Miklós Péter: Kiterített költőink

Három könyvről

Nem tudhatod. Egy tarkólövés meghamisítása címmel jelent meg az első könyve Ács Dánielnek, a 444.hu újságírójának. A kötet kiindulópontja (és végül záróköve) Dienes András irodalomtörténész Radnóti Miklós utolsó heteire és napjaira vonatkozó kutatásainak története. Önmagában már ez a kutatás is tragikus, hasonlóan Radnóti életéhez, hiszen a Petőfi-legendákat összegyűjtő, katonatisztből lett politikai elítélt, az 1950-es évek koncepciós pereinek áldozata, Dienes András Radnóti-kutatásait összegző munkájának háttéranyaga egy Balatonalmádiba történő utazás során eltűnt, s a kutató néhány nappal később elhunyt. Ács Dániel könyve nemcsak Dienesről, hanem tágabban értelmezve Radnóti Miklós költészetéről és identitásáról szól, s középpontjában részben a költő, elsősorban kortársai és barátai által az 1940-es évek második felétől kialakított kultuszának története áll.

Ács Dániel a vonatkozó irodalomtudományi, emlékezetpolitikai, helytörténeti és holokauszttörténeti szakirodalom eredményeinek áttekintése és ismertetése mellett számos interjút készített a téma kutatóival: Kőszegi Ábellel, a Töredék című, Radnóti életének utolsó időszakát földolgozó kötet alkotójával, Szűcs Gáborral, Dienes András életének és munkásságának kutatójával, Ferencz Győzővel, az eddigi legvaskosabb és legalaposabb Radnóti-monográfia szerzőjével, valamint Csapody Tamással, a bori munkaszolgálatosok világát több publikációban és önálló kötetben is összefoglaló szakemberrel.

A gazdagon illusztrált, tördelését és arculatát tekintve is egyedi és különleges könyv nagy eredménye, hogy magával ragadóan olvasmányos stílusban és közérthetően szól Radnótiról, miközben érdekfeszítő oknyomozó újságírói teljesítmény eredményét adja az olvasónak, aki megtudhatja a könyv lapjairól azt is, hogy kik vettek részt Radnóti Miklós meggyilkolásában, s hogy miként lettek közülük többen is nyilas keretlegényből később az államszocialista rendszer megbecsült emberei, s hogy hogyan szolgálta Radnóti baloldali, majdhogynem kommunista, és antifasiszta költőként való emlékezetpolitikai pozicionálásának ügyét Ortutay Gyula néprajzkutató, akadémikus, politikus, Radnóti egyetemi barátja, a legendás Bori notesz kéziratának címzettje, vagy éppen Tolnai Gábor irodalomtörténész, aki az akadémiai Tudományos Minősítő Bizottság nagyhatalmú ura volt a kommunista korszakban, s akiről az is kiderül a kötetből, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzoraként valóságos szexuális ragadozóként is viselkedett (a könyvben Falcsik Mari költő visszaemlékezésében olvasható egy ilyen elborzasztó eset).

Ács Dániel könyve egyszerre állít emléket Radnóti Miklós tragédiájának, tekinti át költői életművének, és annak kanonizációjának, valamint alakja emlékezetpolitikai alakulásának történetét. A Dienes András Radnóti-kutatásait is nagyívű kortörténetbe ágyazó, érdekfeszítő kötet, amit alig lehet letenni, s amit egy többszálon futó nyomozásként is lehet olvasni, elsősorban azonban huszadik századi irodalom- és művelődéstörténeti múltunk megismeréséhez való fontos hozzájárulás.

„Sokan úgy képzeljük, hogy a kultúra meghatározó szereplői tehetségük, történelmi szerepük, érdemeik révén organikusan emelkednek ki kortásaik közül. Úgy tanuljuk, hogy a nemzet nagy művészei a hagyomány, a szakma, a közönség által válnak közismertté, közkedveltté és meghatározóvá, és a kultúrtörténetben alapvetően tartalmi és minőségi szempontok érvényesülnek. Nem gondolunk arra, hogy az irodalomtörténet alakulására extrém esetben akár a titkosszolgálatoknak is lehet hatásuk.

