Máté Zsolt: A középkori alsóvárosi Szent Péter Ispotály emléke

Szeged középkori egészségügyi intézményeiről keveset tudunk. Az általában egyházi irányítású intézményeket a latin nyelvű írásokban az ispotály szóval vagy ennek származékaival illették. A középkorral kapcsolatos általános vélekedések szerint az egészségüggyel kapcsolatban a johanniták szerepét szokták fölvetni. Szeged esetében ennek valóságát azonban semmi tényszerű adat nem valószínűsíti. A két, oklevélben említett szegedi ispotály egyszeri említésen túl csak az alsóvárosinak tulajdonított Szent Péter ispotály sorsát tudjuk nyomon követni. Ennek jelentőségét Reizner János múzeumigazgató már jóval a pusztulása után is fölemlegeti. Ezért érdemes utánanézni, hogy még mit tudunk erről az ispotályról topográfiailag pontosítani.

Ispotály, ispitály, hospitál(um), hospititium, xenodochium. Lényegében ezek a rokonértelmű szavak, amelyek a főleg latin nyelvű magyar történeti irodalomban a beteggondozó, szegénygondozó-, ápoló – vagyis kórház szerű intézményeket jelzik. Magyarul a betegház kifejezés is ezt jelzi. Némileg eltérő jelentésű a lazarethum, amit leginkább a járványkórházra vonatkoztatnak. Ispotályok esetében a középkorban leginkább egyházi, szerzetesi alapítású és vezetésű intézményekre kell gondolnunk. Az ápolást szerzetesek vagy nővérek láthatták el. Szeged esetében például a Jeruzsálemi Szent János Katonai és Ispotályosi Rendből eredő johanniták említése is fölmerül. Ennek azonban komoly megalapozását nem találtam. És éppen Szeged esetében, az 1448. évi Mátyás király oklevélből[1] kiolvasható, hogy az intézmények kegyura a város volt. A későbbiekből szintén kitűnik, hogy polgárok hagyatkoztak az ispotályok helyreállításra vagy építésére. A 18. századtól pedig már arról is értesülünk, hogy az intézmény kijelölt vezetője is világi személy. Az első létesítmények lényegében a szegények, elaggottak, elmebetegek ápolását szolgálták. A gyógyításhoz már orvosra volt szükség.

A modern kori kórházak[2], szegényházak említése előtt Szegeden csupán két ispotály említését tartjuk számon: az özvegy Szent Erzsébet ispotályt  és a Szent Péter ispotályt. Elsőnek mindkettőt 1458-ban említi Mátyás oklevele. Az előbbiről topográfiailag semmi biztosat nem tudunk. Bizonyos lehetőségét Fölsővároson közvetett módon mégis fölvethettem:[3] Arra nem gondolhatunk, hogy a Szent Erzsébet ispotály az ugyancsak Szent Erzsébetnek emlegetett vártemplomhoz tartozott volna, mert a vártemplomot Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szenteltnek tulajdonították, míg az ispotály özvegy Szent Erzsébetről volt elnevezve. Egy 1449-ben kelt okirat arról tudósít, hogy Fekete Szabó János az elhagyott Szent Erzsébet kápolnát és házat a szegények számára újjáépítette.[4] […] Talán a Szent Erzsébet kápolna okán ide érthetjük a Szent Erzsébet ispotályt is. Később,  „1516. augusztus 27-én tűzvész dúlt Felsővaroson és akkor megégett a Szent Miklós és a Szentlélek monostor, a premontrei apácák iskolája”.[5] Valószínűleg nekik tulajdoníthatjuk az özvegy Szent Erzsébet ispotályt is, mert elsősorban betegápoló tevékenységükről ismertek. Az apácák az 1520-as években elköltöztek Szegedről.[6] A Szent Erzsébet ispotály fölsővárosi lokalizálására bizony ez igencsak közvetett felvetés. Erről az ispotályról egyébként nem hallunk később.

