Tóth Marcell: Az átalakuló Felsőváros – A Felsővárosi lakótelep első három üteme

Már az 1960-as években felmerült lehetőségként, hogy Szeged egyik legősibb része, Felsőváros is lakótelepnek adhatna otthont. Kezdetben a Tarján városrész „csipegetett le” belőle utcákat, majd 1971-ben megszületett a döntés a felsővárosi lakótelep három üteméről. Az 1970-es évek közepétől két kisebb hullámban felépülő lakótelep különlegessége volt, hogy egyrészt tekinthető a múltat teljesen eltörlő Tarján kibővítésének, másrészt a tervezők Felsőváros létező utcáit, utcaszerkezetét, sőt egyes jó állapotúnak tekintett házcsoportjait igyekeztek megőrizni. Az évtized végére felépültek a lakóházak, majd a következő néhány évben átadták az utolsó oktatási-nevelési intézményeket, az áruházakat és más kiegészítő létesítményeket. Utóbb az eredeti három ütem egy negyedikkel bővült.

A régi Felsőváros

„Nyári alkonyatokon szeretek Felsővároson bolyongani. Szelíd, derűs utcái, fái a legfinomabb mezővárosi hangulatot adják, itt rezeg legjobban a múlt, itt a régi történetek, emlékek, amiknek színhelye csak Felsőváros lehetett. […] A belvárosba ellátogat az ember, de Felsővároson otthon van” – vallotta Sz. Szigethy Vilmos levéltáros, újságíró, szerkesztő, szépíró.[1]

Levéltáros elődünk még egy (részben) másik Felsővárosról írt, egy olyan településrészről, amely jelentős múlttal, nagy hagyományokkal bírt. Bálint Sándor szavaival élve „talán a Felsőváros tetszik valamennyi [városrész – TM] között a legrégibbnek, illetőleg legjelentősebbnek.”[2] Már az Árpád-korban bencés apátság állt itt Szent Miklós tiszteletére, amely ugyan elpusztult, de a 14. század elején a helyükön megtelepedő domonkos rendiek szintén a kisázsiai püspököt választották templomuk patrónusának. Többek között a magkereskedők, a molnárok, a vízkárok elszenvedőinek védőszentje volt Szent Miklós, ami alapján a legszögedibb szögedi úgy vélte, hogy ez is megerősíti azokat a forrásokat, amelyek szerint már a 12. században is jelentős kereskedelmi élettel rendelkezett a városrész a sószállítás révén. Tudjuk, hogy a török idők első szakaszában is létezett a Sóhordó utca, ahogyan Szillér neve is felbukkan egy török defterben 1553-ban. A 18. század elején még hat szigetszerű részből állt Felsőváros, majd a következő század közepére összefüggően lakott területté vált. A régi negyed ismert volt halászairól, iparosairól (tímárok, hajóácsok, molnárok stb.), vízi és szárazföldi kereskedőiről, a 18. században betelepülő roma lakosságáról (Dankó Pista utca, Vajda utca környéke).[3]

E Felsőváros – legalábbis néprajzi vonatkozásban – csak emlékként létezett a 20. század második felében, de e néhány, főbb vázlatpontnak is kevés elem felvillantása elegendő ahhoz, hogy bizonyítsuk, – Odesszával[4] és Tarjánnal[5] ellentétben – az itt meginduló építkezések valóban a város egyik legjelentősebb múlttal bíró részét érintették, amellyel tisztában voltak azok is, akik munkájukkal újabb karaktert adtak a területnek.

Mint a bevezető sorokban utaltunk rá, már az 1960-as években ötletként előkerült, hogy Tarján felől ebbe az irányba terjeszkedhet tovább a modern lakótelep. Sőt Felsőváros Retek utca – Csillag tér – Lugas utca vonalán kívül eső részét Tarján kebelezte be részben vagy egészben: Tarján III., IV. és VIII. üteme már Felsőváros helyén épült fel – ezért állt elő az a furcsa helyzet, hogy ma nem a Tarján széle (ekkor Tápai sor) Tarján és Felsőváros határa, hanem a Retek utca.[6]

Az 1969-ben szélesebb nyilvánosság számára is bemutatott, az előző években összeállított városrendezési tervben ugyan nem elsődleges prioritásként, hanem inkább egyfajta hosszú távú lehetőségként került említésre mint fejlesztési terület, de arra is rámutattak, hogy a későbbi lakótelep helyén – főleg Felsőváros külső részén – viszonylag magas áron lehet csak építkezni. Ezzel függhet össze, hogy a város tíz ütemre bontott fejlesztési tervében Felsőváros csupán hatodik-hetedikként szerepelt, míg Tarján az első, Odessza későbbi II. üteme a másodikként.[7] Az állami tömeges lakásépítésre alkalmas helyszínek között is csak sokadikként jelent meg a terület és annak is csupán egy kis része (a József Attila sugárút környéke a Retek utcától a Római körútig),[8] habár a tervező vállalat munkatársai utaltak arra, hogy az „Északi városrész építésével párhuzamosan Rókus és Felsőváros avult tömbjeit célszerű átépíteni.”[9]

Rendezés és tervezés

A Tarjáni lakótelep utolsó előttiként felépülő ütemével nem csak az kötötte össze az új negyedet, hogy szintén a régi Felsőváros helyére épült: a Szegedi Tervező Vállalatot (SZTV) (hivatalosan) a Tarján VIII. ütem és a Felsőváros 1–3.[10] ütemének beépítési terveinek elkészítésével egyszerre bízták meg.[11] Elsőre meglepő – valójában azonban egy államszocialista rendszerben nem is annyira furcsa módon –, hogy a beépítési tervre hamarabb adott megbízást Szeged megyei Városi Tanács Végrehajtó-bizottságának (VB.) Építési és Közlekedési Osztálya (ÉKO.) (1971. szeptember 18.) a Szeged Városi Beruházási Vállalatnak, minthogy maga a VB. döntést hozott volna a terület kijelöléséről 1971. október 26-án. A tervszállítás határidejeként – elsősorban az SZTV miatt, mert az Építési és Közlekedési Osztály korábbi időpontot szeretett volna – 1972. február 29-et fogadták el.[12]

