Fluck Dénes: A Dugonics család temetkezései
A Szeged Felsővárosi Deszkás sírkertben nyugvó Dugonics család hozzátartozóinak kő síremlékei között több nehezen vagy egyáltalán nem olvasható. Ez a cikk az eltemetett személyek rokoni kapcsolatait tárja fel. A nevek közötti eltérések jól mutatják a kevéssé ismert nőági rokonságokat.
A Dugonics család a törökök kiverése után, a XVIII. században települt Dalmáciából Szegedre. A betelepülés folyamatát Prónai Antal ekképpen írja le: „Szeged múltja a viszontagságok hosszú sorozata. Rövid időszakonként ismétlődve, pusztított a pestis, rombolt az árvíz, mindent porrá hamvasztott a tűzvész… A törökök kiverése után megindult a betelepítés áradata, a szerbeken kívül azonban jöttek más nemzetiségek is: németek, dalmátok, olaszok, tótok, sőt franciák és görögök is… Az ősi lakosság szívós kitartással küzdött az idegen elemekkel, hogy megerősítse Szegednek magyarságát. A Szegedre bevándorló Dugonics család még dalmát, ennek fia még jó magyar polgár, unokája már a magyarságnak egész türelmetlenségig buzgó apostola… Az író nagyapja már értelmesebb és magasabbra törő ember lehetett, mert András nevű fiát – az írónak apját – 1722-ben iskoláztatja… András apja 1747-ben Szeged város elöljáróságának külső tagja lesz. Ezt a tisztséget viseli egészen az 1780-ban bekövetkezett haláláig. Közben volt sikeres városi kapitány, szenátor és bíró is.”
Idősebb András huszonnégyéves, amikor feleségül veszi Imre Katalint, egy szegedi polgár lányát, az író és matematika professzor szeretett anyját. Ők Szeged-Felsővároson, az egykori Szent György templomban a maguk választotta sírban pihennek. Andrásnak az öccse volt Ádám, akinek leszármazottjai ma is élnek Magyarországon és a nagyvilágban. Ádámnak a feleségét Lób Anasztáziának hívták. Két gyermekük élte meg a felnőttkort: idősebb Terézia és Antal Károly. Dugonics Ádám 1814-ben meghalt, Szeged városi elöljárójaként. 1790 és 1806 között két alkalommal, összesen 8 éven át volt a Tisza-parti város polgármestere (consulja). Arcképét Mertz János festette meg 1796-ban. A házaspár az egykori Szent Demeter templom sírkertjében lett eltemetve.
Ádám fia, Antal Károly jogot végzett, kancellárista, földbíró, a kültanács tagja, a városi polgárőrszázad kapitánya. Felesége Szilber Anna Mária, felsővárosi lakosok, az egykori deszkás sírkertben vannak eltemetve, amley ma a Dugonics temető. A névadó Dugonics család sírjai egy kővel szegélyezett együttest alkotnak. Ebben a kőkerítésben hat sírkő látható. Ezek közül a leghatalmasabb az egykori piarista tanár obeliszkje (1. számú sírkő). Rajta kívül a család több tagja pihen együtt a különböző „fejfák” alatt. Ezeket vesszük sorba utalva a rokonsági kapcsolatokra.
A piarista professzor obeliszkje mögött két kisebb (2. és 3. számú) obeliszk látható. Ők az ifjabb Dugonics Terézre és férjére Bánhidy Józsefre emlékeztetnek. Itt áll mellette egyetlen fiúk szinte olvashatatlan (3. számú) síremléke is. A temető főbejáratától szemlélve a körbe kerített területen legtávolabb még három alacsonyabb sírkő áll. A bal oldali vörös kő Dugonics Antal Károly és felesége Szilber Anna Mária (4. számú sírkő), mellette jobbra misinyei és beniczei Beniczky András vörös (5. számú) sírköve, jobbszélről pedig a Szojka leányok kereszttel koronázott fejfája (6. számú sírkő) található. Misinyei és Beniczei Beniczky Miklós, ő Dugonics Ádám leányának, idősb Teréziának a férje volt, egykor Csongrád vármegye főjegyzője. Feljegyezték, hogy ő fogadta 1809-ben a Szegedre látogató József nádort. András fiukat korán, deli fiatalságában ragadta el a halál, és temették a híres nagybácsi közelébe.
A Dugonics család temetkezéseinek feltárása során különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a sírköveken található nevek gyakran eltérnek az anyakönyvi adatoktól, ami a 19. században jellemző névváltozatoknak, házassági kapcsolatoknak és a nőágon öröklődő családneveknek is köszönhető. Nem véletlenül mondja a magyar: „A családfa gyökerei mélyebben nyúlnak a földbe, mint hinnénk”, hiszen minden sírkő egy-egy családtörténeti mozaikdarab, amely összeköti a múltat a jelennel. Ezek a síremlékek nemcsak a leszármazási kapcsolatokat, hanem a társadalmi státuszt, foglalkozást és helyi közösségi szerepeket is tükrözik, így a családtörténet mellett Szeged várostörténetének értékes forrásai is.
