Apró Ferenc: Az egyetemi énekkar lengyelországi körútja

Az idén százéves kar bécsi szereplését (1937) folyóiratunk múlt havi számában ismertettem. A lengyelországi hangversenykörút földolgozása eleinte nehézségekbe ütközött: kapcsolatom a Lengyel Nemzeti Könyvtárral (Biblioteka Narodowa) nem hozta meg a remélt eredményeket. Köszönöm a baráti segítségét Diamant Tibor ny. főfoglalkozású informatikusnak, akit a varsói könyvtár digitális rendszere komoly kihívások elé állított. Bittó János (1909–1970) dal- és nótaénekesnek[1], az énekkar tagjának hagyatékában fönnmaradt – mostanáig ismeretlen – külföldi és hazai újságkivágatok sokban hozzájárultak a lengyelországi körút történetének a föltárásához.

Az énekkart 1937 júniusában Szegeden meghallgató Wojciech Swiętoslawski (1881–1968) egyetemi tanár, a fizikai kémia nagynevű művelője, lengyel művelődésügyi miniszter szóban hívta meg föllépésre.[2] Hamarosan megérkezett a hivatalos fölkérés is. Öt egyetemi város (Krakkó, Poznan, Varsó, Wilno, Lwów) jelentkezett, hogy szívesen látja vendégül a szegedi dalosokat.[3] (Nem hagyhatom szó nélkül, hogy az egyetemi intézményeinket meglátogató miniszter és Szent-Györgyi Albert hosszabb eszmecserét folytatott a vitamin-kutatásról.)

Az énekkarnak elegendő idő jutott a fölkészülésre. Az együttes szokása szerint a főpróba szegedi hangverseny volt: ezt 1938. április 23-án, szombaton este fél kilenc órai kezdettel tartották meg az Aulában, a sajtóban is elismert sikerrel.[4]

A pesti gyors a 45 tagú férfikarral április 26-án, kedden reggel 6 óra 28 perckor gördült ki a Nagyállomásról.[5] Az utazók vezetője Várkonyi Hildebrand (1888–1971) professzor volt, az énekkar tanárelnöke. A dalosokkal tartott a lengyelül jól beszélő Török Sándor (1908–1967), a kórus elnöke, és Iván Mihály lapszerkesztő. (Gelei József [1885–1952] rektor megkérte Török Sándort, hogy rendszeresen tájékoztassa az eseményekről. Hosszú leveleiből a Szegedi Napló egyet közölt.)[6]

Énekeseink Budapesten 11 órakor hangversenyt adtak a rádióban, ezt viaszlemezre rögzítették, 28-án 17 órától sugározták. A félórás műsorban elhangzott[7]: 1. Boldogasszony Anyánk (Demény Dezső földolgozása). 2. Ereszkedik le a felhő (Zimay László földolgozása). 3. a) Ihajja, b) Látod-e, babám (Laurisin Miklós földolgozása). 4. Liszt: Rajnai bordal. 5. Berlioz–Király-König Péter: Rákóczi-induló. Vegyük ezekhez hozzá az április 23-án elénekelt – sajtó kiemelte – számokat: Kern–dr. Molnár: Szól a kakas már, Virágének; Kodály–Ady: Fölszállott a páva; Kodály: Karádi nóták, no meg a lengyel dalok, – s akkor előttünk áll a hosszú vendégszereplésen előadott műsor gerince.

Krakkó

A szegediek 27-én, szerdán reggel 7 órakor indultak el a Keletiből, a szerelvény különkocsijában. Az állomáson csoportfölvétel készült róluk.[8] Délután fél 5-kor érkeztek a lengyel határra, innen Krakkóba, az ősi koronázó városba vezetett az útjuk.[9] A pályaudvaron a fogadásukra összegyűlt tömeg a magyar Himnuszt énekelte, utána fiaink a lengyelt: Jeszcze Polska Nie Zginęla (Nincs még veszve Lengyelország…). Készült csoportkép is, melyet az Ilustrowany Kuryer Codzyenny közölt.[10] Az első sor közepén áll Várkonyi professzor, K. Kain Kató zongoraművész, Kertész Lajos (1897–1985) karnagy és Török Sándor. Dalosaink civilben voltak, Bocskai-sapkával a fejükön.

