Vida Andrea – Nagy Gerda: Európa összefog: jótékonysági koncertek Szegedért 1879-ben
A szegedi árvíz
Szegeden március 12-én minden évben megemlékezünk arról, hogy 1879-ben a gátjait áttörő Tisza elárasztotta a várost, és sorsfordító változást hozott az itt lakók életébe. A széles körű összefogásnak köszönhetően a lassan visszahúzódó víz nyomán néhány év alatt egy új, modern arculatú város nőhetett ki a romokból.
A vész napjaiban egészen új jelenség volt az a mély részvét, támogató együttérzés, amellyel a katasztrófa hírét fogadták világszerte, a legközelebbi településtől a legtávolabbi földrészig. Számos változatos módon érkezett segítség a szegedieknek: önkéntes tűzoltók utaztak ide Budapestről azért, hogy részt vegyenek a töltésépítésben, magánszemélyek és szervezetek, intézmények indítottak gyűjtést, ruhákat, élelmiszert és pénzt küldtek a városvezetésnek. Némileg meghökkentő, de állítólag a Frankfurter Zeitungban megjelent egy hír, miszerint budapesti ifjak összefogtak, és ünnepélyesen felajánlották, hogy az árvíz sújtotta város hajadonjai közül választanak feleséget, sőt, a Szegedi Hiradó tudósítása szerint ezen fellelkesülve egy frankfurti iparos is jelentkezett az árvízkárosultakat megsegítő szegedi bizottságnál, ezt a jótékonysági módot választva.
Mint tudjuk, Somogyi Károly esztergomi kanonok értékes könyvgyűjteményét ajánlotta fel Szegednek, hogy az újjászülető város a régió szellemi központja lehessen. A kulturális intézmények pedig világszerte jótékony célú rendezvények bevételeivel támogatták a város talpra állását.
Jótékonysági koncertek Európában
Az első figyelemre méltó európai jótékonysági hangverseny Georg Friedrich Händel nevéhez fűződik, aki 1749-ben a londoni Founding árvaház meghívására lépett fel és kórushimnuszt is írt az alkalomra (Founding Hospital Anthem, magyarul: Lelencházi anthem, más néven: Boldog, aki a szegényekre gondol, HWV 268), majd jótékonysági nagykövetként egészen haláláig minden év húsvétján megrendezte a Messiást az árvaház kápolnájában, ezzel folyamatosan támogatva a szervezetet. A 18–19. századi zeneszerzők gyakran rendeztek jótékonysági előadásokat, nemes célkitűzések vagy saját szakmai fejlődésük támogatására. Beethoven is gyakran lépett fel ilyen rendezvényeken, Liszt Ferenc pedig évtizedeken át fáradhatatlanul részt vett karitatív szándékkal megrendezett hangversenyeken, a legjelesebb európai zenei színtereken.
Amikor a szegedi katasztrófa híre alig néhány óra alatt körbejárta a világot – hála a fejlett vasúti közlekedésnek, a kialakult korszerű távközlési módszereknek és a világszerte jól működő sajtónak –, a művészvilág is aktívan bekapcsolódott a segítségnyújtásba a maga eszközeivel. A magyar folyóiratok hónapokon át rendszeresen tudósítottak a világ minden tájáról érkező felajánlásokról és a befolyó pontos összegekről. Ezekből a hírekből szemezgetünk most, kifejezetten a zenei rendezvényekre koncentrálva.
„Vidék és főváros szép tettekben érdeklődik Szeged s környéke iránt. A fővárosban művészet és jótékonyság karöltve működnek” – írja a Családi Kör. Budapesten számos rendezvényt tartottak, főleg a Vigadóban: Strauss-estet, április 13-án, húsvétvasárnap száz cigányzenész előadását a kor legnépszerűbb muzsikusaival, a VI. kerületi polgári kör hangversenyét, melyen szerepelt Soldosné – azaz Blaha Lujza –, Felekiné és Hermann Mariska is. A budai Fáczán vendéglőben a tiszai vasút tisztviselői léptek fel, Kassayné Jászai Mari szavalt. Az angol klub hangversenyén Helvey Laura angol dalokat énekelt.
