Horniczky Anikó–Szabó Ádám: „…mit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának.”
A Somogyi-könyvtár legrégebbi kincsei a tudomány világából
A Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár idei nyári nagykiállítása az alapítványi és régikönyves gyűjteményéből mutat be egy válogatást, amely – a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmából – a tudományok világába kalauzolja az érdeklődőket. Alapítónk, Somogyi Károly maga is akadémiai tag volt, kifejezetten azzal a céllal gyűjtötte a könyveket, hogy valamennyi tudományterületen hasznos ismereteket nyújtson a majdani olvasóknak; adománylevelében külön megemlíti, hogy reményei szerint a könyvtára egy Szegeden létesülő tudományegyetem céljait is szolgálni fogja.
Az Alapítványi Gyűjtemény enciklopédikus jellege
Az Alapítványi Gyűjteménynek erre az enciklopédikus jellegére mutat rá a kiállítás, amely tudománytörténeti érdekességeket és szó szerinti enciklopédiákat is magában foglal, hiszen az addig felfedezett ismeretek rendszerzésére és áttekintésére viszonylag korán jelentkezett az igény.
A tárlókban helyet kapott pl. a középkorban élt Sevillai Szent Isidor „általános tudástára”, az Originum Libri viginti. Ugyanakkor megtalálható Apáczai Csere János Magyar Enciklopédia címmel megjelent műve, az első magyar nyelvű kiadvány, amely a tudományok teljességét igyekszik bemutatni.
A Magyar Encyclopaedia elsősorban az ifjúság számára szóló „tankönyvnek” készült, azzal a céllal, hogy kora tudományosságának átfogó rendszerét adja.
Apáczai oktatótevékenysége mellett arra törekedett, hogy fejlessze és korszerűsítse a műveltségi–oktatási viszonyokat. Szemléletére a puritanizmus gyakorolt nagy hatást, valamint Descartes filozófiája – amely utóbbival ötesztendős németalföldi tanulmányútján ismerkedett meg, hazatértével pedig korának új eszméit, tudományos eredményeit igyekezett teljes erejével képviselni. Ezekben az újításokban alapozta meg nevelési elveit, s azoknak gyakorlati megvalósítását.
E munka valójában az első, magyar nyelven megjelent, átfogó enciklopédia, abban a korban, amikor még a szaktudományok nyelve (és egyáltalán a hivatalos nyelv) a latin volt.
„Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna.” – írja a szerző a mű előszavában.
A fő tudományszakok
Kiemelt helyet kapott az a három tudomány, amelyek évszázadokon át egész Európában a legjelentősebbnek számítottak: a teológia, a jog és az orvostudomány. A középkor folyamán, amikor kialakultak a tudás „egyetemes” központjai, az univerzitások, ez a három tudomány rendelkezett saját karral: az alapismereteket nyújtó facultas artium elvégzése után az arra érdemes ifjak a papi, orvosi és jogászi hivatás közül választhattak, ha a korabeli értelmiség élvonalába akartak kerülni.
Teológia
A három közül a vezető szerep egyértelműen a teológiának jutott, a korra jellemző világszemléletből fakadóan, amely az emberi lét legfőbb céljának az üdvösséget, a túlvilági boldogság elérését tartotta. A reformáció elindulása után pedig a kialakuló új felekezetek versengése, az Európa-szerte fellángoló viták állították a figyelem középpontjába a hitbéli kérdéseket. Magyarországon is, amikor Pázmány Péter 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet, elsődleges céljának a teológiai képzés elindítását tekintette, a jogi kar csak több mint harminc évvel később jött létre, az orvosi kar pedig száz évvel ezután. A Szegedi Tudományegyetem elődjének tekintett kolozsvári jezsuita akadémián szintén a hittudomány oktatását jelölte meg fő feladatként az alapító okirat.
A keresztény hit tanulmányozásának és oktatásának legalapvetőbb könyve természetesen a Biblia volt. A katolikus egyházban latin fordítását (Vulgata) használták, és tanulmányozásának, értelmezésének jogát leginkább a klérusra korlátozták, míg a protestáns felekezetek egyik fő célkitűzése az volt, hogy mindenki az anyanyelvén olvashassa a Szentírást. Somogyi Károly katolikus papként inkább a saját egyházának szemléletét tükröző Bibliákat szerzett be; kiállításunkon ezek közül a történetileg legjelentősebb kiadást mutatjuk be, az V. Sixtus és VIII. Kelemen pápák kezdeményezésére készült, gondos filológiai munkával nyelvileg felülvizsgált és javított latin verziót (Vulgata Sixto-Celementina), amely azután a katolikus egyház hivatalos latin nyelvű Bibilájának minősült.
