Szügyi-Szűcs Judit: Ilia 90’ – dedikált kincsek és könyvtári pillanatok

Kiállítás Ilia Mihály tiszteletére az SZTE Klebelsberg Könyvtárban

Ilia Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Tiszatáj emblematikus főszerkesztője és a magyar irodalmi élet kiemelkedő alakja 2024. szeptember 29-én ünnepli 90. születésnapját. E jeles alkalom tiszteletére az SZTE Klebelsberg Könyvtár egy különleges kiállítással készült, amely Ilia Mihály gazdag életművének egy értékes, ám talán kevésbé ismert aspektusát tárja a közönség elé: azokat a dedikált köteteket, amelyeket az évek során kapott kortárs íróktól, költőktől és irodalomtörténészektől, tanítványoktól. Ezek a könyvek nem csupán irodalmi értéket képviselnek, hanem személyes gesztusok és baráti kapcsolatok lenyomatai is.

Könyvtárunk 2004-ben megnyitott új épületében kiemelt célként tűzte ki, hogy Szeged városához és az egyetemhez szorosan kapcsolódó neves professzorok, oktatók és kutatók munkásságát, valamint az intézmény történetének jelentős eseményeit évfordulós kiállítások keretében méltóképpen bemutassa. Az egyetemhez kötődő oktatók és kutatók által könyvtárunknak adományozott gyűjtemények számos különleges darabot tartalmaznak, melyek több különgyűjteményünkben – többek között az Egyetemi Gyűjteményben, a Keleti Gyűjteményben, illetve a Régi Könyvek Tárában – egyaránt megtalálhatók. E gyűjteményekben tudományos és kulturális szempontból egyaránt felbecsülhetetlen értékű művek, ritkaságok és dokumentumok rejlenek, melyek hozzájárulnak a könyvtár tudományos munkájának elmélyítéséhez és a tudományos közösség szellemi gyarapodásához. Az intézményünkbe hagyaték vagy ajándékozás által bekerült gyűjteményeket a kutatói munka elősegítése és a könnyebb kereshetőség érdekében minden esetben egyedi névvel látjuk el a katalógusban. A dedikált példányokat külön jelöljük, ezzel is biztosítva a gyűjtemények pontos azonosíthatóságát és kutatási célú feldolgozását. A magyar irodalomtudomány területén dolgozó kutatók számára különösen értékesek az olyan jelentős hagyatékok, mint például Baróti Dezső vagy Kiss Ferenc Gyűjteménye, amelyek alapvető forrásanyagot biztosítanak a magyar irodalom történetének és kritikai hagyományának vizsgálatához.

E sorba illeszkedik az Ilia Mihály Gyűjtemény is, amely nemcsak a szegedi irodalomtudományi kutatások, hanem a tágabb magyar irodalmi közösség számára is felbecsülhetetlen értéket képvisel különösen a határon túli magyar irodalom anyagának tekintetében.

A könyvek jelentős része 2004-ben került az SZTE Klebelsberg Könyvtárba, Ilia Mihály oktatói szobájából. Mostani kiállításunk alkalmából a könyvtár egy egyedi ex libris bélyegzőt készíttetett, amely az SZTE Klebelsberg Könyvtárnak adományozott 1400 kötet (170 db dedikált példány) mindegyikébe belekerült, és jóval több mint egy egyszerű tulajdonosi jel. Minden egyes példányban ott rejlik egy darabja Ilia Mihály szellemi örökségének, hiszen ezek a könyvek nem csupán magánkönyvtára részei voltak, hanem egy hosszú és gazdag pályafutás lenyomatai is. Ilia Mihály ex librise egy letisztult, kör alakú pecsét, amely szimbolizálja a professzor életútját és szellemi munkásságát. A pecséten a Tisza és a Maros összefolyása jelenik meg Tápénál, amely nem csupán a szülőföldhöz való kötődést idézi, hanem jelképesen összefoglalja Ilia Mihály irodalmi tevékenységét: a határokon átívelő kulturális kapcsolatok, az eltérő irányokból érkező alkotók és eszmék egy helyen találkoznak, mint ahogyan a folyók is egyesülnek. A pecséten megjelenik egy toll is, amely Ilia Mihály írói, levélírói, kritikusi és szerkesztői pozícióját jelképezi, hiszen pályafutása során mindhárom területen meghatározó szerepet töltött be. A toll, mint a gondolatok és a szavak hordozója, emlékeztet arra az odaadó munkára, amellyel a magyar irodalom művelését, elemzését és terjesztését végezte és végzi napjainkban is.

