Apró Ferenc: Szeged tisztségviselői 1852-ben

A Müller Gyula Nagy Naptára 1853-dik közönséges évre című kalendárium 1852 végén jelent meg Pesten. (Az elsőt 1852-es évjelzettel 1851 végén hozta forgalomba a kiadó könyvárus, aki 1824–1882 közt élhetett, bár halálozási dátuma nem bizonyos). A címben olvasható „közönséges” jelző azt jelenti, hogy ez az esztendő nem szökőév. A 289 lapnyi ritkaság könyvtáram egyik éke, benne a szegedi adatok sokaságával. A szerkesztő Friebeisz (később: Rajkay) István (1822–1890) sok mindent beleszuszakolt a kezdő részbe: szépirodalmat, a havonta szokásos mezőgazdasági munkákat, a gyorskocsik menetrendjét, aforizmákat, anekdotákat stb. Egyetlen érdekesség: Koszgleba Antal gyorsutazási intézete hetente háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap járatta gyorskocsijait Szeged és Temesvár között.

A második részt az Országos cím- és névtár tölti ki. Ezt persze csak úgy állíthatta össze Friebeisz, hogy az egyházaktól, városi magisztrátusoktól, hivataloktól stb. 1852 nyárelőn bekérte, és meg is kapta a tisztségviselők nevét. Így lett a kiadvány a hazai, ezen belül a szegedi várostörténeti kutatások fontos forrása. Közzéteszem – a sorrendet megtartva – a 171 (valójában 172) esztendővel ezelőtti adatokat, hogy a kutatók kezén hasznosuljanak.

Kedves kötelességem e helyütt is megköszönni Diamant Tibor szegedi családfakutató baráti segítségét: ő találta meg – több más fontos adattal egyetemben – Müller Gyula születési helyét és idejét (Pest, 1824. január 12.). Ő tárta föl a gőzhangyának nevezett id. Szinnyey József adatát: az elfeledetten élő Müller halálozási éve valószínűleg 1882, hiszen 1883-ban már megkezdődött hagyatékának az eladása.

*

A csanádi egyházmegye püspöke Csajághi Sándor, hivatali titkára Oltványi Pál, szertartó és levéltárnok Navratil Ödömér, szentszéki jegyző Danielovits János, írnok Nagy Alajos. A káptalannak csak a szegedi és a vármegyei tagjait adom meg: Oltványi István nagyprépost, püspöki helyettes, ügyhallgató, és Horváth Mihály apátfalvi plébános, szentszéki ülnök. (180. o.)

A Városok tisztikara című fejezet szerint – a Csongrád vármegyében fekvő – Szeged polgármestere Wöber György, az öt tanácsnok Farkas János, Lengyel Pál, Heszler (később: Heszlényi) József, ifj. Pintér János és Szubó Péter. Főjegyző Szávits Mihály, aljegyző Szrémácz János, ügyész (mai szóval: jogtanácsos) Agáczy Dániel. Számvevő, tehát a hivatalos pénzügyi iratokat, számadásokat készítő személy Fodor János, számtiszt Hódy Antal, főpénztárnok id. Pintér János, számvevőségi ellenőr Kovacsik János. Adószedő Tóth Mihály, ellenőr Knopf Ferencímű Gyámnok (közgyám) Bokor József, ellenőr Rósa József. Alkamarás (kincstárnok) Radisits János, levéltárnok Szilber Ignác, segédlevéltárnok Kőrösy Pál. Iktató Rákits János, kiadó Malatinszky Márk. Főmérnök Bainville József, almérnök Nováky György. Rendőrtiszt Zombory Antal, helyettese Szilber Benő. Az öt rendőrbiztos Ivantsits József, Lausovits Gábor, Reichard József, Kunfy József és Atkáry István. Kórházgondnok Wimmer Sebestyén. A Tisza két partját összekötő pontonhídnak Georgievits Sándor a hídbiztosa. Főorvos Erőskövy Antal, alorvos Rakita Alajos, kórházi orvos Heyd Ferencímű (A magánorvosok neve „be nem küldetett”.)

Következik az ügyvédek hosszú sora: Ábrahám József, Babarczy József, Baráth János, Bárkányi János, Batants Ferenc, Benke József, Bieber Ferdinánd, Csakovátz György, Damjánovits János, Dobos István, Georgievits György, Lausovits Péter, Leffter Tamás, Ligety Dániel, Molnár Márton, Mihályffy Ferenc, Neskovits György, Nyáry Mihály, Óvári Pál, Pálfy Ferenc, Pálfy Sándor, Réh János, Rengey (volt: Aigner) Ferdinánd, Szávits János, Scultéty Andor, Sövényházy Pál, Szilber Ferenc, Szűts Ferenc, Taimel Antal, Takáts Mihály, Tóth Andor, Tóth Mihály, Vadász (korábban: Jäger) Manó, Virágh János, Wagner Károly. (214. o.) Irányításuk, ellenőrzésük, fegyelmi és anyagi felelősségük ekkor még megoldatlan volt: hivatástestületük, a vármegyénkénti ügyvédi kamarák csak 1875-ben alakultak meg.

   A naptárban szegedi székhelyű Csongrád megyei adatok következnek. A Bach-rendszer megyefőnöke Bonyhády István, az „I. Ferenc József császár közép-érdemkeresztes vitéze.” Titkára Wolkenberg József. Fogalmazó Nátly Ede, lajstromozó (iratokat rendszerbe helyező) Kucsera József, iktató Gyurikovics István, kiadó Kossa László. A szegedi járás főszolgabírája ifj. Dobossy Lajos, segédszolgabíró Babocsay Lajos. (228. o.)

