Vida Andrea–Nagy Gerda: „Tekintetes Kass János úrnak…”

Széljegyzetek két régi kotta margójára

Amint az előző lapszámban megjelent interjúban jeleztük, cikksorozatot szeretnénk indítani a Somogyi-könyvtár YouTube-csatornáján havi rendszerességgel jelentkező videóbeszélgetéseink kiegészítéseképpen. Az első két adásban Farkas József zeneszerző két művével foglalkoztunk: A Pinczér indulóról 2023. augusztusában beszélgettünk[1], majd az ezt követő adás témája a Tűzoltó polka tipegő volt[2]. Elmondtuk mindazt, amit sikerült (vagy nem) megtudnunk Farkas József személyéről. Bemutattuk, mikor és milyen körülmények között került a két mű a Somogyi-könyvtár birtokába, szót ejtettünk a Kass dinasztiáról, benne az egyik mű címzettjéről, Kass Jánosról, aki egy időszakban a szegedi pincéregylet alelnöke, majd elnöke is volt. Az ő kiemelkedő személyisége, illetve családjának meghatározó szegedi ténykedése megérdemli, hogy jelen írásban – az említett művek zeneszerzője és művei után – részletesebben is szóljunk róluk.

„Hódoló tisztelettel ajánlva… szerzé Farkas József” – prímások a múlt ködében

A bevezetőben említett két művet szerző Farkas József beazonosítását nagyban nehezíti, hogy rendkívül gyakori névvel rendelkezik, illetve, hogy az adott időszakban több ilyen nevű cigányprímással is találkozhatunk. Ugyanakkor sem a Pinczér induló, sem a Tűzoltó polka pontos keltezését nem ismerjük.

A legidősebb Farkas József, aki szóba jöhet szerzőként, Szolnokon született 1868-ban. Markó Miklós szerint 1883-ban saját bandát alapított, és kisebb megszakításokkal szinte kizárólag Szolnokon működött. Egy 1891-es szegedi újság[3] megemlíti, hogy februárban „Czigány-bálat” rendeztek, amit Farkas József „jónevű zenész” szervezett. Az évszámok alapján elképzelhető lenne, hogy ő a keresett Farkas József, viszont az a tény, hogy Szolnokon működött főként, megkérdőjelezi ennek lehetőségét.

A Vásárhelyi Reggeli Ujság arról ír 1916-ban, hogy „a Tisza szálloda éttermében játszik esténként Farkas József elsőrendű zenész prímás, szabadság ideje alatt.”[4] – Vagyis a zeneszerző, a Tűzoltó polka tipegő és a Pinczér induló feltételezett szerzője, aki utóbbi művét Kass Jánosnak ajánlotta, helyettes prímásként játszhatott Kass János éttermében.

A szolnoki Farkasnál fiatalabb Farkas Józsefről azt olvashatjuk, hogy 1924 februárjában a Magyar Asszonyok estélyén lépett fel, emellett azt is megtudjuk róla, hogy orvostanhallgató és a székely zenekar karmestereként is tevékenykedik.[5] Ugyanebben az évben a Szegedi Friss Ujság arról számol be, hogy a „Farkas József vezetése alatt működő Szefhe zenekar” irodalmi matinén közreműködött[6]. 1935 januárjában egy szomorú hír kapcsán említik a nevét, ugyanis a szegedi munkanélküli cigányzenészek küldöttségét Farkas József cigányprímás vezette a polgármester elé azzal a kéréssel, hogy a zenészeket csak könnyebb fizikai munkára osszák be.[7]

Az Ujság 1937-ben arról ír, hogy Szegedi Farkas Jóska cigányprímás, aki a „szegedi felsővárosból” származott, bár elvégezte az orvosi egyetemet, csalódott az orvostudományban, mivel édesapját, aki hadirokkant volt, nem tudta meggyógyítani. Így most Pestre készül, hogy cigányprímásként dolgozzon tovább.[8]

A felsorolt személyek közül az orvostanhallgató, „Szegedi” melléknevű cigányprímás köthető egyértelműen Szegedhez, viszont a Pinczér induló díszkötése egy legkésőbb 1908 körül megszűnt nyomdából került ki, az orvostanhallgató Farkas pedig ekkoriban még túlságosan fiatal lehetett. (igaz, pontos születési dátuma nem ismert).