Szintén a katolikus teológiában töltött be fontos, sőt meghatározó szerepet a 13. századi domonkos szerzetes, Aquinói Szent Tamás munkája, a Summa theologiae. A monumentális írás a teológia teljes rendszerét összefoglalja, és egészen a modern időkig a katolikus tanítás gerincét képezte, de más felekezetekre is hatást gyakorolt. A tárlóban állományvédelmi okokból egy 17. századi kiadása látható, de érdemes megjegyezni, hogy Somogyi Károly más kiadásokkal is rendelkezett, sőt külön erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a Summa legkorábbi nyomtatott példányai közül is beszerezzen egyet, noha ez kissé felemásan sikerült neki. Ugyanis ma a könyvtár 15. századból származó könyvei, azaz ősnyomtatványai között valóban megtalálható a teljes, három részből álló Summa theologiae, külön kötetben mindegyik rész, de ezek a kötetek eltérő kiadásokból valók, ráadásul azonosítható, hogy külön utakat jártak be, más-más tulajdonosok kezén forogtak, mielőtt Somogyi Károly birtokába kerültek.
Könyvtáralapítónk katolikus elkötelezettsége tehát a könyvgyűjtés terén is megnyilvánult, de mindezek mellett sem mondható végletesen elfogultnak, mert fontos protestáns nyomtatványokat is beszerzett. A kiállításon ezek közül egy 16. századi írásokat tartalmazó kolligátumot mutatunk be, amelyek szerzői jelentős reformátorok voltak (például Luther Márton vagy Ulrich Zwingli). Ebben a könyvben rövidebb műveik szerepelnek, amelyek egy-egy kisebb teológiai kérdést vizsgálnak, de a szerzők átfogó tudása, széles körű műveltsége így is világosan kitűnik a sorokból.
Jogtudomány
Az ember túlvilági boldogulásának kérdését a teológia volt hivatott megoldani, de a többi emberhez való viszonya is tudományos szintű figyelmet igényelt. A társadalmon belüli együttélés, a kisebb-nagyobb közösségek, államok működtetése csak megfelelő szabályok kidolgozása és betart(at)ása mellett volt lehetséges, amelyekkel a jogtudomány foglalkozott. Ennek kialakulását a rómaiakhoz kötik: noha már a legősibb civilizációkban is hoztak törvényeket, tudománnyá csak az Örök Városban vált az igazságszolgáltatás rendszere. A teljes római jog kodifikálására mindazonáltal csak a középkor elején, I. Iustinianus császár kezdeményezésére került sor; ennek eredménye lett a Corpus Iuris Civilis. Ez a gyűjtemény a középkor folyamán kialakuló új európai országokban is a jogfejlődés egyik alapját képezte, így nem csoda, hogy számos értelmezést, kommentárt írtak hozzá, és hamar megjelent nyomtatásban.
Kiállításunkon is egy bőséges jegyzetapparátussal ellátott kiadása szerepel, a 16. századból, amelyet egyedivé tesz, hogy az első oldalra írt tulajdonosi bejegyzés szerint a könyv Révay Péter (1568–1622) koronaőr is a birtokosai közé tartozott, aki az első komoly leírást készítette a Szent Koronáról és annak történetéről. A jogi szakkönyveket forgató magyar szerzők közül azonban a leghíresebb kétségkívül Werbőczy István (1458–1541) volt, akinek nevéhez a magyar szokásjog írásba foglalása fűződik. Műve, a Tripartitum (Hármaskönyv) évszázadokon át meghatározta a hazai jogi gondolkodást, amelyet a számos latin és magyar nyelvű kiadás bizonyít.