A sorrendben Csongrád vármegye törvénykezési tisztikara következik. A megyei törvényszék elnöke Dobossy Lajos, a hét ülnök: Kiss Dániel, Szabó László, Bánfy József, Petrovits István, Vidovich Imre, Kolb Ádám, Czere Benő. Titkár Bene Imre, iktató Viday Károly, kiadó Csikós József, a négy írnok: Kiss Zsigmond, Kurszka János, Rónyay Zsigmond és Pokomándy Károly. A szegedi járásbiróság elnöke Szluha Gáspár, ülnök Veszelinovits Vazul (más forrásokban: Bazil), Leffter Mihály, Vály Benedek és Kolb Antal. Iktató Fodor István, a négy írnok: Szluha Ádám, Lengyel József, Dóka András, Sárkány József. (Járásbíróság működött még Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon és a megyeszékhely Szegváron.) A jegyző Tápén Balog János, Algyőn Rekettye Pál volt. (228. o.)

Külön fejezetben vannak a pénzügy-igazgatóságok. A szegedi kerületben pénzügyi tanácsos és kerületi igazgató Berndt József, a két kerületi biztos Bobin Alajos és Kiss Péter. Van négy fogalmazó: Rácz Károly, Seefranz Ferenc, Tölgyessy Ferenc és Jedlicska János. A számvizsgáló (számviteli ellenőr) Thor Pál, számtiszt Péterffy Antal, Rotter József, Gilvásy Károly, Fejér János. Irodatiszt Szuppéni Antal, irodai segédtiszt Hauk Alajos, Iglódy László és Fiala József. Pénzügyőrségi főbiztos Dunay Károly, pénzügyőrségi biztos Slubek Antal, Kampfi Lipót, Mar József. A kerületi gyűjtőpénztár pénztárnoka Paris János, ellenőre Müller Ödön, segédellenőre Ivantsits János. A dohányraktár igazgatója Aichner János, ellenőre Merz János, segédellenőre Walter Ferencímű A szegedi adószedő hivatalban adószedő Kovács Rupert, pénztári tiszt Varga Gedeon, az ellenőri állás üresedésben van. (267. o.) A pesti kerületi főposta-igazgatósághoz tartozott a szegedi „postatisztség” egyetlen alkalmazottal, a kiadó Vass Jánossal. (271. o.)

A gazdatiszti névsorban olvasom, hogy a csanádi püspökség földjeinek igazgató főtisztje Csajághi Márton, ügyvezetője Farkas Mihály, kasznárja (gazdasági tisztviselője) Hegyesy János, míg ispánja (a munkások közvetlen irányítója) Kupkay Pál. (277. o.)

*

A névsorok nem csak a kutatóknak hasznosak, a Szeged-szeretőket is érdekelhetik. Réh János (1812–1881) ügyvédnek, a későbbi polgármesternek a leszármazottja – magyarított néven – itt él közöttünk. A sokoldalú Bainville József (1806–1896) városunk főmérnöke, Fiume és Szeged térképésze volt, aki élete végéig dédelgetett álmán, a Budapest–Szeged-csatorna tervein dolgozott. Csajághi Sándor (1810–1860) a püspökség földjeinek a kezelésével az atyafiságából bízott meg valakit, jelesül Csajághi Mártont. A népes Szilber családból Szilbereky Jenő (1917–2012), az egykori szegedi járásbíró a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett. Pálfy Ferenc (1824–1907) ügyvédből is polgármester lett, a szegediek szeretett „podesztája”. Cserzy Mihály beszéli: olyan nemes gondolkodású magyar úr volt, hogy az őt meglopó bérlőjének a bepörlését elképzelhetetlennek tartotta… Babarczy József (1820–1909) ügyvédnek, országgyűlési kiskövetnek a dédunokája Alsóvároson él, nem ezen a vezetéknéven. Babarczyné Bérczy (Szilber) Vilma (1829–1901) volt Vilma-szállás névadója.

Ekkoriban még sok szerb szerepelt a közéletben: Damjánovits, Danielovits, Georgievits, Ivantsits, Lausovits, Neskovits, Petrovits, Radisits, Rákits, Szávits, Szrémácz, Veszelinovits. (A Zombori István szerkesztette A szerbek Magyarországon című kötet (szerkesztette Zombori István, megjelent Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum kiadásában, 1991-ben) az ezen tárgykörben tartott kétnapos szegedi konferencia előadásait tartalmazza.)

A svarc–gelb bonyhádi Perczel István (1802–1891) a nemesi előnevét használta vezetéknévként, mert nem akart a rebellisekkel egy néven lenni. Sőt, mi több: a testvére volt Perczel Mór 48-as honvédtábornok! Nagy Sándor (Senex) szerint Bonyhády mindig egyedül gubbasztott a zsúfolt Arany Oroszlánban, mert magyar embernek szégyen lett volna vele egy asztalnál ülni.

Lehetne tovább böngészgetni a sok régi kedves és nem éppen kedves név között, de megmaradok célomnál, az 1852. évi szegedi és vármegyei tisztségviselők nevének a közreadásánál…

Megjelent a folyóirat 2024. októberi számában