A Pinczér induló kéziratban van meg a könyvtárunkban, míg a Tűzoltó polka nyomtatott kotta. Az induló és a polka is a kor divatos műfajának számított. Bár a nálunk található művek zongoraletétek, minden bizonnyal cigányzenekarok adták elő őket főként, valószínűleg alaposan kidíszítve, improvizációval kiegészítve.

Mindkét mű triós formában íródott. Hangnemi változatosság egyik műre sem nagyon jellemző: a Pinczér induló a kezdeti a-moll hangnemből a trió kezdetén C-dúrba (a párhuzamos dúrba) modulál, ennél azért kicsit érdekesebb a polka harmonizációja, ami a kezdeti A-dúrból a domináns D-dúrba modulál, majd visszatér az alaphangnemhez, utána viszont a triót már G-dúrban indítja és tesz egy kis kitérést a párhuzamos mollba is (e-moll).

„Nick, a fogadós” és a Kass-szálló históriája

„Persze nem ártana újra és újra ismertté tenni a névhez kapcsolódó családi történetet is.” – jegyzi meg Polner Zoltán a Szeged folyóiratban megjelent cikkében.[9] Hadd járuljunk hozzá most kicsit mi is az emlékezet folyamatos fenntartásához.

A Kass dinasztia és a patinás szálló történetével több szegedi helytörténész is részletesen foglalkozott már, a Bátyai házaspár monográfiája remekül összefoglalja az ismert adatokat.[10] Mi most csak rövid áttekintést nyújtunk a családról, kiemelve közülük id. Kass János személyét, aki a szegedi pincéregylet alelnökeként kiérdemelte Farkas Józseftől a neki szóló dedikációt.

A dinasztia első szegedi tagja a brünni származású Kasch vagy más írásmóddal Kash Vencel volt, aki feleségével, Wendler Ilonával Szegeden telepedett le 1850-ben, kibérelték a Fekete Sas szállót és kávéházat. Évtizedeken át virágzott az üzlet: szegedi és Szeged környéki urak, bácskai, torontáli búzakereskedők, kupecek, hajósok jelentették a Fekete Sas törzsközönségét. Tömörkénytől tudjuk, hogy „…A »Hej korcsmáros, mit ugrál kend jobbra-balra?« kezdetű ismert nóta például a régi Fekete Sas vendéglő kávéházában született egy meleg nyári estén…”, vagyis Dankó Pista itt adta elő megzenésített Pósa Lajos-népdalait.[11] Vencel korai halála után először az özvegye, majd Gusztáv nevű fia vitte tovább a Fekete Sast 1911-ig. Az épület több tulajdonosváltás után végül bérház lett, ma márványtábla őrzi az egykor szebb napokat látott szálló emlékét a Feketesas utca 19–21. számú sarki épületen.

A két fiúgyermek közül János – ezen a néven a legidősebb (1856–1928) – bizonyult igazán vállalkozó kedvű és tehetséges vendéglátó üzletembernek. A legjobb európai szállodákban tanulta a mesterséget, egy ideig az egyik legnevesebb francia hotelt is igazgatta Nizzában. Miután 1883-ban hazatért, kibérelt egy újonnan épült palotát a Széchenyi tér és a Wesselényi utca sarkán, ezt eredetileg vigadóként használta a város. Ne felejtsük el: négy év telt el a nagy árvíz óta, új, európai nagyváros volt születőben: Lechner Lajos tervei alapján egyre-másra fenséges új paloták emelkedtek a romokból.

A villámgyorsan felépült szálloda végül Tisza Kálmán akkori miniszterelnökről és öccséről, Tisza Lajos szegedi grófról (korábban az árvízi újjáépítés során miniszteri biztosról) kapta a nevét. A Tisza-szálló ünnepélyes megnyitását jelző díszebédet 1886. január 23-án tartották, igen ünnepélyes keretek között. A következő évben Kass János átvette a szállodát, s innentől saját tulajdonában üzemeltette. A szálló fénykorában a szegedi és az egész délvidéki társasági élet központja volt. Egymást érték a bálak, díszlakomák, bankettek, társas összejövetelek, társasági gyűlések.

