Mód László: Érdekességek a szegedi szőlő- és bortermelés múltjából 20.

Pesthy Pál szőlészeti-borászati felügyelő munkássága

Sorozatunkban korábban már foglalkoztunk olyan szakemberek tevékenységével, akik jelentős hatást gyakoroltak a szegedi szőlő- és bortermelésre. Az 1940-es években ismét egy nagy formátumú, munkája iránt elkötelezett szőlészeti és borászati felügyelő került a városba, aki teljes mértékben tisztában volt az ágazat helyzetével és perspektíváival. Nem volt egyszerű helyzetben, mivel működésének első éveiben még javában zajlott a második világháború, majd ezt követően az gazdasági-társadalmi változások jelentettek számos nehézséget.

Életútjának bemutatásához, munkásságának értékeléséhez iránytűként szolgálhat a fia, Dr. Ráday-Pesthy Pál Frigyes által összeállított dokumentumgyűjtemény, amelyet évekkel ezelőtt készségesen bocsájtott rendelkezésemre. Édesapja 1897. október 11-én született Szegeden, ahol 1943 októbere és 1949 májusa között szőlészeti-borászati felügyelőként tevékenykedett. A rábízott közigazgatási kerületnek a területe Békés, Csanád-Arad-Torontál, Csongrád vármegyéket valamint Hódmezővásárhely és Szeged városát foglalta magában. Mielőtt közigazgatási pályára lépett volna, végigjárta a szakmai ranglétrát. A Debreceni Gazdasági Akadémián illetve a Magyar Királyi Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyamon szerzett diplomát. Tanulmányai befejezését követően bőven volt alkalma arra, hogy ismereteit elméleti és gyakorlati téren bővítse. Több állami közpincében tevékenykedett amellett, hogy a Földmívelésügyi Minisztériumban és az Országos Borgazdasági Kísérleti Intézetben is dolgozott. Pedagógusi pályafutásáról sem szabad megfeledkeznünk, ami Kecskeméten illetve Tarcalon teljesedett ki.

Ilyen előzmények után került vissza szülővárosába, Szegedre, ahol 1943-tól nagy lendülettel látott munkához. A felügyelői munkakör nem volt számára ismeretlen, mivel 1939 januárjától Kaposváron, 1941-től pedig Miskolcon töltött be hasonló pozíciót. 1932-től a Borászati Lapok hasábjain rendszeresen megjelent írásaival, amelyekben különböző témakörökkel foglalkozott. „Időszerű munkák szőlőben és pincében” címmel 1933 januárjától több részből álló cikksorozatban próbálta felhívni a szőlősgazdák figyelmét az aktuális teendők elvégzésére. Olyan, napjainkban már evidensnek tűnő összefüggéseket is igyekezett tudatosítani a szőlőbirtokosokban, hogy jó minőségű bort csak és kizárólag jó minőségű mustból lehet készíteni. A Borászati Lapok megszűnését követően felvilágosító tevékenységét a helyi újságokban, elsősorban a Délmagyarországban és a Szegedi Naplóban próbálta kifejteni. Ezek az írásai a téma kutatója számára felbecsülhetetlen forrásértékkel rendelkeznek, mivel a Szeged környéki szőlő- és bortermelés korabeli állapotáról közölnek értékes információkat. Szakírói tevékenységének csúcsát szakkönyvei jelentik, amelyek Szegeden 1947-ben és 1948-ban a Haladás Nyomda és Könyvkiadó Szövetkezet kiadásában láttak napvilágot. „A gyakorlati szőlőművelés és borkezelés kézikönyve” című munkájának előszavában Pesthy Pál a következőképpen mutatta be azt, hogy milyen célok vezérelték akkor, amikor a kézikönyv összeállítása mellett döntött: „Régi és uj tanfolyamhallgatóim, italmérők és gazdatársaim óhajának kivánok eleget tenni e könyvecske megirásával, mely a kezdő szőlősgazdának, borkezelőnek akar támasz és jóbarátja lenni. Különösen az ujgazdákra és azon értelmiségiekre gondolok, akik kis szőlőjüknek szakszerűbb – tehát jövedelmezőbb – kihasználására törekszenek, de nem érnek rá vaskos, tudományos könyvekben buvárkodni.”[1] A szakkönyv iránt akkora érdeklődés mutatkozott, hogy rövid időn belül elfogyott. Pesthy második kiadványában már csak a gyakorlati borkezelés kérdéseivel foglalkozott. Az általa összeállított szakkönyvek jelentőségét szegedi megjelenésük mellett elsősorban az szolgáltatja, hogy szerzőjük érthető nyelven foglalta össze a szőlő- és bortermelésben különböző jártassággal rendelkező szőlőbirtokosok számára a legfontosabb szakismereteket. Szegedi tevékenységének bemutatásához támpontként a Csongrád Megyei Levéltárban őrzött szőlészeti-borászati felügyelőség iratai szolgálnak, amelyeknek a keletkezése főként Pesthy Pál személyéhez kapcsolódik. A felsőbb hatóságok felé rendszeresen készített jelentéseket az ágazat helyzetéről, saját ténykedéséről. Szegeden megpróbálta kamatoztatni a korábban Kecskeméten és Tarcalon az oktatásban szerzett tapasztalatait, hiszen szülővárosában rendszeresen szervezett tanfolyamokat, amelyeken a legkorszerűbb szőlészeti-borászati eljárásokra igyekezett megtanítani a résztvevőket. A hosszú távú és megnyugtató megoldást ezen a területen egy szőlész- és kertésziskola létesítésében látta, ahol a gazdák első kézből juthatnának hozzá az ágazat modernizálásához szükséges legfontosabb ismeretekhez. Nemcsak az oktatás terén fejtett ki aktív tevékenységet, hanem a mezőgazdasági kiállítások szervezésében is jelentős szerepet vállalt. 1947 februárjában a Duna–Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elismerő oklevéllel tüntette ki azért, mert 1946. szeptember 14 és 21 között részt vett az őszi mezőgazdasági kiállítás megrendezésében. Újabb kitüntetésben 1948-ban részesült, amikor a Duna–Tiszaközi Földmívelésügyi Tanács a szőlőművelés terén kifejtett munkásságát ismerte el.

