Hegedűs Réka: „Felnőttként is lehet játék az élet. Ez az igazi varázslat”

Beszélgetés Trogmayer Évával

Évivel még az egyetemen volt szerencsém megismerkedni, együtt koptattunk az újságíró szakirányon a padokat, majd legközelebb már saját könyve bemutatóján találkoztunk újra a Somogyi-könyvtárban. Azóta elmondhatjuk, hogy gyermekeknek szánt meséi – amelyeket felnőttként is érdemes kézbe venni – bejárták az országot, remek alkotótársaival közösen hoznak létre különleges világokat, nézőpontokat, történeteket. A 94. Ünnepi Könyvhéten Szegeden is több ízben találkozhatott a közönség vele és – ha már újra összesodort minket a sors – én is nagyon szívesen beszélgettem vele alkotásról, folyton a fejben motoszkáló történetekről, kalandozó kismadarakról és őrtündérekről…

– Újságíróként kezdtél el az írással foglalkozni, majd szövegíróként dolgoztál. Mikor és hogyan jött a gondolat, hogy más műfajok megalkotásában is kipróbálod magad és hogyhogy éppen a gyerekeknek szánt történetek felé indultál el?

– Az írás valójában mindig is része volt az életemnek. Már gyerekként is írtam történeteket és verseket, csak épp nagyon sokáig egyáltalán nem gondoltam rá, hogy ezek mások számára is érdekesek lehetnek. A fordulatot végül a kislányom születése hozta meg. Ahogy ő növekedett, egyre több, egyre izgalmasabb gyerekkönyv fordult meg a kezemben és kezdtem azt érzeni, hogy én is mesélni szeretnék. Innen még hosszú út vezetett odáig, hogy egy kiadónak is meg merjem mutatni az írásaimat, de abban már az első pillanatban biztos voltam, hogy „dolgom van” a gyerekekkel.

–  Alkotói folyamatok tekintetében – nálad – miben különbözik a szépírás az újságírástól, vagy akár az egyéb szövegalkotásoktól?

–  Az újságírásnak sokkal határozottabbak a keretei. Nem írhatsz bármit, csak a valóságot. Én még ahhoz az újságírógenerációhoz tartozom, akik ezeket a szabályokat be is akarták tartani. A szépírás egészen más, sokkal nagyobb teret kap a fantáziám, csak rajtam múlik, hogy az általam felépített világ, hogy működik és mi történik benne.  Kivéve persze, ha ismeretterjesztő könyvekről van szó, mert akkor azért szintén nem lehet teljesen elszakadni a valóságtól.

 –  2021-ben jelent meg a HVG Könyvek gondozásában Szabadfi Szabolccsal közös műved, a Labi, az erdő pékje – Kovászmesék receptekkel, amelyhez 2022-ben a folytatás is megérkezett, Labi és a nagy találkozás – Új receptek az erdei pékségből címmel. Ez egy igazi sütős-főzős könyv gyerekeknek. A kovászról egyből a koronavírus-járvány időszaka ugrik be, amikor mindenki kenyérsütéssel próbálkozott. A kötet megszületését is ez ihlette?

–  Igen, úgy tudom, ez is szerepet játszott benne, bár az ötlet nem tőlem, hanem Szabitól származott. A covid alatt nagyon sok felnőttet tanított meg a kovászkészítés rejtelmeire online és innen már csak egy lépés volt eljutni a gyerekekig. Amellett viszont, hogy konkrét recepteket és sütési technikákat tanítsunk a gyerekeknek, fontos szempont volt, hogy olyan könyv szülessen, amit együtt forgathat a család és ami mindenkit képes kicsábítani a konyhába. Úgy tűnik ez sikerült is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos egyre kevesebb minőségi időt töltünk együtt, az olvasói levelekből viszont az derül ki, hogy a könyvnek is köszönhetően, ha csak néhány röpke órára is, de újra a játéké és a közös alkotásé lett a főszerep. Ez hatalmas öröm mindannyiunk számára.

–  A 2021-es Medvemese című történeteden már együtt dolgoztatok Egervölgyi Lillával, aki azóta állandó illusztrátora lett a könyveidnek. Honnan az ismeretség és ez hogyan fordult át közös munkába?

–  A mi ismeretségünk messzebbre nyúlik vissza a közös munkánál. Lillát már több mint tíz éve ismerem. Én még egyetemista voltam, ő viszont már kisgyermekes anya, amikor először találkoztunk. Nagyon eltérő élethelyzetben voltunk, így akkor még nem is tudott szorosabbra fűződni az barátságunk, de azért tudtunk egymásról. Végül néhány évvel ezelőtt egy munka kapcsán találkoztunk újra, ekkor derült ki számunkra, hogy nagyon hasonló az alkotói nyelvünk és az ő képei remekül összeilleszthetők az én szövegeimmel. Eleinte csak a magunk szórakoztatására használtuk ezt a felfedezést. Lilla rajzolt, én írtam. Aztán gondoltunk egyet, és a Medvemese kéziratát és első illusztrációit elküldtük pár kiadónak.