A fent már megemlített, 1458. évi augusztus 16-án kiadott oklevelében[7] Mátyás király a szabad plébános választás jogát adja meg Szegednek, s eközben említi meg a Szent Demeter és Szent György templomot és Szeged két ispotályát, a özvegy Szent Erzsébetről, illetve a Szent Péterről elnevezett ispotályokat. A továbbiakban ez utóbbival foglalkozunk, mivel ez intézményileg a 18. századig fennmaradt, s legkésőbbi épületének rajzát még Lechner újjáépítési tervén is felleljük.

– A Szent Péter ispotály kapcsán az alább ismertetett, 1686-ra eredeztethető ábrázolásról írtam 1989-ben kiadott – már 1985-ben az Akadémián megvédett – kandidátusi értekezésemben[8], hogy „ A Szent Péter templom már nem volt meg [t. i. 1686-ban], de az 1497-ben, oklevélben[9] is említett ispotály még állhatott.” –  Újra megvizsgálva, az 1497-es oklevelet, megállapításomat ma már tévedésnek vagy valamely hibás hivatkozás átvételének kell tulajdonítanom. A Szent Péter ispotály említésével kapcsolatban az 1497. évi oklevélre való hivatkozás ugyanis hibás! – Az oklevél arról ír, hogy a fehérvári keresztes konvent egy házeladás kapcsán említi Szilágyi László szegedi három kőházát, melyek közül az egyik a szt. Péter temploma előtt állt[10]. Ezt idézik hibásan többek úgy, mintha az oklevél a Szent Péter ispotályt (és nem a templomot) említené. – az oklevél pontosan ezt írja: „ante ecclesiam Sancti Petri”. Petrovics István „ante ecclesiam beati Petrij”-nek olvassa.[11] Ez a  különbség a mi szempontunkból nézve nem lényeges. Pusztán arról van szó, hogy a magyarországi középkori latin – sokszor egyénileg alakuló ­– rövidítéseit melyikünk hogyan olvassa. Lényeges viszont, hogy az ispotályra következtet, bár az ispotály szó az oklevélben nem szerepel.

Az 1686-os év volt az ország és a város töröktől való visszafoglalásának éve. Szerencsére a Szegedi ostrom kapcsán számos, városképet, látképet is ábrázoló térkép készült, s ma is forog a kutatók kezén. Ezek jórészt egy teljes bizonyossággal meg nem határozható eredetinek a másolatai, amelyeknek a készítési dátuma nem mindig pontosan megállapítható, de 1686-tól egészen az 1698-ig tartó éveket felöleli. A legfontosabbakat gróf A. F. Marsigli tábornok és munkatársa F. C. De Beaulaincourt készítette. Ez utóbbira leginkább a feldolgozás maradt. A helyszíni munkákat Marsigli irányítása alatt J. C. Müller végezte. Marsigli munkáit Bolognában, De Beaulaincourt térképeit Karlsruheban őrzik, de vannak térképeik Bécsben is. Marsigli 1686. évi vagy De Beaulaincourt 1692. évi rajzán[12], amely az alsóvárosi templomot még torony nélkül ábrázolja, találhatjuk a Szent Péter ispotállyal azonosítható egyetlen ábrázolást.

„Alsóvároson szerepel St. Peter felírás. Ezt a kutatók mindmáig [1985-ben írtam![13]] a templomra vonatkozó feliratnak értelmezték, jóllehet ekkor – 1686 körül – itt már szinte 200 éve a Havi Boldogasszony templom állott, s a St. Peter nem is a templom fölé van írva, hanem a mellette álló alacsonyabb épületek fölé. A rajz egyébként sem tartalmazza egyetlen templom nevét sem, (pedig ábrázolja a templomokat) hanem mai szóval „közintézményeket” ír fel. Így a Szent Péter elnevezést ispotályként kell értelmeznünk.” A szent Péter ispotály épületének rajza elsőként – és egyetlenként – ezen a látképen ismert. – Ez a nem túl részletezett rajz sem ábrázolhatja az Árvízig feltételezetten fennálló ispotályt, mert 1739-től adományok és hagyatékok esetében több említés esik a nem mindig pontosan azonosítható, de valószínűleg alsóvárosi ispotályról, amely ekkortájt, új telken újjáépülhetett:[14] A Szent Demeter templom 1754 év caconica visitatiojának jegyzőkönyve megemlíti a hospititiumot, de arra is kitér, hogy az építmény telkét Dékány Péter adta. Dékány tehetős alsóvárosi gazda volt, aki a telekadományt még 1730-ban kelt végrendelete előtt adományozhatta.