A kiállítás elkészítésének koncepciójában központi szerepet játszott Ilia Mihály sokrétű kapcsolathálója, amely évtizedeken átívelő munkásságának egyik legfontosabb pillére volt. A cél ennek a nexusnak a bemutatása, mely által láthatóvá válik, hogy miként működött közvetítőként és szellemi összekötőként a különböző földrajzi és kulturális terekben élő alkotók között. Itt idézném Bíró-Balogh Tamás szavait, amelyek pontosan kifejezik ezt a köteléket: „Ilia tanár úr egyszer elmesélte nekem, hogy az irodalom nem más, mint kézfogások története. Átvitt értelemben is, és szó szerint is. Hogy ő találkozott például Kassák Lajossal, Németh Lászlóval, Füst Milánnal, Illyés Gyulával. Ők találkoztak Adyval, Kosztolányival, Babitssal, Móriczcal. Ők Mikszáthtal, Jókaival. Ők Arannyal, Petőfivel. Ő Vörösmartyval. Ő Kazinczyval. Ő Csokonaival. És így tovább. Én pedig Ilia tanár úrral. Hát általa én is kezet fogtam mindenkivel, talán még Homérosszal is.”[1] A kiállításon tehát a bemutatott kötetek mindegyike egy-egy sajátos történetet mesél el, hiszen a bennük található dedikációk gyakran túlmutatnak az egyszerű köszönetnyilvánításon: sokszor mélyebb üzeneteket, szakmai párbeszédeket és tiszteletet fejeznek ki Ilia Mihály iránt.

Az anyag rendszerezése érdekében a dedikált dokumentumokat hat nagyobb tematikus egységbe soroltuk. A gyűjtemény strukturálásának alapját a dedikációk származási helye és a szerzők földrajzi vagy szakmai háttere képezte. Ennek megfelelően külön egységet képeznek a magyarországi szerzőktől, az erdélyi szerzőktől, a vajdasági szerzőktől, az emigrációban élő alkotóktól, az irodalomtörténész kollégáktól, valamint a szegedi szerzőktől és egyetemi kollégáktól kapott dedikációk. A könyvtár gyűjteményében található dedikált köteteket Ilia Mihály a saját magánkönyvtárából egészítette ki, kölcsönözte a kiállítás számára.

A magyarországi szerzők csoportjában a 20. és 21. század kiemelkedő alkotóinak dedikált művei találhatóak. A gyűjteményben helyet kapnak olyan jelentős irodalmi személyiségek kézjegyei, mint Illyés Gyula, Pilinszky János és Baka István, továbbá a kortárs szerzők közül Eszterházy Péter, Darvasi László, Parti Nagy Lajos, Zalán Tibor és Sándor Iván dedikációi is képviseltetik magukat.

Az erdélyi és vajdasági szerzők munkáira szentelt figyelme, kritikái és tanulmányai segítettek abban, hogy ezen írók és költők művei is eljussanak a magyarországi irodalmi közeghez.  A határon túli magyar irodalom iránti elkötelezettsége különösen értékessé tette Ilia Mihály tevékenységét, hiszen összekötötte a különböző irodalmi hagyományokat, és egységes szellemi közösségként tekintett a magyar irodalom egészére, tekintet nélkül a politikai vagy földrajzi határokra. A szerzők közül olyan dedikációkkal találkozhatnak az érdeklődők, mint például Kányádi Sándor üzenete: Ilia Miska barátomnak / és az ő háza népének / szívbéli szeretettel / s a találkozás örömével. / Szeged, Kányádi Sándor / 1979. június 13. továbbá Kós Károly, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Maurits Ferenc ajánlásai.

