Hegedűs Réka: Találkozhatnánk?!

Bárdos József kötetét mutatták be október 14-én a Stefánia fiókkönyvtár-klubban az Areión Egyesület szervezésében, a 24. Őszi Kulturális Fesztivál keretében.

Bárdos József novelláskötetében egy izgalmas utazásra invitálja olvasóját. Kis, novellaszerű történeteket – vagy ahogy a szerző fogalmaz, novelletteket – mesél el, sorsdöntő eseményekről, valódi, létező személyiségekről, izgalmas csavarral megszínesítve a jól ismert sztorikat, megmozgatva ezzel a képzelőerőt és a fantáziát. Kalandos gondolatkísérlet, hogyan zajlott volna Arany János és Jókai Mór beszélgetése a Haynau uralom sötét éjszakáiról – innen ered a kötet alcíme, Képzelt irodalmi találkozások.

A szerzői életrajzok ismerete sokáig nem tűnt fontosnak, csak segített a művek megértésében. Mára előtérbe kerültek az életrajzok, fontos törekvés, hogy hús-vér emberként tudjuk elképzelni a neves személyiségeket – legyen ő akár irodalmár, akár festő vagy éppen politikus. Bárdos kötetének hősei irodalmi személyiségek, mint Madách Imre, Babits Mihály, Örkény István, vagy éppen Esterházy Péter, múzsák, mint Brüll Adél, Boncza Berta vagy Szendrey Júlia – hogy csak pár nevet említsünk a sok közül, de közben jelen van az összművészetiség is, például miért is ne látogathatta volna meg Szenczi Molnár Albert Keplert?

A novellák egy részében a fő szervező elv a párbeszédesség, a szerző önmagát is leginkább dialógus írónak tartja, reflektálva ezzel a századforduló kisprózájára, Cholnoky Jenő vagy éppen Szini Gyula műveinek kompozíciójára. Egy-egy történet valódi anekdotán alapul, olvasás közben felkelti a kíváncsiságot, arra sarkall, hogy utána olvassunk, közelebb hoz, más megvilágítása helyez olyan alkotókat, akikről a hivatalosan oktatott irodalomtörténet formálta kép él bennünk. Akárcsak a lidércfény, amely a legsötétebb éjszakában lobban fel, s új távlatokat nyit. Teszi mindezt úgy, hogy közben hitelesen ábrázolja a történelmi hátteret, a sorsdöntő eseményeket, amelyek olykor tragikusak, máskor olyan hétköznapi élethelyzeteket ábrázol, mint a barátság, a magány, vagy a szerelmi csalódás.

Azt szokták mondani, nem érdemes foglalkozni a „mi lett volna ha” kérdéseivel, de eljátszani a gondolattal azért még nem tilos. Főleg úgy, hogy ezek a találkozások nem mondanak ellent a fizika törvényeinek, nem ütköznek az idő korlátjaiba, a szereplők egymás kortársai, így találkozásuk sem lett volna kizárt.