Az épület tulajdonjogát azonban Kass János nem tudta megszerezni, s éppen a durván megemelkedett bérleti díjak miatt kilenc év múlva felmondta a bérlést. Addigra azonban már a színház közelében jó érzékkel megvásárolt telkén Steinhardt Antal tervei alapján felépült saját vendéglője és kávéháza, a Kass-vigadó. 1898. május 1-jén nyílt meg, és 35 évnyi virágzás után csak a történelem viharai tudták térdre kényszeríteni. A Fekete Sashoz és a Tisza-szállóhoz méltóan ez is hamarosan népszerű társasági és kulturális központtá vált. Minden hónap egy-egy szombat estéjén baráti gyűlést tartott itt az írótársaság, nemcsak szegedi írók, de távolabbról is érkező vendégek részvételével. Az asztalfőn maga Kass János elnökölt. Kedvelték, külön ünnepet jelentett őt névnapján felköszönteni. Fadrusz János egyik szobortervén Kass János mint főalak jelenik meg, kengyeltartói pedig a vendégek. A Kass-vigadó 1916-ban Baumhorn Lipót budapesti műépítész tervei szerint, Kopasz János építőmester vezetésével – emeletráépítést és épületbővítést követően – hatvan szobából és egy fényűző lakosztályból álló szállodai résszel egészült ki. November 16-án nyílt meg a felújított és modernizált új épület. Berendezése a legkorszerűbb európai szállodákéval vetekedett: minden szobát gőzfűtéssel láttak el, hideg és meleg víz folyt a csapokból. Apa és fia, a két János együtt rendezték be a szálloda kifinomultan elegáns helyiségeit, télikert is tartozott az épülethez. Péter László kutatásai alapján tudjuk, hogy Bartók Béla több hangversenyt adott a szálloda nagyobbik koncerttermében, az ún. márványteremben, melyet a budapesti New York-kávéházhoz hasonlóan nem tagoltak oszlopok, így kiváló akusztikát biztosítottak a magas színvonalú művészi koncertekhez, máskor pedig pompás bálokat tarthattak benne.[12] A hall rózsaszín volt, az étterem fehér. Egyebek között pilseni sörcsarnokban is olthatták szomjukat az arra vágyó vendégek, és itt volt először az országban színesen világító neonfelirat.[13] A földszinti kávéház hatalmas tükörablakai három oldalra is tökéletes kilátást biztosítottak. Ezeket az ablakokat nyáron le is tudták húzni. A színes üvegablakok szegedi nevezetességeket ábrázoltak. A kitűnő ízlés, formaérzék és a nyugat-európai tapasztalat évtizedeken át ragyogóvá varázsolta az intézményt. A hallban képzőművészeti kiállításokat, zenei előadásokat, koncerteket rendeztek, elsősorban König Péter zeneiskolai igazgató és Fichtner Sándor karmester szervezésének köszönhetően. Ekkor alakult ki az étterem „nagyasztal-társasága”.

Olyan hírességek szálltak meg a Kassban, mint a walesi herceg – később VIII. Eduárd néven angol király; Nyikolaj Nyikolajevics Romanov nagyherceg, Ferenc Ferdinánd trónörökös, valamint a legrangosabb magyar politikusok. A Kass magyaros és az európai ízlést is kielégítő konyhája messze földön híres volt, Kass János maga is remekül értett a szakácsművészethez, felszolgálóként is serénykedett az asztalok között. Nemcsak a konyhai tűzhely mellett állt helyt, de magas színvonalon tovább is adta vendéglátói mesterségének titkait.

Két híres cigányprímás játszott az étteremben: Erdélyi Kálmán, az ország első cigányprímásának öccse, valamint Urbán Gáspár kontrás, becenevén Kukac.

Kass 1921-től átadta a tulajdonosi jogokat fiának, ifjabb Kass Jánosnak. Trianon után megcsappant a város kereskedelmi és turisztikai forgalma, a nagy gazdasági világválság is lesújtott. Az ifjabb Kass Jánosból pedig hiányzott az a kimagasló üzleti érzék, amivel édesapja – jóval kedvezőbb körülmények között – képes volt felvirágoztatni vállalkozását. A harmincas évek elején csődbe jutott a kávéház és szálloda, banki tartozás miatt 1933. december 31-én elárverezték az épületet és az ingóságokat. Ezt az „alapító atya” már nem érte meg. A volt Kasst 1949-ben államosították, de 1934-től 1977-ig Hungária néven továbbra is Szeged egyik legkedveltebb szállodája és étterme maradt.

