Zoltánfi Zoltán: A szőregi aviatikus

Repüléstörténeti visszatekintés a 2021. szeptemberi repülőnapokhoz kötődően

Jelen lapszámunk megjelenésével egy időben zajlik az ország egyik legnagyobb repülős rendezvénye, egy régi hagyomány újragondolása, a Szegedi Repülőnapok 2021, három nap, mely a repülésről, a repülőkről, és a repülősökről szól.

Repülőnapok régebben is voltak Szegeden. Néhány ötvenes évekbeli repülőnapról személyes élményeim is vannak, némelyiken mint lelkes repülőmodellező hivatalból is részt vettem. Nagy tömegek akkoriban nem tódultak a repülőtérre, eléggé belterjesek voltak ezek a rendezvények, a műsor sem volt igazán tömegeket vonzó. Modellezők bemutatója, ejtőernyős ugrások csoportosan, illetve egyénileg célba, vitorlázó és motoros repülőgépek műrepülő bemutatója, a műsor csúcsaként ballonvadászat három motoros repülőgéppel, melyeknek előírt rendnek megfelelően kellett a sorban felbocsátott ballonokat – nagyobb léggömböket – légcsavarral eltalálni. Emlékeim szerint ilyen repülőnapok 1957 után már nem voltak, oka ennek az lehetett, 1957. augusztus 4.-én a szentesi repülőnapon a három ballonvadászó gép közül kettő a játékszabályokat megszegve összeütközött és lezuhant, egyiknek a pilótája – nem tudott kiugrani ejtőernyővel − életét is veszítette.

A mostani repülőnapok, melyeket szinte azonnal követ a hőlégballonosok Európa Bajnoksága, amely az ötödik ebben a mai formájában, ugyanolyan, vagy talán még nagyobb nemzetközi részvétellel, mint a megelőző, 2019. évi, amely több mint 25000 nézőt vonzott az első világháború idején létesült szegedi repülőtérre.

A legelső szegedi repülőnapokat az 1900-as évek elején rendezték, olvashatók ezekről tudósítások a korabeli lapokban, és írt róluk Pusztai János is a szegedi Belvedere Kiadónál 2002-ben megjelent A szegedi repülés története című könyvében.

A legnagyobb sikerű, 40000 fizető nézőt vonzó, bár géptöréseket is hozó lóversenytéri repülőnapról a Délmagyarország 1910. május 31.-i száma többoldalas tudósításban számolt be. Egy évvel a francia pilóták után a magyar Tóth József repült ugyanitt 50 méter magasan két kört a közönség felett.

Pusztai János könyve megörökíti azok emlékét is, akik a huszadik század elején Szegeden vagy környékén aviatikával foglalkoztak.

Nem került be azonban e könyvbe a szőregi aviatikus, Kotlár Pál munkássága. Nevével először Péter László Délmagyarországban 1974. december 22.-én megjelent cikkében (Magyar utca, Szerb utca) találkoztam, melyet ismét olvashattam a Szőregi délutánok – írások Szegedről címmel 1994-ben kiadott kötetben. Péter László írja, hogy a szerb utcában 1918-ig mindössze négy magyar, négy Kotlár lakott. Három testvér (János, Lajos és Pál) s unokatestvérük (Antal).

Legnagyobb hírre Kotlár Pál (1850 – 1926) bognár és asztalos vergődött: 1904-ben mint „a szőregi aviatikusról” írtak róla a lapok. Húsz évi munkával szerkesztett repülőgépét ekkor mutatta be az újszegedi Vigadóban. Repülni, sajnos nem repült. Péter László egyébként másutt is említi Kotlár Pált. A Levéltári Szemle 29 (1979) közölte írását Egy falumonográfia tanulságai címmel a Hegyi András szerkesztette Szőreg és vidéke (Tanulmányok) c. kiadványról. Azt írta, hogy egy bekezdést megért volna „a szőregi aeronauta” is, ahogy a korabeli lapok emlegették Kotlár Pál asztalost, aki repülőgépet fabrikált, azzal kísérletezett.

1904 őszén bemutatásra került e repülőgép Budapesten is. Ez olvasható N. Kósa Judit Népszavában 2019. március 30.-án, Szűz Mária repülőgépe címmel megjelent cikkében, mely tulajdonképpen a budapesti Dob utca és Kertész utca sarkán épült, Szűz Mária szobrával díszített bérpalota történetét taglalja. A történet részeként írja: 1904 őszén pedig már arról adtak hírt a lapok, hogy Kotlár Pál szőregi asztalosmester elmésen kieszelt és ügyesen összeállított nagy repülőgépmintát mutatott be a Dob utca és Kertész utca sarkán épült pompás bérpalota egyik tágas termében. A szép palota jószívű tulajdonosnője, Szloboda Antónia úrhölgy szívességből bocsátotta erre a célra a megfelelő nagy termet a derék feltaláló rendelkezésére.