Azt, hogy kit őriz meg a kollektív emlékezet, kinek a verseit hallgatjuk rádióban, tévében, iskolai ünnepségen, tüntetéseken, idézzük gyermekkorunktól halálunkig, kinek a szobra áll tereinken, kinek az erősebb sorait adjuk tovább gyermekeinknek, meglepően sok esetben hatalmi, politikai, történelmi szempontok befolyásolják” – olvashatjuk a könyv végén.[1]

Ugyancsak Radnóti Miklóssal, pontosabban a költő és felesége párizsi élményeivel, s ottani tartózkodásainak irodalmi lenyomataival, emlékeivel és dokumentumaival foglalkozik a Magvető Kiadó gondozásában, Schmal Alexandra válogatásában megjelent Radnótiék Párizsban. Levelek, dokumentumok Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni hagyatékából című kötet. A könyv a Magvető irodalmi útikalauzokat közlő sorozatának (amelynek darabjaiban korábban Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, illetve Závada Pál írásaiból is jelent már meg összeállítás) része. A kötet fényképanyaga és a benne olvasható szövegek (versek, napló- és levélrészletek) alaposan és átgondoltan kiválasztottak, s általuk nemcsak az 1930-as–1940-es évek fordulójának Párizsát, és a francia főváros változásait (a szabad irodalmi, művészeti, politikai kulturális közegtől a háborúba sodródásig) ismerhetjük meg, de Radnóti Miklós és felesége (a költő alkotta becenevén: Fif, a barátainak: Fifi) személyiségét, valamint személyes és intellektuális, baráti és közösségi kulturális élményanyagát is.

Radnóti Miklós Kanári című prózai szövegében olvashatjuk az alábbiakat.

A nyáron Párizsban öt napig egy nemzetközi íróegyesület vendége voltam. Tapintatos modernséggel berendezett, fürdőszokás lakást kaptam. Éjjel a könyvtárszobában pihentem olvasgatva egy órát alvás előtt, s ha látogatóm érkezett, a komornyik leültette a fogadóban, s jelentette, hogy várnak. A közép-európai költő megdöbben, öt percig kényelmetlenül érzi magát, aztán jóleső apró nyögéssel – beletörődik. S mire megszokja, a vendéglátás ideje lejár, s a költő a Champs-Élysées sarkáról átköltözik régi szállodájába, a Quartier-ba, ahol folyton szortyog a mosdó, mélyre szívja az olajszagot, s este sajthéjat készít az egérnek, hogy ne kocogjon ide-oda a padlón éjszaka.
Az írók házában az első reggel madárfüttyre ébredtem, zengett az egész ház, akár egy tavaszi erdő. Kiderült, hogy Monsieur Gérard, a komornyik rengeteg kanárit tart, bolondja a madaraknak. Reggeli után meglátogattam kétszobás lakosztályában, vattába bugyolált apró tojásokat mutatott, hófehér kanárit, világossárgát és sárgát, kanárisárgát. A látogatásokat folytattam, hévvel magyarázott, s én lassan szakértő lettem. Az érdeklődésemnek köszönhetem, hogy a búcsúzásnál szerényen megjegyezte, engem tart Európa legrokonszenvesebb írójának.
S én egyre gyakrabban gondolok mostanában a kanárikra. Őket is leviszi az óvóhelyre? Egyre jobban érdekel a sorsuk. A fogoly és a fogságban született madarak sorsa.[2]

Kiterítenek úgyis. József Attila és a mozgalmárok címmel jelent meg Mező Gábor történész, újságíró, a Századvég 3T Múltkutató Intézete igazgatójának könyve. A szerző kutatóként elsősorban a posztkommunista hatalomátmentéssel, valamint Magyarország államszocializmuskori történetével foglalkozik, elsősorban a kultúra, a média és a sport világára fókuszálva. Ebben a munkájában József Attilának a huszadik század első felében hazánkban is jelenlévő szellemi irányzatokhoz (a kommunizmustól a „félfasizmusig”, az anarchizmustól a „népi gondolatig”) való viszonyát – saját megnyilatkozásokon, kortársi elemzéseken és visszaemlékezéseken, valamint az életrajzi és irodalomtörténeti szakirodalom megállapításai alapján – tekinti át.

