Hegedűs Réka: Kőből van, mégis a jelenünkről mesél

Spiró György volt a Műhelytitkok című beszélgetéssorozat áprilisi állomásának vendége, s legújabb regényét, a Kőbékát is bemutatta a szegedi közönségnek..

Spiró György újonnan megjelenő művét, a Kőbékát mutatta be a szegedi közönségnek április 5-én. Beszélgetőtársával, Szabó Gábor irodalomtörténésszel és egyetemi docenssel együtt életpályájának izgalmas anekdotáit is felidézték, valamint a kezdetekről is szó esett az SZTE Bölcsészettudományi Karán, a Magyar Irodalmi Tanszék Műhelytitkok című beszélgetéssorozatának keretén belül.

A Kossuth-díjas írót saját bevallása szerint sokan szerették volna felfedezni. Ez szerinte elsősorban annak volt köszönhető, hogy a ’60-as években az írók ismerték egymást, a „nagy öregek” pedig fontos küldetésüknek tartották a fiatal tehetségek támogatását, ha ráleltek egy ígéretes kezdőre, arra nemcsak kollégaként tekintettek, hanem hírét is megosztották az író társadalommal. Miután Somlyó Györgynek nem hagyta, hogy felfedezze, mert addigi műveit nem érezte elég erősnek, Vas Istvánnal hozta össze a sors, akinek megmutatta a verseit. „Azt mondta: <Maga költő! Most mit csináljunk?> Én meg egyből azt gondoltam, hogy téved, hiszen nem éreztem magamat lírikus alkatnak” – idézte fel emlékét Spiró.

Édesanyja a ’30-as években szubrettként dolgozott, fia születése után azonban hiába hívták, nem tért vissza a színházba. Spirót íróként vonzotta igazán a dráma műneme, nem színházi szakemberként. Ennek ellenére több szálon kötődik a színházi világhoz, hosszú időn keresztül dolgozott dramaturgként a kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd a Nemzeti Színházban Major Tamás segédrendezője lett, 2016-től kezdve pedig városunk teátrumának művészeti tanácsadójaként köszönthetjük. Pályája elején ismeretséget kötött Radnóti Zsuzsa dramaturggal, aki egy napon megkérdezte tőle, megmutathatja-e a novelláit a férjének. „Mondtam neki, hogy mutasd. Arról azonban fogalmam sem volt, hogy Örkény István a férje”. Végül maga Örkény vitte be a novelláit az Új Írás című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirathoz.

Szabó Gábor szavaival élve, Spiró György prózavilágában a realizmus felé hajló tematika sejlik fel, életrajzi eseményeit pedig szívesen szövi bele szövegeibe. Pályája kezdetén az avantgárd hatott igazán rá, de hamar rádöbbent, hogy ezek az írásai nem elég színvonalasak, így inkább a tények kezdték érdekelni, ezek kibontásához pedig a történelmet hívta segítségül, mivel úgy érezte nincs még elég tapasztalata Magyarországgal kapcsolatban. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, mire úgy érezte, hogy elrugaszkodhat a történelemtől és elkezdhet szabadabban asszociálni.

A Magvető Kiadó gondozásában megjelent legújabb Spiró alkotás, a Kőbéka ugyan hol a múltban, hol a jövőben játszódik, mégis a jelenre nézve fogalmaz meg igazságokat. A hanyatlásregényként is értelmezhető mű főhőse, Kálmánka az emberi butaság megtestesítője, aki ostobasága ellenére ér el sikereket. A Kőbéka egy felnőtteknek szóló mese, amely egy János vitéz allúzióra épül: „A János vitéz egy máig létező, az olvasókkal közös mítosz, egy rögzült mese, hiszen legalább Kacsóh Pongrác daljátéka révén az emberek fejében él a történet. Azok a művek, amelyek nem kapcsolódnak egy létező mítoszhoz, nem élnek meg a mai irodalmi életben” – mondta a regény szerzője. A Kőbéka egy anti-fejlődésregény, amelynek főhőse látszólag kalandok sokaságán esik át, ám eközben nem történik vele semmi. De még ha történne is, akkor sem biztos, hogy Kálmánka észrevenné, aki még a saját, megélt tapasztalataiból sem képes tanulni. „Írás közben csalok: A konstrukció művészi formáit alkalmazom a szétesés ábrázolására.  Azért teszem ezt, hogy ne ijesszem el az olvasót, aki nem tudná egyszerre elviselni a formai-, és a tartalmi dekonstrukciót, így én inkább az utóbbit választottam, mert nem tudok más világot ábrázolni, mint amiben élek”- osztotta meg műhelytitkait Spiró György a közönséggel.