Egy közkeletű téves információ vagy álhír szerint a Kass család nem járult hozzá a név továbbviteléhez, ezt azonban egy újsághír szerint maga ifj. Kass János cáfolta:

A »Kass« megnyitásának tervével kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy a Csongrádi Takarékpénztár, mint a Kass uj tulajdonosa, nem tudott megegyezni Kass Jánossal a névhasználat kérdésében, ezért új nevet keresve a »Hungária« névre esett a választás. Kass János, aki jelenleg a margitszigeti éttermi üzem igazgatója, vasárnap Szegeden tartózkodott és kijelentette, hogy vele erről a kérdésről senki sem tárgyalt, senki sem tett ajánlatot, hogy az új tulajdonos esetleg még áldozatokat is hozna, ha megtarthatná a Kass szálló régi nevét, így tehát ezt az ajánlatot nem is utasíthatta vissza, de nem is utasíthatta volna vissza, mert édesapja emlékének megörökítését jelentené az, ha az általa alapított szálló és kávéház megtartaná régi nevét.[14]

1935-ben itt szállt meg a világhírű olasz zeneszerző, Pietro Mascagni, amikor a Parasztbecsület című operáját vezényelte a szegedi szabadtéri játékokon.

Fénykorában kis Kassként emlegettek az épület oldalában egy pinceszerű helyiségbe telepített sörözőt – itt rajzolgatott Walter Crane angol festő, aki szegedi tartózkodása idején (1900. október 25-től három napot töltött városunkban) a Somogyi-könyvtárba is ellátogatott, vendégkönyvünk őrzi a bejegyzését. Elragadtatással csodálta meg a könyvtár nemrég vásárolt kincsét, a Prágai Misekönyvet. Este bankettet adtak a tiszteletére a Kass étteremben, ezen a könyvtár igazgatója, Reizner János is részt vett. A kis Kassban jött létre az ország egyik legnépszerűbb bohém tanyája, az árvízi festő Vágó Pál és az író-könyvtárigazgató Tömörkény István baráti körével. Törzsvendég volt Móra Ferenc, gyakran megfordult náluk Móricz Zsigmond és Buday György is. Később kis Hungáriaként, „Hungiként” is népszerű volt még évtizedeken át.

A család másik ága szintén vendéglős volt, a debreceni Aranybikát bérelték. János 1887-ben nősült, már a Tisza-szálló bérlőjeként a debreceni Fehér Ló vendéglő tulajdonosának leányát, Kopeczky Katicát vette feleségül, amint ezt a Budapesti Hírlapból megtudhatjuk.[15] A Pesti Napló 1898. március 9-én tudósít a névváltoztatásról: „…Kasch János szegedi lakos, valamint kiskorú gyermekei Ilona, Dóra és János vezetéknevüket »Kass«-ra…” módosították. Fiának nemcsak szakmai tudásának legjavát adta át, de gondoskodott humán műveltségének gyarapításáról, zenei képzéséről is. (1907-ben bukkan fel először a neve az iskolai évkönyvben: 1907. november 19. „Erzsébet” gyász alkalmából iskolai ünnepségen előadták Chopin Gyászindulóját. Molnár Imre hegedült, zongorán kísérte Kass János alsó oszt. tanuló).[16]

A nagyvonalúság, a jótékonykodás sohasem állt távol a Kass családtól. Már a dédnagyapa, Kasch Vencel korában is folyamatosan olvashatunk a korabeli Szegedi Híradó lapszámaiban a városi közkórház és több más intézmény a részére tett felajánlásairól, adakozásairól (1864, 1866, 1867, 1869). Az Állami felsőkereskedelmi iskolában minden évben rendszeres ingyenebédet kapott Kasséktól egy-két szegénysorsú kisdiák.