A legkorábbi, részletező térképeken – Balla[15] és Buday[16] térképén, 1776-ban illetve 1814-ben – már feltűnik a Xenodochiumként írt ispotály az alsóvárosi templom közvetlen közelében. A Balla térképen a telekszámozás nem olvasható, a Budayn 408. Utcanév csak Buday térképén van. Itt a Régi Ispitály utcában, a Borbás utca (az Árvíz előtti Barabás utca) torkolata, és a Havi Boldogasszony templom szentélye között, félúton szerepel a Xenodochium. A Giba[17] térképen mérhető is a közel észak-déli hossztengelyű épület: 5,40x 49 m (cca. 3×26 öl). Bár a méretek semmiképpen nem vehetők pontosnak, jó közelítéssel mégis tájékoztatnak az épület jellegéről. A rendkívül hosszú, de keskeny alaprajzú épület bizonyára földszintes volt, és egyszerű belső elrendezésű lehetett. Nem tételezhetjük fel benne azt a középkortól ismert johannita technológiát, amely szerint a fertőző betegeket a nagy betegtérrel egybenyitott, de elkülönülő kisebb helyiségekben helyezték volna el.[18]

Mivel Lechner újjáépítési térképén is megvan az épület jellegzetes, azonosítható kontúrja, úgy véltem megérte az Árvizet. Mint Reizner írja[19] A városi kórház alsóvároson, a régi Borbás-utcza nyugati szögletén levő házban volt, s a város egyik nevezetességét képezte. Még az átutazó idegenek is megtekintették, akiknek feltűnt, hogy az ápolást nők teljesítették[20]). Ez a kórház is később — 1807-ben — a rókusi pestis-kórház épületébe helyeződött át[21], de az épülete megmaradt.

Fénykép is lehetne róla. — De nincs! Lechner nem jelöli Árvízben megmaradt épületnek, csak alaptérképi jelölésként szerepelteti. Tehát nyilván összedőlt vagy a Vízben használhatatlanná rongálódott. Lechner alaptérképként a Giba vagy Bainville[22] térképet használhatta – illetőleg ezek valamelyikének folyamatosan gondozott változatát. Rajza a tömbök és utcák vonatkozásában alapvetően ezekre a térképekre vezethető vissza, lényeges eltérések nélkül. De az épületek vonatkozásában, legalábbis Alsóvároson, már vannak eltérések. – A Balla térkép alján szerepel egy ispotály képe, ezt a kutatók keverik is a Szent Péterrel – de térkép jelmagyarázata egyértelműen eligazít, hogy ez nem a Szent Péter, hanem a Tisza-parti katonai kórház: Xenodochium Militare in ripa Tibisci.

A Szent Péter ispotály (Xenodochium) helye a Giba térkép 2004-es digitális térképre georeferált változata szerint a Mátyás tér közterületére esik, a templom szentélyétől mintegy 48 méterre kelet felé. Mivel ma ez teljes egészében közterület – ahol az 1879 évi feltöltések csak egy-két deciméternyit tettek ki[23] – az út és közműépítések nyilvánvalóan az egykori alapozást is teljesen elpusztították, így az ispotály nyomait ma már ásatással sem lehetne megtalálni. Mégis fontos topográfiai dokumentum, amelynek helyét érdemes lenne valamilyen módon megörökíteni. Hiszen Reizner még 1900-ban, a pusztulása után közel negyed századdal is úgy említi, mint a város egyik nevezetességét.[24]

 Írásaimban gyakran hangsúlyozom, hogy a város gazdag múltjának az utcákon is meg kellene jelennie. Például felállítható lenne egy tábla, mely szerint: „A közelben állott a város legrégebbi, már 1458-ben említett kórháza, a Szent Péter ispotály, szegénykórház, amelynek utolsó épületét az Árvíz döntötte romba.”