A vidéki települések többnyire pénzt, élelmiszert, ruhaneműt és más tárgyi adományokat küldtek, de akadtak érdekes előadások is: a pápai nőegylet hangversenyt adott, Déván műkedvelő előadás is társult a programhoz. Emlékezetes volt a veszprémi úri hölgyek segélykoncertje. A kaposvári hangversenyt Kisfaludy Atala felolvasása színesítette. Szombathelyen az „olvasókör” rendezett zenei előadást.
Olaszországban a firenzei zongoraművész, Giuseppe Buonamici ajánlotta fel koncertbevételét, Rómában Treuenfels Mórné szervezett hangversenyt, s a befolyó összeget osztatlanul egy szegedi árva számára ajánlotta fel.
Berlinben március végén Schleinitz báróné adott estélyt, melyen Goethe A testvérek című egyfelvonásos drámáját adták elő, majd Albert Niemann tenorista és Marianne Brandt elénekelték Wagner A walkür című operájának első felvonásából Siegmund és Sieglinde szerepeit. Nagy érdeklődés övezte a Motke tábornagy által szervezett előadást is, melyen ugyancsak a legkiválóbb művészek léptek fel.
Az Osztrák–Magyar Monarchia területén belül több helyen is Szeged számára ajánlották fel a királyi pár ezüstlakodalma alkalmából rendezett előadások bevételét, így a bukaresti Apollo színházban megtartott hangverseny tiszta jövedelmét is.
Bécs városa elválaszthatatlan Liszt Ferenc fellépéseitől, ezekről részletesen majd később írunk, most csak két eseményt említünk: a bécsi zenekedvelők egylete rendkívüli művészestélyt tartott április közepén az árvízkárosultak javára, majd ugyanabban a hónapban, a Musikverein nagytermében rendezett esten a népszerű, sikeres budapesti énekesnő, a közönség kedvence: Soldosné Blaha Lujza magyar népdalokat énekelt.
Brüsszel
„Belgium nem maradhat közönyös azon szerencsétlenség iránt, mely uralkodónéjának szülőföldjét érte s bizonyosak vagyunk benne, hogy nem hiába hivatkozunk a közönség rokonszenvére.” Ezt a felhívást intézte olvasóihoz a L’Indépendance Belge című brüsszeli hírlap, alig néhány nappal a katasztrófa után. A segélyadományok folyamatosan áradtak, augusztus 3-án pedig nagyszabású jótékonysági ünnepély megrendezésére került sor. Mivel április 17-én Frameries-ben súlyos bányaszerencsétlenség történt, a bevételt egyenlő arányban elosztva szánták a két ország károsultjainak. A belépti díjat alacsonyan szabták meg, mert tömeges részvételre számítottak. Ennek köszönhetően valóban áradt a nép, vidékről is, vasúton. A programban zenei előadás és játékok követték egymást. Hymans és Clesse költeményeket írtak az alkalomra. A rendezvény pártfogója a királyi pár volt. Az ünnepélyt a brüsszeli helyőrség tisztjei rendezték, minden költséget magukra vállalva. Az előadott repertoár egyik darabja François-Auguste Gevaert zeneszerző és zenetudós szerzeménye volt, melyet magyar népdalok és mesék után írt. A királynénak ajánlott versekben kiemelik Mária Henrietta magyar kötődését is:
Belgium és Magyarország mindkettő hazád neked, fölséges, drága királyné! […] egyesítsünk szívünkben két népet, amely egy családhoz tartozik: azt, amelynek leánya vagy, azt, amelynek testvére vagy .[1]
A parkban fotókat árultak a frameries-i és a szegedi katasztrófáról. A királyi házaspár kora délután jelent meg a számukra épített díszemelvényen. A hangversenyen katonazenekar és a konzervatórium leánynövendékeinek kórusa lépett közönség elé. A tudósítók megjegyzik, hogy bár rendkívül meleg volt aznap, mégis szépen szóltak a fúvós hangszerek is. Peter Benoit, Armand Limnander, ifj. Charles de Hanssens, Jean-Théodore Radoux és Eduard Lassen műveiből adtak elő zenedarabokat. Megindító volt Limnandernek az alkalomra írt kantátája. A cikk szerzője egy másik kantátát is magasztal: „Louis Hymans kantatéja, »Framiéres-Szegedin« nagyon alkalmas a zenére és Lassen kiváló tehetségével alkalmazta azt…” A mű vége felé felzúgtak a város harangjai és eldördültek a parkban felállított ágyúk. A hangverseny szünetében két, erre a célra berendezett szalonban a kiállított festményeket csodálhatták meg a látogatók. A képek részben a tragédia helyszíneit ábrázolták. A koncert második részében Radoux Marche internationale-ja csendült fel, a beleszőtt Partant pour la Syrie[2] résszel együtt. A rendezvény bevétele igen jelentősnek bizonyult.
