Vas Hajnalka: Szegedre is ellátogattak a Beléd estem című film alkotói
Februárban megjelent a Beléd estem című magyar film, amely óriási sikert aratott, már a premier bemutatóján is. A megjelenés óta a rendező, Tiszeker Dániel, valamint a film színészei vetítésekkel egybekötve, több városban is közönségtalálkozókat tartanak. Az alkotók Szegedre, a Belvárosi Moziba is ellátogattak, ahol kulisszatitkokat is megosztottak a forgatással kapcsolatban.
A Belvárosi mozi ajtaján belépve várakozó emberek sora töltötte meg az előteret. A nézőtér teljesen megtelt, szinte az összes jegy elkelt elővételben, így szabad helyet nem igazán lehetett találni. A több mint négyszáz ember izgatottan várta a vetítést és az utána következő közönségtalálkozót. Az est sztárvendégei Tiszeker Dániel rendező, Pokorny Lia színésznő, valamint a Mozizgatunk podcast tagjai, Gedzo és Csomán Sándor voltak.
A mindössze tizenkilenc nap alatt leforgatott film egy igazi klasszikus, romantikus vígjáték. Az eredeti történet írója a szegedi kötődésű Ábrahám Ádám, aki szinte szabad kezet adott a rendezőnek a történet átalakításához. A film könnyed humorával és kilencvenes évekbeli hangulatával azonnal magával ragadta a nézőket. A mű két főszereplője, Eszter (Rujder Vivien) és Bálint (Szabó Kimmel Tamás) színészeket alakítanak, akik egy folyamatban lévő filmben szerelmespárt játszanak, a való életben viszont nem bírják egymást elviselni. Egy baleset következtében Eszter elveszíti az emlékeit, a valósága pedig összemosódik az alakított szerep valóságával, így valóban szerelmes lesz Bálintba. Az orvos (Pokorny Lia) elrendeli, hogy tartsák ebben a tudatban és állapotban, amelybe képzeli magát, ugyanakkor ez korántsem egyszerű, hiszen a szereplők napjainkban élnek, nem pedig a kilencvenes években.
A filmvetítés végére megérkeztek a vendégek, így elkezdődhetett a kérdezz-felelek a podcast tagjai segítségével. A válaszokból rengeteg háttérinfót megtudhattunk, a humoros és frappáns megszólalások pedig nevetést vittek a nézőtérre. Mint kiderült, Tiszeker Dániel és Pokorny Lia már korábban is forgattak együtt, például a Nyugati nyaralás című filmnél, amely a nyolcvanas években játszódott. „Egyik filmben sem kellett nekem válogatásra menni” – jegyezte meg humorosan Pokorny Lia, ami rendező és a színésznő baráti kapcsolatáról árulkodott. Tiszeker Dániel bevallotta, miért pont a kilencvenes években játszódott a film: „Nagyon irigykedtem mindenkire a Nyugati nyaralás alatt, hiszen mindenki nosztalgiázgathatott, nekem pedig nem sok közöm volt a témához, így örülök, hogy a Beléd estem című filmnél a saját gyerekkorom dalait és utalásait betehettük.” A zenék, valamint a tárgyak beszerzése sem volt egyszerű feladat, néhol zsákutcába futottak: „Minden tárgyat és minden zenét egyenként kellett beszerezni, jogosítást kérni, hogy ezt beletehessük a filmbe. Az nagyon fáj, hogy ebben az időszakban legsikeresebb zenekar, a Republic zenéjét egyszerűen nem tudtuk jogosítani.
A casting (válogatás) alatt egy kisfiút is kellett találni a filmre, végül a választás pedig Szabó Kimmel Tamás fiára esett, aki eszméletlen átéléssel mondta el a szöveget – „Bejött a kissrác, ránézett az apjára és mondta helyette a szövegét, néha szólt is hogy apa, te jössz.” Pokorny Lia is óriásit alakított a filmben, mint azt a rendező is kiemelte, fontosabb volt neki a szerep hitelessége, mintsem az, hogy ideálisan tűnjön fel a filmvásznon. Ha már a hitelességnél tartunk, az is felmerült, hogy mennyire lesz reális ez az alaptörténet, emiatt több szakemberrel is beszélniük kellett. Az egyik orvos olyan esetről is beszámolt, hogy „az egyik betege elkezdett felsőfokon németül beszélni, holott soha nem tanult németül.”
A színésznő elmondása szerint a forgatások nagyon jó hangulatban teltek, ugyanakkor kellő komolyság is kellett hozzá – „Nem attól jó egy vígjáték, hogy mi végig röhögjük, hanem azt akarjuk, hogy majd a nézők kacagjanak.” A beszélgetés végeztével a közönség hozzájuthatott egy zenés kártyajátékhoz is, amely kapcsolódik a filmhez.
A vendégeken látszott, mennyire büszkék arra, amit alkottak, valamint egymásra és a többi közreműködőre. Olyan szépen nyilatkoztak a másikról, akár a színészi játékot nézzük, akár hétköznapi értelemben, hogy a közönség néhány kacagás között mosolyogva nézte őket. Akkora összetartás és elszántság kellett ahhoz, hogy ez a film ilyen összeszedettre sikerüljön, ráadásul összesen tizenkilenc nap alatt, hogy az valami lenyűgöző, emellett pedig tiszteletreméltó.