Ábrahám Vera: A szegedi Löw-könyvtár története a megmaradt iratok alapján
A Löw-könyvtár egy régi formájában és egységében már nem létező gyűjtemény, mely annak idején a Löw Immánuel Rabbisági Könyvtár nevet kapta.[1] E bibliotéka történetének lehetőség szerinti rekonstrukciója a célom. A „lehetőség szerinti” jelző azért hangsúlyos, mert históriájának megírásakor csupán azokból a dokumentumokból tudtam dolgozni, amelyek megmaradtak, és máig előkerültek.
Az egykori Löw-gyűjtemény tulajdonképpen három részre osztható. Egyik az iratállomány-kéziratok (Scheiber Sándor nyomán[2] az un. Irodalmi hagyaték[3]), a másik Löw Lipót és Löw Immánuel által publikált művek, harmadik pedig nagyhírű és értékes könyvgyűjteményük. Az eredeti és teljes kollekció[4] fizikailag már soha nem lesz együtt, ennek ellenére a Löw bibliográfia teljességet nyújtó feldolgozása és az Irodalmi hagyaték összességének publikálása a tudóstársadalom kötelezettsége.[5]
A hármas egységből a magam részéről − könyvtárosként − a bibliotéka sorsának bemutatását választottam. A fent már említett lehetőségek függvényében dolgoztam föl a Löw-könyvtár történetét, ezen belül terjedelmében és saját meglátásom kifejtésével a gyűjtemény 1944 utáni sorsával foglalkoztam legtöbbet.
A tanulmányom megírásához szükséges dokumentumokat elsősorban a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumában és dr. Birnfeld Sámuel könyvtárában kutattam, de nem maradt ki a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Megyei Levéltára, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, a Szegedi Tudománygyetem könyvtára, a Móra Ferenc Múzeum sem; az esetleges lappangó források felkutatása érdekében pedig megkerestem a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárat, az Országos Rabbiképző Egyetem Könyvtárát.[6] A Magyar Országos Levéltár fondjaiban reméltem megtalálni azt a kiemelten fontos könyvjegyzéket, amelyet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium számára küldött a Szegedi Hitközség.[7]
Tanulmányom folytatását is tervezem, remélve – bár ez a reménység egyelőre meglehetősen halvány −, hogy ez az említett könyvjegyzék egyszer előkerül, és ezzel közölhető lesz a Löw-könyvtár állományáról készült könyvlista, amely annak idején több példányban készült.[8]
A Löw-gyűjtemény sorsa az 1944. évtől
A továbbiakban a Löw Immánuel Rabbisági Könyvtár története negyedik szakaszának ismertetése következik, amely fennállásának utolsó fázisa volt.
Az 1944-től 1948-ig számított időszak nemcsak sorsdöntő, de a gyűjtemény egysége tekintetében egyenesen végzetes volt. A Löw-gyűjtemény/könyvtár tulajdonosváltás utáni sorsa ugyanis 1944-től alakult kedvezőtlenül, és egyáltalán nem az jutott osztályrészéül, amit nagylelkű adományozója elképzelt számára.
Az 1944. év eseményei a szegedi zsidóságot komolyan sújtották, elindult a gettózás, a munkaképes férfiakat már korábban munkaszolgálatra hívták be[9], a közösség tagjait Löw Immánuel tudós főrabbival együtt elhurcolták[10] lakását kiürítették, végül a zsidó közösségi élet összeomlott. A tragédia ugyanúgy negatív hatással volt a Löw-könyvtár és irodalmi hagyaték-, a szegedi zsidóság magánkönyvtárai, és a hitközség kebelén belül működő minden más bibliotékára is.[11]
A könyvtárért bizonyos ideig még hálás volt a szegedi hitközség. Ennek dokumentált bizonyítéka az 1940.évben Löw Immánuel számára küldött köszönő iraton kívül, egy 6 évvel későbbi dokumentum is. Az 1946. február 17-i közgyűlésen dr. Katona Dávid hitközségi jegyző emlékbeszédet tartott, felidézte az elmúlt nehéz időszakot, szólt a zsidó közösség veszteségeiről, a hitközség szétzilált intézményeiről, egykori elöljáróiról az elhurcolt megölt testvérekről. Reményét fejezte ki, hogy a tragédia után újjáéled a közösség.[12] Továbbá méltatta Löw Immánuel főrabbi életét, tudományos munkásságát, emberi nagyságát, és szólt a könyvtárról is: „Halála előtt néhány évvel nagyértékű világhíres könyvtárát hitközségünknek adományozta, mely mint Löw Immánuel-könyvtár lesz nevén fenntartandó.”[13] Vagyis 1946. év elején látszólag hálásan emlékeztek meg az adományról, elismerték értékét, és méltóképpen szándékoztak általa is megőrizni egykori rabbijuk nevét. A jó szándékot el kell ismerni, de a két év múlva bekövetkezett események azt mutatták, hogy a szándék valóra váltása nem sikerült. Megjegyzem felszólalása idején a gyűjteményt még a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum tárolta, és nem volt túl a Hitközségbe visszaszállításon. Ekkorra viszont már maga mögött hagyta az 1944 közepén bekövetkezett hozzá méltatlan tárolási időszakot.
Tulajdonképpen mi történt a gyűjteménnyel 1944-ben? Löw Immánuel deportálása során Budapesten 1944. július 19-én megtért őseihez, könyvtárát pedig 3 hónap múlva ősszel már gazdátlanul sínylődve láthatták a szabad ég alatt.
Az alábbi idézet így foglalta össze 1944-től 1948-ig tartó szakaszt: „A könyvtárt 1944.[14] évben szétdúlták, megmentett részeit a Somogyi Könyvtárban helyezték biztonságba.”[15]
Mi volt ez a 1944. évi „szétdúlás”? Csongor Győző (1915-1997) így ír erről: [Löw] „Nagy értékű könyvtárát az eső verte a zsidó iskola kertjében. Czibula Antal aki ugyancsak számkivetetésben élt saját szülővárosában hívta fel rá a figyelmet. A könyvek a két oroszlán nagy értékű gyűjteménye ideiglenesen a Somogyi könyvtárban került raktározásra.” „Nagy értékű könyvtárát az eső verte a zsidó iskola kertjében. Czibula Antal[16], aki ugyancsak számkivetetésben élt saját szülővárosában hívta fel rá a figyelmet. A könyvek, a két oroszlán[17] nagy értékű gyűjteménye ideiglenesen a Somogyi-könyvtárban került raktározásra.”[18] Az őrzés és a Somogyiba kerülés szükségességét 1944-ben dr. Pap Róbert korábbi elnök és a hazaérkezett munkaszolgálatosok szintén felismerték. Látták, hogy ha a gyűjteményt nem helyezik biztonságba akkor veszendőbe megy. Ekkor dr. Pap és társai a várostól igényelt kocsikkal, a várostól kért és kapott elhelyezési engedély alapján[19] a Löw gyűjteményt és a zsinagógában magánszemélyek által lerakott könyveket[20] 1944 őszén beszállították a város tulajdonában lévő Somogyi könyvtár épületébe. Ennek célja: „…hogy azokat a hitközség számára ott átmentse arra az időre, amikor azok kezeléséről megfelelő helyiségek birtokában majd önmaga gondoskodni tud.”[21] Megállapítható, hogy Czibula Antal (1879–1953) és dr. Pap Róbert nélkül a Löw könyvtár megsemmisült volna, így nem pusztult el „csupán” megállapíthatatlan számú hiánya keletkezett.[22]
A könyvtár 1944. évi helyzetének tisztánlátáshoz néhány később keletkezett dokumentum megállapítása fontos adalékul szolgál. Egy 1945 őszi irat visszamenőleg, ugyancsak a Löw könyvtár Somogyiba kerülésének miértjéről szólt:[23] „… kizárólag azért, mert a hitközség épülete tönkre lett téve és a biztonság szempontjából (…) elhelyezhetőség hiányában hitközségünk vezetősége szállíttatta a könyveket megőrzésre a Somogyi Könyvtár helyiségébe…”
Csongor Győző megállapítása[24] különbözik a Hitközség 1946. február 28-án fölvett jegyzőkönyvének attól a részétől, mely az 1944. évi esetről szólt. Ez a jegyzőkönyv azt állította, hogy a hitközség megrongálódott épületében voltak a könyvek.[25] Czibula pedig az iskola kertjében látta azokat. Vagyis be sem kerülhettek a hitközség épületébe, hiszen az megrongálódott.