Másnap, április 28-án csütörtökön fiaink fölkeresték a Visztula partján magasodó Wawelt, benne az egykori királyi palotát, valamint a Szent Szaniszló és Szent Vencel oltalmába ajánlott koronázó főszékesegyházat. Ekkor már egységesen sötét ruhában, sastollas Bocskai-sapkában voltak, aranyrojtos nyakkendőt viseltek. A katedrális temetkezési csarnokában Józef Piłsudski (1867–1935) tábornagy, államelnök sírjánál gyászdalt énekeltek, utána koszorút helyeztek el Báthory István (1533–1586) lengyel király vörös márvány szarkofágján. Este a Jagelló egyetem dísztermében tartották meg első lengyelországi hangversenyüket[11]: a siker óriási volt, a sok vastaps, ováció, újrázás egy órával meghosszabbította a műsort! A mozgalmas napot a késő éjjelbe nyúló díszvacsora zárta… Pénteken (április 29.-én) a Ilustrowany Kuryer Codzienny (Illusztrált Napi Kurír) sajtópalotájába látogattak. Délben hangversenyt adtak kétezer iskolásnak, öt órakor a rádióban léptek föl: műsorukat az összes lengyel adó sugározta. A krakkói rádió igazgatósága köszönetet mondott a magas színvonalú előadásért. Feledhetetlen volt a kirándulás a wieliczkai sóbányába: a természet kialakította Kinga-kápolna áhítatos légkörében Kertész karnagy intésére fölcsendült a Boldogasszony anyánk…[12]

Poznan

Másnap délelőtt (ápr. 30.) utaztak Poznanba. Út közben a katowicei állomáson nagy tömeg várta őket Himnuszunk hangjaival. Megfogadtatták dalosainkkal, hogy – körútjuk végén – náluk is föllépnek.

Poznant a legszebb lengyel épületek és a virágok városának szokták nevezni. Az állomásra este begördülő vonatra százak és százak vártak, énekelve a magyar Himnuszt. Utána fiaink a Jeszcze Polskát… A szegediek az állomás éttermében vacsoráztak, vasúti hálókocsikban aludtak, mert a nemzetközi vásár idején a szálláshelyek foglaltak voltak. Vasárnap (május 1.én) szentmisén vettek részt,régi magyar Mária-népénekeket adtak elő. A hangversenynek az egyetem – párját ritkító – aulája adott helyet. Jelen voltak a helyi nobilitások, többek között August Hlond (1881–1948) bíboros, érsekpímás, és Antoni Peretiatkowicz (1884–1956), az egyetem rektora. Az érdeklődés óriási volt, több mint ezren szerették volna meghallgatni énekeseinket. Amikor fiaink elkezdtek fölvonulni a dobogóra, Hlond bíboros fölállt, és tapsolni kezdett: példáját az összes lengyel követte[13]. Bizony nem volt könnyű énekelni, mikor dalosainknak az izgatottságtól kapart a torokuk, a meghatódottságtól bepárásodott a szemük… A hálás közönség minden számot percekig tartó tapssal köszönt meg, az éljenzések, újrázások miatt a műsor itt is egy órával hosszabb lett. Az énekkar tiszteletére adott vacsora Poznan legelőkelőbb éttermében volt: hol a lengyelek emelték poharukat a magyarokra, hol fordítva, – egyik fél sem fogyva ki a két nép közötti barátságot éltető szavakból.

Másnap a szegediek a város nevezetességeit és a nemzetközi vásárt tekintették meg. Kedden (május 3.-án) a vendéglátók nemzeti és vallási ünnepe volt: alkotmány napja, Szűz Máriának, Lengyelország Patrónájának a tiszteletére. Fiaink végignézték a katonai dísz-szemlét, este pedig az Operaház gálaelőadásának voltak a vendégei. Május 4-én, szerdán indultak el Varsóba.

Varsó

Az énekkart az állomáson a lengyel ifjúsági szervezetek tagjai és képviselői fogadták[14]. Május 5-én, csütörtökön megkoszorúzták a Névtelen Katona emlékművét, majd városnézésen vettek részt. Két magas beosztású tisztségviselő is fogadta együttesünket: Włodzimierz Antoniewicz (1893–1973) rektor, utána pedig az ebéddel kedveskedő Stefan Starzgińsky (1893–1943) főpolgármester. Délután Hóry Antal (1883–1971) magyar nagykövetnél teáztak, este az egyetem adott vacsorát a tiszteletükre. Pénteken, 6-án megkoszorúzták Bem József szobrát, hangversenyt adtak a katolikus fiúgimnáziumban, este a magyar kolónia táncmulatságán vettek részt[15]. Szombaton, 7-én 20 órakor kezdődött a várva-várt hangverseny a kilencemeletes Dom Akademicki nagytermében, ezerötszáz hallgató előtt.[16] (Ezren kint rekedtek.) Az első rész 22 óráig tartott: a hosszú éljenzések és a dübörgő vastapsok miatt minden számot meg kellett ismételni! Mikor már azt hitték, hogy a hangulatot nem lehet fokozni, az énekkar rákezdett a vendéglátók népdalaira… Kell-e nagyobb gyönyörűség a lengyel szívnek, mint amikor fölcsendül a nép szülte polka, a Kukułeczka kuka / Chlopiec panny szuka / Spozira, prebira, / I nosa radzila… (A kakukk kakukkol, / A fiú lányt keres…) A közönség nyomban bekapcsolódott. A Sto lat, sto lat… kezdetű születésnapi köszöntőt (Száz évet, száz évet éljünk…) háromszor kellett elénekelniük, a végén Kertész Lajos karnagyot a levegőbe dobálták! A vacsora, a pohárköszöntők és a tánc után a többségnek másfél–két órája maradt az alvásra…