E repülőgép modell a Vasárnapi Újság híradása szerint bemutatásra került 1905-ben az Iparcsarnokban is az automobil- és léghajó kiállításon, ahol mérnökök és szakemberek csodálták Kotlár Pál csapottszárnyú repülőgép modelljét.

A Magyar Hírlap 1906. március 15.-i számának 20. oldalán Egy magyar repülőgép-feltaláló címmel ír Kotlár Pálról, repülőgépének fényképét és támogatást hiányoló panasz-szavait is közölve.

Kotlár Pál 1909-ben ismét repülőgép-modellt mutatott be a budapesti Vigadó nagytermében. Ennek kapcsán − a Pécsi Naplóban 1909. szeptember 17.-én megjelentek szerint levelet írt a Budapestre készülő Louis Bleriotnak, aki válaszában találkozót kért és a Kotlár gép feltétlen megtekintését ígérte.

Az Újság 1910. október 1.-i számában Egy új repülőgépről címmel írta: Egy szőregi asztalosmester repülőgépet fabrikált, új módszer szerint, saját fantáziája nyomán. Kotlár Pálnak hívják az új konstruktőrt, aki gépét körforgó szárnyas repülőgépnek nevezte el. A gépet a Vigadóban állították fel és az építője erősen bízik abban, hogy a gép fel fog emelkedni a levegőbe. Kotlár szerint ennek a gépnek az az előnye, hogy nekifutás nélkül fog felemelkedni a levegőbe…

Egy évvel később, 1911. július 23-án arról írt a Délmagyarország A szőregi repülő magyar címmel a napi hírekben, hogy Kotlár Pál néhány hónap óta ismét Budapesten dolgozik. A Délmagyarország már többször megemlékezett Kotlár Pál szőregi asztalosmesterről, aki már huszonöt éve kísérletezik a repüléssel, de a gurulásnál tovább még nem vitte. Néhány hónap óta a Fővárosi Vigadóban dolgozik az ötvenkétéves (valójában ekkor már hatvankettőhöz közeledett) asztalosmester. Budapesten is megpróbálkozott repülőgép csinálásával, néhány modellt ki is állított, de nem érhetett el eredményt, mert a tökéletesítéshez nincs pénze. Mostanában egy egészen újfajta repülőgépet konstruált, ott van a kedves, formás kis modell a Vigadó előcsarnokában, messziről olyan, mint egy kínai palankin, de ha Kotlár bácsi megforgat egy rudat, a palankin mind a négy oldala forogni kezd sebesen, mint négy nagy szárny… − mintha azt mondaná, csináljatok meg nagyban, adjatok egy motort nekem, és mindjárt felrepülök …

De hát se pénz, se motor, végül is ez sem repült, bár az elképzelés zseniális volt, ma számtalan kisebb-nagyobb drón repül négy sarkán elhelyezett emelőlégcsavarral.

Akárcsak a Délmagyarország kis írása, záruljon e kis írás is Kotlár Pál szavaival: „Úgy fogom hinni, hogy Darázs – mondja Kotlár bácsi – mert magyar gép, legyen magyar a neve is. A magyarnak éppen olyan fej van a nyakán, mint a franciának, miért ne találhatnánk hát mi is ki egy repülőgépet…”

Kotlár bácsi e szavai azt is jelenthették, hogy tudott arról, hogy Franciaországban Paul Cornu (1881–1944) hasonló elven alapuló – bár csak két forgó emelőszárnyas – gépet épített, mely 24 lóerős motorja erejével 1907. november 13-án 20 másodpercig levegőben volt, másfél méter magasba emelkedve.

Megjelent a folyóirat 2021.szeptemberi számában

Források:

Délmagyarország 1910. május 31.

Délmagyarország 1974. december 22.

Levéltári Szemle 29. (1979)

Népszava 2019. március 30.

Magyar Hírlap 1906. március 15. (a repülőgép fényképét, a mellette álló Kotlár Pállal szintén itt közölték)

Pécsi Napló 1909. szeptember 17.

Újság 1910 október 1.

Délmagyarország 1911. július 23.

 

A fényképes (Magyar Hírlap [1906. március 15., 20. oldal] cikket a Petőfi Irodalmi Múzeum – Petőfi gyűjtemény – A sorozat / 11-es doboz / könyvtár – oldalképek 38 jelzéssel találtam a Google segítségével, a többi forrás eredete az Arcanum. A szerző.