Blazovich László: A kolozsvári alapítástól a szegedi újrakezdésig

A szegedi egyetemtörténet második kötetéről

A mű az 1581-ben alapított egyetem történetének első kötete folytatásaként az 1872-től 1921-ig terjedő szakaszát, a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem (KTE) korszakát, dolgozza föl. Hiánypótló alkotás. Bár számos tanulmány, rész összefoglalás született az eltelt idő során, monografikus igényű feldolgozás ez ideig nem született. A mű összefoglalja az eddigi eredményeket pontosítja és levéltári forrásokra támaszkodva, új adatokkal gazdagítja az egyetem történetet, továbbá ablakot nyit új kutatási irányokra.

A szerző gárda magyarországi és erdélyi (kolozsvári) alkotókból állt össze. A kötet főszerkesztőjeként Marjanucz László habil. tszv. egyetemi docens, szerkesztőkként pedig Antal Tamás habil. egyetemi docens és Vajda Tamás levéltárvezető lettek felkérve. A főszerkesztő irányításával a szerkesztők elkészítették a kötet szerkezetét, amelyet a mű tartalomjegyzéke illusztrál a képjegyzékkel, valamint hely- és névmutatóval együtt. A tanulmányokból monográfiát készítettek.

A mű első fejezete (Mariska Zoltán) Az alapítástól a névadásig címmel visszatekintéssel jogelődökre az alapítás körülményeit, valamint az egyetemi struktúra kialakítását tárgyalja. Az alapítás történetét a szerzők a megfelelő forráshelyekre hivatkozva, alaposan kimunkálták világosan kifejtve az egyetem állami alapítását. A szerkezeti felépítésben (négy kar) az alapítók az európai modult követték. Mivel teológiait nem állítottak fel, a jogi és orvosi mellett humán (Bölcsészet, Nyelv- és Természettudományi Kar), valamint reál (Matematika és Természettudományi Kar) bölcsészeti született. Az utóbbi megszervezése a KTE egyik újítása volt, mivel önálló TTK a német kultúrkörben csak Tübingenben létesült. Magyarországon pedig a műegyetemen át a pesti tudományegyetemen. A többi egyetemen, például Németországban a természettudományi tárgyakat még a régi hagyománynak megfelelően reál bölcsészetnek tekintették, és a bölcsészeti karok keretein belül oktatták.

Az egyetem foglalkoztatási rendszerei című alfejezetben a szerzők leírják a nyilvános rendes tanártól a szolgáig az egyes méltóságok és tisztségek tartalmát, jogköreit és meghatározását, amivel elkerülhető lett a későbbiekben egy-egy funkció magyarázata. Segítették ezzel a mű egészét összetartó belső szálakat. A szerzők figyelmét nem kerülte el az egyetemi ügyvitel általánosságainak és a hivatalnak bemutatása sem.

A tíz év gondjai című részben olyan kérdések kerülnek elő, mint a tanárképezde, az EME, az egyetemi könyvtár és a Karolina kórház, amelyek tárgyalására a későbbiekben részletesen sor kerül, ám mégsem feleslegesen, mert valamiképpen az egyetem szervezetéhez tartoztak. Szerencsés az alapító tanári kar bemutatása, jóllehet a nevek a későbbiekben még sokszor előfordulnak, ugyanis megilleti őket a kiemelés. Fontos a jó tanári munkával szerezhető elismerések felsorolása. Udvari tanácsosi címet és nemességet is kiérdemelhettek a professzorok. Csak megjegyzem, hogy Ausztriában az állami hivatalnokok, bár ma már nincs császári udvar, máig kaphatnak udvari tanácsosi (Hofrat) címet. Befejezésül külön részt kap a rektor, a prorektor, és a rektori hivatal, továbbá szó esik az egyetemi tanács tagjairól.

Gál György az egyetemi építkezésekről készített kiérlelt munkát bemutatva a korábban emelt épületeket és sorsukat, majd részletesen tárgyalja az új építkezéseket: könyvtár, főépület, klinikák stb., amelyek helyet adtak az egyetemnek.

A következő nagy egység a karok történetét tartalmazza, amelyekben az egyes karok szerkezetének, oktatási feladatainak és a professzorok tudományos munkásságának bemutatására kerül sor. A jogi kar feldolgozása példamutatóan sikerült kiváló munka (Antal Tamás, Balogh Elemér). A tanított anyag, a tanórák száma, a vizsgák és módjai egyaránt megjelennek a fejezetben. A professzori életpályák összefogott leírása színesíti a tárgyalást.

Az egyetemnek az oktatók és a hallgatók számát tekintve két legnépesebb kara a jogi és az orvostudományi volt. Az utóbbi (Mariska Zoltán) fontos elemei a pesti karral tett számos összehasonlítás (comparatisztika), és a levéltári kutatások nyomán beillesztett eddig nem ismert számos új adat. Akárcsak a jogi kar esetében itt is színesek a professzori életutak bemutatásai.

A gyógyszerész kar története Péter H. Mária munkája, részben kapcsolódik az orvostudományiéhoz és a természettudományiéhoz. A gyógyszerészhallgatóknak még a későbbiekben, szinte korunkig tartottak előadásokat a két karon. A kar története levéltári adatokra és szakirodalomra egyaránt támaszkodó korrekt feldolgozás.

A humán bölcsészkar összefoglaló történetét Tóth Szilárd készítette el. Megjelennek benne az egyes tanszékek, azok változásai, amelyek részint személycserékből fakadnak, részint az országos igények, részint a tudományágak fejlődése nyomán következtek be. A kornak megfelelően az oktatásban jelentős részt kapott az ókor világa a történelem, az irodalom és a görög és latin nyelv.

