Apró Ferenc – Diamant Tibor: Löw Lipót 14 Gyermeke

Löw Lipót legrészletesebb életrajzát Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond közös munkája tartalmazza.[1] Nincs föltüntetve, de ezt a fejezetet Löw Immánuel írta. Ebből tudjuk, hogy Löw Lipót kétszer nősült. Schwab Leontint (1823–1851), Schwab Löw (1794–1857) pesti főrabbi leányát Pesten 1842. június 23-án, míg Redlich Babettet (1825–1902) Magyarkanizsán, 1853. április 17-én vette nőül. Házasságaiból hét-hét gyermeke született, közülük tizenhárom érte meg fölnőtt kort. Löw Immánuel csak fölsorolja őket a születésük szerint, négy testvérének (Jozefa, Janka, Leontin, Henrik) a születési évét sem írva le, a többségnek pedig 1885-ben nem adhatta meg az elhalálozási idejét. Löw Lipót gyermekeivel Hidvégi Máté is foglalkozott Löw Immánuel életrajzának bő lábjegyzetében.[2] Reméljük, hogy munkánkban tudtunk új adatokat közreadni: fölvázoltuk a 13 gyermek rövid életrajzát, és ha valamelyiküknek az arcképére rátaláltunk, közreadjuk.

1.

A főrabbi elsőszülött gyermeke Amália volt, aki Nagykanizsán látta meg napvilágot 1843. tavaszutó (május) 9-én. Szegeden kötött házasságot 1862. november 18-án a liptószentmiklósi születésű dr. Barach Benedek (1828–1885) pesti ügyvéddel. Budapesten halt meg 1874. augusztus 22-én, vérhasban. A fönnmaradt gyászjelentés szerint öt félárvát hagyott maga után (Henrik, Marcel, Sarolta, Károly, Leontin). A magyarosított nevű Baracs Marcel (1865–1933), a későbbi országgyűlési képviselő, ügyvéd Löw Immánuel védője volt a „kormányzósértés és hazaárulás” miatt ellene indított büntetőügyben (1920/21). Neki szól a Száz beszéd 1900–1922 (Szeged, 1923) nyomtatott dedikációja (Kedves öcsémnek hálás szeretettel). A halálakor írta róla a szegedi főrabbi: „Hálásan emkékezünk bátor és bölcs vezetésére, tapintatos, huzavonó, késleltető eljárására, amellyel Szegeden édesanyjának testvéröccsét védelmezte.”[3]

2.

Tobiás 1844. június 5-én született, szintén Nagykanizsán. (Utónevét a családi gyászjelentésen levő alakban használjuk.) A szegedi piarista főgimnáziumban érettségizett (1862), Budapesten hallgatott jogot, 1867-ben szerzett egyetemi doktori címet. Még ez évben az igazságügyi minisztériumban lett fogalmazósegéd, 1868-ban pedig fogalmazó. Emellett újságíróként dolgozott (Pesti Napló, Pester Lloyd). Pályája csúcsára ért, amikor Ferenc József 1872-ben kinevezte a pesti ítélőtábla illetékességi területén működő pesti királyi főügyészség helyettes vezetőjévé. (Az első ember Kozma Sándor volt, a magyar ügyészi szervezet kialakításának az atyja. Kozma végezte a szervezet irányítását, mert erre a – Kúria mellett működő – koronaügyésznek nem volt hatásköre.)

Löw Tobiás szívesen fordított németből jogi munkákat (pl. Ferdinand Mackeldey: Római jog című tankönyve három kötetét (szerzőtársakkal), és édesapjának, Löw Lipótnak Bibliai történet izraelita iskolák számára című munkáját németből a megjelenés évében, 1864-ben). A Magyar Igazságügy című folyóirat szerkesztője volt 1873-től a halálig.