Beniczky András Csongrád vármegye táblabírája volt 1848. október 15-én bekövetkezett halála elött. A Beniczky házaspár házában lakott nyugdíjazása után a neves matematika professzor. A sírkő felirata sajnos nehezen olvasható (5. számú, középső sírkő). A tőle balra eső sírkő (4. számú sírkő) alatt nyugszik Johannes Szilber és felesége Koller Krisztina gyermeke, Dugonics Antal Károly. Szilber János (Johannes) Szeged városának 4 éven át polgármestere és a város bírója (Judex) volt, és szorosan együtt dolgozott Dugonics Ádámmal. Erről tanúskodik az egykori adós kötelezvény (Obligatio) aláírása is. Dugonics Antal Károly és Szilber Anna Mária házasságából született ifjabb Dugonics Terézia, aki férjével, Bánhidy Józseffel együtt nyugszik (a 2. számú sír obeliszkje alatt). A házaspár engedélyével és segítségével emelték a Dugonics András emlékére felállított nagy obeliszket (1. számú sírkő).
A házaspárnak egy fia József és három leánya: Ilonka, Mária és Terézia volt. A fiatal Bánhidy József sajnos szülei nagy bánatára korán, 1860-ban elhunyt, és az elődök mellé temették el (3. számú sírkő). Egyik leányuk, Bánhidy Mária férjhez ment Raggambi Fluck Ferenc szegedi sótárnokhoz, akit a folyóiratunk 2023. júniusi számában már bemutattunk. Egyebek mellett az ő munkájuknak is köszönhető, hogy közadakozásból elkészült Dugonics András első szegedi köztéri szobra. A Fluck házaspár a Bajai úti belvárosi temetőben van eltemetve. A legfiatalabb leány, Bánhidy Terézia házasságra lépett Szojka Gusztáv főmérnökkel. A 6. számú kereszttel koronázott keskeny sírkő az ő korán meghalt négy leányuknak állít emléket (Gizella, Gizella, Mariska és Ilonka). Szojka Gusztáv a Körös-Tisza-Marosközi Tiszaszabályozási Társulat főmérnöke volt. Az 1877-ben a kis-tiszai zsilipnél történt gátszakadás után hunyt el. Ma is ismerős, fura jogi helyzet miatt lelte halálát. A gát és zsilip beruházója és kivitelezője, valamint üzemeltetője három különböző társaság volt. Az üzemeltetésért felelős Szojka főmérnök időben jelezte, hogy a zsilipnél repedéseket észlel, de a beruházó és a kivitelező nem intézkedett az okok feltárására és kijavítására. Amikor az áradás bekövetkezett – talajmechanikai okból – a hibás zsilip átszakadt és Hódmezővásárhely egyes kerületei víz alá kerültek. A súlyos károkért a főmérnököt okolták mulasztással, ami nagyban hozzájárult, hogy hirtelen elhunyt. Bánhidy Terézia sógorának, Fluck Ferenc sótárnoknak a Tisza Lajos körúti házában ravatalozták fel, és onnan vitték a deszkás sírkertbe.
Összefoglalva: a Dugonics temető ezen parcellájában Dugonics András testvérének, Ádámnak a leszármazottjai és feleségeik, valamint a gyerekei és unokái pihennek. Az elhunytak Szeged egykori vezető családjai, mind köztiszteletben álltak, jómódú személyek voltak. A férfiak döntő többsége a piarista gimnáziumban tanult és jogi végzettséget szerzett. A további leszármazottjai közül sokan a később létesült bajai úti belvárosi temetőben pihennek. A Dugonics család parcellájában lévő igen rosszul olvasható sírköveket talán érdemes volna szakértő restaurátorokkal megvizsgáltatni, és a feliratokat jól olvashatóvá tenni, így ismerné az arra látogató, kik nyugszanak együtt.
A cikk a 2025.december 9-én, a szegedi városházán, a Dugonics Társaság által szervezett esten tartott előadás szerkesztett változata. A szerző ezúton is köszöni a vezetőségi tagoknak, dr. Szónoky Miklósnak és dr. Ancsin Gabriellának az előadás megtartásához nyújtott segítségét.
Megjelent a folyóirat 2026. februári számában
Irodalom:
Fluck családi levéltár
Prónai Antal: Dugonics András életrajza. Szeged, Dugonics Társaság, 1903.
Hábermann Gusztáv: Adattár a szegedi polgárcsaládok történetéhez. Szeged, 1992.
Hidrológiai Közlöny (1921-2022).
Hidrológiai Közlöny (1988) /8.évfolyam 5. szám.
Kruzslicz István: A hódmezővásárhelyi árvíz 1887-ben.