Bene Zoltán: Újabb vonások a Szeged-portréhoz
„Az embernek saját maga a legnagyobb dilemmája” – mondja Zalán Tibor a kolozsvári Helikonban megjelent, Bonczidai Évának adott interjúban, 2017 áprilisában, majd így folytatja: „Én 62 évesen se tudom, hogy ki vagyok, merre kell kutatnom, hogy – ezt a nagyképű kijelentést használom – az önazonosságig hogy lehet eljutni. Nyilván nem lehet. De kell írni, mert az embernek, amíg él, befelé kell haladnia saját magába. Egyre beljebb.” Amit Zalán Tibor az egyénről állít, meggyőződésem szerint igaz a közösségre is. A közösség sem képes eljutni soha addig a pontig, amit úgy nevezhetnénk: önazonosság. A közösség sem képes pontosan, szabatosan és minden sallangtól, rárakódástól, zavaró tényezőtől mentesen szemlélni saját létét, következésképpen nem tudja olyannak látni önmagát, amilyen a valóságban. És nem képes erre egy település sem. Egyetlen város sem lehet tisztában azzal, milyen is igazából, mit is ér valójában. Mindazonáltal keresnie kell, kutatnia kell múltbéli és jelenlegi értékei után, az alkotóelemei, kézzel fogható és szellemi építőkockái után. Igyekeznie kell, hogy fölismerje és földolgozza mindazt, amitől az, ami. Befelé kell haladnia, egyre beljebb − pontosan úgy, ahogyan Zalán Tibor javasolja.
Úgy hiszem, a Szeged kulturális folyóirat lényege sem egyéb, mint ez a kutatás; a törekvés arra, hogy beljebb haladjunk önmagunkba. Hogy a Város múltját és jelenét összekapcsoljuk, hogy segítsünk meglátni és fölismerni Szegedet − a történelme és a kultúrája által. Ha az embernek saját maga a legnagyobb dilemmája, úgy Szegednek Szeged az, a Szeged folyóiratnak pedig kiváltképpen. Ezzel a dilemmával kell foglalkoznia hónapról hónapra. Egyre beljebb haladni, újabb és újabb vonásokat fölrajzolni a nagy Szeged-portréhoz.
A 2017 júliusában megújult szerkesztőség szándéka sem lehet egyéb. Huszonkilenc esztendővel ezelőtt ezt a lapot azért alapították, hogy megőrizze és bemutassa Szeged város régi és új értékeit, hogy igyekezzék számot adni mindenről, ami vonzerejében vagy éppen kisugárzásában szegedi érdem – s mindmáig ez a folyóirat (csöppet sem egyszerű) feladata. Talán nem túlzás azt állítani, több is ez feladatnál; talán bátran használhatjuk itt és most a küldetés kifejezést.
Ennek a küldetés értékű feladatnak az ellátásához pedig nélkülözhetetlenek az elméleti, tudományos alapok, ám a Szeged folyóirat nem célozhatja kizárólag a tudomány művelőit, nem válhat tisztán tudományos fórummá, hanem minden kíváncsi érdeklődőre tekintettel kell lennie, figyelmet kell fordítania mindazokra, akik el kívánnak merülni a Város múltjában és tájékozódni szeretnének a szegedi kultúra jelenlegi helyzetéről, magyarán a laikusokhoz éppen úgy szólnia kell, mint a szakemberekhez. Ennek megfelelően a szerkesztőség és a főszerkesztő célja, hogy minden hónapban egy olyan újság kerüljön az Olvasók kezébe, amely igényesen, elméleti megalapozottsággal, ám közérthetően szól várostörténetről és kultúráról, mert (és ez is egy rendkívül fontos körülmény) sosem szabad elfelejteni, hogy a Szeged folyóirat várostörténeti és kulturális lap, amelyben helytörténeti és kulturális témák kapnak helyet, semmi egyéb. Ezen témák jelentik azt a nyersanyagot, amelyből igyekszünk újabb és újabb vonásokat rajzolni ahhoz a bizonyos Szeged-portréhoz, amely annál hitelesebb lesz, minél beljebb tudunk haladni…
Megjelent a folyóirat 2017. júliusi számában