Wilno

Az énekkar vasárnap (május 8.-án) reggel 8. 45-kor indult Wilnóba: ma Vilnius, Litvánia fővárosa. Dalosaink tíz hosszú órát ültek a vonaton, mire megérkeztek a „templomok városába”. (Ekkor háromezer kilométerre voltak Szegedtől!) Az állomás várótermében az egyetem dékánja mondta az üdvözlő szavakat, melyekre Várkonyi professzor válaszolt. Fiaink másnap, 9-én Piłsudski – díszőrség övezte – itteni sírját keresték föl: Wilnóban a szíve volt eltemetve… Utána tisztelegtek Aleksander Wóycicki (1878–1954) professzornál, az egyetem rektoránál, este volt a hangverseny. A magyar Mária-népénekek, népdalaink (csárdásaink) után percekig zúgott a taps, és még csak ezután következtek a vendéglátók dalai… Meglepetés volt a javából, hogy az énekkar tagjaiból hirtelenjében alakult tánccsoport – Bittó János vezetésével – magyar toborzót táncolt a lengyeleknek. (Ez a verbunkos volt az, amelyet évente a Pusztaszeri Árpád Egyesület nemzeti bálján szoktak ropni.) Május 10-én délben egyórás hangversenyt adtak középiskolásoknak, délután pedig a helyőrség katonáinak[17]. Este fogadás volt a tiszteletükre, 11-én, szerdán utaztak Lwówba. (Korábbi német hatásra nálunk sokáig a Lemberg alak volt használatos, ma Ukrajnához tartozik, neve: Lviv.) 

Lwów

Az állomáson az énekkarra – többek között – hallgatók népes csoportja várt, magyarul énekelve a Himnuszunkat. Élükön ott volt a két univerzitás (János Kázmér és a Műegyetem) képviseletében Rudolf Weigl (1883–1957) biológus, immunológus professzor és Rampel Béla (1881–1939) magyar lektor, lwówi konzul, aki korábban Szegeden teljesített katonai szolgálatot ezredesi rangban.

Fiaink másnap, 12-én délelőtt tisztelegtek az Ismeretlen Katona emlékműve előtt. Utána megtekintették a Raclawicei Panorámát (Panorama Raclawicka), a 15×114 méter nagyságú körképet, Jan Styka (1858–1925) és művésztársai alkotását. A mű az oroszok elleni, 1794. évi Kościuszko-fölkelés idején zajlott győztes (raclawicei) csatát mutatja be. (Az alkotás ma Wroclawban van.) Pénteken, 13-án a rektornál tisztelegtek dalosaink, nevükben Ujváry Ferenc köszönte meg a bensőséges fogadtatást. A Wiek Nowy e napi száma közölte az énekkar fényképét.[18] Este 20 órakor kezdődött a Konzervatórium zsúfolt dísztermében a hangveseny. A siker hasonlatos volt a korábbiakhoz. Fiaink a hosszú vastapsok, a sok ismétlés után rákezdtek a lengyel dalokra, ekkor hágott a hangulat a tetőfokára… A vendéglátók 150 terítékes díszvacsorát adtak a szegedieknek: ez fél egyig tartott, utána kezdődött a tánc…[19] Pedig szükség lett volna a pihenésre, hiszen hajnali 5-kor volt az ébresztő, 6-kor indult a vonat – Krakkón át – Katowicbe.

Katowic

Fiainkat az állomáson zenekar és a városi énekkar fogadta. Ebéd, majd kötelező pihenés volt, délután a helyi rádióban adtak műsort. Rögtön utána az énekkart elkísérő Széll József Imre, a Magyar Nemzeti Diákszövetség titkára – a vendéglátók nyelvén – előadást tartott a magyar–lengyel barátság történetéről. Az esti hangversenynek (május 14.-én) a vajdasági palota, az ország egyik legszebb épülete adott helyet. A városi énekkar elnöksége tekintélyes méretű Piłsudski-szoborral ajándékozta meg Kertész Lajos karnagyot. Bár aznap másik három koncert is volt a városban, a szegediek zsúfolt ház előtt énekeltek – a szokásos sikerrel. Innen a Hungaria nevű magyar csárdába mentek, melynek italapján még a szatymazi homoki is szerepelt… Késő éjjel vonult a kar a szállásukra, a Szent Család apácarend épületébe. Másnap (május 15.-én) városnézés volt, délben pedig a Rákóczi-indulót énekelve indultak haza. Másfél óra múlva érték el a lengyel–cseh határt: Bittó János az egyik virágágyásból egy marék földet emelt ki, közepén egyetlen szál virággal. Jelképes emlékként vitte magával…[20]