A lakótelep ütemeinek határait 1972 márciusában a következők szerint állapították meg: az F1-nek József Attila sugárút – Retek utca – Szilléri sugárút – Debreceni utca, az F2-nek Szilléri sugárút – Kereszt utca[13] – Csaba utca – Fecske utca, az F3-nak Lugas utca – Gyík utca – Csaba utca – Kereszt utca.[14]

Az 1971 és 1975 között végrehajtandó negyedik ötéves terv része volt ugyanis mindegyik ütem, amelyek egymással szomszédos beruházási területeket érintettek. Az 1971-ben elfogadott VB-határozat szerint Szegeden 9050 db[15] lakást kell felépíteni ebben az időszakban, amelyek közül közel 6000 állami célcsoportos lakás. Az utóbbiak 52 százalékát tízszintes, 48 százalékát ötszintes épületben tervezték megvalósítani, a lakások átlagos megadott alapterülete 53 m².[16]

A felsővárosi lakótelep építését, amelyet F1/a, F1/b, F2 és F3 ütemekre bontottak, egyrészt azzal indokolták, hogy az infrastrukturális igényei „jól kapcsolhatók(sic!) a Tarján városhoz”, másrészt pedig azt hangsúlyozták, hogy a terület lakóépületeinek állapota miatt is rekonstrukció szükséges.[17] A beruházási program terveit 1972-ben, a kivitelezési terveket 1973–1974-ben kellett elkészítenie az SZVT-nek.[18] A lakásátadások többségét viszont csak a következő ötéves terv ideje alatt kívánták megtenni: csupán az F1/a ütem 120 lakását szándékozták az utolsó évben, 1975-ben befejezni: előbb Tarján különböző ütemeiben és Odessza II. ütemében szerettek volna haladni az építkezésekkel.[19]

Összesen 2582 lakást szándékoztak felépíteni a két ötéves terv ideje alatt, amely előtt 442 lakást és házat kellett lebontani – a 17 (sőt az ugyanekkor tárgyalt beépítési terv alapján 18,8)[20] „százalékos [szanálási – TM] ellenállás” jóval magasabb, mintegy duplája volt az ekkor tervezett többi építkezésének, egyedül a belvárosi rekonstrukcióknál figyelhetünk meg hasonló arányokat.[21] Az előbbi azonban nem jelentette minden épület lebontását: „egyes jó állagú épületcsoportok megtartását” tervezték, a beépítési terv szerint 630 lakásból 188 megmaradásával számoltak[22] – ezen elképzelések megvalósult példáit láthatjuk a lakótelep különböző pontjain, a legfeltűnőbb talán a Róna utca külső szakaszának páros oldala. Az F1/a ütem 756 lakásából 76-ot téglablokkos, 630-at házgyári paneles technológiával kívántak felhúzni. A többi ütemben is úgy számoltak, hogy elsősorban az utóbbiból lesz több: az F1/b-ben 634-ből 600, az F2-ben 616-ból 500, az F3-ban 582-ből 570 lakás házgyári. A lakások többségét mindegyik ütemben ötszintes (vagy annál alacsonyabb) épületekben tervezték kialakítani, sőt az F3 ütemben nem is számoltak 6–11 szintes (azaz a gyakorlatban tizenegy szintes) házakkal.[23]

Ettől némileg eltérő számok olvashatóak az ugyanekkor, 1972 márciusában tárgyalt beruházási tervben: F1/a ütem 680, F1/b 600, F2 500, F3 570 lakás, tehát összesen 2350 db, amelyhez hozzájött még Tarján VIII. ütemének 1002 db lakása. Azonban ezek sem a véglegesek tervek voltak: ekkor még például akartak garzonházat építeni mind Tarjánba (260 lakás), mind Felsőváros harmadik ütemébe (180 lakás).[24] A lakótelepet több mint tízezer fő számára tervezték: az F1/a ütemben 3172, az F1/b-ben 2247, az F2-ben 2236, az F3-ban 2600 lakossal számoltak.[25]

Kiegészítő beruházásként mindegyik ütemben terveztek kereskedelmi és szolgáltatási célú létesítményeket létrehozni, továbbá az F1/a alütemben 80 bölcsődei, 100 óvodai férőhelyet, 12 iskolai tantermet, az F2 ütemben pedig 60 kisgyermeknek bölcsőde-, 150-nek óvodalehetőséget kívántak biztosítani, valamint egy 16 tantermes iskola felépítését ígérték. Az előbbiek valójában csak részben jelentettek új intézmények alapítását: egy óvoda ideiglenes megtartása, egy tervezett óvoda kapacitásának bővítése, egy-egy meglévő óvoda, iskola bővítése is a terv része volt.[26] A tervezők felismerték, hogy rohamosan növekedni kezdett ebben az időszakban a gépkocsik száma, ezért 1081 parkolóhelyet, 147 kisgarázst, 569 épület alatti garázst és 800 többszintes parkolóházban lévő helyet terveztek[27] – ha a fentiek megvalósulnak (például a földbe süllyesztett garázsok, felettük játszótérrel), ma talán kisebb gondot okozna az azóta sokszorosára növekedett számú gépkocsi.

A beépítési tervet a következő időszakban folyamatosan módosították vagy módosítani próbálták: 1972 márciusában kérték az illetékes minisztériumot, hogy „ágazati szabvány alóli felmentést” kapjanak a házak alatti földszinti garázsok (legyen erre lehetőség) és a lifthatár kérdésében (ne legyen felvonóra szükség a plusz garázsokkal ellátott öt- valójában hatszinteseknél),[28] de 1972 májusában ezeket elutasították.[29] Tegyük hozzá, később megvalósulhatott, viszont, némi csalással, ma is a „földszinti” lakások valójában az első emeleten, míg a negyedik emeletiek a hatodik szinten találhatóak, mégsem alakítottak ki lifteket.

