Miklós Péter: Buday Árpád és Radnóti Miklós

Radnóti Miklós egyik szegedi egyetemi éveiben írott levelében, mint „az öreg Buday bácsit” említette Buday Árpádot, aki egyrészt erkölcsileg (professzori tekintélyével), másrészt anyagilag (egyetemi kapcsolataival) támogatta a fia vezette Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégium tagjait – köztük Radnóti Miklóst.

Buday Árpád a kolozsvári, majd a szegedi egyetem tekintélyes professzora volt, aki a klasszika-archeológia és a római felirattan tudós ismerete és fölkészült oktatása mellett az egyetemi közéletből is kivette a részét, amikor különböző tisztségeket vállalt. Ennek szellemében az 1931-1932-es tanévben a szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja volt, 1931 és 1937 között pedig a Diákvédő Iroda (amely a mai fogalmaink szerint egyfajta diákjóléti testületként működött) elnöke.

A modern magyar irodalom- és művelődéstörténet lapjaira azonban nem (csak) ókortörténeti és régészeti munkásságával írta be a nevét, hanem azzal is, hogy egyik lelkes támogatója és mentora volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának.

A szegedi fiatalok mozgalma a kolozsvári gyökerű egyetem protestáns hallgatóit tömörítő Bethlen Gábor Körből – pontosabban annak egy részéből – nőtte ki magát, s lett egy mind felekezeti, mind társadalmi, mind politikai és világnézeti dimenzióból nyitott és befogadó közösség. A tizenöt főből álló csoportot – amelynek történetéről Csaplár Ferenc kismonográfiát, Lengyel András pedig számos értékes tanulmány írt – a fiatal Buday György, Buday Árpád fia vezette.[1]

„A Művészeti Kollégium tagjai úgyszólván naponta találkoztak, eszmecseréztek és vitatkoztak; többnyire a szegedi Dóm téren volt műtermemben, vagy a Bethlen Gábor Kör hivatalos helyiségében, majd később grafikai lektori szobámban az egyetem bölcsészeti karán. Az ifjúkori közösségi alkotás feledhetetlen évei voltak ezek mindnyájunk számára, melyek során a művészetek, a tudományok és a politika minden vonatkozásában a »növelő közösség« – ahogy Radnóti Miklós egyik versének ajánlásában a Művészeti Kollégiumot nevezte – megformálta és kialakította alapvető nézeteinket, amikor is valamennyien döntő ösztönzést kaptunk hátralevő életünk évei és hivatása számára is” – foglalta össze a csoportosulás intencióit és irányultságát egyik visszaemlékezésében Buday György.[2]

A jogvégzett és bölcsészkar rajz lektoraként tevékenykedő Buday György vezette Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának volt tehát a tagja Radnóti Miklós, aki természetesen az ifjabb Budayval volt napi kapcsolatban. Ezt bizonyítják a neki szóló Radnóti-dedikációk éppúgy, mint az a tény, hogy a pályája elején lévő költő három munkája is a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának gondozásában jelent meg (A Lábadozó szél [1933] és az Újhold [1935] című verseskötetek mellett a Kaffka Margit művészi fejlődése [1934] című doktori értekezése).

Hogy Buday Árpáddal milyen kapcsolata volt Radnótinak, arról csak közvetett adatok állnak rendelkezésünkre. Biztosan tudjuk, hogy Radnótinak Buday Árpád atyai jóbarátja volt, aki – mint bölcsészkar tekintélyes egyetemi tanára és egyik vezetője – bizonyos „védelmet” biztosított fia számára és a „művkoll” tagjainak (köztük Radnótinak) is.

Radnóti Miklós szegedi professzorai közül kiemelendő Sík Sándor, akivel 1930. szeptemberi megismerkedésétől egészen tragikus haláláig nemcsak kapcsolatban, de kifejezetten baráti viszonyban volt. Sőt: Radnóti Fannihoz írott leveleiben emlegette az „atyai”, illetve az „atyás” tartalmat Sík kapcsán – s ennek csak egyik eleme lehetett az, hogy a költő, műfordító, szerkesztő és irodalomtudós egyben piarista szerzetes és katolikus pap (atya) is volt. (Ahogyan az sem véletlen. hogy 1943 májusában éppen Sík Sándor – mint „lelkiatya” – keresztelte meg az izraelita vallásúnak született Radnóti Miklóst és Gyarmati Fannit.)[3]

Sík Sándoron kívül kedvelt professzora volt Radnótinak Zolnai Béla irodalomtörténész, az egyetem francia intézetének vezetője, akit keresztapjául választott, s aki ezt a megtiszteltetést el is fogadta, bár a szertartáson nem tudott jelen lenni, így ott – a katolikus kánonjogi és liturgikus rendelkezéseknek megfelelően – Ortutay Gyula, a költő egyik legjobb barátja helyettesítette. A „művkollosok” támogatóinak tanári köréhez tarozott még a neveléstudománnyal foglalkozó bencés szerzetespap, Várkonyi Hildebrand Dezső – valamint természetesen Buday Árpád.

Buday Árpád, Sík Sándor és Zolnai Béla (az utóbbi két professzor egyébként Radnóti doktori értekezésének témavezetője, illetve bírálója volt) nemcsak a művészeti és a tudományos pályáját egyengette Radnóti Miklósnak és barátainak, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tagjainak, de anyagilag is igyekeztek támogatni őket. Radnóti egyetemi tandíjával kapcsolatban ilyen anyagi jellegű támogatásra két alkalommal volt példa.