Kass János aktívan részt vett Szeged város közéletében. A pincéregylet képviselőjeként, Ferencsevics Györggyel együtt a királylátogatást előkészítő nagy bizottságba is beválasztották.[17] Nemcsak kiváló üzleti érzékének és széleskörű szakmai tapasztalatának köszönhette népszerűségét, de olyan úriember is volt, akit műveltsége és társadalmi érzékenysége a szegedi közélet aktív tagjává emelt. A törvényhatósági bizottságba is bekerült, részt vett társadalmi mozgalmakban, mecénásként támogatta a szegedi színházat és az írókat. A vadásztársulat elnöki posztját is elfoglalhatta, kitűnő lovas és szenvedélyes evezős volt, a Szegedi Csónakázó Egylet tagja – az 1909-ben elkészült korszerű csónakház kialakítása részben az ő nevéhez is fűződik. A politikától távol tartotta magát, bár a Tisza-szálló nagytermét átengedte politikai pártok gyűléseinek, ő maga azonban ezekre sosem járt el. „– A Rip van Winklében, – mondotta mindig barátainak – Nick, a fogadós, ezt ajánlja fiának: Fiam, sosem politizálj. Mert a politikusok sokat beszélnek, kiszárad a torkuk s neked az a dolgod, hogy enyhítsd szomjúságukat, de te magad mindig maradj józan.”[18]

A korabeli sajtóban már az 1880-as évektől számos helyen találunk személyének szóló köszönetnyilvánítást: 1881-től a pincér-betegsegélyző egyesület elnöke, e minőségében folyamatosan támogatta az intézményében dolgozókat és hozzátartozóikat. Emellett a szabadkai pincéregylet is díszelnökévé választotta, zászlószentelési ünnepükön is részt vett.

1895 októberében a magyarországi pincérek, a szegedi pincéregylet és a vendéglős ipartársulat kezdeményezésére Szegeden tartották az országos pincérkongresszust. A kongresszuson nemcsak a szakmai ügyeket tárgyalták meg, de határozott lépéseket tettek a nyugdíjak rendezése terén is. A kongresszus elnökévé egyhangúlag Kass Jánost választották meg. A rendezőbizottság elnöke Juránovics Ferenc volt. Az országos kongresszussal egyidőben zajlott a szegedi vendéglős ipartársulat díszzászlójának felszentelése is.

A Szegedi Híradó tudósítása szerint[19] Kass – ekkor még Kaschként írta a nevét – 1881. december 28-án mondott le önkéntes tűzoltó egyesület főparancsnokának posztjáról. Utódjául Juranovits Ferencet, a Hungária-szálló tulajdonosát választották meg. Ez az intézmény természetesen nem azonos a későbbi, azonos nevű Kass-szálló utódjával: Szeged első Hungária szállója a Somogyi és Oskola utca sarkán álló épület, a mai SZAB-székház a 19. század második felében eleinte Wagner, később Hungária szálló néven működött, 1891-ig.

1910-ben kiemelt eseménynek számított a városban megrendezett szegedi irodalmi vándorgyűlés: a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének szegedi nagygyűlése. Az ünnepi eseményeket bankett zárta, melyet természetesen a Kass-vigadó nagytermében tartottak. A Délmagyarország három oldalnyi terjedelemben részletesen ismertette az esemény programjait, az ünnepi menüt is megismerhetjük:

Zöldborsó-leves
Kecsege és fogas Kass-módra
Vesepecsenye francia körítéssel
Pulyka – és jércesült
Saláta
Befőtt-gyümölcs
Parfait
Kugler-sütemény
Gyümölcs
Kávé.[20]

A szegedi műgyűjtés fellendítése dr. Szalay József fáradozásainak köszönhető. A Szinházi Ujság 1912-es karácsonyi számában kiadott egy tanulmányt, mely később különlenyomat formájában is megjelent, benne a szegedi műgyűjtők névsorával és gyűjtőterületükkel. Innen tudjuk, hogy Szalay, „a literátus főkapitány” könyveket, térképeket, kéziratokat, bibliofil kiadásokat gyűjtött, Kass János (és Pálfy Dániel) pedig fegyvert. Kass János különleges fegyvergyűjteményét és néprajzi ritkaságait a múzeumnak adományozta. Az Est folyóirat 1924-ben kiemelten ír a nagyobb szegedi magánkönyvtárakról, itt is felbukkan Kass János neve.[21]

Fiáról és grafikus unokájáról is bőségesen lehetne írni, de egyrészt ez meghaladja cikkünk terjedelmét, másrészt nálunk nagyobb szakértők megtették, a részletes irodalomjegyzéket feltüntetjük cikkünk végén.