A műsorfüzet díszes kiállítású: a szegedi lap felső részén a vízzel borított alföldi vidék képe látható, a „Szenvedést” jelképező női alakkal, akinek kezét a „Jótékonyság” allegóriája szorítja meg. Alatta a belga és a magyar címer, Szegedin felirattal. A lap alján a középső részt a kétfejű sasos címer foglalja el, amit két oldalról belga katonák képei vesznek körül.
A frameries-i kép zokogó munkásnőket, bányászokat és a belga címert ábrázolja. A műsorfüzet melléklete az egyik kantáta, melyet a magyar hírlapok fordításban is leközöltek.
Párizs
A francia színműírók és zeneszerzők bizottsága április végén 500 frankot küldött a szegedieket segélyző bizottsághoz, az alábbi kedves sorok kíséretében:
…Ezen összeg nemcsak az ily súlyos csapás iránt érzett őszinte részvét jele; kötelességet is teljesítünk ezáltal a magyar nemzet iránt, mely a legelsők között becsülte meg Európában a francia színműírók és zeneszerzők jogait. Ez utóbbiak nem feledkeztek meg erről és sietnek kifejezést adni Ausztria-Magyarország iránt érzett tiszteletök és rokonszenvüknek. Fogadja stb. A szinműirók és zeneszerzők bizottságának elnöke : Maquet Ágost[3].
A Szegedi Hiradó április 9-én arról tudósít, hogy a párizsi gyűjtés egyre szervezettebben zajlik és egyre nagyobb méreteket ölt. Fő kezdeményezői a Párizsban élő magyar művészek, Zichy Mihály, Munkácsi Mihály, valamint Schindler báró voltak. Ekkorra már összeállt egy nagy bizottság, melyben Párizsban élő tekintélyes személyiségek dolgoztak együtt: Ferdinand Lesseps, Alexander Dumas, Leo Delibes, John Lemoinne, Eduard Laboulaye, Camille Saint-Säens, Émile de Girardin, Jules Massenet, Armand Gouzien, Krieshaber Mór doktor és Szarvady Frigyes. A bizottság elsősorban a Massenet és Delibes által tervezett nagyszabású hangverseny megszervezésével foglalkozott. A koncert helyszínéül a Trocadero palotát szemelték ki. Massenet-nek is szenteltünk egy Parlando videóepizódot a „zenei ünnepély” kezdeményezésében szerzett elévülhetetlen érdemei, valamint különleges magyar vonatkozású kötődése és nem utolsósorban szegedi látogatása miatt. A zeneszerző félretette a munkáit, amiken épp dolgozott, hogy „magyar hymnust” írjon a nagy rendezvényre. Massenet és a hozzá csatlakozó francia vezető zenészek ajánlatát Zichy Mihály nyújtotta be a bizottságnak. Beust gróf a követségi palotában két zenei matinét tervezett, amiket április 5–6-án, szombaton és vasárnap meg is tartottak. Ezen magas rangú vendégek vettek részt, és jelen volt az egész kínai követség is. Az első részben kiemelkedő sikert aratott Gabrielle Krauss, a párizsi nagy opera vezető szoprán primadonnája, valamint Edmond Got és Bianca Bianchi, a Comédie-Française közkedvelt előadóművészei. A második részben a Théâtre des Nouveautés jeles művészeit ünnepelte a közönség. Bertha Sándor zongorakíséretet adott és Beust gróf, valamint saját szerzeményeit játszotta. A magyar előadók közül Hubay Jenő és Aggházy Károly több magyar darabban is fellépett. Utóbbiról megjegyezzük, hogy Liszt ajánlólevelével érkezett a francia fővárosba 1878 őszén. A Trocadero palotában megrendezett „zenészeti és szavalati akadémia” végül 35 000 frank bevétellel zárult, amint ezt Armand Gouzien, a szervezőbizottság egyik tagja táviratozta Pestre május 22-én. De ekkor már javában folytak az előkészületek a még ennél is nagyobb szabású esemény, a párizsi operába június 7-ére tervezett nagy ünnepséghez.
