Bene Zoltán: A rendetlen költő esete a bábszínházzal

Beszélgetés Kollár Árpáddal

Kollár Árpád József Attila-díjas költő és a Kövér Béla Bábszínház együttműködése egy könyvet, A nagy Löttyöt eredményezte, amelyet az idén a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az év Leginnovatívabb Gyerekkönyvének választott. Ebből az alakolommal beszélgettünk a kötet szerzőjével.

– Egy kicsit messzebbről kezdeném: hogyan válik egy „rendes” költő olyan költővé-íróvá, aki a gyerekeknek ír?

– Nincs olyan, hogy rendes költő, csak rendetlen költő van. A rendes költők este nyolckor ágyba mennek, előtte kakaót isznak és természetesen veszettül érdekli őket a rendes olvasók véleménye. Nem érdemes szóba állni velük, hiszen ők nem is léteznek. A rendetlen költőktől viszont bármi kitelik. Például olyan merénylet, hogy gyerekeknek írnak könyveket. Egy baj van velük: ők sem léteznek. Nincs olyan rendesen rendetlen költő, aki csak gyerekeknek írna. A végén mindig kiderül, hogy nem csak nekik. Én is ilyen vagyok. Vagy nem. És hogy hogyan válik? Ki tudja. Egyszer csak felébred reggel és azt mondja magának, hogy én ma olyan rendetlen költő leszek, aki egész nap gyerekeknek. Megpróbálja, aztán vagy sikerül, vagy nem, vagy is. Aztán végleg úgy marad. Mondom, a rendetlen költőkkel bármi megtörténhet, de az ellenkezője is…

– Nem véletlenül használtam a vérlázító „rendes” jelzőt a költő előtt, jelezve, hogy tapasztalataim szerint a gyerekeknek szóló irodalmat még mindig mostohán kezeli az „Irodalom”, noha tagadhatatlanul van pozitív változás a kérdésben. Hogy látod, a gyerekkönyveket és szerzőiket mennyire becsüli meg az irodalmi közeg?

– Becsüli, becsülgeti. Az talán még ennél is izgalmasabb, hogy a gyerekkönyvek szerzőik még mindig szeretnek nyafogni azon, hogy őket nem megbecsülik. Holott értesülhettek volna róla, hogy nem annyira számít már az Irodalom és az irodalmi közeg. A gyerekkönyvek például határozottan nem becsülik az Irodalmat és az irodalmi közeget. Ezt onnan tudom, hogy múltkor megkérdeztem az egyik gyerekkönyvtől, hogy szóval, mondd, de őszintén, becsülöd-e az Irodalmat és az irodalmi közeget. De az nem válaszolt. Szemmel láthatólag és füllel hallgatólag nem érdekelte a kérdés. És valljuk be, ez nagyon megnyugtató dolog. Sok baj van a világban, de úgy látszik, a gyerekkönyvek érdeklődési köre még mindig nagyon rendben van. A gyerekkönyvek szerzői igazán példát vehetnének a gyerekkönyvekről…

– Amikor 75 éves lett a Kövér Béla Bábszínház, úgy döntött, egy kötettel ünnepli a születésnapját, de távolról sem egy hagyományosnak nevezhető szülinapi kiadvánnyal. Kiben merült föl ez az ötlet, és hogyan találtatok egymásra a bábszínházzal?

– Nagyon szép lett volna, ha magában a Kövér Béla Bábszínházban merül föl az ötlet, hogy szeretne egy könyvet magáról. De sajnos, ha azember, vagy a bábszínház 75 éves, akkor hajlamos elfeledkezni dolgokról, még a saját szülinapjáról is. Így is volt. Egyszerűen elfelejtette, hogy 75 éves lett, pedig a 75 az olyan nemkerek kerek szám, amit nagyon meg szoktak ünnepelni. Aztán szóltak ennek a bábszínháznak, hogy hé, nem felejtettél el valamit!? Így aztán 76 évesen a fejéhez kapott és meglepte magát ezzel a szép könyvvel. De az is lehet, hogy direkt nem is szóltak neki, csak végül előkapták a könyvet. Egy biztos, hogy engem Kiss Ágnes és Schneider Jankó vett rá erre a merényletre. Nélkülük nem lenne ez a könyv. Kényszerítettek szép szóval, fondorlattal, csellel és rút fenyegetőzéssel, hogy legyen. És lett…

– A bábszínházi szülinapra készült A nagy lötty a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum döntése alapján 2023-ban elnyerte az Az Év Leginnovatívabb Könyve címet. Úgy érzem, ez ezért is nagyon komoly eredmény, mert nem valamelyik vezető gyerekkönyves kiadó jelentette meg a kötetet, hanem maga a Bábszínház. Hogy értékeled ezt a díjat, mi lehetett az a momentum, amely a javatokra döntött?