1972 nyarán részlegesen, módosítási kérésekkel együtt fogadta el a VB. a beépítési tervet,[30] de ennek ellenére továbbra sem következett be még az első kapavágás sem. 1973. október 11-én jóváhagyta a beruházási programot a végrehajtó bizottság.[31] E szerint az F1 ütem esetében a József Attila sugárút – a Retek utca – a Szilléri sugárút – a Dankó Pista utca – a Bihari utca – a Debreceni utca, az F2-nél a Szilléri sugárút – a Kereszt utca – a Csaba utca – a Fecske utca – a Tabán utca, az F3-nál a Kereszt utca – a Lugas utca – a Körtöltés utca – a Vajda utca – a Csaba utca jelentették az ütemek határait.[32]

1978-ig összesen 1920 lakás felépítését vállalták, a beruházásra több mint egymilliárd (1071,8 millió) forintot szántak, ebből 945,5 millió forintot közvetlenül az építkezésekre. Más lakótelep-építésekhez hasonlóan a generáltervezésért a Szegedi Tervező Vállalat, a kivitelezésért a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat (DÉLÉP), a lebonyolításért a Szeged Városi Beruházási Vállalat felelt. Az építkezések során elsősorban a Szegedi Házgyár (SZHK) hat típusát kívánták alkalmazni: „Fsz + 5. ill. 10 szerelt szintes SZHK lakóépületek” – olvasható a beruházási programban. Változtatásokat eszközöltek a kiegészítő beruházások tekintetében is: egy-egy 16 és 12 tantermes iskola, két 80 férőhelyes bölcsőde, két 150, valamint egy 50 férőhelyes óvoda, orvosi rendelő, egy-egy vendéglátó, szolgáltató és egyéb célú egység.[33]

Ez azonban ismételten nem a végleges verzió lett, a megváltoztatott beruházási programot 1974-ben, a 38/1974. számú határozattal hagyta jóvá a városi tanács végrehajtó bizottsága. E szerint 2000 lakás, egy 16 tantermes iskola, egy 150 férőhelyes óvoda, egy 80 férőhelyes bölcsőde, egy 254 m²-es orvosi rendelő, egy 375 m²-es gyógyszertár, egy 451 m²-es szolgáltatóépület, egy 274 m²-es könyvtár, valamint 3178 m²-nyi kereskedelmi létesítmény épül. A fentiek elsősorban a lakóépületekhez kapcsolódó infrastruktúra – különös tekintettel az oktatási–nevelési intézményekre – jelentettek visszalépést, amelyeknek köszönhetően szerény mértékben csökkent a beruházásra szánt teljes összeg (1006,5 millió forint) is.

1973 őszén állapodott meg a következőkről a városi tanács és az OTP: a 107–109, 118–126, 137–138 jelű épületek helyét társasház építésére jelölik ki, azokat az OTP részére átadják.[34] Az első ütem 125-ös és 126-os jelű épületét később visszakérte a városi tanács „az ár- és belvízkárok helyreállításának elősegítése érdekében” 1975 őszén.[35]

A korábban említett bő 1 milliárd forintos összeg 1975 decemberében 831,4 millió forintra csökkent, miután az OTP részére 420, a MESZÖV Lakásszövetkezet részére 300 db (a 304-től 311-es jelű épületig)[36] lakás átengedéséről döntöttek. Az ekkor készült létesítményjegyzék szerint az alábbi tömbök maradtak az alapberuházás részei: a 103-astól a 106-osig (F71-es típus), a 110-es, a 111-es (mindkettő F81), a 112-estől a 114-osig (F71), a 115-ös (KP11), a 116-os, a 117-es (mindkettő F71), a 125-ös, a 126-os (mindkettő F81), a 127-es, a 128-as (mindkettő F51), a 129-es, a 130-as (mindkettő KP11), a 131-estől a 135-ösig (F81), a 209-estől a 211-esig (szintén F81-es, az utolsó tömb a Belügyminisztérium alkalmazottai részére), a 301-estől a 303-asig (F71-es, az első tömb az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt [OKGT] munkavállalói számára), a 312-estől a 314-esig (F101-es, az utóbbi ház OKGT-s), végül a 315. jelű, azaz a mai „Csillag téri garzonház” épülete.[37]

1976 nyarán újabb változtatásról határozott a városi tanács végrehajtó bizottsága. A Kemes utcába tervezett nagygarázs projektjét törölték, s helyette három tömb, a 139-es (F71), a 140-es és a 141-es (mindkettő F81), azaz Kemes utca 1., 3., 5. szám alatti házak felépítéséről döntöttek. Az elsőt a „DÉLÉP lakásépítési akciójának elősegítése” érdekében az építőipari cég munkatársainak szánták, a másik kettőt pedig a „Szegedi Ingatlankezelő Vállalat átmeneti lakásgondjainak” enyhítésére.[38] Utóbb, 1977 elején a 139-es jelű épület esetében megszavazták, hogy az inkább az OTP beruházásaként épüljön fel.[39]

1976 őszén az Építési és Közlekedési Osztály arra jutott, hogy az ötödik ötéves terv szigorúbb követelményrendszere miatt változtatni kell a rendezési terven. Az 1977 májusában meghozott VB-határozat szerint az F1 ütem határai a Retek utca – a Szilléri sugárút – a Római körút – a József Attila sugárút, az F2 ütemé a Szilléri sugárút – a Kereszttöltés utca – a Felső-Tisza-part – a Római körút, az F3 ütemé a Lugas utca – a Körtöltés – a Kiserdő – a Kereszttöltés utca. Ez továbbra sem jelentette azt, hogy magas és középmagas épületekkel kívánják beépíteni az egész területet. Sőt a Csaba utca 48. szám alatt frissen felépült ház mellé még négy hasonló épületet kívántak felhúzni. A döntéselőkészítők úgy vélték, hogy a Szegedi Házgyár termékeiből készülő családi ingatlanokból álló tömb – az újszegedi hasonló sorházak mellett – „országosan is egyedüli példa” lehet. Szintén lényeges eleme a dokumentumnak, hogy az épülő (felsővárosi) második híd környékének megváltoztatása fontos célkitűzés. Ez részben nem valósult meg, részben pedig a későbbi IV. ütemben történt meg. A három ütem területén meglévő 2808 lakás helyett összesen 8000-et terveztek. Az új lakásokból 440-et egy-kétemeletes, 2322-t többszintes, 2340-et középmagas, 90 db-ot pedig magasépületben kívántak kialakítani.[40] Az utóbbi azt jelentette, hogy a Csillag térre tervezték az újszegedi 17 emeletes ház párját, egy 18–20 emeletes toronyházat, de végül erről letettek a minisztériumi tiltás miatt.[41]