A hitközség egyes okmányai is bekerültek a Somogyiba, a tényről egy 1945. január 30. dátumú „bejelentés” tanúskodik, az alábbiak szerint: „Ezúton is bejelentjük, hogy t. Cím különféle hivatalos könyveit[26] és feljegyzéseit őrizzük intézetünknél, melyek elszállitásáról /kb. egy kézikocsira való anyag/ gondoskodni sziveskedjenek.”[27]
Ebben a jegyzőkönyvben a Löw-kéziratokról, az un. Irodalmi hagyatékról még mindig nem esett külön szó.[28]
Folytatva az 1944. évi könyvtárral kapcsolatos események ismertetését, a Löw-könyvtár mintegy három havi méltatlan tárolásának problémakörével kapcsolatosan több kérdés merült fel. Ezek közül néhány: Mikortól álltak a könyvek az iskolakertben? Ha − mint ez olvasható − a székház sérülése miatt nem volt alkalmas tárolásra, miért nem került be az iskola-, vagy valamelyik zsinagóga helyiségébe? (Bár ott sem lehettek volna biztonságban, ahogyan a magánszemélyek zsinagógában tárolt kötetei sem, de legalább nem lettek volna az időjárási viszontagságoknak kitéve.) Ki, mikor, és vajon a Löw-lakásból vitte a gyűjteményt az iskolakertbe? Itt mennyi semmisült-, ill. rongálódott meg, magánszemélyek mennyit vitték el? Végül a Löw-gyűjtemény 1944 őszén más tárgyakkal (Löw családé), a hitközségi hivatalos okmányokkal és magánszemélyek könyveivel együtt (20 ezer db) bekerült a Somogyiba, de nyilvánvalóan korlátlan ideig nem maradhattak ott akkor sem, ha a Hitközség még alkalmatlan állapotban volt a tárolásukra.
Mivel a múzeum épülete szintén megsérült, ezért 1945 őszén felszólították a Hitközséget, hogy helyszűke és megrongált helyiségei rendbehozatala miatt a Löw könyvtárat és a kb. 20.000 ott tárolt egyéb könyvet[29] vigyék el. Ezután 1946. március 29-én Szeged város polgármestere (a 10020/1945. M.E. sz. rendeletre hivatkozással) határozatot alkotott a Somogyi számára. Tárgya a Löw-könyvtár kb. 6000 kötetet kitevő állományának a Múzeumból való mielőbbi elszállítása.[30] A rendelet előírta, hogy a Múzeum (Somogyi) épületében nem lehetnek idegen tárgyak.[31] A határozatról másolatot kapott a Hitközség elnöke és a Köztisztasági Telep vezetője. Aztán 1946. május 24-én az átadás-átvétel végrehajtására az Elhagyott Javak Hivatalától felszólítást kapott a Somogyi Igazgatósága és a Zsidó Hitközség.[32] Azt is előírta a fent hivatkozott polgármesteri rendelet, hogy az elszállítás előtti átvételi munkákat a Somogyi-könyvtárnak a Löw-könyvtár által elfoglalt helyiségében előre egyeztetett időpontban kell lebonyolítani. Továbbá a polgármester utasította a köztisztasági telep vezetőjét, hogy „a kb. 60 q[33] mennyiséget kitevő könyvtömeg elszállítására megfelelő fogatot (…) térítés nélkül bocsásson rendelkezésre.” A folyamat során az őrzést a hitközségnek kellett biztosítania.[34]
A polgármesteri utasítás hatására Szőke Mihály mb. igazgató időpont egyeztetésre kérte a Hitközséget, egyben a szállítás lebonyolítására a tavaszi jó idő beálltát javasolta. „Mély tisztelettel kérem Önöket, méltóztassanak megjelölni az elszállítás napját (…) Klein József múzeumi konzervátor-gyakornokunkat megbízom, hogy a Zsidó Hitközségi elnök úrtól (…) tudja meg rövid úton, hogy a felesleges aktázást elkerülhessük, a tavaszi jó idő beálltával, mikor adhatjuk át e nagy értékű gyűjteményt…”[35]
Az elszállítás végül a polgármesteri rendelet keletkezésétől számított két hónap múlva 1946. május 30. és június 3-án zajlott le.[36] A 8936 db un. Löw-könyvtárbeli kötet visszaküldését 1946. június 4-én nyugtázta a Somogyi. Ezen felül rögzítették, hogy a korábban hozzájuk került Löw-hagyaték teljes kiegészítéséül átadtak 1 db festményt, 3 db fényképet, 1 db klisét, 1 db domborművet, 3 db okmányt, 1 db üveges képet, 3 db diplomát, 12 db rézkarcot, és 1 db üres képkeretet.[37] A gettóból származó kb. 20 ezer kötetet a megtalált dokumentumok szerint a szakszervezetek helyiségeibe szállították. A szállítási ügylet lezajlása után az átvételről a Somogyi-könyvtár nyugtát várt.[38]
Időközben tudatták az Elhagyott Javak Kormánybiztossága Kirendeltségével, hogy a Hitközségbe visszaszállítás lezajlott. Egyben kérték a Hitközséget, hogy ők is értesítsék az Elhagyott Javak Szegedi Kirendeltségét e tényről.[39]
Kérésével a Somogyi rendkívül megnehezítette a Hitközség dolgát, mert a tulajdonjogok tisztázása következtében hosszú levelezési procedúra vette kezdetét a hivatalok; Elhagyott Javak[40], Szakszervezetek, Somogyi igazgatósága és a Hitközség között.
A Löw-könyvtárral és a visszaszállítással összefonódó probléma a „gettóbeli könyvek” (20 ezer db) ügye volt. Az Elhagyott Javak hivatala „összemosta” ezt a két gyűjteményt és a tulajdoni státussal sem értett egyet, mert szerintük a könyvek fölött ők a diszponálók. A fentebb már szóba került 1945 őszén keletkezett iratban a Löw-könyvtár tulajdoni helyzetéről[41], illetve az ügy tisztázása érdekében állította a Hitközség: „… ez a könyvtár nem a gettóba összegyűjtött könyvekből adódik és nem is vitték azokat a szakszervezeti helyiségbe (…) tulajdonjogát minden alkalommal kifejezetten fenntartotta, így ezzel a Lőw Immánuel könyvtárban kezelt könyvek elhagyott javaknak nem tekinthetők (…) és sohasem kerültek a szakszervezetek helyiségébe.”[42]
Vagyis a Hitközség igazságtalannak tartotta az Elhagyott Javak nyilatkozatát, hiszen a könyveket annak idején kizárólag a biztonságos megőrzés céljából szállíttatták a Somogyiba[43], előtte a zsinagógában álltak. Tehát az állomány nem volt sem elhagyott, sem pedig gazdátlan, ezért az Elhagyott Javak hiába formált rájuk jogot, voltaképpen nem rendelkezhetett a Löw könyvtár és a kb. 20. 000 (gettóbeli) zsidó tulajdonú kötet fölött. Ennek értelmében a határozattal[44] nem értett egyet a Hitközség és következő lépésként jogorvoslatért a Budapesti Elhagyott Javak Kormánybiztosságához fordult. Sérelmezte azt a megállapításukat is, miszerint a Löw könyvtár néven kezelt köteteket özv. dr. Löw Immánuelné őrizetére kell kiadni. Kérték a határozat hatályon kívül helyezését azzal az indokkal, hogy a Löw könyvtár annak idején törvényes örökösök hozzájárulásával jogosan került hitközségi tulajdonba. Tehát jogcím nélküli volna özv. dr. Löwné őrizetére bízni azt. Kiemelték: „Hitközségünk erkölcsi kötelességének tartja, hogy kiváló főpapjának könyvtárát, melynek ajándékozása elsősorban az ő intenciójának és akartnak felelt, meg, megőrizze.”[45] Sajnos ez − mint alább majd kiderül − hosszú távon nem sikerült.