– Nem voltam ott a zsűriben, de ha úgy ült le a tisztelt zsűrizéshez, hogy mindenképpen díjazzuk, ha van a jelöltek között idén egy bábszínházas könyv, akkor nyert ügyünk volt. Csak hátra kellett dőlni. Viszont, ha az ötletet, a szöveget, a képeket, a formátumot, a témát, a megmunkálást, a kikupálást, a szerkesztést, a miegymást is nézték, akkor biztos nagy volt a verseny. Remélem, így volt, mert szeretek mellbedobással nyerni. Nagy szó, bizony. És nem csak azért örülök neki, mert ez tulajdonképpen egy vérbeli gerilla projekt volt, hanem azért, is, mert igazi csapatmunka. 

– Mit jelent egy ilyen díj? Gondolom, a Kövér Béla Bábszínház még ismertebbé vált általa, de Neked mint szerzőnek miért fontos egy efféle elismerés, ha fontos egyáltalán?

– Egyszerűen és nagyszerűen csak nagyon örülök neki, hogy az Év gyerekkönyve lett innováció kategóriában a bábszínházas, halászleves, szülinapos A nagy lötty, avagy szülinap a bábszínházban c. kötetünk. Az irodalom nem sport (sajnos és szerencsére), ezért ritka, az olyan csapatmunka, ami ennek a könyvnek a megszületését jellemezte. Persze mindig jó, ha van jó szerkesztőd, kiadód, illusztrátorod (és szerencsére van ilyen), de első körben egyedül nézel farkasszemet a villogó monitorral. Ha jól passzolsz, magadat futtatod lyukra, ha rosszul lősz, magad mehetsz a kipattanóra. Ez a könyv igazi csapatmunka volt. A szerző ezért itt is hálás köszönetet mond (meghajlás, pukedli) az együtt gondolkodós ötletgazda ötletfejlesztőknek, Kiss Ágnesnek és Schneider Jankónak, az ötletcsiszolós, jókat beszélgetős szerkesztőnek, Szekeres Nikinek, a szöveget parádésan megrajzoló illusztrátornak, Alexandra Gerelának, a mindezt könyvbe szuszakoló vizuális szerkesztőnek, nem mellesleg címadós Kónya Ábelnek, és végül, de nem utolsó sorban az egyre fiatalabb official kiadónak, a Kövér Béla Bábszínháznak, akinek ez úton kívánok boldog 16789-ik szülinapot jóelőre is!!!

– Ha jól tudom, most is egy meseregényen dolgozol, amelyből részleteket már olvashattak az érdeklődők folyóiratokban. 2021-ben ugyan megjelent a Nyuca bestiárium, amelyet Csepregi Jánossal és Dániel Andrással jegyzel közösen, s amely, bár a játékosságnak bőven teret enged, mégsem gyerekirodalom. Önálló, felnőtteknek szóló kötettel régen jelentkeztél – tervezel-e a közeljövőben ilyet?

– Na, látod, te is a felnőtt könyvekkel nyaggatsz. A Nyuca valóban nem gyerekirodalom, de vicces, hogy András miatt és miattam is annak gondolják. Jellemző, hogy egy barátom kérte, dedikáljam az unokaöccsének. Mikor aztán szóltam, hogy ez a könyv nem gyerekeknek való, akkor csak annyit kért, hogy írjam bele azt, hogy: p. i. n. a. Éles váltás. A Nyucát imádtuk írni, igazi hatkezes őrület volt, illetve ötkezes, mert János tud egy kézzel is gépelni. Most egy olyan könyvön dolgozom, aminek az életkori besorolása folyamatosan csúszik fölfele, ahogy egyre több a káromkodás benne. Young adult disztópia lesz, nagyon élvezem írni, remélem, az olvasók is szeretni fogják. Komoly, felnőttirodalom? Persze. Megvan a köv. igazi felnőtt regényem első mondata. Vagyis biztos, hogy egyszer megírom. A mostani young adult regényem is úgy született meg, hogy kb. 10 évvel ezelőtt rákérdeztek egy interjúban, hogy min dolgozom. Természetesen semmit sem dolgoztam, hiszen akkor is rendetlen költő voltam. De ezt nem lehet bevallani, ezért azt hazudtam, hogy egy olyan ifjúsági regényen, aminek az első mondata az, hogy lejöttek a felhők. Nem volt más hátra, meg kellett írni. És tényleg lejönnek benne a felhők. A következő regényem egy olyan kéziladásról szól, akinek a testvérét születése után ellopták a kórházból. Sok száz, vagy ezer ilyen eset volt Szerbiában az én születésem előtt és után. Talán, ki tudja, de a mi családunk is érintett lehet. Most, hogy szóltam erről a regényről egy interjúban, 10 éven belül mindenképpen meg kell írnom…

Megjelent a folyóirat 2023. július-augusztusi számában