Már szóba került májusban, de júliusban döntöttek a „204-es épület” felépítéséről. Itt 180 lakást terveztek „Fsz. + V szerelt szintes épületben” a Szilléri sugárút és a Csaba utca közötti szakaszon, azaz később itt épült fel a 208., 207., 204. jelű épületekből (Csillag tértől Vajda utcáig) és a 203-as, 202-es, 201-es házakból álló tömb (Vajda és Csaba utca közötti szakasz).[42]

Néhány hónappal később, 1977 októberében újból módosították a beépítési tervet. Kiemelendő, hogy az F2 ütem területe 39,04 hektárról 14,96 hektárra csökkent, a Szilléri sugárút – Kereszttöltés utca – Tápéi utca – Molnár utca – Fecske utca által határolt területre korlátozódott és 3290 helyett 967 (910 állami pénzből, 57 magánerőből) lakást kívántak építeni. Törölték – pénzhiányra hivatkozva – a családi házak építését, helyette a Csaba utca – Fecske utca által határolt tömbbelsőben is többszintes, soklakásos házakat kívántak felépíteni. Az F3 ütemben is kevesebb új lakást terveztek, 920 helyett 770-et.[43]

Az 1978-ban elfogadott beruházási programban már csak 730, 1979-ben felépítendő lakásról esett szó az F2 ütem területén: 180 lakás tizenegy szintes, 550 hatszintes épületben elhelyezve. Maradt a tervezett 770 lakás az F3-ban: 1979-ben a 120 OTP-lakás, 1980-ban a 650 tanácsi célcsoportos lakás átadását tervezték. Itt nagyobb arányban kívántak liftes házakat felépíteni, mint a mellette lévő ütemben, a tizenegy szintesek aránya – a lakások számát nézve – megközelítette a 40 százalékot (300 lakás). A költségek lakásonként az előbbi részen bruttó 605 ezer forintra, az utóbbi ütemben (csak a tanácsi célcsoportos lakásokat nézve) 713 ezer forintra rúgtak a korabeli számítások szerint. A tervezett lakások átlagos mérete 53,7 m² volt.[44]

Az F2 ütem ezen szakaszában a Szegedi Házkombinát négy típusát alkalmazták: az F71-et (a Vajda utcában a 220., a 221., a 222. jelű épületek, a Csaba utcában a 226., a 226/a., a 227., a 228. számú tömbök), az F81-1-et (a Vajda utcában a 223., a 224., a 224/a. és a 225. jelű épületek, a Csaba utcában a 229. és a 230. jelű házak), az F65-öt (a 231., a 232., a 233., a 234. jelű épületek a Kereszttöltés utca páros oldalán), továbbá a tizenegy szintes KP11 típust (235., 236. és 237. jelű épületek az ABC, a mai Spar áruház körül). Az említett ABC mellett egy 80 férőhelyes bölcsőde és a KP11 típusú házak alatt közösségi létesítmények („kereskedelmi és szolgáltató egységek”) létrehozásáról döntöttek. Az itteni fűtőmű teljesítményét úgy határozták meg, hogy 4000 lakásnak (továbbá a kísérő létesítményeknek) biztosítson meleget és meleg vizet, azaz az F2, az F3 és a később felépítendő F4 ütem ingatlanjai számára is elegendő legyen a teljesítménye.[45]

Ugyanezen négy SZHK-típust variálták az F3 ütem új szakaszában is. A négy (kezdetektől fogva) „OTP-s ház” mindegyike F81-1 típus lett: a 316., a 317. (trolibusz-végállomás, Selyem utca), a 318., a 319. jelű épületek (Gyík utca 23., 21.). Az utóbbi mellé tervezték a már tanácsi célcsoportos beruházásban megépíteni kívánt 320. jelű épület. Ez, továbbá a 321-es, a 322-es (a Csaba utca utolsó két háza), a 323-as, a 324-es (Gyík utca 22. és 20.), a 327-es (Csaba utca 44.) és a 328-as (Becsei utca 6.) szintén F81-1-es típus lett. Két ház, a Csaba utca 46. és 48. (325. és 326. jelű épületek) F71 típusú, a Becsei utca eddig nem említett két hatszintese pedig F65. Öt KP11 épület is bekerült a létesítményjegyzékbe, ezek a tizenegy szintes házak a Kereszttöltés utca Csaba utca és Etelka sor közötti szakaszán (331., 332., 333. jelű épületek) és az Etelka sor elején (334. és 335. jelű épületek) lettek felépítve utóbb.[46]

Igaz, némi változás történt 1979 augusztusában – a városi tanács anyagi problémái miatt (konkrétan hiányzott az építkezés fedezete) – ideiglenesen átadták 440 lakás építését az OTP-nek: a 327. jelűtől a 335. jelű házig. A megegyezés szerint „a célcsoportos lakásépítési terv teljesítése érdekében a lakások közül 360 darabot a Takarékpénztár a Tanács részére visszaad.”[47]

1979-ben a 3. ütem területén a 16 tantermes iskolát, 1981-ben a 150 férőhelyes óvodát és a 80 férőhelyes bölcsődét, (nem sokkal később mindhárom esetében 1980 végéig[48] történő átadásra módosították a terveket), 1980–1981-ben a KP11-es házak földszintjén lévő szolgáltató- és üzlethelyiségeket, 1982-ben pedig 1740,6 m² alapterületű áruházat kívántak átadni.[49]

A felsoroltakon kívül Felsőváros általános megjelöléssel további 180, 1979-ben felépítendő F81-1 épületben elhelyezett, Kereszttöltés utcai lakás szerepelt a tanácsi célcsoportos beruházásként megvalósítandó ingatlanok között 1978 tavaszán.[50] Ezek a korábbi „204-es épület” tömbjei, azaz a 201., a 202., a 203., a 204., a 207., a 208. jelű házak (ma: Kereszttöltés utca 22-től 32-ig a páros oldalon).[51]

Mindez magával hozta a korábban említett Csaba utca 48. szám alatti ház „halálát”. Sokak számára megmaradt, hogy az alig pár évvel korábban felhúzott épületet végül lebontották: az ennek előkészítésével foglalkozó napirendi pont előadása során az illetékes tanácsi osztályvezető azzal érvelt, hogy ugyan egy 1,2 millió forintot érő, kevesebb mint öt éve átadott házról van szó, de a helyére 30 lakásos társasház kerülhet.[52]

Építkezés és beköltözés

Még mindig változtak a tervek, de 1974 tavaszán megkezdődött az építkezés előkészítésének hamisíthatatlan jele: „Közületek, magánosok, figyelem! SZEGED VÁROSI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT SZEGED, FELSŐVÁROSI ÜTEMÉBEN lebontásra kerülő ingatlanokat versenytárgyalás útján […] értékesíti.”