A párizsi operabál
A szervezőbizottság a Le Figaro szerkesztőségi tagjai közül került ki. Heteken át mindennap két órán át üléseztek. A terem díszítését Charles Garnier, az alig öt éve elkészült hatalmas méretű, 22 000 férőhelyes operaház építésze, a neobarokk úttörője vállalta. A vásári ünneppé alakítás tervrajza Philippe Chaperon és Auguste Alfred Rubé híres díszletfestők közreműködésével készült el.
Az ünnepély programfüzetének megrajzolására Zichy Mihály, Gustave Boulanger, Georges Clairin, Jules-Émile Saintin és Frédéric Regamey festőművészek ajánlkoztak. Mivel a bizottság mind az öt tervezetet elfogadta, így öt illusztrált műsorfüzet is megjelent az esemény mellé. A nyitólapon „…a főczímlap girlandjai közt az ünnepély egyes részletei láthatók apró rajzokban: tánczolók, árulók csoportjai, bódék stb. Alul egy hajó tűnik föl, kecses evezőkkel. Az első vitorlán e szó: Charitas. A hátsó vitorlán: »La France a la Hongrie« és ezalatt csomagok tűnnek elő a hajó hátsó részében. Oldalt, a viz felett egy elöntött város látszik, orra felé hajtják a hajót s ennek orránál foglal helyet Francziaország alakja, a mint kihajlik s adományt nyújt egy vízben álló, feketébe öltözött másik alaknak, a kinek ruhájára rá van írva: »Szegedin«”. A hajó oldalához erősített horgonyon a Spes, azaz remény szó olvasható.
A dalszerzőként is ismert Gouzien maga gondoskodott arról, hogy a legnagyobb zeneszerzők szerepeljenek a koncerten, a legkiválóbb művek előadásával. Szenzációs eseményre is számíthatott a közönség: itt lépett fel először együtt az operaház két körülrajongott csillaga: Adelina Patti és a bariton énekes, Jean-Baptiste Faure. A műsor fennkölt címet kapott: „A magyar vendégszeretetben részesült francia zeneszerzők hangversenye a szegedi árvízkárosultak javára”[4].