 – Mostanra nyugodtan kijelenthető, hogy ez a közös munka egy igazi sikersztori lett, hiszen a szintén közös alkotásotok, a Frida és Gubanc Budapesten elnyerte a Szép Magyar Könyv 2022 különdíját. Abszolút megérdemelten, hiszen ez a könyv gyönyörű. Jól tudom, hogy érkezik a folytatás is, ahol a két kismadár Szegeden kalandozik majd?

– Igen, hatalmas megtiszteltetés ez a díj és valóban Szegeden folytatódik a két kismadár története. Ha minden a tervek szerint halad, nyár végén, ősz elején már a kezükben tarthatják majd az olvasók az új kötetet. Azt elárulhatom, hogy csakúgy, mint a budapesti történet esetén, itt is izgalmas kalandokba keveredik a két főszereplő, miközben bejárják Szegedet és környékét. Megígérhetem, nem lesz hiány váratlan fordulatokban, de természetesen nem maradnak el az ismeretterjesztő buborékok és Lilla csodás festményszerű illusztrációi sem.

– Mesélnél kicsit legfrissebb közös művetekről, az Ervin és őrtündérekről?

– Az Ervin és az őrtündérek mindkettőnk egyik kedvenc könyve, talán azért, mert nagyon személyes. Én írtam, az illusztrációkat Lilla készítette. A történet gondolata egy éjszaka, a pandémia idején született. Azt álmodtam, hogy egy picike lány vergődik egy pókhálóban és van vele egy kisfiú. Néhány nappal később sétáltunk az akkor még csak ötéves lányommal, és a kabátjára pottyant egy pók, amitől nagyon megijedt. Nem akartam, hogy féljen, ezért mesélni kezdtem neki a tündérekről, akik pókokon lovagolnak. Tetszett neki, én pedig szépen lassan felépítetten egy összetett tündérvilágot, amelynek a szereplői nemcsak varázslatosak, de nagyon emberiek is. Vágyak és félelmek hajtják őket, szembe fordulnak egymással vagy épp önzetlenül segítenek és mindent el lehet róluk mondani, de azt nem, hogy fekete-fehérek lennének. Egy félresikerült varázslatnak köszönhetően az ő világukba csöppen bele a kisiskolás Ervin, aki a sajátjában valahogy nagyon nem találja a helyét. Ráadásul mindez épp akkor történik, amikor a tündérvilág eddigi rendje változni kezd, a természet egyensúlyának felborulása miatt. Többen kérdezték már, hogy klímavédelmi könyvről van-e szó. Az biztos, hogy erős zöld szemlélet jellemzi. A jelenben játszódik, természeti környezetben, így nem lehet figyelmen kívül hagyni mindazt, ami körülöttünk történik. Az Ervin és az őrtündérek nem szokványos tündéres történet, hanem egy gyerek-fantasy, ami aktuális problémákról is beszél, a hat éven felüli korosztálynak szól, és a Balatonnál játszódik, ahol rengeteg időt töltöttem gyerekkoromban.

– Van egy gyönyörű kislányod, ő szerepel a történeteidben?

– Közvetlenül, szereplőként megformálva nem, legfeljebb az illusztrációkban, de mindegyikre hatással van. Ő az első olvasóm, a legmegbízhatóbb „munkatársam”, mindig nagyon figyelem a reakcióit és adok a véleményére. A születése olyan kapukat nyitott bennem újra, amelyekről azt hittem, már örökre zárva maradnak. Visszavezetett a gyermeki énemhez és megmutatta, hogy felnőttként is lehet játék az élet. Ez az igazi varázslat.

– Számíthatunk arra a jövőben, hogy felnőtteknek szánt történettel jelentkezel?

– Egyszer talán igen, de egyelőre nem érzem magam késznek rá. Több történet is megszületett bennem, de valami még visszatart. Most jól érzem magam itt, ahol vagyok.

 – A 94. Ünnepi Könyvhéten a fővárosban és Szegeden is több helyszínen, több alkalommal bemutatkoztál. Milyen élményekkel zártad ezt a pörgős időszakot?

– Jól mondod, nagyon pörgős, nagyon sűrű könyvhetünk volt, programról programra siettünk, csak kapkodtam a fejem! Idő kellett hozzá, hogy leülepedjen bennem az a sok minden, amit átéltünk. Én könyvek között nőttem fel, de attól, hogy olvasó helyett már szerzőként vehetek részt a legnagyobb könyvünnepen még most is libabőrős leszek. Szuper élményekkel lettem gazdagabb és – külön kiemelve a gyerekeket – nagyszerű emberekkel találkoztam.

 – Van-e újabb történet a fejedben? Mivel örvendezteted meg az olvasóidat legközelebb?

– Ervin története hamarosan folytatódik, ahogy Frida és Gubanc mellett Labi és Nudli is újabb könyvet kap még idén. Ez egyelőre elég, de nem hagyom veszni a jó ötleteket, mindent feljegyzek, ami eszembe jut.

 – Bármivel is rukkolsz elő legközelebb, nagyon várjuk! Köszönöm a beszélgetést, biztos vagyok benne, hogy nem utoljára tettük!

Megjelent a folyóirat 2023. július-augusztusi számában