Először a József Attila sugárúton, majd a Bihari utcában, a Szilléri sugárúton, a Retek utcában, a Debreceni utcában zajlottak a versenytárgyalások egészen őszig.[53] A második ütem területén 1975 februárjában indult el ugyanez a folyamat, s egészen a következő évig tartott,[54] majd némi szünettel 1978-ban folytatódott, ekkor a versenytárgyalások helyszíne az azóta megszűnt Halász utca volt.[55] Ugyanígy történt a harmadik ütem esetében is, két lépcsőben 1975–1976-ban és 1978-ban zajlottak az ajánlattételi körök, majd a következő időszakban a bontások.[56]

„Dolgozik a cölöpverő” – írta a Délmagyarország. A munkát illusztráló kép alatt beszámoltak arról, hogy a József Attila sugárútnál kezdődött meg a munka 1974 őszén, de a következő év márciusában már a 130-as jelű (ma: Szilléri sugárút 42.) épületet alapozták a Retek utca és a Szilléri sugárút sarkánál.[57]

Már 1975-ban lakták az első ütem több épületét, így a 101-es (József Attila sgt. 75.) és 102-es számúakat (Retek utca 16.),[58] továbbá 1975 nyarára a József Attila sugárúton a Debreceni utca és a Hóbiárt utca közötti hatszintes (garázssor és öt szint) szalagépület is megtelt élettel (együtt: 103., 104., 105., 106. jelzésű épület).[59] Itt jegyeznénk meg, hogy az emögött található téglablokkos épületek nem a lakótelepi beruházás részeként lettek felépítve, de gyakorlatilag annak területén találhatóak: itt előbb címként a Debreceni utca szerepelt, majd 1986-ban kapta a Dandár utca nevet a házak között futó, L alakú közterület.[60] A Bihari utcában is átadtak több lakást még ebben az évben, sőt a 107-es épület (Bihari utca 18.) egyik I. emeleti lakásának átadásán illusztris vendégsereg sorakozott fel: „Pol Pot megye” pártbizottságának első titkára, dr. Komócsin Mihály, dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke, Török József, a szegedi városi pártbizottság első titkára, Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnöke, továbbá dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes. A névsor kiegészíthető még dr. Szirmai Jenővel, az OTP vezérigazgatójával és Török Lászlóval, az OTP megyei igazgatójával. Megjelenésük nem a véletlenek összjátéka miatt következett be: a IV. ötéves terv során átadott (országos viszonylatban számolva) ötvenezredik OTP-lakásba költözhetett be egy munkáscsalád.[61]

Benépesült a Retek utca páros oldalának többi része, a Szilléri sugárút vége, a Debreceni utca eleje. Épültek a Lugas utca páratlan oldalának házai, a Gyík utca végén található tömbök (304., 305. jelű épületek) 1976-ban.[62] A novemberben beköltözhetővé váló 304-es épület volt az első, amelyet az előző évben létrejött Tabán Lakásépítő Szövetkezet segítségével építettek fel.[63] Ebben az évben tanácsi célcsoportos beruházásként megvalósított 1089 lakásból 780 Felsőváros három ütemében épült fel. Igaz, e számban benne foglaltatik az a nagy épület is, ahova csak a következő évben költözhettek be az első lakók.[64]

Ugyanis 1977 tavaszán a legizgalmasabb kérdést Szeged második garzonházának felépítése és annak lakóinak kijelölése jelentette. A 210 lakás többségét a fiataloknak szánták,[65] további 70 lakást pedig az időseknek biztosítottak, „akik a modern összkomfortos lakásokon túlmenően – az Épületben szervezett – szociális ellátásban is részesülnek” – döntötte el a városi tanács végrehajtó bizottsága 1977 telén.[66] Az elhelyezés feltételei között szerepelt, hogy az elhelyezendő nyugdíjas személy vagy házaspár „egészségi állapotánál, erkölcsi és politikai magatartásánál fogva közösségi életre alkalmas” legyen – de az utóbbi feltételt utólag, kézzel zárójelbe tették a határozatról készített kivonatban.[67] Az épületbe nem sokkal később, 1977. március 17-én beköltözhettek az első lakók, a kiegészítő szolgáltatások kialakítása a legalsó szinten viszont áthúzódott a következő évre.[68] Szintén az év elején adták át az előző évi átadásokból kimaradt többi szövetkezeti lakást a harmadik ütem területén – az összesen 300 lakásból 173 tulajdonosa fizikai munkás lett – hangsúlyozta a Délmagyarország.[69] Az első ütem területén is folytatódott munka, a Kemes utca 1., 3. és 5. ebben az évben már lakott volt.[70]

Kisebb szünet következett, megkezdődött az Északi városrész építése, majd az 1977–1978-ban megváltoztatott tervek és meghatározott menetrend szerint folytatódott a lakótelep építése. 1978. augusztus végén „újra szólt” a cölöpözőgép: a második ütem területén ekkor indultak meg ismét a munkálatok.[71] „A hideg tél csak nehezítette, de nem akadályozta az épületek összeszerelését” – olvasható a Kereszttöltés utcában dolgozó panelszerelőkről készült kép alatt.[72] 1979 áprilisára már több épület állt, augusztusra pedig a lakások többségét befejezte a DÉLÉP.[73] Nehézséget okozott, hogy a második ütemben felépített új fűtőművet – nyugati alkatrészek hiánya miatt – még nem tudták üzembe helyezni, ezért átmenetileg fűtőkonténereket alkalmaztak.[74]

1980-ban folytatódtak az építkezések. Igaz, a határidők tartásához „kommunista műszak” is kellett: a DÉLÉP irodai dolgozóit is kiküldték takarítani a harmadik ütem épületeibe.[75] Ebben az évben befejeződött a lakóházak felépítése. Az év közepéig 530 célcsoportos és 120 OTP-s lakást adtak át.[76] A beköltözés több esetben a második ütemben történt meg, így például a 333. tömböt júliusban vehették át a lakók. Az örömbe azonban esetükben némi üröm is vegyült: 680(!) tételes hibajegyzéket állítottak össze a lakók, de ezek kétharmadát a DÉLÉP képviselője áthúzta a lakástulajdonosok nagy felháborodására, akik a sajtóhoz fordultak: „Ebben a házban hatvan lakás van, értékük 450–550 ezer forint. Ezért a pénzért joggal elvárhatjuk, hogy ha nem is hibátlan, de jó minőségű munkát végezzen a kivitelező.”[77]