József Attiláról is, mint szinte minden alkotóról, akiről ilyen megállapítást tesznek, közhelyszámba megy, hogy útkereső volt. Miközben lírai formavilágát többek között az egyszerűnek tűnő népdalokból, a legösszetettebb filozófiai tartalmakból és a saját maga alkotta különleges nyelvi megoldásokból konstruálta, s így hozta létre a modern magyar líra talán legértékesebb gyöngyszemeit, aközben világnézete, mentalitása, ideológiai alapállása folyamatosan és dinamikusan változott.

Mező Gábor könyvében részletesen bemutatja a József Attila alakjának, mint ikonnak és szövegeinek, azaz a teljes fönnmaradt életművének, a baloldal (sőt, kifejezetten a kommunista mozgalom) általi kisajátítására tett kísérleteket, amelyek szolgálatában éppúgy ott állt egykori élettársa, Szántó Judit, akinek volt férje, az oroszul és magyarul is alkotó Hidas Antal (egy ideig Szántó Gyula volt a neve) nemcsak ünnepelt szocreál író volt 1945 után, de kommunista politikai agitátor is, Fejtő Ferenc, a később párizsi emigrációban élő baloldali gondolkodó, korábbi szerkesztőtársa, vagy éppen a nemzetközi baloldali szervezetekhez több szállal kötődő Gyömrői Edit pszichoanalitikus, József Attila kezelője, akit a kötetben Rényi Edit néven is megtalálunk (hiszen ez volt az első férjezett neve, illetve több könyvén, így 1919-ben megjelent verseskötetén is ez a névalak szerepel).

Talán a legkülönösebb szereplője volt ennek a kommunista kontextusú kultuszépítésnek József Jolán, aki A város peremén című életrajzi regényében lényegében megalapozta és kikristályosította a „kommunista József Attila” képét, amelyhez még olyan életrajzi epizódot is leírt, amely szerint József Attila személyes kapcsolatban állt Rákosi Mátyással, sőt a magyarországi sztálinizmus megteremtője, a későbbi hírhedt kommunista diktátor még személyes szellemi hatással is volt a költőre.

Nem filológiai, vagy irodalomtörténeti munka Mező Gábor könyve (hiszen az ilyen típusú áttekintéseket például Szabolcsi Miklós monográfiasorozatának darabjai vagy Tverdota György munkái szinte a teljesség igényével megtették már), hanem kortörténeti és eszmetörténeti közelítéssorozat a József Attila-i életút és életmű utóéletéhez, különös tekintettel a költő államszocializmuskori „hivatalos” kultuszára és annak rétegeire, valamint arra a kísérletre (ami egyébként még napjainkra sem zárult le), hogy a magyar költészet egyik legnagyobb alakját a mindenkori politikai baloldal kisajátítsa.

„Milyen költeményeket írt volna egy megfelelő kezelés után, vagy egyáltalán egy párhuzamos világban? Értelmetlen elképzelni, ahogyan Jimi Hendrixet hatvanévesen letisztult bluest játszani, Jim Morrisont megtisztult, filozofikus költőként. József Attilát nem lehetett kisajátítani. Nem lehetett megmenteni. Talán, ha ismerik a borderline személyiségzavart, talán, ha nem egy pszichoanalitikus kezeli, talán, ha Flóra magához öli, és nem engedi el, talán, talán. Nincs feltételes mód. Ikaroszként repült a Nap felé, és a vonat csikorgása után csak a versek maradtak. »Csak.« Valójában minden.”[3]

 

Ács Dániel: Nem tudhatod. Egy tarkólövés meghamisítása. Budapest, Magyar Jeti Zrt., 2024.

Schmal Alexandra (vál.): Radnótiék Párizsban. Levelek, dokumentumok Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni hagyatékából. Budapest, Magvető Kiadó, 2025.

Mező Gábor: Kiterítenek úgyis. József Attila és a mozgalmárok. Budapest, Századvég Kiadó, 2026.

Megjelent a folyóirat 2026. áprilisi számában

Jegyzetek

[1] Ács Dániel: Nem tudhatod. Egy tarkólövés meghamisítása. Budapest, Magyar Jeti Zrt., 2024. 176–177. o.

[2] Radnótiék Párizsban. Válogatta Schmal Alexandra. Budapest, Magvető Kiadó, 2025. 62–63. o.

[3] Mező Gábor: Kiterítenek úgyis. József Attila és a mozgalmárok. Budapest, Századvég Kiadó, 2026. 198. o.