A szegedi Ferenc József Tudományegyetem beíratási díjnaplója 1930/31. évi első félévi kötetének 526. sorszámú bejegyzése szerint Radnóti Miklós 1930. szeptember 13-án iratkozott be a szegedi egyetem bölcsészkarára. Összesen 147 pengőt fizetett (ez tartalmazta a 102 pengő tandíjat és 45 pengő egyesületi illetéket). A második szemeszterre 1931. január 27-én iratkozott be, ekkor azonban – a díjnapló 1100. számú bejegyzése alapján – már csak 62 pengőt fizetett (ebből 25,50 pengő tandíj, 36,50 pengő pedig egyesületi illeték volt), ugyanis „fél mentességet” és tisztviselői tandíjkedvezményt kapott.

A dolog érdekessége, hogy Radnóti nem lett volna jogosult, hiszen nem köztisztviselő, illetve közalkalmazott családból származott. A kedvezmény biztosítása mögött atyai jóbarátja és pártfogója, Sík Sándor álhatott, aki ebben az időben a tandíjkedvezménykért felelős tagja volt a bölcsészkar professzori testületének.

Az 1933–34. tanév 1933. szeptember 11-én tartott első rendkívüli kari tanácsán a 3. számú napirendi pont a hallgatók tandíjkedvezményének és tandíjmentességének ügye volt. Az erre javaslatot tévő bizottság tagjai Buday Árpád, Zolnai Béla és Fógel József történészprofesszor volt.

A tandíjmentességet vagy tandíjkedvezményt kapó rendes hallgatók listáján 30. számmal szerepel Glatter Miklós neve (Radnóti Miklós születési neve), mellette a „Kt. tk.”, azaz közalkalmazotti tandíjkedvezmény rövidítéssel. Érdekes, hogy egy évvel korábban – amikor a bizottság elnöke Sík Sándor volt, tagjai pedig Zolnai Béla és Fógel József – Sík Sándor négy kedvelt tanítványa közül Radnóti kivételével mindenki (Baróti Dezső, Ortutay Gyula és Tolnai Gábor) teljes tandíjmentességben részesült.[4]

Buday Árpád az 1930-as években a szegedi egyetemen a hallgatók körében (elsősorban a Turul Szövetség tagjai között) megfigyelhető zsidóellenes hangulat ellen is határozottan föllépett. Ezzel kivívta a zsidó Radnóti elismerését, aki egyik levelében részletesen beszámolt az egyetemi „zsidóverésekről” és Buday professzor szélsőségek elleni kiállásáról.

1931. november 12-én, csütörtökön ugyanis a Kossuth Lajos sugárúti anatómia intézet előtt huszonöt–harminc fős, főleg elsőévesekből álló csoport tüntetett és kiabált zsidóellenes jelszavakat. Ugyanezen a napon az akkoriban éppen Buday Árpád dékán vezette bölcsészkaron „Mályusz Elemér tanárórája után gyűltek össze a diákok, kiabáltak, zajongtak, valaki közülük a tanterembe egy játékbűzbombát dobott”, amely azonban nem robbant föl.

A diákokat végül Buday Árpád bölcsészkari dékán fékezte meg, aki – mint Radnóti Miklós írja Fanninak 1931. november 13-án –„Buday dékán kilökette az altisztekkel az egész társaságot”. Radnóti szerint – a bajtársi szövetségekben tevékenykedő – jogászhallgatók mentek át a bölcsészkarra tüntetni. (A Szegedi Napló című lapban 1931. november 14-én Buday Árpád nyílt levelet tett közzé, amelyben elismerte a rendbontást, de cáfolta annak antiszemita jellegét, valamint a verekedésről szóló híreket.)

Az imént idézett levelében Radnóti még a következőket írta szerelmének, későbbi feleségének, Gyarmati Fanninak. „Ma is az öreg Buday bácsi folyton cirkált a folyosókon és az altisztek is, ma nem is történt semmi, csak az anatómián küldték haza a hitfelekezetet. Minden évben újra jön ez, mindig kisebb mértékben, de mindig újra. Még ma is. Egyetemi proletárok. Marhák. Pedig ha egyszer engem megüt vagy megrúg valami pofa, akkor ott vér fog folyni, mert én összetöröm a falon fejit. Békességes ember vagyok, Drágám, de ha hozzám nyúlnak, akkor ütök.”[5]

Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy Radnóti Miklós és Buday Árpád professzor között közvetlen kapcsolat volt: ismerték egymást, s az egyetemi tanár, bölcsészkari dékán támogatta mind a fiatal költőt, mind a fia által vezetett Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát. A fiatalok értékelhették és méltányolhatták ezt a támogatást, s kedvelhették – Radnóti szavaival – „az öreg Buday bácsit”.

A Radnóti Miklós és Buday Árpád kapcsolatáról a föntiekben közölt nyúlfarknyi adatok, úgy vélem, bizonyítják, hogy Buday professzort nemcsak a régészet tudománytörténetének, valamint a kolozsvári és szegedi egyetemtörténetnek, de a Radnóti-kutatásnak is érdemes számon tartania.

Megjelent a folyóirat 2017. novemberi számában

JEGYZETEK

[1] Csaplár Ferenc: A Szeged Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Budapest, 1967.; Lengyel András: Útkeresések. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1991. 209–491. o.

[2] Buday György: Radnóti Miklós emlékezetére. Tiszatáj, 1972. 12. sz. 36.

[3] Miklós Péter: Radnóti Miklós és Sík Sándor kapcsolatáról. In: Olasz Sándor – Zelena András (szerk.): „Mert annyit érek én, amennyit ér a szó” Szegedi Radnóti-konferenciák. Szeged, 2009. 143–150. o.

[4] Miklós Péter: A szegedi bölcsészkar Radnóti Miklós diákéveiben. Szeged–Szabadka, 2011. 24–25. o.

[5] Idézi: Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Budapest, 2005. 201. o.