A hatalmas nézőteret bálteremmé alakították át, leengedték az előfüggönyt, a zenekar a terem közepén foglalt helyet, és fénybe borult az összes csillár. A hangverseny 9-től 11 óráig tartott. A műsor tizennégy, többnyire magyar motívumokat tartalmazó számból állt, a Rákóczi-indulóval kezdődött, melyet viharosan megtapsoltak. Ezt követte egy Gounod-induló, majd Faure énekelt. Az első rész hetedik száma Massenet magyar indulója, melynek történetét részletesen ismertettük a Parlando videósorozat 6. részében. A darabot Szarvadyné Clauss Vilma zongoraművésznő játszotta. Massenet maga vezényelte új művét, viharos sikert aratva. A közönség tombolt és ismétlést követelt. A Szegedi Hiradó június 15-én így tudósít erről:
Ez elragadó rythmusu s hatalmas erejű műhöz Massenet külön zenekart állított össze. Hanem volt is hatása. Midőn félreverték a harangokat az ostrom jeléül, a közönség riadó vivátokban törtki. Massenet-t is a lelkesedés fogta el, olyanokat suhintott a levegőbe vonójával, mintha a poroszokkal hadakoznék. Roppant tombolás a végén. — Újra! bis! hallatszott mindenfelől. Ugyde ezt nem lehet ismételni, a zenészek kinyilatkoztatták, hogy képtelenek reá, félórás pihenést kérnek. A mű vezénylése úgy kimeríté Massenét, hogy a veríték csurgott róla. Formálisan kivitték az emelvényről, dörzsölték és beletelt egy óra, míg a teremben ismét megjelenhetett.
Saint-Säens és Guiland új zeneműveket mutattak be, Delibes egy csárdással lépett fel. Gabrielle Krauss mellett a Bécsben is népszerű énekesnő, Soldosné Blaha Lujza fellépésére is számítottak, de ez végül elmaradt.
A hangverseny után kezdődött az „éjjeli ünnepély”: az előcsarnokban cigányzenekar játszott, a lépcsőházban és a nagy büfében híres színésznők árultak desszertet, a terem „a saint-cloudi ünnepély fantasztikus utánzása” volt[5]. Az előcsarnokban magyar csárdát állítottak fel, ahol a legfinomabb francia és német söröket mérték.
Majd felgördült a függöny: a színpadot vásárosok bódéi foglalták el, mutatványosok lepték el – és kezdetét vette egy valóságos vásári forgatag. A hagyományos dekorációk, zászlók, lámpások és girlandok mellett a legújabb világítástechnikával is elkápráztatták a nézőket. A zenekar helyére kikiáltási árucsarnok került, benne jelmezes színésznők fogadták az adományozókat. „A párisiak Soldosnéja”, Anna Judic például szenes leány jelmezben árulta portékáit.
Az ünnepségen részt vett a walesi herceg, Metternich herceg, török, orosz nagykövetek, miniszterek és más prominens személyek, köztük Türr tábornok is.
A francia bizottság június 20-i ülésén köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az ünnepély előkészítésében és lebonyolításában. Végül 264 000 frank gyűlt össze, ebből 171 000 frankot juttattak el Szeged városának. A bevétel messze meghaladta a befektetett pénzt, pedig az is tetemes összeg volt. A Le Figaro így foglalta össze: „Nem hisszük, hogy valaha jótékonysági ünnepély ily jövedelmet mutatott volna föl.”
„Árvízmappa”
A Somogyi-könyvtár számos relikviát őriz az árvízhez kapcsolódóan. Különösen a Helyismereti Gyűjtemény bővelkedik gazdag anyagban, de az Emlékkönyvtárban is találhatók érdekes, korabeli dokumentumok. A Kisfaludy Társaság 1880-ban adott ki egy díszes kötetet Árvízkönyv címmel, benne a társaság szerzőinek műveivel. Részben az aktuális témához kapcsolódó, részben más jellegű írásokat tartalmaz. A könyvet Szász Károly szerkesztette, és egy példányt, valamint az ebben megjelent művek eredeti kéziratait vagy azok letisztázott másolatait is felajánlotta a Somogyi-könyvtárnak. Az ún. „Árvízmappa” 26 vegyes tartalmú, a tragikus eseményhez köthető témájú eredeti aprónyomtatványt őriz: korabeli beszámolókat, leírásokat, illusztrációkat, térképeket, partitúrákat, Király-König Péter kéziratos kottáját, Mikszáth tudósítását, újjáépítési terveket, a királylátogatással kapcsolatos korabeli dokumentumokat, emlékeket – és többek között a brüsszeli, párizsi koncertek műsorfüzeteit is. A világraszóló operai ünnepély emlékét őrzi az a 36 lapnyi terjedelmű, negyedrét alakú, fénynyomással készült műsorfüzet, melyet másokkal együtt Zichy Mihály illusztrált. Címe: Comité Français de secours aux Inondés de Szegedin, magyarul: Francia Bizottság a szegedi árvízkárosultak javára.