Összegezve tehát; 1946. május 30 és június 3-án a Löw gyűjtemény, a 20 ezer gettóbeli könyv és a fent felsorolt tárgyak visszakerültek a Hitközségbe. Leírták, hogy a könyvgyűjtemény: „A Somogyi Könyvtárból visszakerült a székházba, ahol a lajstromozását kezdtük meg. Egy évig tartott ez a munka, de mivel nem hozzáértő szakember végezte, értéktelen.”[46]
A könyvek immár visszaérkeztek, aktuálissá vált a kérdés mi történjen a gyűjteménnyel a továbbiakban hiszen megfelelő elhelyezéséről, sorsáról gondoskodni kellett. Az elöljáróság tagjai előzetesen előjöttek-e valamilyen konkrét tervvel, javaslattal erről nincs dokumentum. Az Archívumban annak is csak közvetetten, miszerint folytak diskurzusok Szeged városvezetésével.[47]
Írásos nyomai dr. Löw Lipót[48] és Csillik Bertalan megbeszéléseinek maradtak. A két irányadó ember tárgyalásain a Löw-könyvtár megnyugtató és végleges elhelyezésére közösen kerestek megoldást. Előzetes beszélgetéseikre hivatkozással id. Csillik Bertalan (1889-1978)[49] könyvtárigazgató, dr. Löw Lipót részére 1946 júliusában indítványozó levelet küldött. Ez a bizonyos írás a Löw gyűjtemény Egyetemi Könyvtárban való elhelyezéséről szólt. Már a tervezett helyiség is megvolt, ezt bizonyos mennyiségű könyvanyaggal akár le is foglalhatták volna. Csillik az elnevezésre is javaslatot tett. A könyvtárigazgató levelének lényeges részéből idézek: „Igen tisztelt Mérnök Úr! Korábbi beszélgetéseinkre való utalásra kérném (…) ha és amennyiben még van kilátás a tervnek megvalósítására amelyet boldog emlékezetű Édes Atyja könyvtárának <<Lőw Immánuel Keleti Könyvtár>> név alatt a szegedi Egyetemi Könyvtárban való elhelyezésére nézve szövögettünk. Meg vagyok győződve, hogy amennyiben a könyvtár ilyen formában itt megszervezhető, az Egyetemi Könyvtár most még ugyan nem nagy keleti anyagával (néhai Szentkatolnai Bálint Gábor néhány könyvvel, nyelvtanokkal, szótárakkal, stb.) kiegészítve alapot jelentene, amelyen csak valamivel kedvezőbb közgazdasági korszakban amilyennek bekövetkezését én nem tartom több év távolában (…) lehetséges lenne a Kultuszminisztérium hozzájárulását kieszközölni ahhoz, hogy ezt a könyvtárt <<Intézetté>> szerveznénk meg, s benne legalább egy fiatal orientalista számára, élet-és tanulmány- lehetőséget biztosítsunk, s megfelelő bel- és külföldi kapcsolatok kiépítésével állandóan fejlesszük.” „…végtelenül szeretném, hogy az általam különösképpen tisztelt Édes Atyjának könyvtára legméltóbb helyére, az egyetemre kerüljön éspedig arra az egyetemre, amelyen más körülmények között ő bizonyára tanszéket kapott volna…”[50]
Véleményem szerint az indítvány elfogadása − esetleg bizonyos módosítással −, de beteljesíthette volna Löw Immánuel elképzeléseit, a tudomány szolgálatát, szegedi elhelyezését.[51] Megjegyzem, az egyetemi könyvtári lehetőséget sajnálatos volt elutasítani, Csillik felajánlása hozzáértő szakemberként az állomány érdekét és eredetileg kijelölt célját szolgálta. Így a későbbi évek során bekövetkezett állománycsökkenést, és a gyűjtemény egységének felbomlását elkerülhették volna. Visszautalva Csillik indítványára 1946-ban először általa került szóba a Löw Intézet magvalósításának terve, amelynek létrehozásáért később Péter László[52] is küzdött.
A továbbiakban a Löw-könyvtárral kapcsolatos felvetések-, lehetőségek-, vagyis az ügylet megtárgyalására 1946. október 13-án ült össze a könyvtár kuratóriuma. A javasolt egyetemi elhelyezést és ezzel a majdani Löw Immánuel Keleti Könyvtár ötletét a hitközségi elnök (ti. Stern Márton) ellenezte és a képviselőtestület többsége az ő véleményét osztotta. Indokul azt hozták föl, ha már nem adták Szeged városának, aki korábban kérte − ráadásul a város mentette át a könyvtár jelentékeny részét −, akkor nem adják az egyetemnek sem. Ugyanezen napi dátummal írásban válaszoltak dr. Löw Lipótnak és ezzel egyben Csillik Bertalannak. Válaszuk tartalmazta, hogy a tudományegyetem részére való átadást a kuratórium megtárgyalta és nem volt szándékában a bibliotékát más intézmény kezelésére bízni.[53] Másik indokuk szerint a nagy rabbi kívánságát és intézkedését a könyvtár felhasználásáról respektálni kell és ettől Stern elnök nem kívánt eltérni! Itt az ajándékozási okirat azon pontjára gondolhatott, amelyben a főrabbi a könyvtár állományát a hitközség szegedi tudós kutatóinak szánta. Stern viszont nem aktualizálta a helyzetet pedig tisztában volt a gyűjtemény 1944 utáni sorsával és lehetőségeivel. Hozzáteszem amikor a főrabbi adományának megmarad hányada 1948-ban elkerült Szegedről, Budapesten szétbontották, ahol újabb apadás érte, majd Erecbe küldték Löw kívánságát nem vették figyelembe. Ezúttal már mellőzhető volt annak tiszteletben tartása, melyet Stern korábban fontosnak tartott?
Visszatérve arra, hogy 1946. június 3-án a könyvek és egyéb tárgyak visszakerültek, az anyag átvizsgálása okán 1947. január 1-én az elöljáróság bizottságot alakított. [54] Elnökség: Stern Márton elnök, Gartner Sándor bizottsági elnök. Tagjai: dr. Ágai Dezső, Grünfeld Jenő, Haáz Ernő, Kertész István, Lénártné dr. Kardos Irén, Rácz Sándor, Singerné dr. Heksch Ágnes, dr. Szász Miklós, Székely Alfréd, Vadas Pál.[55] A bizottság 1947. január 24-én jelezte az Államrendőrségnek, hogy a Löw könyvtárat visszakapta a Hitközség és ezzel az ügylet elrendeződött.