Hürsch Emmát (1852–1927) vette nőül Pesten 1873. február 23-án, három gyermekük érte meg a fölnőttkort (Tibor, Andor, Lóránd). Fiatalon halt meg Budapesten 1880. június 7-én, a halotti anyakönyv szerint májrákban. Temetési szertartását Kohn Sámuel főrabbi celebrálta, Löw Immánuel imát mondott és búcsúbeszédet tartott.

3.

Simon Nagykanizsán született 1845. május 7-én, és ott is halt meg 1846. március 13-án. Tíz hónapot élt.[4] Haláláról újsághírt nem találtunk.

4.

Sámuel Pápán látta meg a napvilágot 1846. szeptember 11-én. A szegedi piarista főgimnáziumban érettségizett 1863-ban. Írói hajlama már ezen években megnyilatkozott. A bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát (1871). Még az évben behívták katonának, 1872 legvégén lett tartalékos főorvos, 1873-ban Budapestre költözött. Bécsben, 1875. május 23-án vette nőül Schwarz Leonie-t (1856–1919). Orvosként az Első Magyar Biztosító Társaság vizsgáló főorvosa, a balneológiai egyesület főtitkára volt. A Ferenc József-rend lovagkeresztjének a tulajdonosa (1898). Ő írta az édesapja szegedi sírjára fölvésett két disztichont (A vallás, haza és tudomány…). Hosszú életű volt, 1936. szeptember 19-én hunyt el Budapesten. Keretezett gyászjelentése sok családi adatot tartalmaz (Az Est, 1936. szeptember 22.). Löw Immánuel disztichonja a sírverse:

Sírba tevők hozzád Leonied.
[Egyesít a halálban
Sírpihenés odalenn, 
[létrekelés odafönn.

5.

Vilmos is Pápán látta meg a napvilágot. Születési idejének több változata lelhető föl: mi azt fogadjuk el, melyet 1904-ben az útlevélkérő lapjára írt (1847. június 30.). Hihető, miszerint nem szeretett tanulni, neve nem szerepel a szegedi piarista főgimnázium névsoraiban. Külföldön próbált szerencsét: amint írta, 1868 márciusában érkezett meg az USÁ-ba. Ott is maradt mindvégig. Még abban az évben házasságot kötött, november 23-án nőül vette a magyar születésű Wechsler Leontine-t (1850?–1927). Löwnek jogi diplomája nem volt, de tanfolyam(ok) elvégzése után, engedéllyel ügyvédként dolgozott. Nevét a műfordításai tették ismertté. Angolra ültette át Petőfit (János vitéz, 1920), Madáchot (Az ember tragédiája, 1908) és Mikszáthot (A jó palócok, elbeszélésenként). Fontosabb gyűjteményes munkái: Gems of Petőfi and other Hungarian Poets (1881), Magyar Songs (1887), Magyar Poetry. Selections from Hungarian Poets (1899). Angolból is fordított magyarra. Megírta és kiadta édesapja életrajzát: Leopold Loew. A biography. (New York, 1912).

New Yorkban hunyt el 1922. október 17-én.

6.

Tivadar (David Theodor) Pápán született 1848. november 14-én. A gimnáziumot a szegedi piaristáknál (1867), az egyetem jogi karát Pesten végezte el, valószínűleg 1871-ben. Ott telepedett le. Már egyetemi éveiben újságíró volt (Pester Lloyd, Delejtű, Haladás, Pester Montagsblätter), később – 1874 után – ügyvédi irodát nyitott: e minőségében a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnak volt az általános jogi képviselője. A szegedi Weisz Ernesztint (1857–1895) vette feleségül Szegeden 1876. október 22-én. Az esketési szertartást a féltestvére, Löw Immánuel rabbijelölt végezte. Hat gyermekük született: György, Antal, István, Ernő, Ágnes, Erzsébet. Kisebb érdekesség, hogy ügyvéd foglalkozású Antal fia Bécsben, 1906. október 28-án Fleischer Róza Irént vette nőül, aki Tivadar félunokatestvérének, Jozefinnek volt a leánya. 