Ilia Mihály szoros kapcsolatot ápolt emigráns szerzőkkel, akik számára gyakran nehézséget jelentett a magyar irodalmi közegbe való beilleszkedés. A tőlük kapott dedikált kötetek és a személyes üzenetek világosan tükrözik a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést, amely közte és a távol élő írók között kialakult ki. Az itt megjelenő kötetek közül kiemelkedik többek között Borbándi Gyula, Czigány Lóránt és Cs. Szabó László szerzők bejegyzései. Cs. Szabó László író Két tükör közt című könyvében így kifejezi ki tiszteletét: Ilia Mihálynak, / aki talán mindenkinél / jobban tudja, hogy van / egy nyugati magyar / irodalom, amely ugyan / nem nagy, de nem / is hiábavaló. / 1977 máj. 13. Bázel / Cs. Szabó László. Borbándi Gyula pedig a következő bejegyzést írja könyvébe: Ilia Mihály barátomnak / igaz szeretettel /1989. július 19. Borbándi Gyula

A szegedi szerzők dedikációi között kiemelkedő figyelmet érdemel Bálint Sándor dedikált műve, aki Ilia Mihály egyik meghatározó mestere volt.  Ilia Mihály / kedves tanítványomnak / és barátomnak / 1966 tavaszán / különös szeretettel / Bálint Sándor Bálint Sándor személyes dedikációja nemcsak az irodalomtörténeti hagyomány szempontjából értékes, hanem tanítványával való szoros kapcsolatát is tükrözi, amely jelentős hatással volt Ilia Mihály szakmai pályafutására. Egy ilyen tárlatban kihagyhatatlan Apró Ferenc, Tóth Béla és Lengyel András dedikációja, hiszen mindhárman jeles művelődéstörténészek, írók, akik ismerik és kutatják Szeged város történetét. Apró Ferenc például a következő gondolatokat fogalmazza meg könyvében: Ilia Mihály / TANÁR ÚRNAK, / végig nagybetűvel, / sokunk tanárának, / aki katedra és tanrend nélkül is / tanít, oktat, rajtunk / tartja vigyázó szemét, / szegedi szívvel. / Apró Ferenc / 22. nov. 25.

A kiállított dedikációk szépen illusztrálják azokat a típusokat, amelyeket Lengyel András részletesen bemutat A dedikáció-kutatás lehetőségei című[2] tanulmányában. Lengyel szerint a dedikációk nem csupán egyszerű személyes üzenetek, hanem irodalmi, társadalmi és kulturális viszonyrendszerek leképeződései, amelyek különféle funkciókat és üzeneteket közvetítenek. Eredeti tipológiája alapján a dedikációk többféle kategóriába sorolhatók, attól függően, hogy milyen kapcsolatot tükröznek az író és a címzett között, illetve milyen célok mentén születnek.

Lengyel András tanulmányában megkülönbözteti például azokat a dedikációkat, amelyek az író és a címzett közötti személyes kapcsolatot emelik ki, s gyakran érzelmeket, barátságot vagy közös élményeket fejeznek ki. Ezek a dedikációk lehetnek szoros baráti vagy tanár-tanítvány kapcsolatok megnyilvánulásai is. A kiállításon bemutatott dedikációk között is találhatók olyanok, amelyek szoros kötelékről tanúskodnak bizalmasabb hangvételű üzenetek formájában, és plusz üzenetet hordoznak. Ilyenek például Sziveri János sorai: Ilia Miskának sok szeretettel, / amiért számon tart minden magyart / ezen a világon / Sziveri Jancsi, / két karcolás között/ Budapest, 1989. / Ui.: Láttam a Bolhát a Jelenkorban. Köszi! J./ vagy Kántor Lajos üzenete: Ilia Miskának, / hogy amit már tud az erdélyi magyar irodalom és társadalom e szakaszáról, / azt itt dokumentumokban (és elemzésekben) lássa, olvassa. / Baráti szeretettel / Kántor Lajos / Bp. 1999. jún. 5.
vagy Baka István szavai: Ilia Mihálynak / baráti szeretettel, / tanításáért, példájáért hálásan. / Baka István / Szeged, 1984.VII.5. vagy Egyed Emese sorai: Ilia Mihálynak, / aki jobban tudja, mint sokunk, / hogy kell a születő szóra, / a barátságokra ügyelni. / Szeretettel: Emese / Szeged 1995. okt. 18.