Méltán határozott úgy az árvíz után újjáépült város közgyűlése, hogy a párizsi mintára kialakított városkép nagykörútját hat szakaszra bontva, a hat legtöbbet adományozó ország fővárosáról nevezi el, majd a nagyárvíz centenáriumára felavatott Árvízi emlékmű kőoszlopain is megörökíti e városok neveit. Így kapta a nevét eredetileg a Bécsi, Berlini, Párizsi, Londoni, Római és Brüsszeli körút.
A kor leghíresebb magyar zeneszerzője, Liszt Ferenc oly mértékű nagylelkűségről tett tanúbizonyságot, hogy az általa szervezett jótékonysági eseményeknek külön cikket szentelünk, mely terveink szerint a következő lapszámban fog megjelenni.
Jelen cikkünkhöz az alábbi napilapok tudósításait használtuk fel, 1879. március–június között: Családi Kör, Fővárosi Lapok, Képes Néplap és Politikai Híradó, Le Figaro, Magyarország és a Nagyvilág, Pesti Hirlap, Szegedi Híradó, Szegedi Napló, Vasárnapi Ujság.
Cikksorozatunk a Parlando – Múltidéző partitúrák videósorozathoz kapcsolódik, mely a Somogyi-könyvtár YouTube-csatornáján követhető: https://www.youtube.com/playlist?list=PLuEvW1r5Kqsv8jFTLW2N-iNXk3LqTTity
A kiemelt képen: Das grosse Ueberschwemmungs-Unglück in Szegedin am 12 März 1879. [Falikép, színezett litográfia. 34×41 cm]. Neu Ruppin, [1879]. (Somogyi Károly Emlékkönyvtár, Szeged)
Megjelent a folyóirat 2024. májusi számában
Jegyzetek
[1] Habsburg–Lotaringiai Mária Henrietta (1836–1902), magyar királyi hercegnő, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő legkisebb leánya. II. Lipót belga király feleségeként Belgium királynéja.
[2] Partant pour la Syrie, Indulás Szíriába: francia forradalmi dal, melyet Bonaparte Napóleon 1798-as egyiptomi és szíriai hadjárata ihletett. Zenéjét Bonaparte Napóleon mostohaleánya, III. Napóleon császár anyja, Beauharnais Hortenzia szerezte, szövegét Alexandre de Laborde írta 1807 körül. Napóleon bukásáig népszerű hazafias dalnak számított, a bonapartisták később is ragaszkodtak hozzá. III. Napóleon uralma alatt, a Második Francia Császárság idején nem hivatalos nemzeti himnuszként is használták a Marseillaise helyett. A császárság bukása után sem tűnt el a süllyesztőben, népszerűségénél fogva számos zeneszerző hangszerelte. Camille Saint-Saëns is átvette a dallamot, és beépítette az Állatok farsangjába, a Kövületek, ásatagok tételbe.
[3] Auguste Maquet 1813–1888. Francia regény- és drámaíró, leginkább Alexandre Dumas társszerzőjeként, vagy inkább bérírójaként lett híres.
[4] Budapesten 1879 elején mutatták be Massenet egyik operáját, ez alkalomból a zeneszerző és kísérete is a városba látogatott. Számos zenei élményben volt részük, többek között Liszt Ferenc is vendégül látta őket és zongorázott nekik, egy kisvendéglőben Szabady Frank Ignác játszott a franciáknak – ezek a zenei hatások érződnek is Massenet későbbi művein. A vendégek gyakran emlegették hálásan, életre szóló élményként a budapesti utazást és a magyar vendégszeretetet.
[5] Napóleon császár Saint-Cloud-ban tartotta pompás menyegzőjét Mária Lujza főhercegnővel 1810. április elején.