Betekintő: Részlet Szabó Elízzel, az Árva című film Sárijával készült interjúból

Boros Tamás – Hegedűs Réka: 

Rengeteg önbizalmat nyert, de jövőre jöhet az Oscar is?
Interjú Szabó Elízzel, az Árva című film Sárijával

(részlet)

(…)

– Volt bármilyen lámpalázad?

– Nem. Az előfordult, hogy inkább aggódtam, hogy jól csinálom-e. De ezen átsegítettek azok, akik körülöttem voltak a forgatáson és otthon a család. Nyilván első forgatásom volt, nem mondhatom, hogy minden rutinból ment, nem így volt, de izgulni nem izgultam, már csak azért sem, mert ezen már átestem a casting alatt. Meg az egész folyamat alatt valahogyan belerázódtunk ebbe az egészbe. Voltak furcsa és nehezebb helyzetek, amikor például épp
Bojtival volt a szerep szerint párbeszédem, de a hely mérete miatt ő nem volt ott, nem fért volna el ő is és a stáb is, így egy üres pontnak kellett beszélnem. Nehéz volt az elején az is, ha sírnom kellett.

– Valóban? Sok színész szokta mesélni, hogy az elég nehéz.

– Kaptam tippeket, azután rájöttem, ha egy kis ásításból indítok, az jó, mert én abból mindig el is kezdek könnyezni. És ez bevált.

– Milyennek láttad Nemes Jeles László munkamódszerét?

– Nagyon céltudatosnak láttam. Többször felvettünk egy-egy jelenetet általában, de mindig tudta, hogy mit akar megmutatni. A rutintalanságunkat abszolút tudta kezelni. Például nekünk bele kellett tanulni a kamera előtti mozgásba. Mert bár ahogy mondtam, nem éreztem, hogy bármi baj lett volna, de mégsincs mögöttem több éves színészi rutin. Hagyta, hogy természetes legyek, az jöjjön belőlem, aminek jönnie kell. Utána adott instrukciót és felvettük úgy is. Több felvételt készítettünk, és amelyiket jobbnak érezte, azt hagytuk. Egyébként is, végig azt éreztem, hogy komolyan vesznek minket, nem úgy bántak velünk, ahogy gyerekkel szoktak, hanem partnerként kezeltek.

(…)

A teljes beszélgetés elérhető nyomtatásban a Szeged folyóirat 2025. októberi lapszámában.

Fotó: Mozinet