Az írásba foglalt törvények mellett a múltban a jogélet fontos részét képezték az oklevelek, amelyekkel ma külön (segéd)tudomány, a diplomatika foglalkozik. Mivel viszonylag nagy számban, általában tartós íráshordozóra, a leggyakrabban pergamenre készültek, ezért jól kutatható anyagot jelentenek, részletes betekintést nyújtanak egy-egy korszak jogi viszonyaiba. Amikor a tudományos feldolgozásuk elkezdődött, hamarosan megjelentek az olyan diplomatikai kiadványok, amelyek méretükben és kinézetükben pontos másolatokat tartalmaztak az eredeti oklevelekről. Kiállításunkon is helyett kapott egy ilyen kötet, a 18. századból.
Könyvtárunk egy további darabja az igazságszolgáltatás jóval negatívabb, de sajnos hosszú ideig létező részébe nyújt betekintést. A Mária Terézia uralkodása alatt kiadott Constitutio criminalis a büntetőjogot és a büntető ítélkezési rendet szabályozta, és ennek kapcsán részletesen foglalkozott a tortúrával, azaz a kínvallatással is, amelynek menetét nemcsak leírta, hanem képekkel is illusztrálta. A Constitutio criminalis Magyarországon hivatalosan nem lépett hatályba, de a gyakorlatban a bírák sokat forgatták, s a ettől függetlenül is jelen volt hazánkban. Szerencsére ez a kiadvány az utolsók közé tartozott, amelyekben szerepelt a tortúra, ugyanis Mária Terézia néhány évvel később az uralma alá tartozó összes országban megtiltotta az alkalmazását.
Orvostudomány
A harmadik egyetemi tudomány, az orvoslás tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, hiszen az egészségügyi problémákat minden korban és civilizációban próbálták kezelni. Európában a görög Hippokratészt tartják az első olyan gyógyítónak, aki tudományosnak nevezhető módszerekkel dolgozott, a tünetek megfigyelése, a különböző terápiák hatásának rögzítése és összehasonlítása révén igyekezett megtalálni a helyes gyógyászati eljárást a betegeinél. A neki és tanítványainak tulajdonított munkákból nagy gyűjtemény állt össze (Corpus Hippocraticum), amelyet a könyvnyomtatás feltalálása után számos alkalommal kiadtak. A legtöbbször azonban egy válogatást jelentettek meg, Aphorismi címen, amely a hippokratészi gyógyászat alapelveit tartalmazta rövid megállapítások formájában, természetesen értelmező kommentárokkal ellátva.
Hippokratész és más ókori orvosok tekintélye olyan nagynak bizonyult, hogy évszázadokon át senki sem merte kijavítani vagy felülbírálni az általuk leírtakat. Jelentős előrelépés csak a reneszánsz idején történt, például a 16. századi anatómusnak, Andreas Vesaliusnak köszönhetően, aki rengeteg boncolást végzett, és részletes ábrázolásokkal ellátott könyvében (De humani corporis fabrica) számottevően gyarapította az emberi test felépítéséről rendelkezésre álló tudást. Művének értékét mutatja, hogy a képeket kétszáz évvel később is kiadták, az eredeti metszeteket felhasználva.
Hasonlóan magas színvonalú illusztrációkat tartalmaz a filozófusként híressé vált René Descartes 1643-ban megjelent fiziológiai munkája, amelyben a szerző az elsők között ismerteti a vérkeringés nemrég felfedezett rendszerét. Érdekesség, hogy a mű posztumusz jelent meg, mivel Descartes – az akkoriban folyó Galilei-per hatása alatt – nem merte kiadni a vallási szempontból problematikus részek miatt.
Végül egy magyar vonatkozású orvosi könyvet állítottunk ki: Pápai Páriz Ferenc Pax Corporis (A test békéje) című munkája a 17. század végén jelent meg, és latin címe ellenére magyarul íródott. Legfőbb erénye éppen az, hogy anyanyelven tette elérhetővé a hazai olvasók számára az európai orvostudomány legújabb vívmányait.
Természeti – és bölcsészeti tudományok
A további tudományszakokat illetően bemutatjuk a tárlókban egyrészt azt, hogy a világegyetem, a természet felfedezése mindig foglalkoztatta a gondolkodó embert, s ez alól Somogyi Károly sem volt kivétel: gyűjteményében a természettudományos szakkönyvek gazdag tárháza tárulhat az érdeklők elé – akár e kiállítás anyagán keresztül is.
