló 1840 k. X   árkádosított
21 Rónay-Pfann-ház ism. X     M.
23 Pfann-Brauswetter-ház 1820 k. X   M.

Helyi védett térfal  Oskola u. 1-9.; 11-27.; 10-20.

 

Eddig az Oskola utca történetéről és értékeiről el is mondtunk mindent, amit a máig nosztalgiát vagy felháborodást kiváltó, méltatlan, az 1960-as években bekövetkezett változását megelőzte.[29] Hogy mi történt az jól ismert. Egyes részleteit magam is leírtam.[30] Az indokok, a felelősök már inkább vitatottak. A meghozott döntések már megváltoztathatatlanok.  A sokat tárgyalt témát úgy most sem tudnánk lezárni.

„Az utca kétoldali vonala és a telkek ellenálltak az időnek Az utca négy évszázad után is megtartotta irányát, amely a piacról egyenes vonallal vezetett a templomhoz. A házak, telkek pedig megőrizték az utca régi tagoltságát. A rangos építtetők – régi szóhasználat szerint – kemény házai (értsd: téglából épült, nem vályog házai) ellenálltak a mindent elpusztító Nagyárvíznek. Azonban egy kivételével, a 6. szám alatti, ú. n. Török ház kivételével egyikük sem volt többszáz éves. De az utca maradt, mert a házakat általában egyenként építik, egyenként bontják, és víz, tűz után újjáépítik. A telek érték, tulajdon s egyszersmind jogintézmény is. Makacs része a városszerkezetnek. Fentebb, az 1697. évi újjáépítés kapcsán is láttuk, hogy nem könnyű az utcát és a telekrendszert megváltoztatni.

Trianon után a város életében, regionális és országos szerepkörében óriási funkcionális és építészeti változások történtek, amelyek nyomot hagytak a városszerkezeten és az építészeti örökségben. Az Oskola utca középkori vonala mégis megmaradt, csak utolsó tömbje tűnt el. Az utca ebben a formájában érte meg az 1950-es éveket. Az utca Tisza felé eső oldalának két tömbjében több házat műemléki védelem alá vettek. A közvetlen közelségben még több más épület is védelem alá került. – Mai szemmel nézve az Oskola utca keleti oldalának teljes épületsora, mint kivételes értékű együttes védelmet érdemelt volna. A döntéssorozat azonban nem ebben az irányban, – a műemléki védelem kiterjesztésével – folytatódott, ahogyan ez kívánatos lett volna. Az akkori szemlélet szerint a szocialista város dinamikus fejlődését a főutcán dübörgő forgalomnak kellett szimbolizálnia. Tehát kellően át nem gondolt utcaszélesítést határoztak el. Eldöntésre került az itt álló három műemlékház bontása és a Dóm tér sarkán álló emeletes klasszicista Európa szálló épület földszintjének árkádosítása.

Az északi tömbben állt még Szeged legrégibb polgárháza, a 6. szám alatti “Török ház”. Igen régi, középkori eredetűnek tartott emeletes ház, amely a XVIII. században megyeháza is volt. A Török ház az utca legrégebbi, még középkori beépítésére emlékeztető – zárt sorban utcára merőleges tetőgerincével – oromfalas homlokzatával országszerte figyelmet érdemlő ritkaságnak számított. A Nagyárvíz után éppen emiatt a régivágású jellege miatt át is akarták építeni, de a jószemű Királyi Újjáépítési Biztosság ezt megakadályozta.

Az Oskola utca dél felől – Fejes László felvétele, 1970.

Az új koncepciónak – legalábbis kimondott – kiinduló gondolata az volt, hogy a zárt sorban álló Török ház látványát a mellette álló ház lebontásával kiemeli, és megmutatja a – valójában nem létező – oldalhomlokzatát. Hogy jobban a házra irányíthassa a figyelmet, visszaléptette és elkanyarította a 400 év óta bizonyítottan egyenes utcavonalat. A rávezetés és a homlokzatnak a zárt vonalból való kibontása természetesen az előre látható városképi kudarcot eredményezte. Ennek reakciójaként a városvezetés javaslatára lebontották a Török házat is.