Jogi szakírói tevékenységéből: Irományfélék az új magyar csődeljáráshoz (1882), A magyar büntető törvénykönyv a büntettekről és vétségekről (1884). Felesége 38 évesen a Bécs melletti Inzersdorfban halt meg 1895. február 11-én, Szegeden temették el. 

Löw Tivadar a fővárosban, vesebetegségben hunyt el 1910. november 7. napján. A Kozma utcai temetőben helyezték végső nyugalomra. 

7.

Rebekka Szegeden látta meg a napvilágot 1851. február 15-én. Az 1840-ben született Breitner Sámuel kereskedővel lépett házasságra Szegeden 1869. június 8-án. Gyermekeik: Irma, Antal, Róza (Rózsi) és Amália. A férj a házasság tizedik évében meghalt (1879. febr. 14.) Szegeden, ekkor a Tisza Biztosító Társulat szegedi főügynökségének volt a vezetője. Breitnerné 1931. február 6-án hunyt el, röviddel a 80. születésnapja előtt. Temetési szertartását a féltestvére, Löw Immánuel celebrálta. 

8.

Löw Immánuel Szegeden született 1854. január 20-án. A helyi piarista főgimnáziumban érettségizett (1871), doktori fokozatot a lipcsei egyetemen szerzett az Aramäische Pflanzennamen című disszertációjával (1881). Életrajzát Hidvégi Máté írta meg.2 A négy kötetben megjelent Die Flora der Juden hozta meg számára a világhírt. Blau Lajos (1861–1936) Talmud-kutató, a rabbiképző igazgatója a földkerekség legtudósabb rabbijának nevezte. Deportálása közben halt meg Budapesten 1944. július 19-én. Exhumálása után szegedi földben temették el (1947). Mellszobrát, Lapis András alkotását 2004. január 20-án avatták föl a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban.

9.

A Terézről (Terka) szóló részt Apró Ferenc könyvéből vettük át – rövidítve.[5] Szegeden született és halt meg: 1855. augusztus 26. – 1876. július 9. Rózsálló fiatalságában, 21 éves korában ragadta el a halál. A szegedi temetőben levő sírján két disztichon van:

Élte a jó, nemes és Szépnek
[volt testesülése,
Nincs, kit nem szeretett, nincs
[aki nem szereté.
Atyja, kin oly híven csügött,
[elhívta magához,
És az angyali lányt, 
 [angyalok égbe vivék.

A műkő erősen töredezett, hiányos, nem minden szó volt olvasható. Ám az időmértékes verselés szabályai, a hiányzó betűk száma elegendő segítséget nyújtott a megnyugtató pótláshoz. Az utolsó sorban két szó (lányt, égbe) ekként került pótlásra. Az epitáfium a főrabbi fiának, Löw Sámuelnek a tollából való. Megerősíti ezt, hogy Löw Immánuel nem tartja számon a saját sírversei között.[6]

Az egyetlen helyi lap, a Szegedi Híradó július 12-én csak szóvirágokat közölt (viruló hajadon korában ragadta el a halál), a végzetes betegségéről nem tudunk meg semmit. A helyi hitközség halotti anyakönyvének bejegyzése szerint a halál oka: tüdővész (tüdőgümőkor, tüdőbaj.) Abban az időben gyógyíthatatlan volt.

10.