1947. május 15. napján képviselőtestületi rendes közgyűlést tartottak és a Löw könyvtár ügyéről is tárgyaltak. Ebből idézem az aktuális részt: „A Lőw-könyvtárt a hitközségi székház épületében helyeztük el, folyamatban van annak rendezése. Ha ezzel készen vagyunk, a többi könyvek rendszerbefoglalása következik.”[56] A rendezésről három kifizetési tétel tanúskodik[57], miszerint 1947. május 30-án, június 30-án, július 15-én a munkálatokra összesen 850 Forintot adtak ki.[58] Megjegyzem az idézetben feltüntetett műveletek – mint azt később az 1948. január 4-i közgyűlés jegyzőkönyve rögzítette − nem a tervek szerint sikerültek.[59]
Mivel a gyűjtemény már újra a Hitközségben volt a Löw család képviseletében jelentkezett dr. Löw Lipót, szerette volna a család visszakapni azokat a könyveket és iratokat, melyek nem voltak az elajándékozott Löw gyűjtemény részei.[60] Kérésüket az 1947. február 9-én az elöljárósági üléskor ezúttal elutasították. Idézem az irat bizonyító sorait: „Az elöljáróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mig a Lőw könyvtár rendezése és szakszerű ellenőrzése a hitközség megbízottjai részéről meg nem történik, addig nem áll módjában a könyvtárból semmit kiadni. [61]
A gyűjtemény szegedi életének következő lépése egy sorfordító kezdeményezés volt. Noha több eshetőség is adódott, mint feljebb olvasható; az egyetemi elhelyezése, esetleg Szeged város könyvtárában őrizni, mégis egy harmadik változat győzött. Érdekes módon a hitközségben maradásáról nem volt szó.
1947-ben dr. Frenkel Jenő főrabbitól és dr. Stern Márton hitközségi elnöktől származott az a javaslat miszerint a Lőw hagyatékot adják a Jeruzsálemi Egyetemnek. Az ügyben több irat keletkezett és különböző vélemények ütköztek. Mivel a könyvtárügyet meg kellett tárgyalniuk, 1948. január 4-re összehívták a könyvári kuratórium tagjait.[62] Elnöke dr. Stern Márton, jegyzője dr. Katona Dávid. Tagjai: dr. Frenkel Jenő főrabbi, Dános Dezső kultuszelöljáró, dr. Hajdu Béla jogügyi elöljáró, dr. Lóránt László és dr. Wilheim Lajos bizottsági tagok. Fölvett jegyzőkönyvük szerint azért gyűltek össze, mert megtalálták a Lőw-könyvár alapító oklevelének egyik másolati példányát. A gyűlésen Stern Márton vázolta a könyvtár 1944. év körüli sorsát, szétdúlását, és megmentett részének biztonságba helyezését a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeumban. Tudatta, hogy az állomány: „A Somogyi Könyvtárból visszakerült a székházba, ahol a lajstromozását kezdtük meg. Egy évig tartott ez a munka, de mivel nem hozzáértő szakember végezte, értéktelen.”.[63] (Megjegyzem ez a lista sem került elő!)
Ezután véleménynyilvánításra kérte a bizottság tagjait még mindig abban az ügyben, amiről már kétszer tárgyaltak. Tehát a könyvtárat átadják-e a Jeruzsálemi Egyetemnek, illetőleg mi legyen vele? Volt olyan nézet, miszerint a könyvtárat a főrabbi úron kívül (ti. Frenkel Jenő) más nem használja és neki a szükséges könyvek megvannak. Lehetséges, hogy adott időben tényleg nem volt széles az érdeklődői kör, de földhözragadt és a jövőbe nem tekintő hozzáállás volt ennyire lekorlátozni a világhíres könyvtár használhatóságát! Egy másik meglátás szerint a kötetek tekintélyes része a zsidó tudomány körébe tartozik, azt pedig leginkább az ereciek tudják értékelni. Ennek az állításnak az ellenkezőjét írta le a Minisztérium. nevében dr. Kardos. Vagyis a szintén korlátolt vélemény azt feltételezi, hogy a zsidó tudományokat Magyarországon nem tudják értékelni.
Lóránt László szerint a gyűjtemény elveszítette célját, amire alapították. Ez a vélemény a későbbieket tekintve nem állta meg a helyét. A főrabbin kívül Szegeden és környékén senki nem használja ill. használhatja. Sőt a vallástudomány fejlődésére sem lehet számítani, tehát végtére is nyugodtan tovább lehet ajándékozni. Ez a két mondat kirekesztő és nem a jövőbe tekintő negatív vélemény. Azt javasolta: „Ha megindul Erecben a zsidó állam munkája, legyen ott egy zsidó könyvtár. Odakünn, mint Löw Immánuel és a Szegedi Zsidó Hitközség ajándéka szerepeljen és az eddigi, valamint a kiszállítási költségeket viseljék.” [64]
Ebben a javaslatban valószínűsíthető a majdan induló Izrael iránti lelkes támogatási szándék.[65] Mint feltétel az anyagiak sem maradtak ki. Az a javaslat, miszerint a gyűjtemény Löw Immánuel és a Szegedi Hitkőzés ajándékaként szerepeljen, csak ábránd volt, hiszen a kikerült könyvek még külön- gyűjteményi státuszt sem kaptak.
Dr. Frenkel Jenő főrabbi véleménye szerint Löw Immánuel össze tudta egyeztetni a tudományos munkát a pasztorális munkával. Tehát azokat a könyveket, melyek egy nagy rabbiság hivatalában szükségesek visszatartották volna, a többit küldjék Izraelbe! Ezt a véleményt kockázatosnak tartom az állomány szempontjából, hiszen tovább bontotta volna a már így is sérült gyűjteményt. Megvalósulásának nem találtam nyomát. Továbbá javasolta, hogy a bizottság járuljon hozzá az odaajándékozáshoz azzal a kitétellel, hogy térítsék meg a rendezési költségeket.
Dr. Stern Márton egyértelműen az ajándékozás mellett állt, sőt már azt is tudta, hogy a kormányzatnál lehet elintézni az engedélyt. Kifejtette, hogy a család életben lévő tagjai is hozzájárulásukat adták a tranzakcióhoz. Vagyis az elnök már lépéseket is tett elképzelése végrehajtásának érdekében. Jegyzőkönyvbe vették a véleményét, mely a korábban fölvetett elhelyezési lehetőségek ellen szólt. Érveit felsorakoztatta, eszerint a Somogyi méltatlanul járt el a Löw könyvtárral szemben, mert sok értékes kötetet hagyott elvinni. Vagyis megkérdőjelezte a Somogyi felelős hozzáállását, ami persze nem lehetetlen, bár konkrét adatokat nem közölt. Véleményét summázva kijelentette, hogy a fenti ok miatt szó sem lehet róla, hogy oda vagy az egyetemi könyvtárnak adják a bibliotékát. Ezt megerősítette a kijelentéssel, miszerint az egyetem még magántanársággal sem tisztelte meg Lőw Immánuelt. Stern nem vette figyelembe az akkor aktuális politikai helyzetet, és erőteljesen szubjektív véleményt alkotott. Elfogulatlanul kellett volna állást foglalnia. Sajnos Stern Márton nem vette figyelembe azt a nézetet, melyet Csillik Bertalan könyvtárigazgató fogalmazott meg 1946. július 11-én. Csillik, dr. Löw Lipótnak szóló levele befejező soraival egyértelművé tette, hogy nem az egyetem, hanem a korszak politikai tényezői hozták magukkal Löw Immánuel mellőzését. A könyvtárigazgató azt mondta: „… végtelenül szeretném, hogy (…) Édes Atyjának könyvtára ide legméltóbb helyére, az egyetemre kerüljön és pedig arra az egyetemre, amelyen más körülmények között ő maga bizonyára tanszéket kapott volna.”[66]
Következő lépésként az elnök javaslatára írtak a Közoktatási és Vallásügyi Minisztériumnak, hozzájárulásukat kérve a Löw-könyvtár tovább-adományozáshoz. A miniszter rendeletéből dr. Kardos László ügyosztályvezető válasza egyértelműen és határozottan ellenezte az Izraelbe szállítást. A Hitközség megállapításával, miszerint a könyvtár kizárólag héber tudományos célokat szolgált, nem értett egyet. Kardos dr. ismerte a gyűjteményt ezért jelentette ki, hogy a hitközség elnökének megállapítása nem a valóságot tükrözi.[67] Több okból is ellenezte a kiszállítást részben azért, mert a könyvtárnak a két Löw révén történeti értéke is van. Másrészt azért, mert maga Lőw Immánuel hagyta könyvtárát a Szegedi Hitközségre, vagyis „…a Hitközség kívánsága nemcsak felsorolt meggondolásokba ütközik, hanem ellenkezik az örökhagyó szándékával is.” [68]
Folytatva a jegyzőkönyv ismertetését, Dános Dezső a többség továbbajándékozási véleményét osztotta.
Wilhelm Lajos kijelentette, hogy az eldöntendő kérdés túllépi a kuratórium hatáskörét, mivel feladatuk a könyvtár gondozására irányul. Amennyiben a hitközségi elöljáróságnak ilyen céljai vannak mely az ő hatáskörükbe tartozik akkor ő, mint kuratóriumi tag az elöljáróság állásfoglalása nélkül nem nyilvánít véleményt.
Dr. Hajdú Béla a hitközség jogásza írásban nyújtotta be javaslatát. Hivatkozott az ajándékozási szerződés pontjaira, mint az ügyletet kizáró rendelkezésekre. Például: „… az ajándékozási ügylet lényeges része a szegedi zsidó hitközség részére célvagyont rendel, amelyet figyelmen kívül hagyni, szerződéssértés. Ilyet pedig nem javasolhatok. A továbbajándékozást azért is ellenzem, mert sem a szegedi zsidó hitközség nem szűnt meg, sem a magyarországi zsidó társadalom és így az ily rendeltetésű könyvtárra az országban is szükség van.” [69] Ő volt a kuratóriumban az egyetlen, aki az elajándékozást ellenezte, sőt elutasítását kérte.
Ezután az ügy az elöljárósághoz került − bár erről a tényről írásos dokumentumot nem találtam −, de az ügy folytatása ezt igazolta.
A Hitközség vezetősége a döntés előtt megkérdezte a kompetens hozzátartozókat. A válaszban 1948. május 5-érn Löw Lipót és felesége Hajdu Vera[70] írásban nyilatkoztak maguk és utódaik nevében, hogy nincs ellenükre a Löw Immánuel Könyvtárnak, ajándékként a Jeruzsálemi Zsidó Nemzeti Könyvtárba küldése[71] Megjegyzem dr. Löw Lipót eddigre már teljes mértékben hátat fordított korábbi véleményének és szándékának.
Löw Immánuel kollekciójának másik és nagyon fontos egysége a kéziratok, jegyzetek gyűjteménye (Scheiber nyomán: Irodalmi hagyaték.)[72] Pontosan mikor került ki a Löw házból, nincs rá pontos adat[73], csak sejthető, hogy valamikor 1944-ben a deportálás megkezdése körül. Arról maradt okirat, hogy a Rabbiképző Igazgatóságán keresztül a Löw-család nevében özv. Löw Immánuelné és Patzauer Sándorné Löw Eszter 1948. január 30-án folyamodványt nyújtottak be a Vallás- és Közoktatási Minisztériumhoz.[74] Ebben kérvényezték, hogy a „kéziratos tudományos hagyatékot” Palesztinába szállíthassák. Azzal erősítették kérésüket, miszerint ez Löw Immánuel végakarata volt.[75] Az ügy több hivatalt járt végig. A Magyar Nemzeti Múzeum elnöki tanácsosától[76] a Közoktatási és Vallásügyi Minisztériumhoz került, ahol tiltakoztak a kiküldés ellen. Következőként a Minisztérium javaslattételre átküldte a beadványt az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójának 1948. február 24-i keltezéssel.[77] A levelezés hiányos volta ellenére a tények ismeretében tudható, végül az engedélyt megkapták és az Irodalmi hagyaték is eljutott Erecbe.[78]
Visszatérve a Löw Rabbisági Könyvtár további sorsára, 1948. május 27-re a hitközségi képviselőtestület közgyűlést hívott össze, melynek 6. pontja: „A Löw Immánuel könyvtár tárgyában határozat hozatal.”[79] Mivel a jegyzőkönyv nem maradt meg, ezért a megelőző tényekből következtetve a gyűjtemény továbbajándékozási ügyének közgyűlés általi megszavazásáról, jóváhagyásáról lehetett szó.
Végül a többségi vélemény győzött. Csillik Bertalan korrekt ajánlatát, Wilheim Lajos aktuális tartózkodását, dr. Hajdú Béla jogi kifogását, a Közoktatási és Vallásügyi Minisztérium tiltakozását figyelmen kívül hagyták. Továbbá nem vették figyelembe Löw Immánuel akaratát sem, és 2 évvel a Somogyiból visszakerülése, 8 évvel az ajándékozási szerződés megkötése után a Hitközség elöljárósága és a könyvtár kuratóriuma a Löw gyűjtemény Szegedről való eltávolítása mellett döntött.
Gyakorlatban a megvalósítás úgy zajlott, hogy 1948. július 12-én Szegedre érkezett Scheiber Sándor (1913-1985) és Löwinger Sámuel (1904-1980), hogy jelen legyenek a gyűjtemény Budapestre szállításánál. 9 láda telt meg a szegedi gyűjteménnyel[80], mely a megmaradt könyvek, és az Irodalmi hagyaték dokumentumaiból állhatott össze. A küldemény először Budapestre az Országos Rabbiképző Intézetbe érkezett, ahol szétválogatták eldöntve mely darabok kerüljenek Izraelbe és melyek maradjanak náluk. Meddig maradt Budapesten, és mikor érkezett Izraelbe, nincs róla információm. 1948. augusztus 5-én, amikor Scheiber a Löw gyűjtemény ügyéről az Új Életben irt, még Magyarországon volt.[81]
Egy érdekes adalék a bibliotéka 1948. évi történetéhez, ami az 1944. évi mostoha tárolási körülményekkel van összefüggésben. A Szegedi Délmagyarország című napilapban 1948. szeptember 12-én[82] felhívást tett közzé a Hitközség. A szövegben azt írták finoman és jóindulatúan fejezve ki magukat, hogy a deportáció alatt 1944-ben egyes személyek a Löw Könyvtárból nagy értékű könyveket vittek el: „olvasásra, tanulmányozásra vagy a könyvek megmentése érdekében.” Tudatták, hogy a hitközség vezetősége körülbelül tudja, kiknél vannak könyvek és kérték a visszajuttatásukat. Továbbá azt is kérték, jelentkezzenek, akiknek információjuk van a könyvek hollétéről. Megindokolva, miszerint a könyvtár ezek nélkül csonka és hiányos lesz. A felhívás eredményességéről nem maradt feljegyzés.
Megjegyzem a szegedi és budapesti intézményi eljárásokról készült-e följegyzés, pld. a szállítások módja, átvételi elismervény, vagy ami a legfontosabb: dokumentumlista egyelőre nem ismert.[83]
A Löw-könyvtár sorsában 1948 után elkövetkező − egyben Magyarországon az utolsó – mozzanatáról egy 1957. október 21-én keletkezett irat szól.[84] A hivatkozott dokumentum szerint az izraeli fogadó fél fizetett a gyűjteményért, így az a birtokába került. Az ügyletben a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat mint lebonyolító a Löw-könyvtár vételi ára gyanánt 81.750.- Ft-ot utalt át az OTP Szegedi Fiókjához. Ezt az összeget a hitközség csak a nagy zsinagóga karbantartására fordíthatta.[85]
A szegedi, budapesti és izraeli intézményi eljárásokról készült följegyzések − például határozatok, szállítások módja, átvételi elismervények, vagy ami a legfontosabb: dokumentumlisták − egyelőre csak részben ismertek.[86]
A jelenleg elérhető dokumentumok alapján felvázolható könyvtártörténet tehát itt befejeződik. Már csak néhány adalék közreadása van hátra.
Scheiber Sándor írása a Löw Könyvtárról és Irodalmi hagyatékról
A Löw-könyvtár ismertetése Scheiber Sándor[87] tollából az Új Élet 1948. augusztus 5-i számban olvasható. Hiánytalan közlését fontosnak tartom, ugyanis ő a gyakorlatban is foglalkozott a Löw-hagyaték tartalmával, ismerte sorsát, látta ill. válogatta a gyűjtemény köteteit. Hozzáértő tudósként kutatta, publikálta az életművet. Továbbá Löw Immánuel és ő barátok voltak. Scheiber „… munkásságát tekintve pedig olyan tudósként jelenik meg, aki fontosnak tartja, vállalja és megfelelő szakmai hozzáértéssel ápolja elődei munkásságát”.[88]
Tehát a cikk:
Scheiber Sándor: <<A Löw könyvtár és irodalmi hagyaték sorsa >>
A legértékesebb magyarországi magánkönyvtár és irodalmi hagyaték sorsa a nyilvánosság elé kívánkozik. A könyvtár és az irodalmi hagyaték két egymásra következő korszak vezető tudósának – Löw Lipótnak és Löw Immánuelnek egyesített gyűjteménye.
Az irodalmi hagyatékról a Löw család (Löw Immánuelné és Patzauer Sándorné Löw Eszter) úgy határozott, hogy a magyar zsidóság története számára érdekes részét az Országos Magyar Zsidó Múzeumnak, a tudományos jegyzeteket a Héber Egyetemnek ajándékozza. Az előbbi részből kiemelendők Löw Lipót okmányai, kanizsai és különösen pápai korszakára vonatkozó ismeretlen iratai, levelezése, apósának Schwab Lövnek írásai, Löw Immánuel beszédeinek kéziratai stb. Sajnos az ostrom alatt Budapesten elpusztult Löw Lipót és Lipótné kiadatlan 1849-es naplójának kézirata, hiteles másolata azonban megőrződött. Dr. Löw Antalnál s innen kerül a közeljövőben kiadásra. Az Egyetemnek ajándékozott anyagból megemlítjük Löw Lipót kiadatlan héber tudományos jegyzeteit, továbbá Löw Lipót hatalmas adatgyűjtését a Faune der Juden és Mineralien der Juden c. műveihez, amelyet ereci szaktudósoknak kell feldolgozniuk.
A hagyaték jelenleg az Országos Rabbiképző Intézetben van, most folyik kettéválasztása.
A könyvtárat Löw Immánuel még életében a szegedi hitközségnek ajándékozta. Most a hitközség dr. Frenkel Jenő főrabbi és Stern Márton nagyvonalú kezdeményezésére a Héber Egyetemnek ajánlotta fel. Rendezés végett egyelőre az is az Országos Rabbiképző Intézetbe került. Dr. Lőwinger Sámuel igazgató és e sorok írója Szegedre utaztak e hó 12-én,[89] hogy jelen legyenek felszállításánál.
A könyvtár értékét ritka darabjait és speciális tudományos érdeklődésből gyűjtött anyagán kívül a könyvek margóin olvasható hatalmas jegyzetanyag teszi felbecsülhetetlenné, Löw Lipót utolsó nagy műve a Lebensalter kézipéldányában pl. Löw Lipótnak tömegnyi jegyzete található. Löw Immánuel marginális jegyzetei közül különösen a szótárakba írottak a nagyértékűek: Ben Jehuda, Gesenius, Jastrow, Kohut, Levy héber szótárai, Brockelmann szír szótára (Lexicon syrincum) hemzsegnek a bejegyzésektől. Krausz Sámuelnek a Talmud és Midrás görög-latin kölcsönszavait tárgyaló szótára (Griechische und lateinische Lehnworter) pedig szinte kétszeresére duzzad a beletett jegyzetektől. A nagyon kívánatos második kiadás csak Löw példányának igénybevételével készülhet el. Könyveiben őrizte Löw Immánuel az egyes szerzőktől érkezett tudományos leveleit is (Goldzieher, Klein Sámuel, Lagarde, Lazarus, Nöldeke, F. Perles, stb.) amelynek osztályozása a szintén jövő feladatát fogja képezni. Óriási kiterjedettségű levelezéséről van itt szó.
Nagy szolgálatot tett a Löw család és a szegedi hitközség ezzel a felajánlással az ereci tudományos munkának és az egyetemes zsidó tudománynak.
Scheiber Sándor ezen írásával is nyugtázható, hogy a Löw könyvtár és irodalmi hagyaték „maradványa” Izraelben van a Jeruzsálemi Héber Egyetem[90] könyvtárába integrálva. Ezzel véget ért a Löw gyűjtemény majdnem 200 évnyi élete, folyamatos fejlődése és Löw Immánuel Rabbisági Könyvtárként való fönnmaradása Szegeden.[91] Szintén ide került az un. Irodalmi hagyaték.
A Löw-kutatóintézet terve
A hitközségi döntés utóéletének néhány mozzanatára és Péter László fáradozására a Löw kutatóintézet megalakítása érdekében, egy 2005-ben keletkezett írása világít rá. „…Megkértem az Országos Széchényi Könyvtárat, nézzék meg, hazánkban hol férhetők hozzá Szeged nagy fiának, a nemzetközi ismertségű kiváló judaista, orientalista, folklorista, botanikus stb. tudósnak, Löw Immánuel (1854-1944) főrabbinak alapművei. Az eredmény elszomorító. A Die Flora der Juden (Bécs-Lipcse, 1924-1934) négy kötete ma csak az OSZK-ban, a szegedi és a debreceni egyetemi könyvtárban, az akadémiai könyvtárban és a kertészeti egyetem könyvtárában érhető el. A Fauna und Mineralien der Juden (Hildesheim, 1969) csak az OSZK-ban, de ez sem eredeti példány, hanem csupán fotomechanikai utánnyomás. A Studien zur jüdischen Folklore (Hildesheim-New York, 1975) az OSZK-án és a második nemzeti könyvtárunkon, a debreceni egyetemi könyvtáron kívül csupán a budapesti néprajzi múzeum könyvtárában található meg. A rabbiképző egyetem könyvtárában sincs egyik Löw kötet sem![92] Tűrhetetlen, hogy szülővárosában és egész élete munkásságának színhelyén, ne lehessen hozzáférni életművéhez. <<Komoly igényű életrajzának>> megírása, amelyet Bálint Sándor már 1948-ban sürgetett, tovább elodázhatatlan. Hol lehet majd az utókornak utánanéznie, ha ki akarja aknázni mindazt, amit hatalmas életművében a tudós főrabbi fölhalmozott? Ehhez az kell, hogy Szeged, a szülőváros, amely dicsekszik a legnagyobb hebraista tudóssal. (…) sürgős és halaszthatatlan föladatul: mielőbb kiadni Löw Immánuel eddig szétszórtan megjelent, elnagyolt bibliográfiájának annotációkkal és mutatókkal ellátott, összesített változatát. Következő lépésként e bibliográfia alapján tervszerű kutatómunkával, szervezéssel, levelezéssel, egyetlen helyre kell összegyűjteni Löw Immánuel valamennyi írását: könyvét, folyóirat-és hírlapi cikkét, valamint a róla és műveiről szóló szakirodalmat, ha másként nem, fénymásolatban vagy számítógépben. E munka megszervezésére a nemzetközi tudományban bevált gyakorlat szerint szülővárosában hozzunk létre Löw Immánuel kutatóközpontot”[93]
Sajnos Szegeden Löw Kutatóintézetként már nem fogja semmilyen gyűjtemény őrizni a két nagy főrabbi könyvtárainak emlékét.
A Héber Egyetemtől kapott információk szerint biztosan a Löw-gyűjteményből származó kötetek
Johannis Buxtorfii p. Lexicon chaldaicum, talmudicum et rabbinicum … : opus XXX. annorum, nunc demum, post patris obitum, ex ipsius autographo … in lucem editum, http://primo.nli.org.il/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?vid=NLI&docId=NNL_ALEPH001940966
A pesti Chevra Kadisa története az 1916-1926 években / irta Endrei Simon Henrik, http://primo.nli.org.il/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?vid=NLI&docId=NNL_ALEPH001266275 (this book mentions an inventory number of the library)
אבות דרבי נתן : בשתי נוסחאות: א. המפורסמת … ; ב. עתיקה בכתב יד … עם הערות … ואיזה באורים ועם מבוא … ; ונלוו לזה ארבע הוספות … ושלשה מפתחות … / מאת שניאור זלמן שעכטער. http://primo.nli.org.il/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?vid=NLI&docId=NNL_ALEPH001063945
הגנה העירונית : הוראות מעשיות לגדול ירקות וצמחי-נוי בתנאי העיר / מאת אוריה פלדמן, http://primo.nli.org.il/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?vid=NLI&docId=NNL_ALEPH001295039
Összefoglalás
Két részben megjelent tanulmányomban a két nagy főrabbi, Löw Lipót és Löw Immánuel egykori könyvtárának iratok alapján rekonstruálható történetét írtam meg. Azonban nem veszett el a remény, hogy talán még előkerül a könyvtárról készített öt könyvlistából egy példány, amelyet publikálhatok, és ez bemutathatná az egykori Löw-gyűjtemény könyveinek lajstromát. Egy elkésett tiszteletadás lehetne ez az egykori Ajándékozónak, Löw Immánuelnek és egy hiteles forrás a Löw-életmű kutatóinak!
Összefoglalóan elmondhatom, hogy a Szegedi Zsidó Hitközségnek a Löw-hagyaték jóvoltából felbecsülhetetlen érték volt a tulajdonában, amit az 1944-es tragikus események következtében, majd a döntések eredményeként elveszített.
Kétségtelen, hogy a gyűjtemény története része a zsidó közösség életének, és hűen prezentálja annak sorsát is.
A Löw-bibliotéka könyvlistája keresésének néhány forrása
Elhagyott Javak Kormánybiztossága. XXIV-102- 1594/1945., 182-19276/1946. határozat
Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1942. V.4.12921/1941.sz.
és 2591/1942.
Közoktatásügyi Minisztérium hiv. sz. 166/1949. 1613.18-1950.VI.2. üo.
Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság 15.318 sz. 1941 p.
Szegedi Magyar Királyi Pénzügybizottság 1941. október 16. 10.167/1941.III.a. + melléklet
Megjelent két részben, a folyóirat 2021. májusi és júniusi számaiban
Jegyzetek
[1] 1940. december 1. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott Iratok. 1940. év, 281/1940.
[2] Scheiber Sándor: A Löw könyvtár és irodalmi hagyaték sorsa. In: Új Élet 1948. augusztus 5.
[3] A kéziratok mennyiségéről, állapotáról, tartalmáról szórványinformációim vannak csupán. Zombori István (Szeged) végzett kutatásokat Izraelben, 2015 évben.
[4] Melyet annak idején Szegeden a Löw ház − ahol a rabbi hivatal is működött – 2 szobájában tartottak.
[5] Hidvégi Máté a Löw-bibliográfia hiteles gondozója, Péter László szegedi irodalomtörténész is foglalkozott a kérdéskörrel,Scheiber Sándor pedig ismert Löw kutató volt.
[6] Az Országos Zsidó Levéltárban a Szegedi Löw-gyűjteményre vonatkozó iratok nincsenek. (dr. Toronyi Zsuzsanna közlése, 2017.)
[7] Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi iratok a Magyar Országos Levéltár 1945. utáni részlegében 1837-1951 K 3036.
[8] Két változat volt, és min.6 példányban jelentek meg.
[9] Kanyó Ferenc: A szegedi zsidóság holocaustja. In: Szeged folyóirat 1994. június, 46 o. (Az első szegedi munkaszolgálatos 1941 októberében esett el Ukrajnában.)
[10] Szeged bombázásairól a legtárgyilagosabb összefoglaló az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága 1983-as évkönyvében, dr. Kanyó Ferenc írásában található. Az első légiriadótól, 1944. április 2.-től szeptember 19.-ig, az utolsó nagyobb bombázókötelékek átrepüléséig, Szeged lakossága 72 légiriadót szenvedett el, és június 2.-től a várost hat stratégiai bombatámadás érte: június 2-án, július 3-án, augusztus 20-án, 24-én, 29-én és szeptember 3-án.
[11] Volt ifjúsági-, cserkész-, tanári -, iskolai könyvtár is.
[12] A hitközség hivatalos újjáalakulásának dátuma: 1945. november 11.
[13] Dr. Katona Dávid: Megemlékezés elhunytjainkról (6 oldalas beszéd). In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946/116.
[14] Nincs rá adat, hogy 1944-ben, a Löw-lakás kiürítésekor a könyvtár és az irodalmi hagyaték hová került. Egyenesen az iskolaudvarra szállították…?
[15] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1948. évi. 19/1948.
[16] Czibula Antal a „szegények ügyvédje” (Csongor Győző apja).
[17] Löwe, Löw-oroszlán Cs.Gy. szóhasonlítása.
[18] Csongor Győző: Könyvek és virágok nagyszerű öreg embere. In: Szeged folyóiart, 1989. 6. sz. 20. o.
[19] Ez az irat nem került elő.
[20] 20 ezer db-ként szerepel a tanulmányomban.
[21] Jegyzőkönyv. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. 1946. évi. Iktatott iratok 121/1946.
[22] Mostoha tárolási körülmények, szállítás a Somogyi-könyvtárba és vissza, lopások.
[23] A Szegedi Zsidó Hitközség könyvigénylése ügyében 842/1946, 10.984/ 1946. P/K sz. a. hozott határozta azon sérelmes része ellen, mellyel a Somogyi Könyvtárban elhelyezett és ma is ott tárolt, a szakszervezeti helyiségbe át nem szállított könyvekről. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma, Iktatott iratok, 1946. évi. 188/1946. Pontos dátum nincs az iraton!
[24] Csongor Győző: Könyvek és virágok nagyszerű öreg embere. In: Szeged folyóiart, 1989. 6. sz. 20. o.
[25] Jegyzőkönyv In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. 1946. évi. Iktatott iratok 121/1946.
[26] Ezek nem könyvtári könyvek, hanem nyilvántartások, anyakönyvek lehettek.
[27] Somogyi Könyvtár körpecsétjével és a könyvtáros aláírásával. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. 1945. évi iratok, iktatószám nélkül.
[28] Vélhetően ezt az állományt is beszállították a Somogyiba, hiszen aligha maradt kiürítés után a Löw házban.
[29] Ez utóbbi magánszemélyektől származott.
[30] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 131/1946. Szeged város polgármestere 4127/2/1946. IV. sz. határozata.
[31] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 131/1946. A polgármesteri hiv.sz.: 4127/1/1946. IV. sz. 1946. március 16.
[32] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 188/1946.