Az utca utolsó műemlékeinek a Shäffer-háznak az Égő Arany, egy 9 emeletes modernista szimbólum tette be a kaput azzal az ideológiai céllal, hogy a Dómnak a  városképet uraló látványát a központ legexponáltabb nézőpontjából kitakarja.” [31]

Csak a mostani, a térképeket részletesen vizsgáló kutatásom során jöttem rá arra, hogy az utca bontásra került – korábban általam is csak jellegükben értékes, „földbe süllyedt földszintes” barokk épületekként értékelt házai (például a 12-14. sz.) – csak az árvízi föltöltés miatt vesztették el látvány-értéküket. Valójában jelentős méretű, körülépített udvarú vagy hosszú hátsó szárnyú „alföldi paloták” voltak, a legjelentősebb szegedi családok rezidenciái. Bontásukat sajnos alapos vizsgálatok, felmérések, legalábbis tudomásom szerint, nem előzték meg. Így értékeik a semmibe vesztek.

A város épített örökségét rongáló tévedések mellett érdemes mégis felfigyelni arra, hogy az utca mai formájában is – leginkább a Szabadtéri Játékok vendégei és más idelátogató turisták számára – ma is fölidézi a főutca jelleget. – Ami fönnmaradt így is a város ezeréves főutcája. Vigyázzunk rá!

9. Ismeretlen eredetű felvétel 1960 körül (Kratochvill M. szívességéből)

Javasolom a 2014-17-ben feltárt templom alaprajzának a járda és az úttest burkolatában való bemutatását, és a járdában egy fém emléktábla elhelyezését:

Itt állt, akár már ezer éve, Szeged legrégebbi temploma. – A templom bejárata a mai Oskola utca elődjére, a már akkor is főutcának számított utcára nyílott.

Megjelent a folyóirat 2023. áprilisi számában

Jegyzetek

[1] Lajkó Orsolya: Feneette műemlék, a kis zsuzsu. Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015. Új folyam, 2. 169-184. o. Továbbá: Lajkó Orsolya – Löffler Zsuzsanna: Árpád-kori templom Szegeden. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam, 6. 107-124. o.

[2] Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. Budapest, Szent István Társulat 1977. 299. o.

[3] V. ö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest 1963. 901. o.

[4] Palásti László: Bertrandon de la Brocquiere lovag útleírása 1433. In: Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig. Szeged 1985. 72. o.

[5] Szeged története I-V. + Kronológia. Szerk. Kristó Gyula és mások. Szeged 1988-92. 493. o. – „Hogy Fügedi Benedek háza hol állt, nem tudjuk; 1522 táján több Fügedi is lakik a Nagy utcában, amely valóban a Latránra néz. Ennek a Nagy utcának a túlsó, déli végében állt Sárszegi István kőháza, amelyet nyugat felől a város árka (fossatum civitatis) határolt.”155.

[6] Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége. Humanizmus és reformáció 5. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975. 124. o.

[7] Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989. 22. o. = Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged 1899-1900., IV. 31, 55-56, 89. o.

  1. o.

[8]  In: Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged 1899-1900., IV. 97-128. o.

[9] Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged 1979. 5-80. o. – Az összeírás feltehetőleg 1546-ban készült (megj. tőlem).

[10] Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989. 5-75. o.­

[11] Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Délalföldi évszázadok 17. Szeged, 2002. 81.o.

[12] A munkámban köszönettel tartozom Blazovich Lászlónak és Horváth Ferencnek értékes tanácsaikért, Firbás Zoltánnak, Kratochvill Mátyásnak és Simoncsics Jánosnak képekkel, rajzokkal nyújtott segítségükért.

[13] V. ö.: Máté Zsolt: Pécs helyrajza az 1546. évi török adójegyzék alapján. In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. 2019. 211–227. o.

[14] Máté Zsolt: Szeged középkori szociáltopográfiája. In: Falu Város Régió 2000/8. 11-18. o.

[15] Szerémi György: Magyarország romlásáról (Monumenta Hungarica V.) Budapest, 1961. 135-136. o. = Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged 1899-1900., I. 97. o.