Mint említettük Pesthy Pál a helyi lapokban is rendszeresen közzétette írásait, amelyek a szőlő- és bortermelés különböző aspektusaival foglalkoztak. Külön cikket szentelt a hegyközségek megalakulásának, mivel kiemelkedő jelentőségűnek ítélte tevékenységüket: „Akkor, amikor a mai nappal megindulnak a szegedi hegyközségek, majd ezután megkezdődnek az önálló szegedvárosi hegyközségi tanács megalakitási munkálatai és rövid idő mulva ezeknek közhasznu működése is, a szakember igaz örömmel látja, hogy az ország második legnagyobb szőlő, bor, és gyümölcstermelő városa végre elindult a sokat hangoztatott Kert-Magyarország felé vezető uton. Szeged 10.000 hold szőlő-gyümölcsterületének gazdái régen várták már a hegyközségi élet megszületését s most, mikor ez a pillanat elérkezett, azt kivánjuk, hogy a leghatalmasabb termelési tényező, az Isten áldása kisérje a szegedi szőlősgazdák termelő munkáját és hegyközségeik közérdekü működését!”[2]

1949 májusában kénytelen volt elhagyni szülővárosát, mivel Sátoraljaújhelyre helyezték át, ahol megbízást kapott az állami közpince illetve kerületi felügyelőség ideiglenes vezetésére. Rövid időn belül a szőlészeti-borászati közigazgatás szervezeti keretei megszűntek, ezért Pesthy kénytelen volt a Tokajhegyaljai Borforgalmi Vállalatnál elhelyezkedni. A ranglétra aljára került, ennek ellenére tovább folytatta szakmai munkásságát egészen 1961-ig, amikor nyugdíjba vonult. A rendezvények lebonyolításában vállalt kiemelkedő tevékenységéért és újításaiért több elismerésben részesült. Szakírói ténykedését sem adta fel, hiszen a Borgazdaság című szaklap hasábjain írásai jelentek meg. 1975. január 6-án Sátoraljaújhelyen távozott az élők közül.

Születésének 100. évfordulója alkalmából a Borászati Füzetek hasábjain részletes ismertetés jelent meg életútjáról, 2007-ben pedig Szeged Város Önkormányzata és a Ráday-Pesthy család emléktáblát állított szegedi lakásának helyszínén, a Berzsenyi utca 1/b, ma 3 szám alatti épület homlokzatán. Emlékezetének helyi erősítését szolgálná, ha városunkban erre méltó helyen utcát neveznének el a 20. század egyik kiemelkedő jelentőségű szőlészeti-borászati szakemberéről, aki fáradhatatlanul munkálkodott a mezőgazdasági ágazat megújításáért.

Megjelent a folyóirat 2019. áprilisi számában

Jegyzetek

[1] Pesthy Pál: A gyakorlati szőlőművelés és borkezelés kézikönyve. Szeged, 1947.

[2] Szegedi Napló 1947. november 16. 3. o.