Összesen 3860 lakás épült fel a felsővárosi lakótelep első három ütemében, majd a későbbiekben további 2160-at adtak át a negyedik szakaszban.[78] 1980 áprilisában – a három ütem lakásainak befejezésekor a Délmagyarország munkatársa, Halász Miklós már számot vetett: „Befejeződött Szegeden egy városrész építése” – kezdte cikkét, majd gyorsan hozzátette: „Persze csak egyelőre, egy-két évi szünetre, mert az Északi városrész és Rókus felépítése után a panelszerelők visszatérnek. Felsőváros több mint 3500 új lakása legalább 15 ezer ember otthona.”[79] A negyedik ütem ugyanis a tervezőasztalon már megszületett az 1970-es évek második felében, de csak az 1980-as évek elejétől épült fel.[80]

Amitől egy városrész élhető: óvodák, iskolák, ABC-k… és a Hóbiárt

Infrastruktúra tekintetében részben a régi Felsőváros, részben Tarján már megépült vagy megépítendő intézményeire, kereskedelmi és szolgáltatóhelyeire kívántak alapozni a döntéshozók. A városi pártbizottság lapja azt ígérte 1975-ben, hogy „Üzletek, óvodák, orvosi rendelő – Tarjánnál jobb helyzetben lesz Felsőváros”,[81] de itt is elsődleges cél a lakások átadása és ezzel a leglátványosabb tervszámok teljesítése volt, s csak ezt követően fejlesztették a beköltözök életminősége szempontjából fontos infrastruktúrát.

Szinte biztosak vagyunk abban, hogy az 1978 őszén átadott Hóbiárt Bisztró az, ahol a legtöbb szegedi megfordult a lakótelepen létrejövő „intézmények” közül. A másodosztályú bisztrót, ahol harmadosztályú áron kínálták az ételeket, két részre osztották: a nagyobbik felében az ételeket, a kisebbik felében az italokat kaphatták meg a vendégek a már akkor is önkiszolgálóként működő vendéglátóhelyen. 45 éve (egészen pontosan 1978. október 1-jétől) lehet menüre előfizetni a mai napig közkedvelt bisztróban. Megnyitásakor az üdítőitalokat automaták keverték, s ekkor még lehetett sört kapni – üvegeset és csapoltat is.[82]

1977-re ígérték, 1978. június 28-án pedig átadták a Retek utcai ABC-áruházat. A vásárlókat 781 m² alapterületen olcsó orosz fagylalt, 5 millió forint értékű áru, 14 hűtőpult várta a Csemege Kereskedelmi Vállalat jóvoltából, továbbá egy látványos beázás – ez utóbbi a 31. számú Építőipari Vállalatnak köszönhetően.[83] A harmadik ütem területén nem épült fel az ígért, nagyméretű áruház, a második ütemben pedig hatalmas késéssel, csupán 1986(!) őszén adták át a Tápai utcai áruházat.[84] Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy az 1976-ban a Szilléri sugárút és a Tabán utca sarkán megnyitott élelmiszerüzlet szintén a felsővárosiak rendelkezésére állt.[85]

Azokra is gondoltak a beruházók, akik a kultúrára „éheztek” – 1978. március 1-jén nyitott meg a garzonház aljában a Csillag téri fiókkönyvtár, amely ma is a legnagyobb fiókja a Somogyi-könyvtárnak: akkor 11 ezer kötetes állománya napjainkra 18 ezerre nőtt.[86]

Tarjánban jelentős problémákat okozott, hogy nem készült el időben az orvosi rendelő és a gyógyszertár.[87] Habár 1975-ben, a Délmagyarország korábban említett cikkében azt ígérték, hogy azért (is) lesznek a szomszédos lakótelepnél előnyösebb helyzetben, mert „nem kell sokáig várakozniuk a szolgáltatóhálózat kiépítésére,”[88] ebben az esetben ez az ígéret ismételten nem érvényesült. Az első ütem területére 1978-ra ígért komplexum csupán 1983 novemberétől fogadta a betegeket a Debreceni utcában.[89]

A városrész különlegessége volt, hogy – előre eltervezett módon – egy üzemet telepítettek: a Szegedi Ruházati Szövetkezet telephelye működött a Kemes utcában. A cél az volt, hogy a lakótelep ne alvóváros legyen, hanem rendelkezzen olyan ipari üzemmel, amely nem zajos, nem környezetszennyező és munkaalkalmat ad a helyieknek. Mellette a 100 férőhelyes óvodát az üzemben dolgozók gyermekei részére létesítették, de 40 helyet „külsősök” kaptak.[90]

A Kemes utcában az említett óvodát 1979-ben, a Gyík utcai társát pedig 1981-ben adták át.[91] A Tabán utcában – a későbbi F4 ütem területén – állt 1974 őszétől a tanácsi fenntartású óvoda,[92] mellette a Posta és a MÁV kisdedóvóját 1980-ban nyitották meg.[93] Az utóbbit elbontották napjainkra, helyén társasház épült.[94]

Csak a felsővárosi lakótelep harmadik ütemének területén épült fel egy általános iskola.[95] A lila iskolát 1981 őszén, a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” tiszteletére adták át.[96] Megemlítendő még, hogy a közelben, a Gyík utcai óvoda mellett nyílt meg egy bölcsőde is, ezt néhány hónappal az iskola előtt, 1981 tavaszán adták át a legkisebbeknek.[97]

Összegzés

Felsőváros lakótelepi részei eltérnek Odesszától vagy Tarjántól. Nem azért, mert más házak épültek volna fel, mások költöztek volna a lakásokba, hanem mert a városrésznek volt valódi, több évszázadra visszatekintő, történeti, kulturális, egyházi vagy néprajzi vonalon is megközelíthető múltja, nem akkor született szinte a semmiből, mint előbb említett negyedek. Ezt többé vagy kevésbé – az ügyben nehéz igazságot tenni, mert talán minden szegedi mást gondol a kérdésről – törekedtek figyelembe venni a tervezők is. Már a kezdetektől fogva próbálták megőrizni részben az utcaszerkezetet, részben a – kor megítélése szerint – jobb állapotú házakat, házcsoportokat. A megmaradt kisebb magánházak helyére sok esetben társasházak épültek az elmúlt évtizedekben, így talán néhol szelídebbé is vált az átmenet az ötszintesek (hatszintesek) és a hagyományos Felsőváros megmaradt részei között.