[16] Szeged története I-V. + Kronológia. Szerk. Kristó Gyula és mások. Szeged 1988-92., I. 493 o. „Nagy utcának a túlsó, déli végében állt Sárszegi István kőháza, amelyet nyugat felől a város árka (fossatum civitatis) határolt.”155

[17] Szeged története I-V. + Kronológia. Szerk. Kristó Gyula és mások. Szeged 1988-92., I. 451. o. = OL. Dl. 106 083/744., SzR. 111.sz. (Országos Levéltár – Diplomatikai levéltár)

[18] Máté Zsolt: A feltört dió. A szegedi Palánk városrész 1697 évi telekkönyvének térképi megfejtése. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve – Új folyam Szeged 2014. 279-298. o.

[19] Marsigli: Szeged középkori városképe és (a Vár és a Palánk) helyszínrajza. 1686. Bologna Bibliotheca Universitaria, Fondo Marsigli, vol. 21. C. 40. (Nagy Zoltán anyagából. In: SZEGED története I–V. – I. 33. fénykép) = Kisari Balla György: Marsigli tábornok térképei. Budapest, 2005. 298. o. leírás: 184. o.: 31. Szeged, jelzet: BUB Ms. 21/29 (40)

[20] Kenéz Győző-Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve. in: Tanulmányok Csongrád megye történetéből VIII. Szeged 1984. 29-159. o.29-159. o.

[21] Máté Zsolt: A feltört dió. A szegedi Palánk városrész 1697 évi telekkönyvének térképi megfejtése. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve – Új folyam Szeged 2014. 279-298. o.

[22] Hauptplan von der Alt und Neuen Vestung Segedin. Bécs: GIh 659/9 inland c5 szeged 08 2439. Durchlasser 2ten Mayo 1751. (A későbbi ceruzás ráírás szerint méretraránya 1:1778) – digitális másolat

[23] Mappa ichnographica liberae regiaecque civitatis Szegediensis Fundos intravillanos, hortos, pomaria vineas, cauleta, ac fagopireta in circuitu civitatis situata in genuina figura una cum possessoribus exhibens. De annis 1776–1777. Anton Balla E. C. R. H. A. H. et I. C. P. P. E. S. O. geometra. (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) – digitális másolat

[24] Mappa originalis individualis dimensionis libera et regiacque civitatis Szegediensis fundos intravillanos, hortos, pomoria, vineas, cauleta, ac, fagopireta, in circuitu civitatis situata in genuina figura possessorumque insertione repraesentas de anno 1776–1777. (Buday Mihaly altal Balla Antal 1776–1777-ben készült térképéről 1814-ben készített másolat.) (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) – digitális másolat

[25] Csongor Győző: Balla Antal XVIII. századi szegedi kézíratos térképe. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ) 1968. 118-226. o. (Az összes név és helyrajziszám kigyűjtése)

[26] 1841–44-es Giba Antal-féle kataszteri térkép 1: 2500 (MNL CsML) digitális másolat

[27] Szeged Atlasz – Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Blazovich László szerk. Szeged 2014.

[28] Tésikné Knótik Márta: Oskola u. 3., 5., 7., 10., 13., 14.,15., 16., 17., 18., 19., 21., 23. In: Tóth Ferenc (szerk.): Csongrád megye építészeti emlékei. Szeged 2000. 472-481. o. továbbá: NAGY Z.- PAPP I. 1960 – Nagy Zoltán-Papp Imre: Szeged. Műszaki Kiadó Budapest 1960.  210-216. o.

[29] Balia-Nagy Judit: Borvendég Béla, Szeged meghatározó építésze. In: Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat 2023. március. 12-24. o.

[30] Máté Zsolt: Egy épület titkai (Amit meg lehet tudni a Török házról). Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat 2012. május. 16-16.o. (M. Zs. kutatása 2011.) A KÖH archívumában feltárt dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a Török ház 1790 körül épült, pincéje lehetett középkori, korábbi felépítményében lehetett a vármegyeháza. (M. Zs. kutatása 2011.)

[31] Idézet a Máté Zsolt: Történeti Települési értékvédelem című, kéziratként terjesztett posztgraduális jegyzetből. Budapest 2002-22. 16-18. o.