Máté Zsolt: Holt-Maros

A Maros újszegedi holtága

Az ezeréves Szeged múltjával nem vetélkedő, mintegy száznegyven éve csatlakozott Újszeged, fiatalsága ellenére is büszkélkedhet a városi múltjánál jóval idősebb földrajzi, szerkezeti nyomokkal, amelyek ma különleges értékként épülnek be a városszerkezetébe. Ilyen a hajdani Kamaratöltés vonala a Töltés utcában, a II. József alapította Százlábú híd nyoma a Szőregi úton, és legfőképpen a Holt-Maros. – A tiszántúli, újszegedi területet egykor lakhatatlanná és művelhetetlenné tevő, azt rendszeresen áradással borító Maros-kanyar medre mára megszelídített, természeti kincsként megőrzött városszerkezeti érték. – Sétahely és különleges látványtár.

Amiről nincs szó, az nincs is? Tehetném föl a kérdést, hiszen négy évtizedes Szeged kutatásom alatt a Holt-Maros neve föl sem merült. Ez részben érthető, hiszen a Szeged-történet Szegeddel foglalkozik, a Holt-Maros pedig Újszegeden van. Az újszegedi területet 1550 körül Királicának hívták[1]. Izabella királynénak volt a birtoka. A törökök kiűzése után katonai közigazgatás alá került. 1779-ben Torontál vármegyéhez tartozott. 1771-ben Szeged bérbe vette. 1796-ban lett mezőváros, A többféle bérleti megállapodás után csak 1880. június 5-én csatolták Szegedhez.[2] Annyi ismeret közkézen forgott, hogy a régi Maros-torkolat a mostaninál kicsit lejebb volt – mármint a Tisza folyása szerint lejebb. De, hogy ez a különbség legföljebb 6-700 méter, azt nem tudtam.

– A Holt-Maros – Újszegeden összesen mintegy 6 km hosszú, több helyen megszakított (lefedett) 10-12 m széles 1-2 m mély, fasorral („galéria erdő-vel”) követett vízfelület. A Tiszával  szivattyús vízszabályozással van összekötve. Gyönyörű élőhely, sétahely. A Maros 1860-ban levágott kanyarjának, a holt ággá vált medernek az alsó, a Tiszába futó, mintegy felerésze.

A régi térképeken a Holt-Maros még élő medre valamilyen formában feltűnik. A. F. Marsigli 1686 után készült vízrajzi térképe[3] ábrázolja az újszegedi területet és a Maros kanyargó folyását is részletezi, de elnevezést nem tartalmaz. A mai Újszeged területe a rajzon mocsaras területként szerepel. Településnyom itt nincs. A Maros Tiszához legközelebb eső – újszegedi – kanyarjában a Maros megnevezés jelenik meg. Kicsit előrelépve azt állapíthatjuk meg, hogy ez a vízfolyás volt a mai Holt-Maros korábbi megfelelője.

Persze ez hadi térkép. A polgári épületekkel a települési tömbökön kívül nem foglalkozik. Az ostromló egységek tervezett elhelyezkedésére szolgál. Ha már állt is volna itt néhány ház, az a hadi térképészt nem foglalkoztatta. A térkép mindenesetre pontos felvételnek tűnik. A jóval későbbi ú.n. első katonai fölmérés[4] (1782-1785) Theiss Fluss felíratot mutat a Maros beömlése táján. A Maros nagy kanyarjában Potyohó és Maros Tó kifejezés szerepel. Egyébként a Tisza melletti és a kanyaron belüli terület egyaránt mocsárként tűnik fel. A kanyar külső oldalára Maros Fluss fölírás került.

Az 1864-ben készült második katonai felmérés már a hídon átvezető utat a mai helyén a Ligetben folytatja, sőt a park szerkezetét is ábrázolja. Kelet felé pedig, közvetlenül a Tisza-parton, három részre osztott házsor tűnik fel. A fölírás Neu Szegedin illetve Régi Maros és Maros tó. Az új torkolat és a Maros – Új Maros bejegyzésű – szabályozott vonala már kiépült, és a Régi Maros – a rajz szerint vélhetően – csőrendszerrel köt be a Tiszába. A Maros hurok még teljes egészében vízzel feltöltött ábrázolású. A harmadik katonai felmérés ugyan nagyobb beépítettséget jelez. A városrészt Erzsébet Város – Új Szeged néven nevezik. A felvétel a Lechner féle új terv elkészülte (1883) után történt. Vízügyileg nincs változás, de a mocsár megszűnt. A kanyaron belül lévő területet a térkép változatlanul Maros-tónak nevezi és nádasnak (?!) jelzi. Tehát a Maros szabályozása, a kanyarok levágása további vízrendezésig csak részben mentesítette az újszegedi területet a vízügyi gondoktól.