A legalapvetőbb csillagászati művek között megtalálhatjuk Galilei Párbeszédek a két világrendszerről címen ismert munkájának latin nyelvű kiadását is.
Galilei fő műve híres – hírhedt a kiadástörténetben, hiszen kivívta a korabeli katolikus egyház felháborodását, és elindítója lett az 1633-as Galilei-pernek.
A Párbeszéd először 1632-ben Firenzében látott napvilágot. Összefoglalta a két világrendszerhez fűződő ismeretanyagot úgy, hogy a kor tekintélyes és népszerű fizikusa idős korában hitet tesz a kopernikuszi világkép mellett, amelyhez nem kevés bátorságra volt szükség. Könyvtárunkban az egyik későbbi, latin nyelven s Leydenben, 1699-ben kiadott példánya található meg. – E kiadás jó példa arra, hogy a tiltás ellenére is megtalálták a módját a további sokszorosításra: ebben nyújtottak megoldást a katolikus egyház álláspontjától független, protestáns területeken lévő németalföldi nyomdászházak.
Az európai kultúrtörténet tudományos szemléletű szakkönyvei mellett olyan kuriózumokból is válogattunk, mint a 16. század népszerű, éves „előrejelzések”, mai szóhasználattal „horoszkópokat” tartalmazó kiadványai.
E művek különleges lenyomatai az adott időszaknak, mint például Johannes Habenstreit, erfurti orvosdoktor, a filozófia professzora előrejelzése az 1563-as évről, amelyben több, korabeli eseményről szerezhetünk tudomást.
Ezek a csillagászati megfigyelések nagyban hozzájárultak a később megjelentetett, már tökéletesebb naptárak szerkesztéséhez, megjelentetéséhez.
A korai naptárak, kalendáriumok tartalmazták ezeket a tárgyévre vonatkozó előrejelzéseket (prognosticon) is. Eleinte azonban különálló műfajt alkottak a csillagászattal foglalkozó munkák kiadástörténetében.
Ugyanakkor a kalendáriumok „prognosticon” része egyfajta mindenes jegyzetek, ugyanis tele volt babonákkal, kuruzslásokkal, az élelmes ponyvakiadók pedig kihasználták ezek lehetőségeit. (Pl. Álmoskönyv, Csízió, 100 éves jövendőmondó-naptár, stb.)
A kiállítás iránt érdeklődők megtapasztalhatják ezúttal is, hogy Somogyi Károly gyűjteménye alkalmas arra, hogy minden egyes tudományszak legalapvetőbb műveit be tudjuk mutatni: a természet további megismerése útján haladva, mind az elméleti, egzakt tudományok, a matematika, fizika vagy az embert körülvevő, az élő világot megjelenítő tudományokat képviselő köteteiből is kaphatunk egy válogatást.
Ugyanakkor a gyűjtemény enciklopédikus jellegét bizonyítja, hogy pl. a történettudomány s a nyugat-európai könyvkiadás szebbnél szebb, már „irodalminak“ számító remekművei is előkelő helyet kaphattak a tárlaton: ezek olykor látványos, fa- és rézmetszetekkel gazdagon ellátott alkotások, amelynek tükrében az akkori világról még tökéletesebb képet kaphatnak az érdeklődők … melyek közül kiemelhetjük a Thuróczi-krónika tárlaton látható, 1488-as kiadását. (Thuróczi János: Chronica Hungarorum. Augsburg: Erhard Ratdolt, 1488. – a tárlaton augusztus elejétől, állományvédelmi okok miatt a mű facsimile kiadását lehet látni.)
E krónika 41 magyar királyt és hadvezért ábrázoló, kézzel színezett fametszetű ábrát tartalmaz. Magyarország történelmét igyekszik feltárni, egészen 1470-ig, Thuróczi saját koráig. A krónika forrásai oklevelek, régi krónikaszövegek és szóhagyományok. Az utolsó fejezetben pedig Mátyás király hadi tettei mellett Bécs elfoglalásának leírása szerepel …
A látogatók még október 13-ig gyönyörködhetnek a bibliotéka földszinti kiállító terén megtalálható kiállítás szép és értékes köteteiben.
A kiállítás megrendezését Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottsága az Idegenforgalmi támogatási keretből nyújtott hozzájárulásával segítette.
Megjelent a folyóirat 2025. szeptemberi számában