A másik irányba már a korszakban összenőtt Tarjánnal, nem egy esetben egy-egy ütem egészét vagy egyes elemeit is a szomszédos lakótelep részének tekintik a lakosok, sőt néha a döntéshozók is: a Retek utca – Csillag tér – Lugas utca vonala nem elválaszt, hanem összeköt. Tágabb értelemben Felsőváros lakótelepei egészen Rókusig egy szinte összefüggő lakótelep-övezetet jelentenek a körtöltésen belül.

2024-ben lesz fél évszázada, hogy leverték az első cölöpöket a lakótelep építésének előkészítése során. Az évforduló talán egy kiváló alkalmat nyújt arra is, hogy választ kapjunk a következő kérdésre: az ősi felsővárosi vagy a modern lakótelepi identitás a lényegesebb e három (illetve négy) ütem területén?

A cikkben található képek a Szegedért Emlékéremmel kitüntetett Rigó Balázs (1912–2006) MÁV főfelügyelő hagyatékából származnak. Köszönjük Farkas Árpádnak, hogy a felvételek másolatait tanulmányunkhoz rendelkezésünkre bocsátotta. Ugyanitt fejezzük ki hálánkat Firbás Zoltán urbanistának az általa készített korabeli térképek digitális másolataiért és munkánk segítéséért.

Megjelent a folyóirat 2023. novemberi számában

Jegyzetek

[1] Délmagyarország, 1942. augusztus 2. 6. o.

[2] Bálint Sándor: Felsőváros. In: Bálint Alajos (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1963. 123. o.

[3] Bálint i. m. 123 – 127. o.

[4] Tóth Marcell: Odessza, Szeged első lakótelepe. Szeged, 2022/10. szám. 14–31. o.

[5] Tóth Marcell: A sártengertől a színes panelokig – a Tarján lakótelep története. Szeged, 2018/10. szám. 8–21. o.

[6] Tóth 2018 i. m. 10–11. o. Térképen megtekinthető még: Délmagyarország, 1974. július 14. 8. o.

[7] Takács Máté (szerk.): Szeged m. j. város, Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé, Gyálarét községek általános rendezési terve (Kivonat). Szeged, Szegedi Tervező Vállalat, 1969. 32–33. o.

[8] Takács 1969 i. m. 51., 101. o.

[9] Takács 1969 i. m. 49. o.

[10] Az eltérő írásmód szándékos. A tervekben Tarján ütemeit római, Felsővárosét arab számokkal írták. Természetesen dokumentumonként, sőt, sok esetben a dokumentumokon belül is előfordultak eltérések, de mi törekedtünk az egységes írásmódra.

[11] Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára Szegedi Levéltára (a továbbiakban: MNL CsCsVL SZL), XXIII. Tanácsok Szeged megyei jogú Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyve (a továbbiakban: SZVT jkv.), 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 2. 3. sz melléklet, 4/a. sz melléklet, 1. o.

[12] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1973. október 25. 17. ülés. Melléklet 16. 1. o.

[13] Ma Kereszttöltés utca.

[14] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 3. 2. o.

[15] Tételesen felbontva: célcsoportos állami: 5988, ebből szövetkezeti 2000 lakás. Tanácsi bonyolítású idegen lakásépítés: 811, egyéb állami szervek által építendő: 166, OTP-beruházásból: 1166, magánerős lakásépítésből 441 többszintes, 450 családi házas. A forrást lásd a köv. hivatkozásban.

[16] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 2. 1–2. o.

[17] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 2. 9. o.

[18] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 2., 3. sz melléklet, 4/b. sz melléklet, 1. o.

[19] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 2. A/1. sz. 1. o.

[20] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 3. 4. o. Habár ugyanazon napon tárgyalták, mint az ötéves terv lakásépítési terveit, mégis némileg eltérő számadatok találhatóak a „Tarján VIII. ütem, Felsőváros 1–2–3 jelű terület beépítési” tervében.

[21] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 2. 1. sz. melléklet, 1. o.

[22] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 3. 2–4. o.

[23] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 2. 1. sz. melléklet, 1. o.

[24] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 3. 3–4. o.

[25] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 3. 7. o.

[26] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 3. 5. o.

[27] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. március 23. 6. ülés. Melléklet 3. 6. o.

[28] A tanulmányunkban a földszint + ötszintes házakat – a valóságnak megfelelően – hatszintesként említjük, viszont a korban a fenti „játék” miatt az ötszintesek közé sorolták be őket.

[29] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1973. október 25. 17. ülés. Melléklet 16. 1–2. o.

[30] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1972. július 27. 14. ülés. Jegyzőkönyv. 7. o.

[31] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1973. október 25. 17. ülés. Melléklet 16. 1–3. o.

[32] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1973. október 11. 16. ülés. Jegyzőkönyv. 6. o.

[33] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1973. október 11. 16. ülés. Szeged Felsőváros F 1–3 ütem beruházási program VB. előterjesztés melléklete. 1–5. o.

[34] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1973. október 11. 16. ülés. Jegyzőkönyv. 10. o., Melléklet, Megállapodás 1–2. o.

[35] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1975. november 20. 18. ülés. Melléklet 9. 1–3. o.

[36] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1975. november 20. 18. ülés. Melléklet 8. Megállapodás (MESZÖV-vel) 1–4. o.

[37] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1975. december 11. 19. ülés. Melléklet 10. 1–2. o., I. Adatlap 1–4. o., Létesítményjegyzék 1–3. o.

[38] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1976. augusztus 26. Melléklet 1/i. 1–3. o.

[39] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1977. február 17. 2. ülés. Jegyzőkönyv. 6. o.

[40] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1977. május 26. 7. ülés. Jegyzőkönyv. 3–4. o., Melléklet 1/a. 1–7. o.

[41] Délmagyarország, 1980. április 9. 1. o.

