Miklós Péter: Fontos fejezet a pedagógusképzés múltjából

Fizel Natasa monográfiája

A budapesti Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben Fizel Natasa legújabb könyve, amelyben a polgári iskolai tanárképzés történetét tekinti át. A háromszázötven oldalas monográfia nemcsak a neveléstörténet számára érdekes, de a Szeged huszadik századi históriája iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják. Hiszen – hasonlóan a szerző előző önálló kötetéhez[1] – a fókuszában – az elméleti keretek meghatározása, a fölhasznált nagyszámú primer forrás bemutatása és a kutatástörténeti áttekintés után – az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola (amely 1928-tól 1947-es megszűntetéséig Szegeden működött, s így egyik elődje a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának) élete áll, külön kitekintve az intézménynek az egyetemmel való kapcsolatára (hiszen a hallgatók oktatása mindkét helyen folyt).

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy évek óta figyelemmel kísérhetem Fizel Natasa neveléstörténész – a neveléstudomány (PhD) doktora, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar tanszékvezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának munkatársa – kutatómunkáját, hiszen számos konferencián hallottam most megjelent kötetének témaköréből való előadását, valamint több általam szerkesztett, illetve menedzselt egyetem- és neveléstörténeti kiadványban és folyóiratban közölhettem releváns tanulmányait.[2]

Így tehát A magyar polgári iskolai tanárképzés története (1868–1947). Esély az együttműködésre – professzionalizáció és intézményesülés című könyve témája, s forrás- és adatgyűjtési, illetve adatelemzési módszertana nem ismeretlen számomra. Mindezek mellett – mint a szegedi felsőoktatás történetével is foglalkozó kutató – külön örömmel és érdeklődéssel olvastam ezt a kötetet.

Fizel Natasa könyve – amely doktori disszertációjának továbbgondolt változata – tartalmilag és szerkezetileg is kiforrott munka. Annak ellenére az, hogy több tudományterület és résztudomány – így a történettudomány, a történeti pedagógia, a történeti szociológia, az oktatásszociológia stb. – fogalomkészletét, metodológiáját és kutatástörténeti eredményeit és megközelítésmódjait kellett alkalmaznia, s ezek alapján eredményeit egyrészt megfelelőn argumentálni, másrészt arányosan és logikusan strukturálni.

A kötetben a polgári iskolai tanári hivatás és tanárképzés professzionalizációjának – a munkaformák specializációjától a szakmai etika követelményeinek kialakulásáig – elemzése (elsősorban Harold L. Wilensky huszadik század közepén megfogalmazott modelljére alapozva) éppúgy helyet kapott, mint az egykoron Szegeden működött Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola csaknem kétezer hallgatója világának társadalomtörténeti és történeti szociológiai módszerekkel való bemutatása. Különösen érdekes vonulatát adják a munkának a tanárképző és a szegedi egyetem kapcsolatát ismertető egységek.

Fizel Natasa kötetének nagy erénye a széleskörű forráshasználat, valamint a nagymennyiségű – saját primer és empirikus (levéltári) kutatáson alapuló – adat felhasználása: az összeállított adatbázis pedig számos új eredmény és szempont megfogalmazásához és érvényesítéséhez ad alapot (ezek a kötetben szemléletesen, s pontosan és hangsúlyosan vizualizálva – diagramban, táblázatban stb. – kerülnek bemutatásra).

Összességében Fizel Natasa monográfiája – elsősorban az eredeti forráskutatások, valamint az azok alapján összeállt óriási adatbázis értő bemutatása, illetve elemzése miatt – fontos tudományos munka, amely egyrészt a szegedi felsőoktatás múltja, másrészt a polgári iskolai tanárképzés professzionalizációja folyamatához közöl nélkülözhetetlen adatokat.

Fizel Natasa: A magyar polgári iskolai tanárképzés története (1868–1947). Esély az együttműködésre – professzionalizáció és intézményesülés. Budapest, Gondolat Kiadó, 2018.

Megjelent a folyóirat 2019. szeptemberi számában

Jegyzetek

[1] Fizel Natasa: Neveléstudományi tanulmányok a Szegedi Tudományegyetem múltjáról és jelenéről. Szeged, Délvidék Kutató Központ, 2013. 1–71.

[2] Fizel Natasa: Felsőoktatás-politika a Horthy-korszakban. In: Közép-európai Közlemények, 2013. 4. sz. 70–78. o.; Fizel Natasa: Sík Sándor szerepe a párhuzamos tanszékek megalakulásában a Ferenc József Tudományegyetemen. In: Miklós Péter (szerk.): Sík Sándor eszmekörei. Szeged, Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány, 2014. 63–75. o.; Fizel Natasa: A polgári iskola helye és szerepe a közoktatás rendszerében a két világháború között. In: M. Pelesz Nelli (szerk.): Tudomány, oktatás, kultúra a két világháború közötti Magyarországon. Szeged, Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány, 2019. 119–140. o.