Megjelent a folyóirat 2023. szeptemberi számában

Jegyzetek

[1] Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1900. IV. kötet 54. o., latinul

[2] Bővebben: Blazovich László (szerk.): Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Szeged 2014. – Tanulmányok: Kormányos András: Egészségügy 121-122. o.

[3] Máté Zsolt: Szeged középkori helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye Történetéből XIV. Szeged, 1989. 17., 29. és 20. o.

[4] Bálint Sándor: Szeged reneszánszkori műveltsége. Budapest, Akadémiai kiadó, 1975. 27. o.

[5] Bálint Sándor i. m. 42. és 142. o. 175. jegyzet

[6] Kristó Gyula és mások (szerk.): Szeged története I–V. Szeged 1983–2010. + Kronológia. Szerk.: Kristó Gyula, Szeged 1988–92. – I. 483. o.

[7] Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1900. IV. kötet 54. o., latinul, illetve magyarul kivonatolva: Blazovich László (szerk.): Csongrád megye évszázadai – történelmi olvasókönyv I., Szeged 1985. 79. o.

[8] Máté Zsolt i. m. 18. o.

[9] 1497 oklevél – Diplomatikai Levéltár (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Kisfaludy család (Q 105) • 61903

[10] Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1900. I. kötet 70. o.

[11] Petrovics István: A középkori Szeged egyháztörténete az újabb kutatások fényében. In: Jancsák Csaba–Kiss Gábor Ferenc–Zakar Péter–Döbör András (szerk.): Dixit (sic!) et salvavi animam meam. Tanulmányok a 6ő éves Szegfű László tiszteletére. Szeged, 2007. 145–163. o.

[12] Marsigli 1686/1 – 1698. évi másolat L. F. Marsigli 1686. évi vagy De Beaulaincourt 1692. évi rajzáról. Tollrajz a bécsi cs. és k. hadilevéltár eredetije után. In: Tóth Béla: A szegedi nagyárvíz képeskönyve. Szeged, 1979. 21. o.

[13] Máté Zsolt i. m. 18. o.

[14] Csajkás Bódog: Szeged egészségügyének története a XVIII. században. Budapest, 2011. nyomán

[15] Balla térkép – Balla Antal 1776. = Mappa ichnographica liberae regiaecque civitatis Szegediensis Fundos intravillanos, hortos, pomaria vineas, cauleta, ac fagopireta in circuitu civitatis situata in genuina figura una cum possessoribus exhibens. De annis 1776–1777. Anton Balla E. C. R. H. A. H. et I. C. P. P. E. S. O. geometra. (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) – digitális másolat

[16] Buday térkép – Balla Antal 1776/2. = Mappa originalis individualis dimensionis libera et regiacque civitatis Szegediensis fundos intravillanos, hortos, pomoria, vineas, cauleta, ac, fagopireta, in circuitu civitatis situata in genuina figura possessorumque insertione repraesentas de anno 1776–1777. (Buday Mihaly altal Balla Antal 1776–1777-ben készult térképéről 1814-ben készített másolat.) (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

[17] Giba térkép – 1841–44-es Giba Antal-féle kataszteri térkép 1: 2500 (MNL CsML) digitális másolat

[18] Simon Katalin: A középkori betegápolás történtének egy fejezete: A johanniták rodoszi kórháza. In: Kaleidoscope folyóirat.  2012.2, 31-34. o.

[19] Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1900. III. kötet 188-189. o.

[20] Lehman Joh.: Reise von Pressburg nach Hermanstadt. Leipzig, 1785. 127. o. In: Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1900. III. kötet 189. o.

[21] Korabinszky: Lexicon. Pressburg, 1786. 692. lap. In: Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1900. III. kötet 189. o.

[22] Bainville – Sz. kir. Szeged városának helyzetterve 1850. Josef Bainville térképe. (MNL CSML) – digitális másolat

[23] Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss. Tanulmányok Szeged múltjából. Szeged, Areión Könyvek, 2020. 106. o.

[24] Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged, 1900. III. kötet 189. o.