Kovács Bernadett: Mesés helyismeret

Őszinte kíváncsisággal és elvárások egy szép kis csokrával nyitottam ki Papp Melinda Hédi és Hugó a napfény városában című könyvét.

Édesanyaként azért szurkoltam, hogy a könyv jövőbemutató értékrendet közvetítsen, és hogy ne unjam el az életem a könyv olvasása közben.

Pedagógusként és gyermekkönyvtárosként arra voltam kíváncsi, milyen készségeket fejleszt és milyen ismereteket ad át a könyv a gyerekeknek. Tudom-e vajon ajánlani, amikor egy jó könyvet keresnek a szülők a könyvtárban?

Irodalomterapeutaként pedig az érdekelt, hogy segít-e ez az írás közelebb kerülni a saját érzéseinkhez, támogatja-e az önreflexiót, mélyíti-e az önismeretet.

Amikor szülők milliárdjai kezdenek bele nap végén az esti mese olvasásába, akkor valószínűleg igen előkelő helyet foglal el a megfogalmazott kívánságok listáján a „Csak bele ne aludjak…” sóhajtás. Mivel napjainkra igen széles paletta áll rendelkezésre a gyermekkönyvek kínálatát illetően, a szülők előszeretettel választanak olyat, ami számukra is szórakoztató. Jóleső érzés belefutni azokba a mondatokba, amelyek mintegy kikacsintást jelentenek a szerzőtől a szülő felé, és egy átsuhanó szellő frissességével ajándékozzák meg a napi feladatoktól lezsibbadt agyat. Papp Melinda kötetében a humor egyetlen forrása a gyermekszáj, ami természetéből fakadóan inkább bájos, mintsem üdítő, de mivel több szituációban is igyekszik a szerző ilyen formában megörvendeztetni az olvasókat, összességében pozitív hatást kelthet a szülőkben amellett, hogy az óvodás célközönség számára mindenképpen szórakoztató lehet. Ami pedig az értékrendet illeti: kissé aggódtam amiatt, hogy a nagyszülőkön keresztül esetleg egy napjainkra már meghaladott szereposztás kíséri végig a gyerekek vakációját, de az írónőnek sikerül úgy ábrázolnia a családtagokat, hogy ne legyenek toxikusak a közvetített minták.

„Első városbemutató mesekönyvünket mindazoknak ajánljuk, akik szeretnének egy felejthetetlen utazásra indulni Szeged varázslatos világába.” – olvashatjuk a könyv hátoldalán, amiből az derül ki, hogy a könyv vállalása mesébe ágyazva adni át ismereteket, így hát magyartanárként és könyvtárosként nagyon kíváncsi voltam, hogy mit sikerül ebből megvalósítani. Kijelenthetem, hogy a mű maradéktalanul eleget tesz ennek a vállalásnak. Azt éreztem, hogy óvodásként érdekesnek és izgalmasnak hat a kötet akár szegedi-, akár idelátogató óvodásról van szó. A könyv szedése és tördelése pedig az olvasni tanulók számára kecsegtet sikerélménnyel, hiszen a betűméret és a szöveg-kép arány nagyon ideális az első osztályosok számára.

Bár a könyv nem azért íródott, hogy a gyermekélettel járó érzelmi hullámvasúthoz direkt segítséget nyújtson, irodalomterapeutaként mégis örömmel fedeztem fel, hogy több olyan szituáció is helyet kapott a műben, mely támpontot nyújthat a nehéz érzelmekkel való megküzdésben. A testvérek többször is összevitatkoznak a kalandozások során, így megnyugtatóan hathat a könyvet olvasó szülőkre, nagyszülőkre, keresztszülőkre, hogy a testvérek közötti rivalizálás univerzális jelenség, kihagyhatatlan eleme a testvérrel való felnövésnek, nem indikátora annak, hogy jól végzi-e a felnőtt a feladatát vagy sem. A fiatalabb testvér – az életkorából adódóan – követ el meggondolatlanságokat, melyek a családtagokban negatív érzéseket generálnak. Ezeknek a szituációknak a kibontása megért volna még nyolc-tíz mondatot annak érdekében, hogy helyet kaphasson a műben az érzelmek részletesebb bemutatása, de már a puszta tény, hogy megjelentek ilyen epizódok is a könyvben, nagyon jól árnyalja a nagyszülő-gyerek kapcsolatot.

A felnövekvő generáció egyik legégetőbb problémája a klímaváltozás kérdéseire szolgáló válaszok megtalálása és az ebből fakadó klímaszorongás. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy ez a téma nem dramatizálva, hanem megoldáscentrikusan jelent meg a kötetben. Mivel az írás elsődleges célja a mesélés és a várossal kapcsolatos ismeretek bővítése, mélyítése, így a fenntarthatóság csak gesztusok szintjén, mintegy a háttérben jelenik meg. Ez a fajta megjelenítés azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy úgy hívja fel a figyelmet a témára, hogy közben nem generál felesleges frusztrációt, hanem lehetséges alternatívákat ajánl: autó helyett tömegközlekedés, vásárlás helyett kölcsönzés, eldobható palack helyett kulacs. Így visszatérő motívumként végigvonul a környezetvédelem az egész történeten, de nem túlzó, nem szájbarágós módon.

Összességében kellemes érzésekkel fejeztem be az olvasást. Szívesen fogadnám a folytatást, melyben kicsivel több humornak és kicsivel részletesebben ábrázolt konfliktusoknak örülnék a leginkább.

Papp Melinda: Hédi és Hugó a napfény városában – Szegedi mesék. Szeged, Magánkiadás, 2024.

Megjelent a folyóirat 2025. áprilisi számában