Két személy minden föllépésen szerepelt: Kertészné Kain Kató (1901–1967) zongoraművész, aki önállón is játszott, kísért is, és Varga Tibor (1921–2003), a 16 éves hegedűs, ki Paganini-darabokat adott elő. (Később külföldre költözött, ott lett ismert előadóművész.)

Fiaink május 16-án, hétfőn 17 órakor érkeztek meg Szegedre. A nagyállomáson – több egyetemi tanár élén – Gelei József rektor fogadta őket[21], utána ölelhették meg rég nem látott családtagjaikat…

Megjelent a folyóirat 2025. novemberi számában

Jegyzetek

[1] Apró Ferenc: Az orgonahangú Bittó János. In: Muzsikaszó a régi Szegeden. Szeged, 2008. 166–170. o.

[2] Szeged ünnepélyes körülmények között fogadta Swiętoslawski lengyel kulturális minisztert. Délmagyarország, 1937. jún. 5.

[3] A Szegedi Egyetemi Énekkar lengyelországi turnéja. Délmagyarország 1938. ápr. 5.

[4] (g.) [Gábor Arnold:] Az Egyetemi Énekkar mai díszhangversenyén búcsúzik a szegedi       közönségtől. In: Szegedi Friss Újság, 1938. április 23.; Az Egyetemi Énekkar díszhangversenye. In:Délmagyarország 1938. április 24.; Az Egyetemi Énekkar hangversenye. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. április 24.; (-i-l) [PerényiPál?:] Az Egyetemi Énekkar hangversenye. In: Szegedi Friss Újság, 1938. április 24.

[5] A Szegedi Egyetemi Énekkar Lengyelországban. Magyarság, 1938. április 26.

[6] Levél a Szegedi Egyetemi Énekkar lengyelországi diadalmas útjáról. In: Szegedi Napló, 1938. május12. 

[7] Rádióműsor = Friss Újság, 1938. április 22.

[8] Elindultak lengyelországi hangversenykörútjukra […] In: Nemzeti Újság, 1938. április 26. (Fénykép)

[9] Przezazd chór węgierskiego przez Śląsk. In:Polska Zachodnia, 1938. május 2.

[10] Entuzjastyczne powitanie weg. Chór Akademickiego w Krakowie. In: Ilustrovany Kuryer Codzienny, 1938. május 1.

[11] (-n-ly) [Iván Mihály:] A szegedi egyetem énekkarának hódító körútja a testvéri Lengyelországban. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 3.

[12] (-n-ly) [Iván Mihály:] A wieliczkai sóbányában magyar fiúk ajkáról zeng az ősi Mária-ének…  In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 5.

[13] (-n-ly) [Iván Mihály:] Hlond Ágostonnal, Lengyelország érsekprímásával az élén ezer főnyi közönség tapsolt Poznanban az egyetemi énekkar hangversenyének. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 10.

[14] A Szegedi Egyetemi Énekkar Varsóba érkezett. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 7.

[15] Levél a Szegedi Egyetemi Énekkar lengyelországi diadalmas útjáról. In: Szegedi Napló, 1938. május12.; (-n-ly) [Iván Mihály:] Varsó népét is meghódították a szegedi egyetem dalosai. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 12.

[16] Akademicki chór węgierski w Warszawie. In: Kurjer Poranny, 1938. május 7.

[17] (-n-ly) [Iván Mihály:] A szegedi egyetem énekkara tovább folytatja művészi diadalútját Lengyelországban. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 15.

[18] Węgierski chór akademicki we Lwowie. In: Wiek Nowy, 1938. május 13.

[19] (-n-ly) [Iván Mihály:] […] Feledhetetlen sikerű hangversenyt tartottak a szegedi egyetem dalosai Lwówban. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 20. 

[20] (-n-ly) [Iván Mihály:] Szegedi fiúk megható búcsúja Lengyelországtól. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 22.

[21] Ünnepélyesen fogadták a pályaudvaron a Lengyeolországból hazatértő egyetemi énekkart. In: Szegedi Új Nemzedék 1938. május 17.; A Szegedi Egyetemi Énekkar diadalmas lengyelországi útját befejezte. In: Szegedi Napló, 1938. május 19.