Emellett megjelennek a hivatalos vagy reprezentatív dedikációk is, amelyek gyakran formálisabbak, és többnyire szakmai vagy társadalmi elismerésként szolgálnak. Ezek az üzenetek jellemzően az író és egy intézmény vagy egy szakmai közösség kapcsolatát tükrözik. Ilyen dedikációkat találhatunk például azokban a könyvekben, amelyeket kollégái, egyetemi oktatók vagy tudományos intézmények képviselői ajánlottak számára. Például: 55 év a magyarság szolgálatában: a Svájci Keresztény Munkavállalók Szövetségének 55 éve szerkesztett kötetben a következő formálisabb ajánlás található: Ilia Mihály professzor úrnak / a közös ügyünkben kialakult kapcsolat emlékére / köszönettel B. Szabó Péter

A kiállított könyvek mellett igyekeztünk a látogatóknak egy olyan fotóanyagot is bemutatni, amelyek a könyvtári eseményeken készültek. Az egyik paravánon a 2005-ös Örökös Könyvtári Tag cím átadásának emlékezetes pillanatai elevenednek meg.[3] Emellett megjelenítjük azokat a közösségi eseményeket, amelyeken Ilia Mihály könyvtárunk vendégeként vett részt író-olvasó találkozókon és könyvbemutatókon. Ezek a pillanatok hűen tükrözik könyvtárunk életében betöltött meghatározó szerepét.

A kiállítás 2024. szeptember 18-i megnyitóján köszöntőt mondott Nagy Gyula főigazgató (SZTE Klebelsberg Könyvtár), Faragó Kornélia irodalomtörténész (Temerin-Újvidék, Újvidéki Egyetem Magyar Tanszék), Bányai Éva irodalomtörténész (Kolozsvár-Bukarest, Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszék), Lengyel András irodalomtörténész (Szeged).
Az SZTE Klebelsberg Könyvtárban rendezett kiállítás tehát nem csupán tisztelgés Ilia Mihály előtt, hanem lehetőség arra is, hogy közelebb kerüljünk egy olyan irodalmi világ megértéséhez, amelyben az emberi kapcsolatok és a szellemi együttműködések rendkívüli fontossággal bírnak. A tárlat betekintést nyújt abba a szellemi közegbe, amely Ilia Mihály 90 évének gazdag és sokrétű pályáját jellemezte, ünnepelve a neves irodalomtörténész születésnapját.

A kiállítás összeállításában közreműködtek az SZTE Klebelsberg Könyvtár munkatársai: Szügyi-Szűcs Judit, dr. Laczkó Sándor, Magyar Viktória, Balog Éva, a fotókat Fekete Franciska és Nemes Réka készítette.

Megjelent a folyóirat 2024. októberi számában

Jegyzetek

[1] Füzi László–Lengyel András (szerk.): Ilia: írások 70. születésnapjára. Szeged, Bába, 2004. 334 o.

[2] Lengyel András: A dedikáció-kutatás lehetőségei. In: Irodalomismeret 2001/1–2. sz. 67–71. o. http://www.c3.hu/~iris/01-1/lengyel.htm (utolsó letöltés: 2024.09.21.)

[3] Az Örökös könyvtári tagságról: