Boros Tamás: Szegeden igény van a nem versenyszerű vízi kikapcsolódásra is

Interjú Kipper György vitorlás oktatóval

Kipper Györgynél talán senki sem ismeri jobban Szegeden a Tiszát, hiszen élete eddigi 68 évének nagy részét a folyó közelében, illetve területén töltötte. Mindent ismer és mindent lát, ami a folyóval, különösen annak szegedi szakaszával kapcsolatos. Legyen szó természeti jelenségeiről, a szükséges munkálatokról vagy a turisztikai kihasználtságról és lehetőségekről. Azt mondja: talán közhelyes, de valóban a Tisza Szeged főutcája, és ezt a szerepét fontos lenne visszaadni a XXI. században is.

– Bár a beszélgetésünk témája a Tisza, mint turisztikai és szabadidős lehetőség jelenleg, az ön nézőpontjából, de azért hadd kérdezzem meg: mikor kezdődött ez a ,,szimbiózis” ön és a Tisza között?

– Már kisgyerekkoromban. A szüleim a Takács úszóházra jártak le, ott pancsoltam egész napon át a gyerekeknek kialakított kosárban, ott tanultam meg úszni. A Stefánián játszottunk, minden fát megmásztunk és akkor még, ha megszomjaztunk, lejöttünk a Tisza partra, és mint a természetfilmben a majmok, nekihasaltunk, és ittunk belőle. A Tiszához, a vízhez való kötődés az úszáson, csónakázáson, szörfözésen, vitorlázáson túl az elsüllyedt hajók kiemeléséig meghatározó volt, még akkor is, ha manapság már nem szoktam inni a Tiszából. A Szegedi Vitorláskikötő üzemeltetése napi rendszerességgel ad feladatokat az áradáskor feltorlódott uszadék mentesítésétől, a téli jégtörésen át, a parti bozót és fűnyírásig télen, nyáron. Nem kell konditerembe járnom.

– Gyakran mondják azt, nem is alaptalanul, hogy Szeged főutcája a Tisza. Ez önmagában megérne egy rendkívül hosszú történelmi kifejtést, 2024-ben mindössze annyit kérdezek öntől, mint aki erre nap mint nap rálát: igaz ez manapság is?

– Mostanában szerencsére ismét egyre többen érdeklődnek a Tisza kínálta szabadidős programok iránt. Ezt az általam szervezett kishajós képzések növekvő népszerűségéből tudom leszűrni. Aktív az érdeklődés a vízi közlekedés iránt, hiszen akik nálam levizsgáznak (kishajóra, jetskire, vitorlásra), azok, a büdzsétől függően, hajót bérelnek vagy vesznek, tehát a helyi ,,vízi társadalomban” köszönthetjük őket. A kikötői hajók száma, úgy vettem észre, az elmúlt években folyamatosan emelkedett. A szegediek tehát érzik és próbálják kihasználni a Tiszában rejlő lehetőségeket. Értem ezalatt azt, hogyha egy szegedi vagy egy Szeged környéki embernek csak néhány órahosszája van kikapcsolódásra, nincs ideje elutazni a Balatonra, vagy más vízterületekre, akkor a Tisza mindenféleképpen minőségi kompromisszum.

– Itt most sportcélú, szabadidős tevékenységre kell ugye gondolni?

– Igen, ilyen értelemben szerencsére a szegediek egyre inkább visszatalálnak e tekintetben is a Tiszára. Annyi a hátránya, amit sajnos el kell mondanom, hogy a régi, hagyományos úszóházak, mint a Szabadság vagy régen a Béke még jelentős számú, kikapcsolódni vágyó személyt vonzott maga köré, akár napközben is. Ma már sokuk nincs is nyitva nappal, éjszakai szórakozóhelyek vagy éppen rendezvényházak lettek belőlük, így a hozzájuk kapcsolódó élet megszűnt pár évtizede. Régebben, és ha valamire nosztalgiával tekintek, akkor arra, hogy ezek az úszóházak sportegyesületek is voltak, és egymással versenyeztek a Tiszán a tagok. Ezek nem léteznek ma már Szegeden, pedig jó lenne ezt a részt is újraéleszteni.

– Részben ehhez kapcsolódóan: a kajak-kenu szempontjából Szeged jelentős versenysport fellegvár, de mit lát ön: ugyanúgy népszerű ezen sporteszköznek a hobbiszintű használata a városban?

– A szegedi klub valóban világviszonylatban is jelentős eredményeket tud felmutatni. Én úgy látom, elsődlegesen – a szponzorok elvárásainak megfelelően – az élsportolók kinevelésére helyezik a hangsúlyt, így igazán korlátozott a lehetőség az amatőr, szabadidős sportéletre a folyón. Ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy a 90-es években élénk volt a szörfös sportélet is. A Tiszavirág SE. közel 50 szegedi szörfös összefogásával alakult – sajnos nevéhez hűen tiszavirág életű volt – mivel a vitorlás vízi sporteszközök folyóvízen, a főágban a mellékágak és a víztározók kivételével történő használatát betiltották. Ez nem tett jót a sportág népszerűségének. Több mint két évtized kitartó munkájával sikerült elérni, hogy néhány évvel ezelőtt, ezt a tiltást sikerült feloldani. Ám a hullámvölgy, ami alatt nem lehetett szörfözni, megtette a hatását, és csak lassan jönnek vissza ezen sportág képviselői. Most a sup a népszerű új vízi sporteszköz.

– Talán szörf híján, az evezés és a sárkányhajózás is igen népszerű, elég ha csak az ön által szervezett Boszorkány-körre gondolunk. Mesélne erről?

– Ez a verseny a szegedi vitorlások házi versenyéből alakult ki, de annak a kereteit már jócskán túllépte. A versenykiírás szerint a motorizáció kivételével bármilyen sportágban teljesíthető a 8 km-es körpálya. Népszerű a sárkányhajó, kajak, kenu, vitorlás, sup, párevezős, de extrém kategóriák is teljesültek. Az úszás – túl azon, hogy ezen kategória, mint vízi rendezvény engedélyköteles – a versenyzőknek is különös kihívás, mivel a táv felét folyasirányba, viszont a másik felét sodrással szemben kell leúszni. Sokat foglalkoztunk a fejlesztésekkel, mára már appos alkalmazással lehet a futamot hitelesíteni. Az egyes ellenőrző pontok nincsenek kibólyázva, hanem az androidos alkalmazás a GPS koordináták alapján hangjelzéssel tudatja velünk ha áthaladtunk egy ponton. Egyre népszerűbb a boszorkány kör, egyéneknek, csapatoknak egyaránt. Ezek bármikor teljesíthetők az évben, és szerencsére már rengetegen éltek is ezzel a lehetőséggel, akadtak köztük a városba érkező turisták is szép számmal. Viszont fontos, hogy a meteorológiát mindig figyelni kell, hiszen kedvező irányú szél nélkül vitorlással nem lehet teljesíteni a távot, de a kajak esetében is célszerű figyelni a vízállást. A Boszorkány-kör egyik vége a Tisza-Maros összefolyásánál van, a másik pedig az árvízi emlékműnél. De ezeket immár a gps-szel nem lehet eltéveszteni.

– Jelenleg, június 5-én a Partfürdőn készül ez az interjú. A szezon viszont gondolom már májusban elkezdődött, vagy talán még hamarabb, hiszen szokott újévi vitorlás találkozót is tartani.

– A hajósoknak a szezon január 1-től december 31-ig egész évben tart. A vízisportok művelése személyre szabottan, célszerűen korlátozódik. Mottó: Hideg nincs, csak rossz öltözet. Eklatáns példa erre az újév első napjára tervezett vízreszállás, ami 16 éve, esetenként szélsőséges meteorológiai környezetben, de rendszeresen megvalósult. Másik megfontolás szerint a kishajós vizsgáját nagyon sokan télen szeretnék letenni, hogy nyáron, a szezon idején már használhassák a megszerzett képesítésüket. Viszont valóban igaz, hogy a nyári időszak körülbelül májusban a kezdődik, amikor már a hajózáshoz egy frissítő fürdőzés is társulhat.

– A Partfürdőn most is és a nyár végén is van egy-egy fesztivál. De ezt leszámítva, ha nincs ilyen méretű rendezvény, akkor népszerű találkozóhelynek számít?

– A régmúlthoz mérten töredéke mértékben. Tény, hogy a Partfürdő ideális rendezvénytér, mely több alkalommal is a különböző fesztiválok által bizonyítást nyer. A belváros szívében működő kemping is vonzza a turistákat. Az üzemelő úszómedencék és a Tiszán kijelölt fürdőhely hiánya viszont árnyékot vet a régmúlt népszerű arculatra. A vitorlázás népszerűsítése kapcsán is jelentős a lemaradásunk. Sokan nem is tudják, hogy a háború előtt több mint 20 vitorlással működött a Szegedi Vitorlás Egylet.

– Viszonylag kevés a kijelölt fürdőhely, Szegeden a Tiszán egy ilyen van, a Laposnál. Ez visszaveti valamennyire a forgalmat?

– A Lapos népszerűnek mondható, de azt valóban tragikusnak fogom fel, hogy ez az egy kijelölt fürdőhely van a folyó szegedi szakaszán, noha a vízminőséggel egyébként évek óta semmi probléma. Szerintem itt ugyanolyan ésszerűtlen szigorításnak lettünk az áldozatai, mint annak idején a szörfösök kitiltásakor. Régen minden úszóházon volt kosár a gyerekeknek, kibójázott fürdőhely az úszóházak előtti fürdésre, lehetett fürdeni a Sárgán, a FOKA-n, a Partfürdőn, a Laposon, most a tizedén sem. Úszómesterek figyelték, hogy senkivel ne történjen baj. Nem is emlékszem olyan esetre, hogy valaki ezen úszóházak mentén a folyóba fulladt volna.

– Akkor mondhatjuk, hogy eleven élet zajlik nyaranta a Tiszán Szegednél?

– Kis költői túlzással igen. A Tisza-Maros torkolata a város születésének és újjászületésének is meghatározó eleme, mind látványában, mind turisztikai, sport és egyéb vonatkozásban is vonzerő. A városban lakó emberek, vagy ide érkező turisták számára is életre szóló, felejthetetlen élményt nyújthat, melyeket jobban ki lehetne, kellene használni. Egyértelműen kijelenthető, hogy Szegeden jelentős igény van a nem versenysport szinten űzött, szabadidős vízisport tevékenységre is.

Megjelent a folyóirat 2024. július-augusztusi számában