[42] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1977. július 21. 10. ülés. Jegyzőkönyv. 18–20. o., Melléklet 1/m. 1–3. o.

[43] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1977. október 20. 13. ülés. Jegyzőkönyv 3–4. o., Melléklet 1/e. 1–7. o.

[44] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. január 20. 1. ülés. Jegyzőkönyv. 5–11. o.

[45] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. január 20. 1. ülés. Melléklet 1/d. 1–16. o.

[46] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. január 20. 1. ülés. Melléklet 1/e. 1–16. o.

[47] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1979. szeptember 6. 11. ülés. Jegyzőkönyv. 2. o., Melléklet 1. Megállapodás 1–3. o.

[48] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. július 6. 11. ülés. Melléklet 2. 5. o.

[49] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. január 20. 1. ülés. Melléklet 1/e. 3. o.

[50] Csongrád Megyei Hírlap, 1977. július 24. 1. o.; MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. július 6. 11. ülés. Melléklet 1. 2/a melléklet 2. o., 2/d. 1. o.

[51] Firbás Zoltán (szerk.): Fölsőváros építési ütemei 1975–1987. Szeged, kézirat, 1992. A szerkesztő utólagos kiegészítéseivel.

[52] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. április 6. 6. ülés. Jegyzőkönyv. 3. o.

[53] Délmagyarország, 1974. március 19. 2. o., 1974. április 2. 2. o., 1974. május 14. 7. o., 1974. június 14. 2. o., 1974. július 6. 8. o., 1974. augusztus 8. 6. o., 1974. szeptember 14. 2. o., 1974. október 2. 7. o.

[54] Délmagyarország, 1975. február 4. 6. o., 1975. július 24. 6. o., 1975. december 12. 7. o., 1976. január 31. 7. o.

[55] Délmagyarország, 1978. május 25. 7. o.

[56] Délmagyarország, 1975. december 12. 7. o., 1976. január 31. 7. o.

[57] Délmagyarország, 1975. március 22. 8. o., 1978. október 19. 6. o.

[58] Délmagyarország, 1975. július 22. 7. o., 1975. november 7. 11. o.

[59] Csongrád Megyei Hírlap, 1975. szeptember 14. 9. o.; Délmagyarország, 1975. augusztus 17. 9. o., 1975. augusztus 19. 7. o.

[60] Délmagyarország, 1986. június 11. 8. o.

[61] Csongrád Megyei Hírlap, 1975. október 14. 1. o.

[62] Csongrád Megyei Hírlap, 1976. szeptember 7. 7. o.; Délmagyarország, 1976. július 8. 4. o., 1976. július 29. 4. o., 1976. szeptember 19. 9. o., 1976. október 10. 3. o., 1976. november 12. 1. o.; Firbás i. m.; Népsport, 1976. május 28. 4. o.

[63] Délmagyarország, 1976. november 12. 1. o.

[64] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1978. július 6. 11. ülés. Melléklet 1. 2/a melléklet 1. o.

[65] Délmagyarország, 1977. január 21. 1. o.; Építők Lapja, 1977. május 2. 8. o.; MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1977. február 17. 2. ülés. Jegyzőkönyv. 7. o.

[66] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1977. február 17. 2. ülés. Melléklet 1/d. 1. o.

[67] MNL CsCsVL SZL, XXIII. SZVT jkv., 1977. február 17. 2. ülés. Melléklet 1/d. 3. o.

[68] Csongrád Megyei Hírlap, 1977. december 18. Melléklet 4. o.; Délmagyarország, 1977. március 18. 1. o., 1977. december 16. 3. o.

[69] Délmagyarország, 1977. március 1. 1. o.

[70] Délmagyarország, 1977. július 1. 7. o.

[71] Délmagyarország, 1978. október 22. 1. o.

[72] Csongrád Megyei Hírlap, 1979. január 31. 1. o.

[73] Délmagyarország, 1979. április 14. 1. o., 1979. augusztus 14. 3. o.

[74] Csongrád Megyei Hírlap, 1979. október 14. 4. o.

[75] Csongrád Megyei Hírlap, 1980. március 23. 1. o.

[76] Csongrád Megyei Hírlap, 1980. augusztus 29. 1. o.

[77] Délmagyarország, 1980. december 13. 4. o.

[78] Takács Máté: Városépítés, kommunális ellátás. In: Blazovich László (szerk.): Szeged története V. kötet. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2010. 33. o.

[79] Délmagyarország, 1980. április 9. 1. o.

[80] A negyedik ütem történetét – szóbeli egyezségünk alapján – Firbás Zoltán dolgozza fel a közeljövőben.

[81] Délmagyarország, 1975. december 10. 3. o. Az idézet a cikk címe és alcíme.

[82] Csongrád Megyei Hírlap, 1978. szeptember 22. 3. o.

[83] Délmagyarország, 1978. június 29. 7. o., 1978. július 7. 4. o.

[84] Délmagyarország, 1986. október 10. 7. o.

[85] Délmagyarország, 1976. július 9. 8. o.

[86] Csillag Téri Fiókkönyvtár. https://www.sk-szeged.hu/csillag-ter/. Utolsó letöltés: 2023. október 24. 13:05.; Népszabadság, 1978. március 2. 8. o.

[87] Tóth 2018 i. m. 16. o.

[88] Délmagyarország, 1975. december 10. 3. o.

[89] Délmagyarország, 1983. szeptember 16. 1. o.

[90] Délmagyarország, 1981. szeptember 4. 3. o.

[91] Szegedi ÓVI Felsővárosi Óvodája. https://ovi.szegedvaros.hu/szegedi-ovi-felsovarosi-ovodaja/. Utolsó letöltés: 2023. október 24. 13:23.; Szegedi ÓVI Kemes Óvodája. https://ovi.szegedvaros.hu/szegedi-ovi-kemes-ovodaja/. Utolsó letöltés: 2023. október 24. 13:23.

[92] Délmagyarország, 1974. október 12. 1. o.

[93] Délmagyarország, 1980. szeptember 19. 1. o.

[94] Firbás Zoltán szíves közlése.

[95] A Tabán Általános Iskola a negyedik ütem területén csak az 1980-as évek közepére épült fel.

[96] Délmagyarország, 1981. november 5. 1. o.

[97] Délmagyarország, 1981. május 13. 3. o.