Téridő – Oberczián Géza kötetének bemutatója

A Magyar Széppróza Napja alkalmából a Somogyi-könyvtárban mutatták be Oberczián Géza Téridő című legfrissebb, 2023-ban a Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent kötetét. A szerzővel Bene Zoltán, József Attila-díjas író beszélgetett.

Oberczián Géza 2013 óta publikál kisprózákat neves folyóiratokban: a Magyar Naplóban, a Napútban, a Székelyföldben, a Palócföldben, a Ligetben, a Pannon Tükörben, az Előretolt Helyőrségben és másokban. Első kötete, a Nógrádgárdonyi napló 2016 végén jelent meg, az Áramlás című kisregény pedig 2018-ban. A harmadik, a „hátsó szoba” című, válogatott novellákat tartalmazó kötete 2020 tavaszán látott napvilágot. Mindhárom könyv a Magyar Napló Kiadó gondozásában. A küldöttek című 2021-es regénye kiváló stílusban megírt, sodró lendületű, nagyszabású gondolatkísérlet: lebilincselő ökológiai-politikai krimi, melyben újra megjelenik a Nógrádgárdonyi napló című novelláskötetében megismert G filozofikus-misztikus alakja.

Legújabb, Téridő című kötetében azt az ősidők óta fennálló dilemmát feszegeti a szerző, hogy Mi az idő? Ezt a kérdést számos nézőpontból szemlélhetjük, különböző tudományágak, más-más válaszokkal szolgáltak rá. Oberczián Géza ezen nézőpontok között próbál párhuzamot vonni művében. A kötet szerkezetét tekintve három, lazán összekapcsolódó kisregényből áll (Szingularitás, Eseményhorizont, Entrópia) össze, amelyek az időben való létezést ábrázolják: hol a múltba révedve, hol beleveszve a jelenbe, hol a jövőt tervezgetve.

„Oberczián Géza látszólag szándékosan zavarja össze az olvasóit, a lineáris rendet felborítja, a kauzális összefüggések megértését – ügyes narratív módszerrel – tudatosan késlelteti, és ha mindez nem lenne elég a sötétben tapogatózáshoz, karaktereit folyamatosan ugrabugráltatja az idődimenziók között. (Mindennek a képi ábrázolása tökéletesen jelenik meg a borítón). Mindezt azért teszi, mert a szépirodalom nyelvén akarja megmutatni, amit Einstein az általános relativitás elméletben, vagy amit Stephen Hawking Az idő rövid történetében állít: ,, …az utazó múltja és jövője a megfigyelő számára egyetlen végtelenné nyúlt jelen idővé alakul.” Oberczián a Téridőben úgy ír, hogy látjuk magunk előtt, amint a gravitációs erők meghajlítják maguk körül a tér és az idő alkotta dimenziókat” – írja Kégl Ildikó az Irodalmi Jelenben megjelent recenziójában.