A Matematika és Természettudományi Kar (Hannus István) története a megalakulást, a tanszékek leírását, az egyes tantárgyakat és azok oktatását, az órák számát tartalmazza egyrészt, másrészt pedig a professzorok életútját, valamint a hallgatók életét mutatja be. Az egyes tárgyak számát és a rájuk fordított óraszámokat a tanárok megnevezésével együtt számos táblázat mutatja be.

A karok, ezen belül az egyes tanszékek és professzoraik tudományos munkáját az utóbbiak tudományos életrajzában mutatják be a szerzők. Mivel a professzori gárda jobbára fiatal tanárokból jött össze, közülük sokan pályájukon emelkedve továbbléptek, mások az első világháború utáni kiűzetés miatt indultak tovább. Számosan nemzetközi rangú tudósok lettek. Nevek említése nélkül Kolozsvárról jöttek például a kivirágzó szegedi matematika iskola alapítói, jeles orvosok, bölcsészek és jogászok. Nevüket itt nem soroljuk fel, a kötetet olvasva ismerkedhetünk velük. Sorsukból kibontakozik az egyetem tudományos teljesítménye összehasonlítási lehetőségekkel.

A professzori életutakból kiderül a monarchián belül a társországokat nem tekintve, a bécsi egyetem vezető szerepe, őt követte a budapesti, és a sort zárja a rövid idő alatt nagy teljesítményt mutató kolozsvári. A helyzetet a fizetési táblázatok ugyancsak jól mutatják. Az egyes kiváló professzorok teljesítményére máig országszerte emléktáblák, szobrok, utcanevek hívják fel a figyelmet. Helyesen járnak el a szerzők ezen emlékhelyek feltüntetésével írásaikban.

Az egyetem társadalmának elemzését Karády Viktor végezte el országos és erdélyi képbe ágyazva. Módszere az összehasonlító elemzés, amelynek segítségével plasztikus képet ad, benne megjelennek az országos és helyi sajátosságok. Jól láthatóak így a keleti és nyugati országrész közötti különbségek. Erőteljesen jelentkeznek az írásban az erdélyi sajátosságok. A felekezeti megoszlásra és az anyanyelvre kitérés nagyon fontos. Az előbbiekről a ma embere el sem tudja képzelni, hogy mekkora szerepet játszott az akkortájt, akárcsak a keleti és nyugati országrész lakosságának a szemléletmódjában megnyilvánuló különbségek. Ugyanitt tárgyalja az első világháború hatását az egyetemre.

A tanárképzés és a gyakorló iskola története című rész Vajda Tamás munkája. A teljesen új feltárás alapfejezet a tanári munkára előkészítést mutatja be pesti egyetemi összehasonlításokkal.

A diákegyesületekről és diákjóléti intézményekről készült fejezet szerzője Osváth Zsolt. Hasznos áttekintést ad a diákegyesületek hazai történetéről, és ide kapcsolódik a kolozsvári diákegyesületek történetének részletes feldolgozása. A tanulmány a kötet előnyére szolgál, számos új adatot és kutatási eredményt hoz. A magyarországiak mellett a külföldi egyesületekkel létrejött kapcsolatokkal is foglalkozik. Szerencsés dolog, hogy a szerző tanulmányában nem feledkezik meg az egyesületi kiadványokról, aprónyomtatványokról és évkönyvekről, valamint számba veszi a Kolozsvári Egyetemi Lapok jeleseit.

Az egyetemi könyvtár történetének leírása (Sipos Gábor) összefogott, bő szakirodalomra épülő könyvtárosi szakmunka. Bemutatja a könyvtár fejlődését. Az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) és a KTE kapcsolata című tanulmányban a szerző, Sipos Gábor az EME és az egyetem kapcsolat rendszerét célratörően foglalja össze kitekintéssel az EME történetére. Örvendetes a fejezet bekerülése a kötetbe, mert e sajátos kapcsolat erősíti a KTE karakterét, kolozsvári jellegét.

Az egyetem, a város és Erdély kapcsolata című fejezet (Tóth Szilárd) szintén karaktert adó része a kötetnek. Belőle világosan látható, milyen nagy hatást gyakorolt az egyetem a város fejlődésére, és milyen szoros kapcsolat alakult ki az intézmény és a város között. Külön érdekesség az egyetemi tanároknak a városi életben játszott szerepe, ami elsősorban Kolozsvár korabeli kisvárosi jellegéből fakad. Ugyancsak utalásokat találunk arra: milyen jó hatást gyakorolt az egyetem Erdély fejlődésére. Az utolsó két jól megírt fejezet (Vekov Károly, Vincze Gábor), amelyek a kiűzetést, a pesti kitérőt és a szegedi újrakezdést tárgyalják, ugyancsak fontos részei a monográfiának. Belőlük elvenni, illetőleg őket kiegészíteni nem szükséges.

A műből kibontakozik a korszak egyetemének forrásértékkel leírt részletes története, amelyet jól egészít ki a két ív terjedelmű képanyag. Magába foglalja azokat a magyar egyetemi kultúra európai kiteljesedését mutató általános és egyedi alapinformációkat, amelyek képbe hozzák az idegen olvasót. Sok hasznos ismeretet, emberi helytállást, példát, tudományos teljesítményt és diákéleti eseményt tartalmaz, jó szívvel ajánljuk olvasását.

Marjanucz László – Antal Tamás – Vajda Tamás (szerk.): A szegedi egyetem története II. A kolozsvári alapítástól a szegedi újrakezdésig (1872–1921). Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó, 2022.

Megjelent a folyóirat 2022. július-augusztusi számában