Szalontai Csaba felveti, hogy a Tiszántúl mocsaras vízrajzi helyzete megkérdőjelezi azt a bevett toposzt, mely szerint Szeged helyzeti energiáját a történelmi átkelőhely jelleg határozta meg.[6] Ő inkább kikötőhelyként határozná meg a várost. Kétségtelen, hogy a szakirodalom számtalanszor említi, hogy az átkelést mikor mi nehezítette meg, és zavartalan lebonyolítása milyen építési, feltöltési munkát igényelt.

A XIX. század első felében a Maros gyakori árvizeinek hatására óriási területek kerültek víz alá. A Maros a Tisza–Maros háromszögben Hódmezővásárhely–Földeák településekig szinte egész éven át mocsár jellegű volt a vidék.[7] A Maros a meder nagy esése miatt heves vízjárású. Esése átlagosan tízszerese a Tiszáénak.[8] Teljes, 756 km hosszán, több mint 800 métert esik. Tekintve, hogy eredetétől Lippáig magas hegyek között, szűk völgyekben kanyarog, szabályozására csak az alsó szakaszon kerülhetett sor, az 1840-es évektől. A folyó hosszát mintegy hetven kilométerrel megrövidítve a szeszélyes kanyarokat 33 átvágással kiiktatták. Az átvágásokból 18 esik a magyar szakaszra. Szeged és Makó között kilenc átmetszés történt. Bár az 1840-es évekre a Maros mindkét partját gáttal védték. A legalsó átmetszés előtt, amely a szegedi Holt-Marost eredményezte, az újszegedi terület jó része szinte állandó jelleggel elmocsarasodott. Végül a mintegy 12-14 kilométernyi kanyart 2200 méteres átvágással, 1860-ban iktatták ki.[9]

Szeged országos szerepköre és geomorfológiai helyzete a Tiszántúllal kapcsolatban két alapvető igényt támasztott. Szeged átkelő- illetve kikötő szerepe mindenképpen használható újszegedi területet igényelt. A használhatóság megkövetelte a tartós ármentesítést. A Tisza töltésekkel való védelme már az 1750-es évektől folyt, és viszonylag elfogadható volt. Emellett állandóan korszerűsítették is. A terület hasznosítását azonban a Maros állandó elöntései megkérdőjelezték.

A Tiszai átkelésre már a török korban hajóhidat készítettek, amelyet azonban az áradások miatt nem minden évszakban vehettek igénybe. A török kor után az állandó használatot az ún. százlábú híd és a kamaratöltést keresztező töltésen haladó út szolgálta Szőreg iranyába.[10] A Tiszán átívelő ún. „százlábú híd” létesítésére pedig egyenesen II. József adott ottjártakor parancsot.[11] Építésére 1785 és 1792 között került sor, […] másként „falábú hídnak” is nevezték. Majd egy évszázadig fennállt, utolsó darabjait 1869-ben szedték szét.[12] Egykor három szakaszban 700 öl ártéri mélyedésen keresztül biztosította a vizek lefolyását s a közlekedés fenntartását.[13] Az átkelés így biztosítva volt, de a mocsarasodás nem szűnt meg.

Ennek kivédésére a Tisza balparti védelmével összekapcsoltan épült a Tisza-parttal közel párhuzamosan futó Kamaratöltés. A Kamaratöltést Újszegeden, mintegy öt kilométer hosszban, a Szőregi úti emlékkereszttől délnyugat felé, két töréssel a Tisza-gátig, a becsi kamara (kincstár) építtette. 1885-re épült ki.[14]– Keleten a régi Maros medret követte.[15]

E két elem, a városszerkezetben a mai napig meghatározó maradt. A Kamaratöltést a Töltés utca, a Százlábú hídidat a Szőregi út vonala őrzi.