[33] A Löw-könyvtár fölmérésekor 6 q súlyról beszéltek, itt ennek tízszerese szerepel. Vagy elírásról van szó, vagy ez a mennyiség a gettóbeli köteteket is magában foglalta, hiszen akkor még nem a szakszervezeti épületben voltak.
[34] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 1946 131/1946., Szeged város polgármestere ikt.sz.: 4127/2/1946. IV. A könyvtár ügyében hozott határozat: 10020/1945.M.E.sz.
[35] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 131/1946., Somogyi-könyvtár, ikt. sz.: 176/1946.
[36] Erről alább is!
[37] A tárgyak a Löw családé voltak.
[38] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946. évi. 188/1946. A küldő iktatószáma: 222/1946.
[39] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 188/1946. A Somogyi-könyvtár iktatószáma: 222/1946.
[40] Felszólítás a Múzeum Igazgatóságának In: Szeged Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 188/1946. Elhagyott Javak ikt. száma: 1026/1946. 1946. május 24.
[41] A Szegedi Zsidó Hitközség könyvigénylése ügyében 842/1946, 10.984/ 1946. P/K sz. hozott határozat azon sérelmes része ellen, mellyel a Somogyi Könyvtárban elhelyezett és ma is ott tárolt, a szakszervezeti helyiségbe át nem szállított könyvekről. = Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma, Iktatott iratok, 1946. évi. 188/1946. Dátum nincs az iraton!
[42] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946. évi 242/1946.
[43] A mai Móra Ferenc Múzeum épülete.
[44] Elhagyott Javak Kormánybiztossága, Budapest. Határozat számok: 842/1946. 10.984/1946. P/K. sz.a.
[45] Szeged Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 188/1946.
[46] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1948. évi. 19/1948.
[47] Alább egy utalásban olvasható.
[48] Löw Immánuel jogász fia.
[49] Id. Csillik Bertalan egyetemi tanár, könyvtárigazgató Szegeden (1951-ig). Az újperzsa irodalomtörténet és a magyar rovásírás, összehasonlító nyelvészet kiemelkedő kutatója volt.
[50] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. Csillik Bertalan levele, 1946. július 11. 288/1946 és 286/1946. okt. 13.
[51] Megjegyzem, Szegedre került 1987 után Ligeti Lajos (1902-1987) tudományos könyvtára (az ő kívánsága szerint), amely alapjául szolgált a Szegedi Egyetem keleti gyűjteménynek. (2004-ben alakult)
[52] Péter László (1926-2019) irodalomtörténész, egyetemi tanár, várostörténész, nyelvész, folklorista.
[53] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946. évi 286/1946.
[54] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok.288/1946 és 286/1946. okt. 13. Csillik Bertalan levele, 1946. július 11.
[55] Lakcím, foglalkozás és pártállás is szerepel a nevük mellett = Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 13/1947. 2. lap.
[56] A „többi könyvek” esetében a gettóbeli kötetekről lehet szó. Bár a számuk biztosan csökkent, hiszen a Szakszervezetek épületeiből is vissza kellett még szerezni, amit lehetet In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1947. évi. 186/1947.
[57] Budapestre a MIOIE részére küldött hitközségi elszámolásban a könyvrendezésen kívül a zsinagóga-, és kertjének restaurálásáról szólnak a tételek = Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 1361947. 1947. július 31.
[58] A számla végösszege 15.840,36 Forint volt.
[59] A Löw Immánuel-könyvtár kuratóriumi ülésének jegyzőkönyve In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 1948. évi. 19/1948.
[60] Nincs kimutatás a tárgyakról, könyvekről, iratokról. Esetleg azokról van szó, melyeket a Somogyi feltüntetett, mint visszaszolgáltatott holmi?
[61] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1947. évi. 37/1947. Stern Márton elnök aláírásával.
[62] A Löw Immánuel-könyvtár kuratóriumi ülésének jegyzőkönyve In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 1948. évi. 19/1948.
[63] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1948. évi. 19/1948.
[64] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 1948. évi. 19/1948.
[65] A kikiáltása 1948. május 14.
[66] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. = Csillik Bertalan levele, 1946. július 11. 288/1946 és 286/1946. okt. 13.
[67] Korábban a tematikát felsorolva idéztem az irat tartalmából ezt a részt. Lásd: A Löw gyűjtemény és eredete fejezett!
[68] Löw Immánuel Rabbisági Könyvtár. Vallás és Közoktatási Minisztérium ikt.sz: 1613-18. 1950.VI:7.ü.o.= Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 44/1950.
[69] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 1948. évi. 19/1948.
[70] Később (1947 után) Bogotában éltek. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma dr. Pap Róbert személyes iratai III. doboz. Részvétnyilvánítások.
[71] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1948. évi. Iktatószám nélküli.
[72] Új Élet 1948. aug. 5.
[73] Az tudható, hogy a Löw házat kiürítették.
[74] Országos Rabbiképző Intézet Igazgatósága. Budapest, 1948, január 30. Országos Levéltár K. szekció. Másolat, szám nélkül!
[75] A végrendeletet (amennyiben volt) nem láttam.
[76] Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Budapest.191582/1948.VI-2-szám. Tárgy: Löw család tudományos kéziratos hagyatéka.
[77] Magyar Nemzeti Múzeum elnöki tanácsosa. 146/1948.
[78] A Budapestről zajló szállítási folyamatról (könyvtár és kéziratok) nem találtam iratot.
[79] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma, 137/1948.
[80] A ládák űrtartalma nem ismert.
[81] Új Élet 1948. augusztus 5. sz. 14. sz.
[82] Délmagyarország, V. évf. 210. sz. 1948. szeptember 12. 4. o.
[83] Szegeden biztosan nincs.
[84] MIOI Budapest 5030-La/Vm, Átirat In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma, 1957. évi iratok, 333/1957.
[85] Mivel a MIOI iratai is hiányoznak, nem maradt meg a Kultúra Vállalat részletes elszámolása sem.
[86] Szegeden nincs…
[87] Scheiber Sándor nyelvész, irodalomtörténész, a nyelvtudományok doktora, a Budapesti Rabbiképző Intézet igazgatója, a neológ zsidóság egyik kiemelkedő alakja volt. (1913-1985)
[88] Glässer Norbert − Zima András: Scheiber Sándor a Löw hagyaték gondozója. In: HACOFE http://www.or-zse.hu/hacofe/vol2/gleszerzima-seiberlow2011.htm
[89] T.i. 1948. július!
[90] A nemzeti könyvtár hármas szerepet tölt be: Izrael állam, illetve a zsidó nép nemzeti könyvtára, egyszersmind a Héber Egyetem könyvtára. Gyűjtőkörébe tartoznak az Izraelben megjelentetett, valamint az Izraelről, a zsidó népről és a judaizmusról szóló könyvek. Gyűjti továbbá a héberül és más zsidó nyelven (jiddis, ladino stb.) megjelent műveket, megjelenési helyüktől és idejüktől függetlenül. Több mint hatvanezer kézirat kutatható itt, ami az ismert kéziratanyagnak 90%-t teszi ki. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. Könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat. SHOHAM, Snunith: Libraries and librarianship in Israel. Dobó Katalin: Könyvtárak és könyvtárügy Izraelben 48. évfolyam (2001) 6-7. szám
[91] Vagyis az egykori egység részei szétszóródtak és Magyarországon, külföldön, intézményeknél, magánszemélyeknél kötöttek ki.
[92] Itt téved a szerző, mivel a Löw-hagyatékot a Rabbiképzőben szétválogatták és bizonyos darabokat megtartottak.
[93] Péter László: Löw Immánuel. Tanulmányok. Szeged, MTA-SZTE Vallási és Kultúrakutató Csoport, 2015. 90-91. o.