Mózes Szegeden született 1857. november 12-én atyja Háromkorona utca 178. számú lakásában. (Az épületben a – 2022 óta zárva tartó – Tiszavirág fogadó, étterem és kávéház van.) A piaristák helyi főgimnáziumában érettségizett 1876-ban. A jobb tanulók közé tartozott, tagja volt az önképzőkörnek. Bécsben tanult tovább a Technische Hochschule építészeti szakán, de nincs rá adatunk, hogy diplomát szerzett volna. Egy évig a bécsi Képzőművészeti Akadémia építőművészeti szakát látogatta (1880. okt. – 1882. jan.). Bécsben telepedett le. Szegeden tagja volt – Löw Immánuellel együtt – a zsinagóga építési pályaterveit elbíráló bizottságnak (1899). Részt vett a szegedi villamos-közlekedés (1908) előkészítésének és megindításának a munkáiban. Bécsben ő tervezte a báró Hasemann család és az Union Baugesellschaft palotáját, a Praterstrasse ismert körépületét. (Az utóbbi leégett.) A „javított légszesztüzelés füstemésztéssel” megnevezésű találmányát – másokkal együtt – 1881-ben jegyeztette be. Az osztrák fővárosban több belvárosi lakóház (köztük hatszintes is) és a Watt-Glühlicht-Fabrik gyárépület tervezése fűződik a nevéhez. Az Anschluss (1938) után hazatért, de esetleges munkásságának nyomaira nem leltünk. Nőtlen maradt. Budapesten halt meg végelgyöngülésben 1945. február 7-én a Pesti Izraelita Hitközség kórházában. (Szabolcs utca 33.)

11.

Jozefin (Josephine, magyarosan: Józsa) Szegeden született 1860. február 22-én. Igen fiatalon, 1877. május 21-én lépett frigyre szülővárosában a budai születésű, de Bécsben élő Fleischer Ignáccal (1845–1901). Az esketést az ara testvére, Löw Immánuel rabbijelölt végezte. Öt gyermekük született: Lipót, Eliza, Ottó, Róza Irén és Frigyes. Fleischer a gyászjelentése szerint építési vállakozó, többszörös ingatlan-tulajdonos volt, a svéd Wasa-rend lovagja. Halála után az özvegye, Frigyes fia (†1929) és Róza Irén nevű leánya (†1933) hazaköltözött. Jozefin a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai kórházában agyvérzésben hunyt el 1939. április 16-án. 

12.

Johanna (Janka) Szegeden született 1861. december 11-én. Az Újvidék melletti Csenye (Csenej) községből jött Wolf Henrik (1855–1919) gabona-kereskedővel kötött házasságot Szegeden 1884. október 14-én. A fiatalokat Löw Immánuel eskette össze, három gyermekük született: Etelka, Irén, Anna. Temesvárra költöztek, a férj, majd jóval később a feleség is ott hunyt el természetes halállal (1944. június 27.)

13.

Leontine (Leontin) Szegeden született 1864. november 13-án atyjának Háromkorona utcai lakásában. A székesfehérvári Boros Antal (1852–1925) biztosító társasági titkárral kötött házasságot Szegeden 1888. október 9-én. Budapesten hunyt el idült vesebetegségben 1938. május 16-án.

14.

Heinrich (később: Henrik) Szegeden született 1865. december 16-án, a piarista atyák helyi főgimnáziumában érettégizett 1884-ben. Banktisztviselőként dolgozott Budapesten. Súlyos idegbetegségben szenvedett, halálát a bevett méreg (nirvanol) okozta Budapesten 1926. szeptember 26-án. Nőtlen maradt. Íme, Löw Immánuel sírverse:

Fénycsiszolásu jelességid
 [bús harc kimeríté:
Megfáradt tetemed
 [nyugszik a béke ölén.

Megjelent a folyóirat 2024. áprilisi számában

Jegyzetek:

[1] Löw Immánuel–Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged, 1885. 172–251. o.

[2] Hidvégi Máté: Löw Immánuel élete. In: Hidvégi Máté, Ungvári Tamás (szerk.): Virág és vallás. Löw Immánuel válogatott művei. Budapest, Scolar, 2019. 66–69. o.

[3] Löw Immánuel: Kétszáz beszéd. I–II. Szeged, 1939. II. kötet, 127. o.

[4] Löw Immánuel–Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged, 1885. 218. o.

[5] Apró Ferenc: Képek a szegedi zsidóság múltjából. Szeged, 2014. 112–113.

[6] Löw Immánuel: Kétszáz beszéd. I–II. Szeged, 1939. II. kötet, 331–361. o.