Az ismert Szeged térképeken a Holt-Maros 1907-ben – Szegedet és környékét mutató rajzon – szerepel először, mint a város része. Hogy akkor mennyi volt a nyílt vízfelület, és a holt mederből mennyit fedtek le vagy töltöttek föl, azt a térképről leolvasni nem lehet. Hogy a Maros felsőbb folyása felé eső, további rész ­– a kanyar teljes hosszának mintegy a fele – pontosan mikor került lefedésre arra vonatkozóan adatunk nincs. A megmaradt, a Tiszától számítva mintegy 6 kilométernyi meder a mai Holt-Maros.

A Tiszától a Judit utcáig tartó holt víz mindkét partján bejárható. Természetileg és a város szabályozási tervében védett terület. Állandó és vonuló madarak szálláshelye. Vizében mocsári teknőst is megfigyeltek. A lepusztult medret 2000 körül kitisztították, halászati jogát hosszú-távú bérleti szerződés keretében, Szeged város a Horgász Egyesület kezelésébe adta. – Kiváló sétahely, a város kiemelt értéke. Legkönnyebben a 71-es és 71A busszal a Szövetség utcai megállóhelynél közelíthető meg. Itt az út maga a Holt-Maros hídján halad tovább. A Maros mindkét partja innen bejárható. – Az eredeti folyásirányt figyelembe véve a jobb part a nyugati, az újszegedi belváros felé néző part. A Holt-Maros vizén több, lefedéssel kialakított közúti híd és több – kiváló látványt nyújtó gyaloghíd vezet át.

A kiinduló kérdésre visszatérve, ha a várostörténet nem is nagyon taglalja, a Holt-Maros van! Érdemes bejárni. Vizsgálata pedig sok vonatkozásban megvilágítja Újszeged földrajzi helyzetének kiszolgáltatott történeti topográfiáját.

Megjelent a folyóirat 2023. decemberi számában

Jegyzetek

[1] Bálint Sándor Szegedi szótára (1957) szerint – I. kötet 754. old – a Temesvári körúttól a Maros torkolatig terjedő part menti rész volt Kiskirálica (Királylicca, Králica), a többi, nagyobbik rész Nagykirálica. (Dugonics: Etelka, Pozsony-Pest 1805. I. 206. o.)

[2] https://.wikipedia.org/wiki/Újszeged alapján

[3] VÍZRAJZI TÉRKÉP – A Bolognai Marsigli-Archivumban őrzött kéziratos térképek 355. ÖNB C. P. Min. 85? KA Kartensammlung B IX c 634 Sectio XXXV. in: dr. Deák Antal András: Térképek a félhold árnyékából. CD Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest 2005. – A Maros folyását is részletezi.

[4] Letölthető: https://maps.arcanum.com/hu/map/firstsurvey-hungary/

[5] Kardos Imre: A Maros folyó szabályozása (ármentesítése) In: Kardos Imre (szerk.): Szeged Árvízvédelmi rendszere. Budapest, 1975. 64-65. o.

[6] Szalontai Csaba: Rév, vagy nem rév – Gondolatok a szegedi átkelőhely szerepéről. In: F. Kovács Péter, Kelemen Angéla, Tárnoki Judit (szerk.): Évezredek a Közép-Tisza Mentén. Szolnoki régészeti tanulmányok 2. Szolnok, Damjanich János Múzeum, 2021. 205-230. o.

[7] Kardos Imre i. m. 63. o.

[8] U. ott

[9] U. ott

[10] Blazovich László: Szeged történeti helyrajza a kezdetektől a középkor végéig. In: Szeged Atlasz.–  Blazovich László (szerk.): Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Szeged 2014. – Tanulmányok. 5. o.

[11] Vass Előd: A város gazdálkodása. Szeged Története 2. kötet. 595. o. In: Kristó Gyula és mások (szerk.): Szeged története 1-6. Szeged, 1983-1992.

[12]Horváth Ferenc: A Szegedi Vár. In: Szeged Atlasz.–  Blazovich László (szerk.): Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Szeged 2014. – Tanulmányok, 54.o.

[13] Reizner Janos: Szeged története I–IV. Szeged 1899–1900. III. kötet 485. o.

[14] Katonai felmérések térképeinek szegedi szelvényei: KF III: 1882.

[15] Adattár 87. o. (Kardos Imre) In: Szeged Atlasz.–  Blazovich László (szerk.): Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Szeged 2014.