Hogy még mi mindenről írhatnánk a két alig ismert zenemű kapcsán? Alaposabb kutatásra érdemes téma Petrovics (Petrovits) Emil grafikus, illusztrátor személye és különleges ex librisei; Czapik Gyula egri érsek édesapja: a szegedi könyvkiadó, nyomdász és könyvkötő; vagy a korabeli sajtóból szemezgetve bőven kitérhetnénk a különböző szakmák bálaira, Szeged város zenei életére a századfordulón, alig néhány évvel, évtizeddel az árvíz után a fényes, ígéretes jövővel kecsegtető újjászületés időszakában. Ez utóbbi témát választottuk cikkünk folytatásához a következő lapszámba.

Megjelent a folyóirat 2024. februári számában

Jegyzetek

[1] https://youtu.be/CYG-Pp67OKc?si=ahGN00uqpI7eiM1T

[2] https://youtu.be/w7xfIYFUY-g?si=JaTSqM2cjfhXFGGw

[3] Czigány-bál. In: Szegedi Híradó, 1891. január 27., 5. o.

[4] [Farkas József játszik]. In: Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. február 26. 4. o. Apróhirdetés.

[5] A Mansz estély műsora. In: Vásárhelyi Napló, 1924. február 16. 5. o.

[6] Irodalmi matiné. In: Szegedi Friss Újság, 1924. május 17. 2. o. SZEFHE = Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete: a Szegedre költözött kolozsvári tudományegyetem hallgatóiból alakult meg Szegeden 1920-ban.

[7] A legszomorubb cigánynóta. In: Délmagyarország, 1935. január 11. 6. o.

[8] Csalódtam az orvosi tudományban. In: Ujság, 1937. szeptember 15. 4. o.

[9] Polner Zoltán: Új csodákra várva. Jegyzetlapok a Hungáriából 1. In: Szeged, 2009. július, 22–27. o.

[10] Bátyai Jenő–Bátyai Gitta: A Kass. Szeged, 1998. 127 o.

[11] Tömörkény István: Dankó Pista. In: Pesti Hírlap, 1903. március 30. 2. o.

[12] Péter László: Bartók Szegeden. Szeged, 1981. 22–29., 44–88., 102–106. o. Péter László felsorolása Bartók szegedi fellépéseiről: a Tisza-szállóban 1910. november 10.-én a Waldbauer-trióval; 1921. november 26.: szólóest; 1923. november 20.: szólóest; 1925. április 2.: szólóest; 1929. április 6.: szólóest; 1935. március 9.-én Basilides Máriával; 1939. október 27.-én Zathureczky Edével. A szegedi színházban: 1911. május 13.-án Liszt-centenárium. A Belvárosi moziban: 1937. január 17.-én a Filharmonikusokkal.

[13] Lángbetűk a Kass fölött. In: Homokóra, 1928. december 1. 24. o.

[14] „Kass“, vagy „Hungária” In: Délmagyarország, 1934. április 24. 5. o.

[15] Nőül vette… In: Budapesti Hírlap, 1887. augusztus 26. 6. o.

[16] Tóth József: A Szegedi M. Kir. Állami Felső Kereskedelmi Iskola huszonharmadik évi értesítője az 1907–1908. iskolai évről.

[17] [A király-fogadtatást rendező nagy bizottság]. In: Szegedi Napló, 1883. szeptember 7. 1. o.

[18] Egy híres magyar vendéglős-dinasztia tündöklése és bukása. In: Nemzeti Ujság, 1933. szeptember 6. 3. o. Más forrásokból azt is tudjuk, hogy barátai a Rip van Winkle című operett szereplőjét megidézve „Nick, a fogadós” becenevet is aggattak Kassra (Sz. Szigethy Vilmos: A régi Szegedből az ujba. Krónikák emberekről, dolgokról. Szeged, 1932, 1936. 318 o.)

[19] [Helybeli ujdonságok]. In: Szegedi Híradó, 1881. december 29. [3. o.]

[20] A szegedi irodalmi vándorgyűlés. – A Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének szegedi nagygyűlése. In: Délmagyarország, 1910. szeptember 28. 2–4. o.

[21] Kultúra művészet és irodalom. Sok Szegeden a nagy magánkönyvtár. In: Az Est, 1924. október 19. 6. o.